Emlékezés őseimre?<br><br>Ahogy vége, elmúlt az élet? már nincsen több akarat,<br>Egymás hiányát érezzük, de bízok, emlék megmarad.<br>Kedveseink, már nem hiányolnak, nem létezel?<br>Kedvesem, a hosszú utadon, fent, visszanézel?<br><br>Téged takar itt egy nagy síremlék halom,<br>De tudd, szívemben nem múlik a fájdalom!<br>Majd eljő az idő, összeölelkezünk egy fázós hajnalon?<br>És, ha megint együtt leszünk, akkor ott már semmi nem fáj nagyon.<br><br>Hogy hátha látlak, ott messze, igyekszem lábujjhegyre állni,<br>Nyakam is kinyújtom, de messze vagy, tégedet biz? nem látni?<br>Ahogy lépegetek, puha? tehát alulról rothad az avar,<br>Cipőm besüpped, de már benne kárt nem tesz, senkit már nem zavar.<br><br>Vecsés, 2015. január 2. ? Kustra Ferenc

A Nagy Háborúban<br><br>A repülősök a köd ellenére, parancsot kaptak felderítésre?<br>A zászlós, könyörögve nézett a kapitányra, de nem ment bevetésre.<br>Most Thélis még nem tartotta alkalmasnak ilyen időben repülésre.<br><br>Bevetésen, Neuville volt a pilóta, Berthier meg a társa.<br>A pilóta két éve volt már a repülő osztag oszlopos tagja.<br>Bevetések előtt izgatott volt, mint szülésnél a bába,<br>De soha sem közelítette meg a halál gondolata.<br><br>A német lövészárkok fölé értek, a köd és a föld között,<br>Egy sötétes, folyosó-szerű nyilasban, az ellenség fölött.<br>A gép, teljes sebességgel, csak belevetette magát,<br>Német gyalogosok csak nézték a távolodó farkát.<br>Olyan közel voltak a földhöz, hogy látták a lövészárkok belsejét,<br>És teljesen ki lehetett venni az árok-mellvédek reliefjét.<br><br>Legfeljebb tizenöt méter, gondolta Neuville, összeszorított foggal,<br>Bizonyára lőnek is ránk, meg talán ordítanak nekünk, teli torokkal.<br>A gyakorlott pilóta keze, azonban erősen fogta a kormányt,<br>A gép így határozottan tört előre, keverve a köd-állományt.<br><br>A pilóta még nem félt ajkát bevonta... köd ízetlen nedvessége,<br>Az ellenzőt is belepte a köd, vastag, harmatszerű sűrűsége.<br>A szél dühödten korbácsolta szabadon hagyott homlokát,<br>A gép meg maga előtt, csak hajtotta-tolta a köd falát.<br><br>Neuville, előkelő származása okán, nem akart lövészárokba menni,<br>Így ajánlották, bár nagyon veszélyes, de ha tetszik, próbáljon meg pilóta lenni.<br>Küzdelem tombolt az akaratereje és gyávasága között... Nem látta senki?<br><br>Ujjaival görcsösen markolta a magassági kormányt,<br>És a lövészárkok rendszere fölött, tartotta az irányt<br>Ahogy közeledtek a célhelyhez, a köd csak erősödött,<br>És csak alig látszott a lövészárkok rajza a föld fölött...<br><br>Berthier is izgult, egészen másért, bár már ő is két éve szolgált,<br>Félt, mint mindig, ha úgy vélte, hogy nem tudja ellátni a szolgálatát.<br><br>Végigrepülték a frontot, Soissons és Reims között,<br>De végül is nem láttak semmi jelentőst sem, köd mögött.<br>Így Berthier az ujjával, hazafelé irányt bökött.<br><br>A repülőtéren Thélis kapitány, fel és alá járkált hosszan,<br>Jean zászlós is ott várta a gépet, izgultak... egyre csak jobban.<br>A Veste felől, a ködvattától tompítva, mormogás hallatszott,<br>De a zászlós nem tudtam megkülönböztetni, szél fújt, vagy mást hallott.<br><br>A kétfedelű, hirtelen vált ki, megjelent a ködből,<br>Neuville mesterien tette le a széles ívből.<br>A hangárhoz gurult, a pilóta a kabinjából kiszállt.<br>Berthier meg mozdulatlanul ült tovább, semmit sem csinált.<br><br>A kapitány odament, megrázta, de a keze leesett?<br>Berthier egyenruhája a bal válla alatt volt tépett?<br>Rögtön kórházba bevitték, de útközben már nem lélegzett?<br><br>Neuville nem tudta megmondani, rájuk lőttek-e,<br>A motor és a szélzúgásba, ő nem hallott semmit se?<br><br>Vecsés, 2015. július 27. ? Kustra Ferenc - Joseph Kessel: ?A repülőtiszt? c. regénye ihletésével írtam.

