A karácsony, vörös-esti alkonyán<br>Csillámos hó van kint, a ház udvarán,<br>Amiben benne ül egy hóember, vártán<br>És ócska kutya lábos van a kobakján.<br><br>Kinn igen-nagyon fúj a szél,<br>Fáról hull maradék levél.<br>Mi emberek, tán? már születéskor meghalunk?<br>Vagy majd, öregen megtudjuk, hogy mi kik voltunk?<br>Azt nem tudhatjuk, hogy egyszer, mi vár ránk odaát,<br>De még messze van, élvezzük karácsony csodáját.<br><br>Nem messze a kutyaháztól, kertben van a lakhelye,<br>Kutya nem engedi be a házába, a melegbe?<br>Hóember kezében, van egy méretes fenyőág,<br>Ki meglátja, az arcán kiül a mosolyosság.<br><br>Surrogást hallani, a vakító hóra, tán? angyalok szálltak?<br>Elszabadult hörcsögök, hidegben kemény dióágyon hálnak?<br>Az utcán alig látszik gyalogos? az is siet,<br>Haza akar érni, ajándékosztásra... miket?<br><br>A háztetőn vastag hó van, a kéményt szeretettel öleli,<br>Neki is karácsony van, szeretetet úgy látszik, nem mímeli.<br>Az utcán sietőknél is boldog arcokat látok,<br>Ma este én is csak sok, mesés szeretetet várok?<br><br>Ma ne legyen kisírt szem, miből omlanak a könnyek,<br>Emberek! Szeressük egymást... legyenek örömkönnyek.<br>Kinéztem az ablakon az utcára, nem láttam síró embert,<br>De volt, ki még csak most vitte a fát, kezében, mint szúró fegyvert.<br><br>Fagyos hideg van, végtére is karácsonyi az idő,<br>A szívekben, legyen... igaz ünnep van, ez most a kellő.<br><br>Vecsés, 2016. június 10. ? Kustra Ferenc

neked, kedves, elrebegem szerelmem,<br>eszeveszetten lelkedbe vesztem -<br>jer velem, kezem - kezedbe teszem<br>szerelemben, szeretetben teveled.<br><br>kedves nekem ezen szentszerelemperc,<br>melyet benned leltem meg - lelkemnek<br>szerelme lepje e selymes perceket -<br>esdeklem szerelmesen teneked.<br><br>szeretlek, kedves, szeretem szemed -<br>e szerelem kell nekem, mely lelkednek<br>leheletselyme - szende szemedben<br>merengek, mely becsesen kedves nekem.<br><br>ej-hej, de szeretlek egyetlenegy<br>szentem - heves esteken egyben veled.

olyan vagy, mint a sóíz, nélküled<br>az életem íztelen, nélküled<br>a napfény árnynak tűnik, nélküled<br>a szívem halott, üres, nélküled<br><br>az édes kesernyés íz, nélküled<br>siváran tátong a táj, nélküled<br>nem bókol a pálmafa, nélküled<br>a virág sem illatoz, nélküled<br><br>nincs mosoly ajkam pírján, nélküled<br>még az eső sem hűsít, nélküled<br>élettelen a szívem, nélküled<br>még a madárdal se szép, nélküled<br><br>a lelkem is fénytelen, nélküled<br>nincs fény - látod, most ilyen nélküled.<br><br><br>...szórakozás egy rímre...

Elmélkedtünk a karácsonyról, a körülményekről?<br><br>A szeretet ünnepe a karácsony, de oly' sok helyen már nincs,<br>Pedig legalább ekkor összejönni, az maga a lélek-kincs!<br>Vannak, akik már az ilyen találkozásra semmit nem adnak,<br>Okos telefonnal, röpke kapcsolatot messziről tartanak.<br>*<br>Hiába a szeretet ünnepe a karácsony,<br>Ha hiányzik a családom.<br> <br>Szeretteink ölelő karjai, szavai, lelki eledel.<br> A telefon csak csevetel...<br>*<br><br>Pedig az idő eljár mindenki felett és a karácsony, még a szeretet ünnepe,<br>Összejönni, jókat enni, nagyokat beszélgetni, mesés... maga a lélek ünnepe.<br>Modern ember, már nem kívánja a látogatást, un mindenkit, nem megy,<br>Neki több ember és a beszélgetés velük, nemkívánatos elegy.<br>*<br>Míg teheted, gyűjtsd össze családod,<br>Ünnepeld velük a szép karácsonyt.<br> <br>Szeretet melegétől áradó kis szoba,<br>Ott igazi, a karácsonyi lakoma.<br>*<br><br>Pedig milyen jó az, ha áll ott egy, nagyon szépen díszített karácsonyfa.<br>Rajta a gyertyák és a csillagszóró a feltétlen szeretet szórója!<br>Nagyot és finomakat enni, ez karácsonyi étek,<br>Ezt a szeretet ünnepén kihagyni, nagyon nagy vétek.<br>*<br>Szeretettől ragyogó arcok, szemek,<br>Minden fenyő dísznél szebben ragyognak, fényesebbek.<br> <br>Oszd meg e ritka ünnepedet valakivel!<br>Szeretet, nem pótolható semmivel...<br>*<br><br>Így elmarad az ajándékozás, elmarad a csomagok bontása<br>És elmarad a kisebbek, a gyermekek, meg felnőttek ujjongása!<br>Vissza kéne térni a réghez, nem jó a világ e puritánsága!<br><br>Vecsés, 2017. szeptember 4. ? Szabadka, 2017. december 9. ? Kustra Ferenc- a verset én írtam, hozzá a 10 szavasokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A 10 szavasok címe: ,,Karácsonyi gondolatok??

négyéves voltam akkor. emlékszem,<br>bevittek egy szobába, lefektettek,<br>halkan sírtam. a falon szellemek<br>rajzottak, borzasztó volt, nagyon féltem,<br><br>hallottam a szűrődő zajokat,<br>egyszer csak elhalkult a zörej. talán<br>elaludtam - úgy álomba sírván<br>fehér párnán, űzve a félsz-árnyakat,<br><br>reggel ébredtem, fehér falakon<br>a napsugár szórakozottan játszott,<br>kerestem valakit, de otthagyott,<br><br>becsuktam szemem, álmodom talán,<br>mégis ott van, odakünn, csak nem hallom,<br>de nem, mégiscsak otthagyott árván.