Magyar vadászpilóták a keleti fronton?<br><br>'41. július hó tizenkettedikén a ?Ricsi? század<br>Harcba indult, a közel felderítők oldalán? le nem marad.<br>A ?CR-42? ?s gépek ósdiak voltak ugyan? de, a levegőben marad?<br><br>Felszállás tízkor, levegőben körözés és találkozó.<br>A bombákkal megrakott ?Sólymokkal? ott volt a találkozó.<br>Mikor már mindenki ott volt, kialakult így a kötelék<br>És indultak a célterületre, nem volt semmi haladék.<br><br>Útközben Szobránczy Aladár százados, aki a kötelék parancsnoka<br>Észlelte, három szovjet kétmotoros az állásaik felé haladva,<br>Útjukat keresztezte, így a légi harc kezdésének megvolt a módja.<br><br>A magyar vadászpilóták így már, azonnal támadás alá vonták,<br>Az orosz felségjelű kétmotorosokat? ezeket lerohanták.<br><br>Perceken belül kiderült, ezúttal csapdába szaladtak,<br>Mert, nagy bajként történt, ahogy a bombázók után haladtak.<br>Előkerült egy hét darabos ?I-16? ?os orosz vadászgép kötelék<br>És ezekkel kellett szembefordulni? védték, mi saját kötelék.<br><br>Szobránczy százados már, kiválasztott egy ?Ratát?, a közelebbit,<br>Amire szűk fordulóval lecsapott? bevitte lövéseit.<br>A nyomjelzős lövedékek füzére elérte a ?Rata? kabinját<br>És vagy műszereket talál el, vagy azonnal megölte a pilótát.<br>A vadászgép erősen elkezdett füstölni, majd zuhanni kezdett,<br>Irányíthatatlanul a föld felé szédült, a vég közeledett.<br><br>Pottyondy László főhadnagy volt egy, újabb ?Rata? után eredő,<br>De a vad hajsza hevében, nem volt eléggé körültekintő.<br>Egy ellenséges gép, ömögé került,<br>Ezzel, igen szorult helyzetbe került?<br><br>A szorongatott helyzetből Soós szakaszvezető mentette legott ki,<br>Mert egy jó légi manőver, lehetőséget biztosított erre, neki.<br>Így a támadója mögé került, aki sikerült is legéppuskázni.<br><br>Pottyondy főhadnagy ezután másik ellenséges ?I-16? után vezette a gépét<br>És a végtelenségig űzte a motort, hogy kivegye annak teljesítményét.<br><br>Sebességet gyűjtve rá is csapott,<br>Lőtávolba érve, tűzet nyitott.<br>Vezérsíkokat, mind felszaggatott.<br><br>Balogh János szakaszvezető légi győzelmet aratott,<br>De, Vámos hadnagy nagyon peches volt... eltalálták, kiugrott.<br><br>Szobránczy kötelékparancsnok sietett is a megmentésére,<br>Ezt szolgálta az ejtőernyős bajtárs feletti körözése.<br>Vámost a szél egy erdősáv felé sodorta, beesett a fák közé,<br>A százados meg rémülten látta, még messze, több orosz is fut felé?<br><br>Egy frontharcosnak a leggyötrelmesebb dolog a fogságba esés,<br>Így a százados leszállt az erdő mellé, még most lehet segítés.<br>Erre semmiből előbukkant egy katonai lovascsapat, vágtatva,<br>Ő meg csőre töltötte a pisztolyát, ezzel, fel is készült a tűzharcra.<br>A lovasok, másodpercek alatt oda is értek,<br>Kiderült, a magyar huszárok jöttek segítségnek.<br><br>Szobránczy százados, az egyik huszár lovát gyorsan elkérte<br>És az erdőbe ment, hogy megtalálja a pilótát végre.