A Nagy Háborúban<br><br>Első világháborús kétfedelűek nem voltak gyorsak<br>És csak alig hatezer méter magasságban csúcsosodtak?.<br><br>Az aviatikusok, akkoriban inkább felderítésre repültek,<br>Persze volt náluk egy rögzített földi géppuska, meg fényképező gépek.<br>A gépen pilóta, maga a kapitány lett,<br>Ő volt a tábor parancsnoka, kinevezett.<br>Hátul ült a zászlós, aki csak tegnap érkezett a táborba,<br>Miután az aviatikus iskolát, ügyesen kijárta.<br><br>Ahogy úsztak a légben a német állások felé, hogy ne mondjanak panaszt,<br>A kapitány visszafordult és mutatta, az ujjával, húzza meg a ravaszt.<br>A zászlós megértette, hogy most ki kell próbálni a fegyvert.<br>Lőtt egy hosszú sorozatot, így próbálta ki a gépfegyvert.<br><br>Lenézett a tiszta légben, le a földre, de nem tudta, hol vannak,<br>Pedig iskolában tanulta, eleget tett a feladatoknak.<br>Elővette a térképet, lázasan kereste, a tájékozódási pontot,<br>Ekkor a homloka köré, a koszorúba kötött büszkeségen, gyorsan bontott.<br><br>A fülke ellenzője mögé lehajtotta a fejét, hogy a szélben lássa a térképet,<br>Aztán nagy nehezen felismerte a táj, váltakozó körvonalait és fellélegzett.<br>Az országutak, mint frissen mázolt, gyönyörű pántok kígyóztak mezőkön és erdőben,<br>Aztán felismerte a száznyolcas magaslatot, és úgy érezte, bent vannak a révben.<br><br>Közben a tágas és kopár tét körülöttük maradt, de a fiatal fiú úgy érezte,<br>Most nagyon boldog, ezt vágyta, és a látóhatárt elborító alkonyat csendjét élvezte.<br>A föld is lassan rózsaszínűvé vált, a lövészárkok, halálos, kék patakként folydogáltak.<br>A reims-i katedrális és az őt körülvevő házak népei még egyszer megcsillantak?<br>Az volt az érzése, mintha a kis, törékeny repülőgép csak állna a levegőben,<br>És együttesen, elmerengve néznék a nap haldoklását...sötétedő, lázas légben.<br><br>A zászlós arra riadt fel, hogy egy elfojtott, szétoszló zaj csapja meg a fülét,<br>És lenézve látta, a gép alatt puhán himbálódzó füstgolyó közelségét.<br>A zászlós nem ijedt meg, még csak ez volt az első bevetése,<br>Minden tetszett neki, a gránátfüst meg, mint virág ékessége?<br><br>A kapitány tudta, hogy ebben a magasságban lelőhetik és már sötétedett.<br>A gépet így hazafelé fordította, a zászlós készített már felvételeket.<br><br>Az est, sötétedő kék hamuja, mint fénylő por lepte be a földet.<br>Az est hűvösségében lassan el is érték messzi repülőteret.<br>A zászlós túl volt egy bevetésen, az elsőn és lőtte a légteret?<br><br>Vecsés, 2015. július 18. ? Kustra Ferenc - Joseph Kessel: ?A repülőtiszt? c. regénye ihletésével írtam.

