Mint szálló hópihe<br>Járom utam, a szél sodor.<br>Jő, majd a kegyetlen halál.<br>Ülök asztalnál magamban,<br>Kuksolok én világomban.<br>*<br><br>Karácsonyeste én<br>Nem érzem a szeretetet.<br>Szél, vakon elsodor.<br>Sírnék én, ha felhő volnék,<br>És jégszobor, ha megfagynék.<br>*<br><br>Vendégeket várok,<br>Szívből, hátha melengetnek.<br>Jég, csak lassan olvad.<br>Előttem van a toll, papír,<br>De mit írhat, aki fakír.<br>*<br><br>Magány karácsonya,<br>Már a tinta is kifogyott.<br>Ölelésre vágyok.<br>Szeretteimmel együtt majd,<br>Jó lesz, kint meg fázzon a fajd.<br>*<br><br>Jeges szél süvít kint.<br>Csak eljönnek a vendégek?!<br>Szeretet ünnepe!<br>Csapok én nagy vendégséget,<br>Átéljük kereszténységet.<br>*<br><br>Csillagszóró recseg,<br>Szikrákat szór szerte-széjjel.<br>Jó, meleg szobában.<br>Megajándékozzuk egymást.<br>Olvasom verseim, nem mást.<br>*<br><br>Észak lehelete<br>Hűti szeretet ünnepét.<br>Téli időjárás.<br>Megjönnek ők mind, havasan,<br>Szeretünk, lélek-magasan.<br>*<br><br>Szeretet a jeget<br>Is megolvassza, melegít.<br>Szent Karácsony este.<br>Együtt vagyunk és örülünk,<br>A szeretettől dülöngünk.<br>*<br><br>Rögtönzők is legott<br>Pár strófát a szeretetről.<br>Toll nincs. Ceruzacsonk.<br>Angyalok a házam felett,<br>Szórják ránk a szeretetet.<br>*<br><br>Szeretet, szent érzés,<br>Fenyő, ezt is sugározza.<br>Velünk van, gyertyafény.<br>Sütőben van a kész kalács,<br>Égnek gyertyák, minek pilács?<br>*<br><br>Fagy, be akart jönni,<br>A fa szépen feldíszített.<br>Emlékezetes lesz.<br>Mind örülünk a másiknak.<br>Ők meg nekem, poétának.<br><br>Vecsés, 2015. december 24. ? Kustra Ferenc ? TANQ -ban írva

Elmúltak a nyarak, az ősz,<br>és még mindig várok rád,<br>mintha csak álmodnék,<br>felettem a nyírfa suhog,<br>némán hallgatom moraját.<br><br>A tó vizén sodródó fűzfalevél,<br>mint papírcsónak, ring,<br>benne leheletüzenet,<br>talán egy sóhaj, egy gondolat,<br>ki tudja, mit visz a szél.<br><br>Merengőn nézem<br>a csillanó vízcseppek árját,<br>hol arcod tűnik fel,<br>vagy a képzeletem csal,<br>vagy tényleg ott vagy...<br><br>S egy pillanatra megállt az idő,<br>és ott voltál...

Az önmagukat túlzón szerető emberek,<br>Sosem a megbízhatóbb, legbátrabb emberek.<br><br>Nem lehet egy embertől olyat követelni,<br>Amire nem képes, nem adatott meg neki.<br><br>A halál óráját, nem lehet megválasztani,<br>Időpontra, célszerű nagy türelemmel várni.<br>Persze élet faramuci, közbejöhet bármi...<br><br>A környezeti csend már izgatottá válik,<br>Látni, a távolban már többször is villámlik?<br>Én békésen elalszok, csend, javamra válik.<br><br>Az élet nagyon igazságtalan, sokszor meg durva,<br>Én -sok szépet kaptam- köszönöm fél térdre borulva.<br><br>Karod kemény, rideg és érzéketlen, ahogy ölelő,<br>Szerelmed már nem érzem, olyan, mint egy régi temető?<br><br>Nagyságos uram, ön egy nagyszerű, jóságos ember,<br>Köszönöm, hogy ötven botütéssel... még agyon nem ver.<br><br>A pletyka táplálja a gyűlöletet, fokozott terjedésben,<br>Mint a láng, az elállt esőben, a szép kis fenyőerdőben.<br><br>Mocsár mozdulatlanságában, belesavanyodik az agyvelő,<br>Már nem is tudja, hogy milyen is a szép, napfényes, virágos mező!<br><br>Bombamentesítőknél dolgozok, mint öreg katona, ó, én magányosan!<br>Sokkal jobb, egyedül repkedni, mint tandem ernyővel lezuhanni párosban?<br><br>A Titanicot úgy építették, hogy az teljességgel elsüllyeszthetetlen?<br>Robbanás volt... tagadják, óceánban megtalálták négyezer méter mélyen?<br><br>Az emberek világának egyik, legundorítóbb vonása,<br>Hogy az áldozat immár nem számít! Minden hős-jogvédő, csak a<br>Terheltet védi, mert csak annak -bűnösnek- van emberi joga!<br><br>Vecsés, 2019. március 17. ? Kustra Ferenc - Gondolatok oximoronban?

Esztelen kecske...<br><br>Fekete fene essen Kendbe!<br>Ne hencseregjen, nem menyecske!<br>Szerepe nem remek<br>ezen kereveten!<br>Szedte-vette, esztelen kecske!<br><br>...<br><br>Eh...<br><br>Eh! Szeress te bele Etelbe!<br>Szerelmed gerjedjen remegve!<br>Jegeces hegyeken<br>szerfelett hevesen!<br>Szederjes fejjel gebedj bele!<br><br>...<br><br>Etyepetye nem lesz...<br><br>Te gyerek! Nekem ne szegezzed<br>gerjedelmed! Mert megtekerem!<br>Etyepetye nem lesz,<br>fejedben sejt sem lesz!<br>Egy testest neked lekeverek!<br><br>...<br><br>Szellemtelen geg...<br><br>Ne szellemeskedjen velem kend!<br>Kerge kecskeszelleme nem trend!<br>Nekem ne mekegjen,<br>mert ez felesleges!<br>E szellemtelen gegje nem kell!<br><br>...<br><br>Egye fene...<br><br>Elveszem, mert kedves szerelme!<br>Fergeteg kedvem lelem benne!<br>Szeme verhetetlen,<br>rettenetes delej.<br>Fekete fene egye meg bent!

Holdfogyatkozáskor<br>Legcsillagtalanabb égbolt?<br>Tengeri nyugalom<br>A búvárhajó, fönt siklott,<br>Navigátor világított.<br>*<br>Tengeralattjárós?<br>Vér szavára szolgál hűen.<br>Ha nem jön torpedó.<br>Hatvan ember összezárva,<br>Mennybe mennek, vagy pokolba?<br>*<br>Holdfogyatkozásos<br>Éjszakán, dúl a sötétség.<br>A tenger is alszik!<br>Búvárhajónak fönt siklás.<br>Haladáshoz nem kell lámpás?<br><br>Vecsés, 2019. február 6. ? Kustra Ferenc ? íródott; TANQ csokorban <br>Én alkottam meg. A haikuhoz képest semmi más nem változott, csak: szótagszám = 6-8-6-8-8