<br><br>Hamar megtalálták a fáról logó ejtőernyőt üresen,<br>Majd kutakodás után meglelték pilótát, ki édesdeden,<br>Egy elhagyott erdész kunyhóban aludt, hajszoltan, kimerülten.<br><br>Nagy nehezen felébresztették, csak nézett! Vámos hadnagy beszámolt,<br>Az utóbbi órák történéseiről. Élettel, már leszámolt...<br>Valahogy levágta magát és leesett a hevederből<br>És azonnal elkezdett kifelé szaladni az erdőből.<br>A szélén valaki rálőtt, erre befelé szaladt az erdőbe,<br>Majd rátalált a kunyhóra, ott elaludt, ebbe a kis fészekbe.<br><br>A pilóta csapat, este hétre visszaért a század támaszpontjára,<br>Ahol a bajtársak kitörő örömmel fogadták őket, áldomással!<br><br>Az alakulat pilótái, aznap öt légi-győzelmet arattak,<br>Pilótát nem vesztettek, csak egy gépet, mit lelőttek! Este, mulattak.<br>Hadvezetés, a pilóták kiemelkedő bátorságát honorálta.<br>Szobránczy századost, Vámos hadnagyot, egy-egy kitüntetéssel jutalmazta.<br><br>Vecsés, 2017. július 22. ? Kustra Ferenc<br>Kurt Rieder: ?Magyar fejlesztések a II. Világháborúban? c. dokumentumregénye alapján. A leírt esemény megtörtént.

II. Világháborúban: bevetés a Földközi tengeren?<br><br>A Földközi tengeren régebben őr-járatozó<br>U-311 számú tengeralattjáró<br>Parancsnoka, H.D.F. von Tiesenhausen tengerészfőhadnagy. Nagyon is gyakorlott volt.<br>Látcsövében meglátta a közeledő flottaköteléket? annak a végzet volt!<br><br>A hadműveleti naplóbeli bejegyzés,<br>Teljesen hiteles és ez maga nem kevés.<br><br>?Negyvenegy, november hatodika. Tizenhat óra.<br>Derült idő, enyhe szél, kis hullámok, egy játszoda.<br><br>Az őrszem is jelzi, hogy riadó!<br>Keletről jövő, több hadihajó.<br>Minden ember, tüzelőállásba,<br>Periszkóp ki, támadóállásba.?<br><br>Periszkópmélységben a naszád? kapitány meg nézi,<br>Hogy jön három hadihajó, meg több romboló? neki.<br>Valamennyi vetőcsőnek készenlét! Lövést fogok leadni az orrból!<br>Ki is lett választva a második óriási csatahajó az sorból.<br><br>A nagy csatahajó lassan beúszott periszkóp látómezejébe,<br>A cél baloldalára, ?los: I.-II.-III.-IV. cső tüzelése?!<br>Futási idő: ötven másodperc, majd három nagy robbanás!<br>A hadihajó balra dől, lőszerrobbanás, füsttakarás.<br><br>Orr hirtelen megkönnyebbül, emelkedik, hullámnyomás emeli, kormány nem tartja meg,<br>Felszínen körbepillantott és ötszáz méterre egy csatahajó közelítette meg.<br>Erre rohan, hogy legázolja a tengeralattjárót, de, elkésett, már nem lepi meg.<br><br>Gyors-merülés! Mindenki az orrba! Elektromos gépek, előre!<br>A naszád éppen, hogy sikeresen lebukik, mint bálna a mélybe.<br>A csatahajó teljes gőzzel, gyilkos haraggal elzúg felette?<br><br>Nincs megállás, a víz fokozatosan préselődik a cellákba,<br>A mélység pillanatok alatt már száz méter, a naszád mentsvára.<br><br>Mivel süllyedés nem állt meg, kormányt fel! Egész erővel előre!<br>De a naszád, tovább merül? Biztonsági mélységhatár a léte?