A témát, haikuban és apevában dolgozta föl a szerzőpáros?<br><br>Öröm ködfátyol<br>Ereszkedik a szemre!<br>Halálos ágyon.<br><br>Bús<br>Öröm<br>Életem.<br>A nászágyam<br>Langyos koporsó.<br>*<br>A sárban, porban<br>Élni! Még retkes ól sincs.<br>Ó, édes otthon?<br><br>Mily?<br>Meleg<br>Családi<br>Lak. Egyedül,<br>Fagyos híd alatt.<br>*<br>Remény, csak beles?<br>Itt nem lesz honfoglalás!<br>Nincsen már fényem?<br><br>Gyér<br>Remény<br>Csillan. Nem<br>Adom hazám!<br>Harc? Elfáradtam...<br>*<br>Bátor szívemben,<br>Halkan dúdol, gyávaság.<br>Az erősebb győz!<br><br>Lép,<br>Gyáva<br>Bátorság,<br>Hajtja. Párbaj<br>Üres fegyverrel.<br>*<br>Borúra derű,<br>A léleknek nyugalom.<br>Vita, nem csitul.<br><br>Jó<br>reggelt!<br>Száll pofon.<br>Könnyes szemmel<br>Nevetve lelép...<br><br>*<br>Esti mindenség<br>Boldogságot sugároz.<br>Nagy veszekedés!<br><br>Szó,<br>Szót vált,<br>Derűt szít.<br>Egy-két pofon,<br>Családi idill...<br>*<br>Arcsimogató<br>A viharos széltömeg.<br>Kalapot sodor.<br><br>Mily<br>Kellem,<br>Hátba döf,<br>Majdhogy főllök,<br>Kisded szélvihar.<br>*<br>Új iskolaév.<br>Gyerek ezt nem szereti.<br>Menni de, muszáj.<br><br>Ha<br>Muszáj<br>Nem nehéz.<br>Öröm lesz a<br>Sok-sok csínytevés.<br>*<br>Csendben hallgatni<br>A jó és a halk zenét.<br>Diszkó dübörög.<br><br>Lét<br>Pihen,<br>Csendrobaj<br>Hallik. Csendben,<br>Zúzza vágy szívem.<br>*<br>Holnap? Utána?<br>Akkor is kell még élni<br>Ma, biztos kéne?<br><br>Mit<br>Számít,<br>Hogy halott<br>Vagy. Legyen még<br>Sok szülinapod!<br>*<br>Lelket roncsolja<br>Utolsó reményvesztés.<br>Őrült kacajok.<br><br>Egy<br>Pohár<br>Méreg, old<br>Lelki harcot.<br>Hisztis röhögés.<br>*<br>Lélekben, csendben,<br>Utolsó reményvesztés.<br>Hangos kacagás?<br><br>Csend<br>Honol<br>Lelkemben,<br>Mérget iszom,<br>Jó lét! Ha ha ha!!!<br><br>Vecsés, 2017. augusztus 15. ? Szabadka, 2017. augusztus 20. ? Kustra Ferenc ? Íródott: oximoronban. A haikukat én írtam, alá az apeva csokrot, szerző és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A csokor címe: ,,Gyönyörű élet? meghalni jobb!??

