Ó Szép volt a Múzeum és nincs más dolgom<br>Csak én is Festegettek ha te lennél,<br>Képzőművész, vidd el Festmény kiállitáson<br>részt vettem,, Oly szép volt a festmény,<br>Gyöngyőrű szépség mint több száz<br>FESTMÉNY<br>Kastély, Templomok<br>Folyóparton, Erdőn<br>Óceán, Szigetek<br>Virágok, Madarak, Galambok<br>Nagyon Békességbe<br>Mindörömmel csodálják<br>A TE FESTMÉNNYEDDEL.

Azon a szép időben napon, velem sétálsz a<br>kastély parkba veled űltem, Minden kihall<br>az utca szélén, ezen a héten Mindig fogtunk<br>Egymást kezét ne engedd el ahol a kényelmes<br>lócán, veled űltem űltem, Némán ballagom,<br>Némán hallgatom, jőjj vissza az én életemben,<br>Minden jobban szivvel, őrzőm nem fájj semmi<br>a szivem , Engedj Tovább . Mint ahol érints meg a kezem, Ahol az érzés átőlel mint bezár fájjól szivvel,<br>Szép voltál szép vagy mint te voltál az első lány lettél.<br>Ha Most hiv zeneóra csak énekelj csak énekelj.<br>Énekelj Énekelj ahol az Őrmény Ének ahol a dalom,<br>Átőlel szép volt az őrmény ének, szép hangod van,<br>Énekeld el velem őrmény ének.<br>Ahol dalom átőlel ha szól a zene és jól hangod van,<br>Elindulsz a szép útcán ha megteszed az őrőkkős<br>sarkon, velem szélben, ott állsz,<br>Adj egy szép áldást, Gazdag volt mint békességben<br>Az Enyém leszel,<br>Tedd a Szivedben,<br>szállj szállj fel<br>Szép csillagokba Lépsz<br>szállj szállj<br>A Szép holdra kélsz,<br>Te vagy az Egyetlen az enyém, leszel<br>Ha Mellettem leszel a csendes szobába,<br>Jőjj vissza az Életemben, ne feledd el soha<br>Ne feledd el Ne felejts el engem,<br>Elmentél elfogadni, soha nem tudom,<br>Énekeld el ahol őrmény ének. dalom átőlel<br>Szép volt az őrmény ének, dalom átőlel<br>szállj szállj fel a csendes szélben,<br>szállj szállj fel elmentél, jőjj vissza.

(Septolet)<br>Hűs szelek járnak,<br>Grasszálnak.<br>Fáról-fára ugrálnak!<br><br>Levél egyedek,<br>Kóborló lelkek.<br>Messzi úton,<br>A varjúsoron.<br>*<br><br>Lepihenő erdő,<br>Üres mező,<br>Lehuny életerő.<br><br>Levelek csapatban...<br>Szélnek játékban...<br>Majd örök álomban.<br>Brigádokban...<br>*<br><br>Felhő, hideg esőt<br>Lökött!<br>Szél meg flörtölődött.<br><br>Gólyák elmentek,<br>Fecskék repültek,<br>Fészkek merengtek!<br>Rákényszerültek...<br><br>*<br>Hűs szél<br>Toll-borzolva mesél,<br>Jót ne remélj,<br>Tél nem csekély!<br><br>Tikkadás!<br>Messzi állomás!<br>Környezetváltozás...<br><br>Vecsés, 2019. december 12. ? Kustra Ferenc ? íródott septolet csokorban.

Elindulsz a csendesen kihall a kastély útcán,<br>veled sétáltam a kényelmes lócán,<br>Némán Ballagom Némán hallgattom,<br>Gyöngyőrű szép felhőkőn túl ott állsz a szélben,<br>Érints Meg a kezem, ahogy Érezzem a kezed.<br>Aztán Engedj el ölelés miatt, Ne feledd el soha<br>Ne Feleljts el engem jöjj vissza. Az Életemben<br>az Enyém leszel a világon, Adj egy szép Áldást<br>Hogy szálljon rád a te Bánatodban, Emlékedben,<br>Tedd a szivedben az Enyém volnál mint a,<br>Békességben, Nézd fel a felhőkőn túl,<br>Nézd fel a Gyöngyőrű szép voltál felhőkőn túl,<br>Énekeld el Szivemben a te Lelkedben,<br>Szivemben egy bájos dalommal szomorúságodban<br>A Felhőkőn Túl<br>A Felhőkőn Túl<br>Te voltál az első Boldogságodban,<br>Messze szálltál Felhőkőn Túl<br>Mindenem Bennem van a Reménységből,<br>Szállj Szállj<br>A Felhőkőn Túl<br>Szép voltál,<br>A Felhőkőn túl<br>Zuhan a szélben<br>Felhőkőn túl<br>Szállj fel Magasan,<br>A Felhőkőn túl,<br>Maradj ott fent a Szélviharban,<br>Szállj Szállj Fel<br>Felhőkőn túl<br>Zuhan a te sorsaid Felhőkőn Túl<br>Magasban szálltál odafent,<br>Felhőkőn Túl,<br>Örökké Szivemben lakozzál,<br>Felhőkőn Túl<br>Ahol a Dalomba Átöleltél a szivemben.

Nap nap után,<br>mint szégyellős kutyám,<br>ha ?rossz fát tett a tűzre?,<br>fejét lehajtva sompolyog,<br>vissza-visszapillantva rám<br>(bocsánatomat várja tán?)<br>Úgy nézek én is vissza ? vissza,<br>eltűnt évekre ráhajolva,<br>szégyenkezőn, fejem lehajtva,<br>- bocsánatkérő alázattal - <br>nem feledt vétkek súlyát hordva?<br>Ha éber éjszakák hevében,<br>rám tört emlékek sűrűjében,<br>- életem értelmét kutatva -<br>akaratlan tekintek vissza,<br>sorakozik<br>bukások, hibák sokasága?<br><br>Lét- korlátban még kapaszkodva,<br>mégis egyre csak bukdácsolva,<br>szégyenkezőn, így kutya-módra,<br>- egy tiszta józan pillanatban,<br>e bús tavaszi kábulatban -<br>fáradt agyam megállapítja:<br>jaj, hiába! minden hiába!<br>Elsompolyogtak éveim!<br>És nincsenek rá érveim.