<br>Százhatvan méter a végső határ? Kioldani a hajótő gerendáit!<br>Végső merülési tartalék, több mint öt tonna? ne veszítse legendáit.<br>Minden sűrített levegőt, palackot, a mellső tankokra kapcsolni!<br>Vészkiürítés! Lassan kétszáz méteren vagyunk, nem áll meg süllyedni?<br><br>A mélységmérő nem mutat többet, már kiakadt.<br>A hajótest recseg, jajong, sok szegecs elpattant.<br>Lámpaburák eltörtek, szerkezet majd? szétszakadt.<br><br>Jóval lent vagyunk már a biztonsági határ alatt,<br>A naszád, bármelyik pillanatban összeroppanhat!<br>Végtelennek tűnő, elmúlt percek alatt a süllyedés megáll,<br>Erőlködő elektromos gépek miatt az orr felfelé áll?<br><br>Hosszú percek csak múltak, volt idő elemezgetni...<br>A naszád, orral kezd lassan felfelé emelkedni,<br>Egyre gyorsul, nem tudjuk a levegőt elvezetni?<br><br>Gépek állj! Ez sem segít, a felszínre emelkedtünk gyorsan,<br>Mert naszád könnyebb a stabil súlyánál, a tenger is morran.<br>Hajó, hatalmas toccsanással kiugrik a vízből,<br>Libegve áll a felszínen, nem mozdul el egy helyből.<br><br>Jó pár mérföldre vagyunk már elsodródva, a harc helyszínétől,<br>Ellenség nem látható, mesélhetünk hajó dicsőségéről...<br><br>A naszád menekülőképtelen, csak felszíni úszás a léte,<br>Felszínen kezdjük meg a veszélyes visszatérést a kikötőnkbe.<br>***<br>A négy torpedóból, Őfelsége csatahajó<br>BARHAMOT, telibe találta három torpedó.<br>Nyolc perc alatt el is süllyedt,<br>Lent, kezdődött az enyészet.<br>***<br>Az utólagos vizsgálat megállapította, hogy a tengeralattjáró<br>Kétszáznegyven méterről jött vissza. A német haditechnika volt kiváló,<br>Hiszen csak, maximálisan százhatvan méteres merülésű volt a hajó!<br><br>Vecsés, 2017. január 2. ? Kustra Ferenc<br>A tengeralattjárós epizód, megtörtént eset. Megmenekülés a víz alatti pokolból?

(Az EMBER 14 parancsolatja!)<br><br>Irigység.<br><br>Irigység embert sárgává tesz,<br>Mert benne, tenni nem volt mersz.<br>A másé az mi kéne neki,<br>De nincs mersze megszerezni.<br><br>Gyűlölet.<br><br>Gyűlölet éltet embereket,<br>Kik nem ismerik szeretetet.<br>Haragszanak mindenkire,<br>Kinek nem beteg a lelke.<br><br>Erőszak.<br><br>Az erőszak éltet egyeseket,<br>Kik nem szeretik az embereket.<br>Tévednek, mert hiszik, ettől nagyok,<br>Pedig ha tudnák; lelki toprongyok.<br><br>Hiú Remény.<br><br>Kiben dúl a hiú remény,<br>Abban tán? kevés az erény.<br>A kóros hiúság káros,<br>Erről lemondani sármos.<br><br>Önuralmat tanúsíts.<br><br>Őrizkedj a haragodtól,<br>Mert elválaszt ágytól, asztaltól.<br>Ha így teszel jó lesz, meglátod,<br>Mert nem lesz késő bánatod.<br><br>Ne uralkodj.<br><br>Mással szemben, ne uralkodj,<br>Tőle így el ne távolodj.<br>Igyekezz, ne tégy gonoszat,<br>Magadba nyomd el a rosszat.<br><br>Ne vétkezz.<br><br>Igyekezz, hogy meg ne bánts mást,<br>Jó nevelt ember tisztelt mást.<br>Ne vétkezz a másik ellen,<br>Másokat nevelj ez ellen.<br><br>Ne légy önző.