Vörös rózsa reszkető kezemben,<br>gyógyulás halovány reménye,<br>lélek harc, állandó küzdelem,<br>idő múlásával már reménytelen.<br><br>Bizalom? Már tovaszállt lelkemben,<br>szívem gyógyulása oly reménytelen,<br>szebb jövő? Már nem juthat nekem,<br>marad a múlt, összetört szívemben.<br><br>Fáj, a lélek ölő bizonytalan jelen,<br>messze jár boldogságom, s kedvesem,<br>megtalálni nem fogom, bár keresem,<br>összetört szívvel ez reménytelen.

(Septolet)<br>Csönd pelerinemben ücsörgélve<br>Bámulok? nézgélve.<br><br>Fejem üres,<br>Vadkutyám rühes.<br>Létem színpadán,<br>Lét-létrám fokán,<br>Örökbe-maradván?<br>*<br><br>(Senrjú)<br>Tán? gondolkodnék,<br>De fejem üres, kutyám?<br>Színpadon vagyok.<br>*<br><br>(3 soros-zárttükrös)<br>Lét létrám alsó fokán, vagy? elkárhozva,<br>Innen már rég? menekülnék rohamozva?<br>Lét létrám alsó fokán, vagy? elkárhozva.<br>*<br>Mi a fenére gondolhatnék, amikor nincsen mire!<br>Ugyan kire gondolhatnék, amikor nincsen is kire?<br>Mi a fenére gondolhatnék, amikor nincsen mire!<br>*<br><br>(Halmazrímes)<br>Üres az életem, mint egy nagy lyukas kas,<br>Nekem reggel nem kukorékol a kakas.<br>Életemet megmászni? Hogy, amikor magas?<br>Életfámon följebb mászni? Hogy, ha az odvas?<br><br>(3 soros-zárttükrös)<br>Biztos, hogy nekem már csak nem sok, de kicsi van hátra,<br>Ezt hányingerben letölteti élet hullámzása?<br>Biztos, hogy nekem már csak nem sok, de kicsi van hátra.<br><br>Minek is örüljek, amikor nekem nyűg az öröm,<br>Most biztos fölvenném, de nincs meg, sosem-volt ködmönöm?<br>Minek is örüljek, amikor nekem nyűg az öröm,<br>*<br><br>(Sedoka)<br>Életbánatom<br>Mint zászló lebeg fentebb.<br>Kit érdekel? elegem?<br><br>Életbánatom<br>Folyvást csak körbeölel.<br>Ez mért nincs észlelettel?<br><br>Vecsés, 2020. február 2. ? Kustra Ferenc<br>

Csendes őszi erdőt járjuk, én és a párom,<br>kéz a kézben, avar közt boldogan sétálok,<br>szeretetét érzem, kezének szorításán,<br>szempilláim lehunyom, szívemben boldogság.<br> <br>Bárányfelhő vándorol, kopasz ágak körül,<br>nagy utat megtéve, a magasban elterül, <br>felvillan fényesség a bárányfelhős égen,<br>nap, bágyadt sugarait, szórja szerte széjjel.<br><br>Láng színű, száraz levelek, hullnak elibénk,<br>keringőzve hozzák nekünk, ősz üzenetét,<br>rozsdás, sav nem járta szív alakú levelét, <br>mint áradat, a fa alatt lágyan terül szét.<br><br>Csodás fényesség ragyog páromnak szemében,<br>mint a villám, láng lobban szerető szívemben,<br>felnézünk a sötét égre, sok csillag ragyog,<br>mintha búcsúznának, a zsongásukat hallom.<br><br>Kéz a kézben indulunk avar lepte úton,<br>elkísér a halk nesz, lábunk alatt morgón,<br>mintha macskaalom terítené csodás utunk,<br>ezen jót derülve, otthonunkba jutunk.

Hétköznapi pszichológia<br><br>Ha valakit nem akarunk megbántani, akkor hazudunk? mellébeszélnünk neki,<br>Akár gyermekmese szinten, eltereljük a figyelmét! De, mi nem bukhatunk le!<br>Van még olyan is, hogy igen is nem mondhatjuk meg azt az oly' súlyos igazat neki<br>És<br>Bár hányan tudjuk is, az igazságot teljességgel el kell titkolni előle!<br><br>Végrehajtása és titokőrzés, embert-próbáló, jó, ha senki el nem fecsegi...<br><br>Vecsés, 2020. augusztus 5. ? Kustra Ferenc

Míg, kezem- vezette toll sercegve dudorász a papíron,<br>Addig örömöm, bánatom magamból, tollammal kiírom.<br>Fehér, famentes papírra vetem a dolgokat,<br>Írok bele sok mindent, szépeket és gondokat.<br><br>Kalamárisomban a sok tenta, az maga a tudás,<br>Lúdtollammal hordom papírra, maga a boldogulás!<br>Jó, frissen metszett a lúdtollam, egészségesen sercegve hagy tentát a papíron,<br>A gyertyáim is súgják, hogy írjak, hagyjak tenta nyomot, lépjek át saját tudáson.<br><br>Három gyertyát is egyszerre égetek asztalon, hogy lássak,<br>Melegítik a lelkemet, hogy kiadjam lényegét, mának!<br>Egy ég szemben, középen,<br>Egy-egy meg asztalszélen?<br><br>A falról, körben mindenhol lelógó láng-árnyak egymásnak vibráló játéka,<br>Kölcsönözte azt, mitől kísérteties a csendes szobának a hangulata.<br><br>Az újonnan beállított gyertyám pislákolgat lágyan,<br>Lángja lassan lobog, gyengéden táncot is lejt magában.<br>Csak úgy mélázva nézem, közben merengek pár, múlt percen,<br>A láng meg lassan lobog, mintha értené, néha sercen.<br><br>Lelki egészségemhez írni kell, mindent mi eszembe jut,<br>Ez aztán a lelki kényszer, ebből biz' nincsen semmi kiút.<br>Kalamárisban a tinta, melyet használni kell betűket leírni,<br>Őszintén, gondosan fogalmazva, a lényeget nagyon beleszőni...<br><br>A három gyertya fényénél látszik, meddig van tele a kalamáris,<br>Ahogy fogy a tenta, lúdtoll sercegve előjelzi... tölteni máris!<br><br>Kalamáris a tenta, a lúdtoll és papír,<br>Ez az egyensúly és ne kelljen tintaradír!<br>A három gyertya fényénél, látszik, hogy tenta fényes,<br>Majd matt lesz, de addig hozzányúlni fölöttébb kényes.<br><br>Vecsés, 2016. június 25. ? Kustra Ferenc