Hogy Legázol és Elfojtad az Éheim indiánlány<br>Te szőke szerelő, Démon, Mindened kérem,<br>Ha Forralod, vérem, Mert te vagy Élnem,<br>Álmom harcot fák,<br>Mindig öleltek Ahogy indok a Fénylat Éhesem,<br>Mint a farkas Marjuk haronta,<br>Mint az Eli, Prédának, véknyal csak benned,<br>Lették, Érezték Akarjak ezt te is Éli hát ?<br>INDIÁN LÁNY<br>Meg szőke Szemedben, Ősz és tavasz,<br>Szomorú Jaj, szó Félelmet, beszélő.<br>Pamasz Ősszerezzensz holló fa Lévéleivel,<br>Lélek takar a szemed tele tépje.<br>Nem veszem el az öröm pillanat.<br>Gyere még el ha Eljössz akkor itt ragad velem,<br>Egyel vagy zoruljanak,<br>Az idő kapot szerelmünk örök<br>Tanul Legyenek a szeretett ősei szellemek,<br>kiket mindig meg idézel,<br>INDIÁN LÁNY<br>Egy Szőke Folyó lelkű tiszta szó.<br>Nekem csendűlő lélek harang,<br>Megszólitó, simogató, sziv csókra ?<br>Hány Engedd hogy legyen egy valképp,<br>Magamnak Rejtselek el inkák. ki féltik<br>őseik titkol ,<br>Ahol a Nagy istenség lélekbe<br>Zárva él és a jelre vár,<br>Ami a szivekben van.

Szép vagy te szépséges csinos indiánlány.<br>A fejemen, disz van tolla tollú vannak,<br>ott Élnek az indián Táborán,<br>Mint tőbb visszahóditja kalandos, izgalmas,<br>Elpattan a láb Nyoma,<br>Lovagol indiánlány,<br>Lovagol indián Nyáron,<br>Megmenti indián holdat,<br>Lovagol Lovagol<br>A Lázadó indián főldjén,<br>Lovagjatok Lovagjatok<br>A Western vadnyugat<br>Lovaglás Lovaglás<br>Hordjatok a kötelet,<br>Lovaglás Lovaglás<br>Támadj Védekezz.

Elkezdett Lovagolni a Sólyomszemű indiánnő,<br>Túl csinosabb voltál Akinek szőke haja van,<br>Disz vannak, a fejemen,<br>Szépséges Sólyomszemű indiánnő,<br>Te voltál a világon Legerősebb.<br>Lovagol a Sólyomszem indiánnő,<br>A Western vadnyugat,<br>Elment a hosszú útra<br>Sólyomszemű indiánnő<br>Hordja a hosszú Puskát.<br>Nem talál a célba,<br>Sólyomszemű indiánnő<br>Te voltál az Ellenségem,<br>Harcos szőke indiánnő<br>Lovagol a szépséges őserdöben,<br>Rátalál a bokor alatt és rábukkan<br>valamire az őn Nyomában,<br>Oly szép volt a Sólyomszemű indiánnő<br>Mint Ráfestedet Arcodra<br>A Sólyomszemű indián<br>Lovagolt az Sólyomszemű indiánnő.<br>Az Erdőn szélen, a nyár útán,<br>Ami szép volt a harcos szőke indiánnő<br>Ráugrott a lóra a cowboy ellenére,<br>Majdnem Bajbajutott.

