Árnyék fekszik, alattomosan a fa tövében,<br>Jól lehűsölnék, ha lehetne, ebédidőben.<br>De mily? gonosz a Nap velem, odébb ment az égen<br>És mire feleszmélek, árnyék, már nincsen régen.<br><br>Vecsés, 2002. szeptember 21. ? Kustra Ferenc<br>

Libbent a szoknyád, ó, Barbara,<br>Pont nem arra néztem, én marha.<br>Életpillanat volt,<br>Mi nem halmozódott.<br>Férfiembernek, úgy fáj ez ma.<br><br>Csak jöttél velem szemben Böske,<br>Csinosságod? látókörömbe.<br>Élmény volna veled,<br>Sütizni, ha eszed,<br>De, Te buszhoz mentél eleve.<br><br>Együtt kéne ülnünk, úgy vágytam,<br>Presszóban társra? nagyon vágytam.<br>Eszter mond, merre jársz?<br>Vagy valahol rám vársz?<br>Egyedül, csak ittam, rókáztam.<br><br>Vecsés,2018. december 20. ? Kustra Ferenc ? Romantikus LIMERIK csokor<br>

Sohaj<br><br><br>Könnyezik a szürke égbolt,<br>sóhajt és sziszeg a Sóhát.<br>Csend és némaság honol,<br>egy cinege hallatja hangját.<br><br>Jobbra a falum szendereg,<br>gyermekkorom álomvilága.<br>Templom és iskola mered,<br>házak közül e nagy világra.<br><br>Balra Parajdunk füstölög, <br>tornyok, otthonok, bánya.<br>Távolban fehér köd püfög,<br>ráborulva a fenyőfákra.<br><br>Sóvidéknek sóhaja leng,<br>nem várt ilyen csapásra.<br>Egyszer ennek is vége lesz, <br>Isten népe már alig várja.<br><br>Lesz még itt puha hótakaró,<br>változik minden kint-bent.<br>Vágtat az Újév is ,jót akaró<br>fehér és tiszta lesz minden!

Lángoló szívem vágy álmon,<br>Vándorolt a végtelen pusztákon.<br>Úgy féltem én a kihalt vidéken,<br>Az árnyak körülfogtak,<br>Bezárt portákon a kutyák vonítottak.<br><br>Édes kesernyés haragján, frissen,<br>Tépte vadul a szél az ingem.<br>Néma hegedűk dallamán táncolt,<br>Kóborló múltamban, vissza nézek százszor.<br><br>Hitem megcsalta rég az élet,<br>A nyári napnak melegét, már nem érzem.<br>Putrik kitárt ajtaját tángálja a szél,<br>Sok, sok szép emlékről mesél.<br><br>Bőgő hangja zsong a távol,<br>Fekete árnyékon sírva gyászol.<br>Kísért a múltamon egy rozoga szekér,<br>Legendás életem holt oklevél.

Amikor megszólal a gitár a kezemben<br>Késő nyári délután,<br>A szerelem tűztengerén<br>Lassú táncot jár a halál.<br><br>És ha jön az éj,<br>Könnycsepp perdül az arcomon.<br>Akkor úgy szeretnék meghalni az ajkadon.<br>Zokogva sír a lelkem, hol vagy, szerelem?<br><br>Messze szállnak az égen a kismadarak,<br>Jön a tél, sivár lesz itt a táj.<br>A szerelem rózsaszín szemüvegét leteszem.<br>Mert te rútul elhagytál!