Szeretek játszani, táncolva nevetni.<br><br>Szeretem az életet,minden egyes nap megélni.<br><br>Szeretem ami körül vesz,minden egy csoda.<br><br>Csoda napok sora, vígasz a rossz napokra.<br><br><br>Szeretem gyermekeim, álltaluk szeretve lenni. <br><br>Víg kacajuk, minden egyes nap fülemben hallani.<br><br>Szeretem az éjjeleket, mikor csend honol mindenütt.<br><br>Érzése körülölelve mindent, élők sora pihenni tér meg.<br><br>Szeretem a gondolataim, ilyenkor hálát ad mindennért.<br><br>Szeretem a szívem, mert zakatolva várja a holnapot még.<br><br>Szeretem a reggeleket, szemem fénylően ragyog.<br><br>Szeretem letenni a tegnapot.<br><br>Szeretek élni, Isten adta, <br><br>Hálával nézek,minden hova.<br><br>Szeretem gyermekeim ölelését, amit a reggel hoz el.<br><br>A reggeleket ami közösen telik el.<br><br>Szeretem a délután hozó zsivajt, hisz játszva szép az élet.<br><br>Játszások sora, fiatalságunk emlékébe térbe.<br><br>Szeretem a természetet, a benne élő megannyi lényeket.<br><br>Szeretem a madarakat, ahogy szárnyalva élnek.<br><br>Az erejüket, mikor az évszakok váltakoznak,  és őket máshova hív a természet.<br><br>Szeretem mikor borús az ég.<br><br>Felhők hűs cseppjeit, ahogy a bőrömre ér. <br><br>Szeretem  friss illatát, ami át jár mindent ahol csak járt.<br><br>Szeretem a napot, ami gondoskodva kel fel.<br><br>Mikor napnak melegét, a szél csillapítja el.<br><br>A csillagokat, ami titokzatosan az égen ragyog.<br><br>Fürkészve apró fényeit, ami oda át oly annyira nagyok.<br><br>Szeretem az éjjeleket, csend hozó hold, hálát ado nappalok.<br><br>A hold, teljes alakjában az est ura lesz.<br><br>Milliónyi szempár tekintetében köszön vissza reá, mert oly csodás ma, az eget rabul ejtő Ura.<br><br>Az erdők diadalmas utatmutató, reményt adó  hada.<br><br>Szeretem a szerelmet, szívünk tőle ég el.<br><br>Szeretem a gyengédségét, az álltala ragyogó szem tekintetét. <br><br>Az előtörő féltő érzését.<br><br>A szenvedéllyel telt körbe ölelő, ölelését.<br><br>Szeretem minden nap éreztetni, újra átélni.<br><br>A valódi érzéseket minden egyes nap újra megéllni.<br><br>Szeretem a szeretetet, mert egy a termésszettel! <br><br>A természet egy mindennel.<br><br>Életet hozó, álmokat előcsalogató, napokat nyerő, <br><br>Természet! <br><br>Víz, levegő, ami éltet mindent! <br><br>Szeretem e különleges életet, ahol egy a közös érdek.<br><br>Szeretem mikor levegővételem a szívem dobbantja.<br><br>Szeretem mikor a víz, szomjamat olthassa.<br><br>Szeretem az érzést, mi hálával önti el szívem. <br><br>Szeretem Istent, mert véletlenek nincsenek, és utat mutató fénye, jelenik meg értem, de én választva utam, vajon merre mennyek? <br><br>Szeretem rossz döntéseimet, hisz álltaluk vagyok ember. <br><br><br>Szeretem életem, emberségesen élni.<br><br>Utam során segítve, megértően hallgatni.<br><br>Szeretem , áttélni érzéseid, támaszod lenni, ha kéred tanácsot adni. <br><br>Szeretem szerető szívem! <br><br>Mert igaz szívvel, szép az Életet élni!<br><br>Szeretet fényében, Isten jóságában létezni!

Hétköznapi pszichológia<br><br>A hazugság önmagában lévő, önmagát generálja,<br>És addig tartja fönt magát, amíg egy újabb nem degradálja.<br>A hazugság könnyen eladható, nincs, aki moderálja<br>És<br>Az emberek lelkét ötödik hadoszlopként biz' generálja.<br><br>Politikai hazugság országot és embert rongálja.<br><br>Vecsés, 2020. március 25. – Kustra Ferenc