(Anaforás)<br>Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra,<br>Igen, mindig mentünk a következő ősvényre, jártunk irtásról irtásra…<br>Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra.<br><br>Remek levegőben, a madár csivit meg csak a mélységes csendet erősítette,<br>Füleinknek nagy, ritka élmény volt, ahogy csend nekünk szeretetet közvetítette…<br>Remek levegőben, a madár csivit meg csak a mélységes csendet erősítette.<br><br>(Anaforás)<br>De egy tisztáson fölnéztem az égre, és juj, megláttam a feketéllő felhőket,<br>De jaj, hiába akartalak ölbe kapni, csak agyam generálta képzeteket…<br>De egy tisztáson fölnéztem az égre, és juj, megláttam a feketéllő felhőket.<br><br>Meg is rettentem jobban, mint a felhők láttán,<br>Agyam megbomlott volna a rád várós vártán?<br>Meg is rettentem jobban, mint a felhők láttán.<br><br>(Anaforás, belső rímes)<br>Úristen! Nem vagy itt velem! De akkor hol vagy, mond édes szerelmem?<br>Úristen! Nem vagy itt velem! Vajh’ hol vagy, messzi mérgezed a lelkem?<br>Úristen! Nem vagy itt velem! De akkor hol vagy, mond édes szerelmem?<br><br>Le is rogytam egy rozsdás, régi és magába tört fából szálkás padra,<br>Nem vigyáztam sem a nadrágomra, sem az ülésemes alakzatra…<br>Le is rogytam egy rozsdás, régi és magába tört fából szálkás padra.<br><br>(Anaforás, belső rímes)<br>Hmm… elhagytál, nagyon hiányzol! Pedig többször mondtam Neked, egymásnak lettünk teremtve,<br>Hmm… elhagytál, nagyon hiányzol! De látszik, részedről ez nem igaz, estem fenekemre…<br>Hmm… elhagytál, nagyon hiányzol! Pedig többször mondtam Neked, egymásnak lettünk teremtve.<br><br>(Anaforás, belső rímes)<br>Látom, értem, elhagytál kedvesem, vajon most merre jársz?<br>Látom, értem, nem úgy, mint régen, már utálsz, már nem imádsz…<br>Látom, értem, elhagytál kedvesem, vajon most merre jársz?<br><br>(Anaforás)<br>Nekem azért nem tilos csak rád gondolni<br>Nem tilos éjjelente veled álmodni…<br>Nekem azért nem tilos csak rád gondolni<br><br>(Anaforás, dupla belső rímes)<br>Bizony kedves, az erdőben dúl az ősz és zuhog az őszi, immár hideg eső,<br>Bizony kedves, a lelkemben dúl a nyári idő, a szerelmem folyvást feltörő…<br>Bizony kedves, az erdőben dúl az ősz és zuhog az őszi, immár hideg eső,<br><br>(Anaforás, belső rímes)<br>Ebben a zuhogó őszi esőben, a szerelmem irántad elveszi az eszem,<br>Ebben a zuhogó őszi esőben, éjjel már nem is alszok és nappal nem eszem…<br>Ebben a zuhogó őszi esőben, a szerelmem irántad elveszi az eszem.<br><br>(Anaforás, trió belső rímes)<br><br>Imádlak, vágylak, sőt kívánlak… kérlek ad vissza az ősi hitem,<br>Imádlak, vágylak, sőt kívánlak… folyó esővizes épp' a képem…<br>Imádlak, vágylak, sőt kívánlak… kérlek ad vissza az ősi hitem.<br><br>Vecsés, 2020, szeptember 11. – Kustra Ferenc – íródott; 3 soros-zárttükrösben. Ez az én fejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.

(10 szavas)<br>A múltunk olyan nekünk a megszületésben,<br>Mint alap? a házépítésben.<br><br>(3 soros-zárttükrős)<br>Az alapról is azt tudjuk, hogy van,<br>Nem látjuk, elbujt a föld-árokban?<br>Az alapról is azt tudjuk, hogy van.<br><br>Vajh? alapot ház alól ki lehet bontani?<br>Vajh? múltat életünkről le lehet csonkolni?<br>Vajh? ha nem lenne múlt, meg lehetne foganni?<br><br>(10 szavas)<br>A múltunk olyan nekünk a létünkben,<br>Mint házlét a malterben?<br><br>(3 soros-zárttükrős)<br>A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van,<br>Nem látni ám, mert elbujt a téglasorban?<br>A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van.<br><br>(Anaforás, belső rímes)<br>Vajon? a maltert onnan ki lehet szedni?<br>Vajon? ha megtennénk, összedőlne a ház?<br>Vajon? a múltat semmisé lehet tenni?<br>Vajon? ha lehetne, megszűnne életmáz?<br><br>Tagadni lehet a múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga,<br>De a lelkéből kitépni nem lehet, mert ledől az életháza!<br><br>A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen,<br>Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen.<br>Mégis nagyon sokan ?tagadják?, pedig ez kivitelezhetetlen.<br><br>Vecsés, 2018. november 8. ? Kustra Ferenc ? íródott; Alloiostrofikus versformában