Képzeletem?<br><br>A nagy-hegynyi sötétség ölén, mélázva, konyult fűben feküdtem,<br>Elgondolkoztam, életemen, sorsomon, mily? a nyugdíjas létem.<br>Elnehezült szívem, mire végigzongoráztam rongyos életem.<br><br>A szépséges, bársonyfekete, lágyan ringó sötétség,<br>Nem segített, hogy könnyebb legyen az elviselhetőség?<br>Mert bizony szép kor a hatvanhét, és ez a számszerűség.<br><br>Az áthatolhatatlan sötétet a csillag-sziporka mutatja,<br>Mert én belül tudom, hogy megy tovább, nem áll meg, óra mutatója.<br>Minden elmúlik, de a jövő perce, az előző folytatója.<br><br>A sötétben nincsen korkép, vad gondolataim úgy cikáznak,<br>De nem durván, nem fájók, Inkább szabadon magukban cicáznak.<br>Ez a korlátlan korlát-nélküli sötét, mit sokan imádnak.<br><br>Sötét hőségben hallgatnak, a fű, a bokor és a fák,<br>Ebben a vakságban nem látom, hol vannak broméliák.<br>De magamról mindent tudok, gáncsolnak a száraz csutkák.<br><br>Érdekes az éjszakai világ a meglevő tényekkel,<br>Még akkor is, ha magadévá teszed a vad éjt, lélekkel.<br>Ha gondolkozol, ha odatartozol, ha visz jó érvekkel.<br><br>Most nem vagyok sugárzó napfényben,<br>Csak leledzem az éber éj-kéjben,<br>Úszok a vaksötét semmiségben.<br><br>Igyekeztem, mindenképpen maradásra bírni a napfényt?<br>Nem akartam éjsötétben élni saját szívben, ön-rabként?<br>De élet csapdákkal teli, idő meg csak halad, óraként?<br><br>A vaksötét, csendben zümmögteti a sötétséget,<br>Ebbe, mint lovat befogja a világmindenséget.<br>Én meg részt veszek benne, élvezem e semmiséget.<br><br>Talán a sötétben, unos-untalan rovod az utadat,<br>Közben lehet, hogy sokszor sírás fojtogatja a torkodat,<br>Te meg elhagynád a sötétben, de nem lehet? a gondodat.<br><br>Lehetsz Te igazságos, életerős, vagy életharcos,<br>Ha nincsen jó kövesút! Amin mész pocsolyás, buktatós,<br>És ezeket nem biztos, hogy legyőződ? lelked magasztos?<br><br>A fénytelen csillag-fények, millió-számra égnek<br>És nekem azt sugallják, hogy nem lesz vége az éjnek,<br>De én tudom, a reggel véget vet a vaksötétnek?<br><br>A szénfekete éjtenger, teljesen belepte eget,<br>Fájó gondolataim nem is fogják fel a fény-szelet.<br>Reggel majd jobb lesz, ha a Nap egy délibábot feléget.<br><br>A fekete düh tüze is fellobbanhatna bennem,<br>Mert az életem is éj-fekete, dühítő nekem?<br>És mégis várom a fényt, fogam erre nagyon fenem?<br><br>Reggeli napsütés aranyviharában eltűnik majd fekete éj<br>És az aranyárban messzi elúszik a sötét-éj, mi már úgysem mély.<br>A napfény tűző, elhatalmasodó hullámai? maga a fény-kéj.<br><br>A természet lágy ölén, harmóniában csillagfényes éggel, világgal,<br>A diszharmóniától eltávolodunk, begyűjtött égi sugárzással,<br>És az élet megy tovább szépen, idő is megy időleges megnyugvással.<br><br>Vecsés, 2015. június 28. ? Kustra Ferenc

Azt hiszem, az életem nagyot tévedett, ló elé fogta a kocsit?<br>Mikor meg lóra ültem, az a fejével hátul ment előre, kicsit?<br>A vonatom tévedve, a cél felé haladt, de az ellen vágányon?<br>Én mindenbe belementem, de hogy pap legyek... Jobb volt, disznóvágáson...<br><br>Aztán meg szántottunk volna, ha lett volna... a lóval,<br>De nem volt, ekét én húztam hátulról, sündisznóval...<br><br>Volt nekem egy régi postaládám, rozsdás,<br>Végül egyszer csak megérkezett a postás,<br>Bedobott egy cetlit, csak néztem, hogy pacás?<br><br>Cetli üres volt, nem volt azon csak elmosódott paca,<br>Így tudtam meg, hogy éppen ilyen az én életem? daca.<br><br>Vecsés, 2016. február 21. ? Kustra Ferenc

A Patás!<br>Hétköznapi pszichológia<br><br>Van abban valami, hogy ne fesd az ördögöt a falra, mert végül megjelenik.<br>Ha már megjelenik, akkor tesz is ellened valamit, pl., rúg egyet!<br>Mestere a falról leszállásnak, főként, ha a körülményeid is ingerlik<br>És<br>Ha elkezdi ellened az aknamunkát, akkor kapsz egy mélyütést.<br><br>Szóval, óvakodj az ördögtől, bizalmat ne tartsd, távoztasd! Figyeld, megismerszik.<br><br>Vecsés, 2017. július 1. ? Kustra Ferenc<br>W

Hétköznapi pszichológia…<br><br>Ha a kételkedés árnyéka hófelhőként ránk vetül,<br>Rögvest elönt bennünket a bizonytalanság érzése.<br>A döntésképtelenség bennünk vehemensen fölhevül<br>És<br>Eluralkodik sok-sok vad gondolat sötét mélysége.<br><br>Kell majd bizonyosság, mert enélkül elveszünk… cefetül.<br><br>Vecsés, 2019. február 15. – Kustra Ferenc

A szél villanydróton játszik?<br><br>(3 soros-zárttükrös, bokorrímes)<br>Ücsörgök a fáradt napsütésben,<br>Olyan nagy fáradtság van szívemben?<br>Ücsörgök a fáradt napsütésben.<br><br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, önrímes)<br>A szél közepesen fújdogál, a villanydróton játszik,<br>Az erdőben: látom, fakoronák között épphogy látszik?<br>A szél közepesen fújdogál, a villanydróton játszik.<br><br>(Senrjon)<br>Nézz rám mélyen, őszintén,<br>Ebben a napsütésben vágyódj!<br>Napsugár csak jön?<br>*<br>Ülj csak mellém barátkánt,<br>Visszamosolygok rád és szívből.<br>Fáradt napsütés,<br>*<br>Itt van már az ősz kezdet,<br>Az idő? semmibe fut tovább.<br>Nap fényjátéka.<br>*<br>(Bokorrímes)<br>Nemsokára jön az este szürkülete,<br>Annak is megvan a magányos szépsége?<br>Próbálkozzunk, legyen szép élet egésze.<br><br>Vecsés, 2019. július 5. ? Kustra Ferenc