Hétköznapi pszichológia a szerelemben…<br><br>(Anaforás, dupla-belső visszatérő rímes, 3 soros-zárttükrös)<br>Emlékszel, hogy mennyire nyikorgott az együttlétünk ajtaja?<br>Emlékszel, hogy mennyire ingadozott kapcsolatunk valója?<br>Emlékszel, hogy mennyire nyikorgott az együttlétünk ajtaja?<br><br>Jó, most itt ezen a tisztáson együtt ücsörögni<br>Az erdő szépségében sűrűjében gyönyörködni.<br>Ide a tisztásra, erdő beengedi a napfényt,<br>Mi meg engedjük egymás szívébe, a szeretetfényt!<br><br>(Anaforás, dupla-belső visszatérő rímes, 3 soros-zárttükrös, önrímes)<br>Emlékszel, hogy hányszor ültünk mi itt kettesben ezen a rozoga padon?<br>Emlékszel, hogy hányszor ültünk régen egymás ölében e kivénhedt padon?<br>Emlékszel, hogy hányszor ültünk mi itt kettesben ezen a rozoga padon?<br><br>Volt, amikor egész délután nem is szólaltunk meg a masszív csendben,<br>Szétnéztem és láttam, hogy a kuksol a csend körben-térben minden szinten.<br>Megfigyeltem, hogy voltak köztünk némi rések,<br>Az a mi hallgatásunk volt, hangtalan rések!<br><br>Néha erre járt egy kedves-kis szellő, és a tisztáson, hogy lecsapott?<br>Sőt, a huncut föl is vette a sajátságosan zúgó hangalakot.<br>Bennem közben több belső hang is csak vitatkozott-acsarkodott,<br>És már tudtam, hogy többet, együtt nem látogatunk homokozót.<br><br>(Anaforás, dupla-belső visszatérő rímes, 3 soros-zárttükrös, önrímes)<br>Emlékszel, hogy, hogyan kuksoltunk a vak csendben, néha egymásra is néztünk?<br>Emlékszel, hogy, hogyan kuksoltunk, hallgatagon, egymásra meg alig néztünk?<br>Emlékszel, hogy, hogyan kuksoltunk a vak csendben, néha egymásra is néztünk?<br><br>Ránk is vetült néha egy-egy fénysugár,<br>Én biz' már tudtam, hogy nem vagy enyém már…<br>Kerestem még kicsit az élet értelmét ebben a vak csendben,<br>Bizton tudtam már, elválnak útjaink, élet-lehetetlenben…<br><br>Vecsés, 2020. augusztus 7. – Kustra Ferenc – a 3 soros-zárttükrös –t, úgy kell olvasni, hogy az első és a 2. sort egyben. Utána a 2. és 3. sort egyben és akkor lehet értékelni a konklúziót.

Juj! Kereslek magamban Iza!<br>Te vagy nekem nők legjobbika.<br>Megismerkedhetnénk,<br>Szemben közelednénk...<br>Boldoggá tehetnél, ó, Iza!<br><br>Juj! Kaján vigyor nincsen bennem,<br>Boldogság se? nincs miből ennem.<br>Ha foghatnám kezed,<br>Légy jó! Átengeded?<br>Boldoggá tehetnél? szerelem.<br><br>Juj! Gyere már szembe, ó, Iza!<br>Mehetnénk tovább, kézen fogva.<br>Páromnak vágylak én!<br>Párság bensőségén...<br>Boldoggá tehetnél? óhajra.<br><br>Vecsés, 2019. augusztus 26. ? Kustra Ferenc ? anaforás, romantikus LIMERIK csokor

(10 soros bapeva)<br>Múltban<br>Keresgél,<br>Ki emlékszik!<br>Álmok szakadnak,<br>Jó lelkek porladnak,<br>Tépelődő kérdések?<br>Feledés homálya döntő!<br>Némaságban merengő vakhit,<br>Szaggatja a rózsaszín álmokat.<br>Könnycseppek fölébresztik valóságot...<br>*<br><br>(10 soros tükör-bapeva)<br>Múltban<br>Keresgél,<br>Ki emlékszik!<br>Álmok szakadnak,<br>Jó lelkek porladnak,<br>Tépelődő kérdések?<br>Feledés homálya döntő!<br>Némaságban merengő vakhit,<br>Szaggatja a rózsaszín álmokat.<br>Könnycseppek fölébresztik valóságot...<br><br>Könnycseppek fölébresztik valóságot...<br>Szaggatja a rózsaszín álmokat,<br>Némaságban merengő vakhit.<br>Feledés homálya döntő!<br>Tépelődő kérdések?<br>Jó lelkek porladnak,<br>Álmok szakadnak.<br>Ki emlékszik,<br>Keresgél,<br>Múltban?<br><br>Vecsés, 2020. szeptember 12. ? Kustra Ferenc ? a 10 soros ?bapeva? az én fejlesztésem. Kettő szótagszámmal kezdődik és soronként egyel nő. Szótagelválasztás tilos. Rímkorlát nincs, használata nem tilos, de kötelező az írásjelek használata.