Az élet nehézségeiről, a családról, TANQ- ban írt a szerzőpáros?<br><br>Hóesésben mulat<br>A család apraja, nagyja?<br>Újabb születésnap.<br>Tél volt, esett és havazott,<br>Ő tartott, születésnapot.<br> *<br>Legény, ismeretlen,<br>De udvarias, jó táncos.<br>Kapcsolat indulhat?<br>Akkor még nem is ismertem,<br>Táncra kért és beszélt velem.<br>*<br>Kapcsolat elmélyült,<br>Szív, nagyon hallatta hangját.<br>Közös, időtöltés.<br>Így kezdődött a szerelem,<br>Együtt, nap, mint nap szüntelen.<br> *<br>Egész jól alakult,<br>Tudták, hogy egy egész? két fél.<br>Felek, egybeforrtak.<br>Más a vége nem lehetett,<br>Végül házasság köttetett.<br>*<br>A szív és a lélek<br>Is egybevágyott! Úgy is lett!<br>Életkötelék, kész!<br>Örök fogadalmat tettünk,<br>Igaz szerelembe hittünk.<br> *<br>Élettavasz bimbó<br>Kirügyezett, virággá lett!<br>Kezdő, szaporodás!<br>Évfordulóra ajándék,<br>Egy kislány, az már nem játék.<br>*<br>Gyermek nevelése,<br>Nagy feladat, sőt életcél.<br>Szépen cseperedett.<br>Szeretettel elhalmoztuk,<br>Az időt rá nem sajnáltuk.<br> *<br>Nehézségek folyton<br>Előkerülnek! Problémák?<br>Hit és a bizalom!<br>Nem volt túl pompás életünk,<br>Viszont a hit megvolt bennünk.<br>*<br>Újabb rügyfakadás?<br>Nő a második szirom is!<br>Már dupla boldogság.<br>Hét év után, jött a hatvány,<br>Született még egy kicsi lány.<br> *<br>Mélyült együttérzés<br>Segítette a napokat.<br>Hit, béke, szeretet.<br>Szeretet, boldogság s béke,<br>Volt minden napnak a vége.<br>*<br>Néha, leesett egy<br>Tányér és csúnyán összetört?<br>Reccsenés hang? elmúlt.<br>Szóváltás is előfordult,<br>De a tisztelet nem csorbult.<br> *<br>Virágkezdeményből<br>Nagyszerű, két virágszál lett!<br>Boldogság, mosolyog.<br>A két lány felcseperedett,<br>Büszkeségünk, növekedett.<br>*<br>Virágszál felnőtt már.<br>Jelezte, rügyet fakadna?<br>Új cserépbe vágyott.<br>Idősebb lányunk meglepett,<br>Mert esküvőt rebesgetett.<br>*<br>Új cserép elkészült,<br>Átköltözés-munka indult.<br>Családi intézés.<br>Készen állt a menyegzőre,<br>Apjával ment esküvőre.<br>*<br>Időjárás, másul?<br>Egyszer, mindennek vége van!<br>Még békés létnek is.<br>Béke s nyugalom, elvesztek,<br>Szüleim lebetegedtek.<br>*<br>Változnak az idők<br>És változnak a helyzetek.<br>Nagy átvariálás!<br>Hozzánk költöztek mindketten,<br>Így könnyebben segíthettem.<br>*<br>Már minden feléled,<br>Új reményben, új az öröm.<br>Gólya már kelepel.<br>Gólyahírt hozott a vejünk,<br>Jókedvtől tágra nyílt szemünk.<br>*<br>Azúrkék odafönt<br>A kék ég! Madárcsicsergés?<br>Rügyek, pattanóak.<br>Mindannyiunk örömére,<br>Ami nőt ötszörösére.<br>*<br>A papuska gólya<br>Fönt kelepel a kéményen.<br>Új híreket ad le.<br>Fiú unokánk született,<br>Kapott is sok szeretetet.<br> *<br>Gólyapár már megjött,<br>Régi fészkét felújítja.<br>Újulás a kezdet.<br>Apja, anyja szeme fénye,<br>A mi szívünk tüneménye.<br>*<br>Idő, lassan elment,<br>Változás kitört, mint vihar?<br>Nem minden új, jó is?<br>Mint perc, hat év tovasuhant,<br>Egy pillanat...sorsfordulat.<br> *<br>Baj, csak úgy történik!<br>Segítségkérés folyamat.<br>Rikoltó sziréna.<br>A mentőkocsi vijjogott...<br>Orvos tudomány megbukott.<br>*<br>A csendet megtörő<br>Villámlás, a réten lecsap.<br>Egy kiégett fűfolt?<br>Mint villám a derűs égből,<br>Csapás hullott rám az égből.<br> *<br>A napfénynek tánca,<br>Tó tükrén? megszűnt csillogni!<br>Felhő, szomorún sír?<br>Szívem párját elvesztettem,<br>Gyászba borult az életem.<br><br>Szabadka, 2017. április 13. - Jurisin (Szőke) Margit --- Vecsés, 2017. április 22. - A vers, az én önéletrajzi írásom! A HIAQ -kat elé, szerző- és poétatársam Kustra Ferenc írta.