<br><br>Ne magad törvénye szerint élj!<br>Magadnak olyat be ne mesélj,<br>Hogy mások szemében ettől<br>Magasra emelkedsz Földtől.<br><br>Alkalmazkodj.<br><br>Tudj alkalmazkodni máshoz,<br>De legfőképpen családhoz.<br>Ők életedben biztos pont,<br>Ha szeretet a középpont.<br><br>Tiszteld a másét.<br><br>Mi a másé, tisztelj mindent,<br>Kerüld elvételt, erkölcstelent.<br>Ne kívánd vagyonát, párját,<br>Érd be azzal, mit sors rád testált.<br><br>Tiszteld a Tanítód<br><br>Ki Tenéked Tanítód, az barátod.<br>Ezt élet igazolja, majd meglátod.<br>Tanítódra felnézni tisztelettel,<br>Felér egy nagyon jó cselekedettel.<br><br>Tiszteld az idősebbeket.<br><br>Idősebbet, őreget tisztelni kell,<br>Ővele szemben hadakozni hittel<br>Hibás, nagyon csúnya dolog, ezt hidd el.<br>Öregszel, Te is így jársz az élettel.<br><br>Becsüld a szellemi örökséged.<br><br>Ki örökségként jó nevelést kapott,<br>Már mondhatjuk, hogy jó helyről származott.<br>E származásra legyél nagyon büszke,<br>Ér annyit, mint a grófék szérűje.<br><br>Ne rombolj.<br><br>Védjük, óvjuk a természetet,<br>Ne romboljuk le a környezetet.<br>Ne tegyük tönkre éltünk alapját,<br>Óvjuk meg a természet világát.<br><br>Vecsés, 1998. október 26. ? Kustra Ferenc

Csak ülök és csendesen regélek<br>Csak magamnak, sok régi emléket.<br>Voltak napfényes pillanataim,<br>És valósak a borongásaim.<br><br>Kinézek, idő kint borús és esik,<br>Saját időjárásommal egyezik.<br>Ami nem megy, nem szabad erőltetni.<br>Igaz, ezt rám is lehet vetíteni.<br><br>Érdekes ellentmondása ennek,<br>Mit mondanak a sikeremberek.<br>Ők kivétel nélkül azt állítják,<br>Sikeresek, mert ők, kiharcolták.<br><br>Bizony a lecke, így már fel van adva,<br>Mit fogadjon el a Föld haladója.<br>Azt hiszem, már a megoldás megvan. Hó-hó!<br>Sikeresek véleménye nem mérvadó!<br><br>Én már bizony másféle vagyok, mint ők,<br>Mások a bánatok, mások... örömök.<br>Ahol, és amikor ők ott voltak,<br>Bizony ott legendákat csináltak.<br><br>Nekünk, csak sima földi halandóknak,<br>Mások nagy sikerei mutatóak.<br>Hiába, no, nem megy körülmény nélkül,<br>Öregségre élet marad, emlékül.<br><br>Idő homályosít, rosszra nem emlékszem,<br>Magamban fölemelem én-csekélységem.<br>Ha-ha nevetek is, ez fél megoldás,<br>De csak ez jutott, ez van és nincsen más.<br><br>Vecsés, 1998. október 25. ? Kustra Ferenc

A pszichológus egyetemi végzettségű,<br>Igen tanult, igen okos, vizsgázott lelkű.<br>Könyvből megtanulta, ami a szerint, fontos.<br>Kérdés, hogy tudja-e, az élet csomópontos?<br><br>E tantárgyat én is tanultam, sőt vizsgáztam,<br>De igazából az életben iskoláztam.<br>Foglalkozások révén van sok tapasztalat,<br>És az, mi felgyülemlett bennem, sok év alatt.<br><br>Azt nem mondhatom én, hogy pszichológus vagyok,<br>De van pár lehetőség, hol tenni akarok.<br>Én tán, úgymond amatőr pszichológus vagyok,<br>Elnevezésem pszichológista, mit várok.<br><br>Vecsés, 1999. január 23. ? Kustra Ferenc