(Bokorrím)<br>Egyszer majd, én is átélem a halál titkát?<br>Ember, mikor elfoglalja az örök sírját.<br>Be is fogom lakni, mint egy medve a vackát.<br><br> A<br>Halál<br>Értem is<br>Eljön egyszer.<br>Megfejtem titkát...?<br>*<br><br>(3 soros-zárttükrős)<br>Bizony van, hogy fránya halál a legszebb,<br>Ha körülmény lehető legelegebb?<br>Bizony van, hogy fránya halál a legszebb.<br><br>A<br>Halál<br>Megváltó,<br>Ha az élet<br>Már élhetetlen.<br>*<br><br>(10 szavas)<br>Halál van, hogy szenvedés, a kínok kínja!<br>Kinek ily? sorsa?<br><br>Van<br>Kinek<br>Kivárni<br>Kín a halált.<br>Kinek mi sorsa...<br>*<br><br>Életemben mindig lánglelkű zápor verte a hátam,<br>A bársony finom éjszaka, csendben kerülte a házam?<br>Életemben a vágyam, vad vörös lánggal folyvást látszott,<br>De a teljesületlenül üres ágyban, mállás látszott.<br><br>Sok<br>Vágyam<br>Bennszorult.<br>Átvirrasztott,<br>Magányos éjben.<br>*<br><br>Életem, tüzesen forró életcsókkal soha nem lepett meg,<br>Gyötrő vihara, folyvást tarolta létem, nem átmenetileg.<br><br>Mit<br>Vágytam,<br>Híján volt.<br>Létem silány,<br>Csupasz virágszál. <br>*<br><br>(3 soros-zárttükrős)<br>Ezüstös mosollyal kacsint, felhősödött hold matt-fényes udvara,<br>Semmivé tűnik, ha felhő eltakarja, szép ezüstős alakja?<br>Ezüstös mosollyal kacsint, felhősödött hold matt-fényes udvara,<br><br>Vecsés, 2010. június 1. ? Szabadka, 2018. július 16. ?Kustra Ferenc ? Az alapokat én írtam, alájuk az apevákat, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe: ??Kinek mi a sorsa...??

Zaj ömlik velem a sírkert a csöndjébe,<br>Kedvesem, jöttem, mert Te itt laksz örökre…<br>Anyám te is, távoztatok mindörökre.<br><br>Sírás, hüppögés, neszezés, halk mondatok,<br>Fütyülnek a közelben menő vonatok...<br>Valaki hangosan jajdult is, belerúgott a síremlékbe,<br>Fáj neki, de hangosan átkozódni nem mer… könny a szemébe…<br>*<br><br>(3 soros-zárttükrös)<br>Halottak napján a kis gyertyafények, mint őrtüzek hajladoznak.<br>Körbenézek, mindenfelé ez van, földi-szép csillagnak látszanak.<br>Halottak napján a kis gyertyafények, mint őrtüzek hajladoznak.<br><br>Itt járok egyedül, a temetőben, kezemben gyertya és virág,<br>Messze vagy, ott nyugovóra tértél, elválaszt tőlem a másvilág.<br>Itt járok egyedül, a temetőben, kezemben gyertya és virág,<br><br>Látom a sírodnál már voltak és virágokat tettek,<br>De én nem tudom, a könnyei talán mind szívből jöttek?<br>Látom a sírodnál már voltak és virágokat tettek,<br>*<br><br>Megint eltelt egy év, nélküled voltam a földi létbe,<br>Emlékeim meg csak föltolulnak, de majd' egy végtébe.<br>Kezd csöpögni az eső, igen felhős az ég alja,<br>El is megyek haza, különben jön, ronggyá-ázása.<br><br>(Septolet)<br>Isten veletek,<br>Lassan hazamegyek,<br>Útközben merengek,<br>Egyedül ténfergek…<br>Célt, már nem érek!<br><br>Kérek,<br>Félek…<br><br>Vecsés, 2020. május 3. – Kustra Ferenc

A halottaink? ismeretlen ismerős? Versben és haikuban?<br><br>Vajon élek, mint ki, mindent feladott már?<br>Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár?<br>Úgy élek én, mint ki, őt nagy szívvel várja?<br>Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka!<br><br>De nála van és ő borítja életre fekete leplet,<br>Van, ki addig sem találta életében ha, fényt keresett.<br><br>Az életben ne hagy nyomot, de kiléptet abból,<br>Nem lehet kilépni az állandó árnyékából.<br>Nem lehet menekülni kígyós pillantásától.<br><br>De jöhet, ha ideér, nincs tovább csak egy utazás,<br>Mint, egy régi ismerős. Akinek lesz megbocsátás?<br>És egy fázós hajnalon tiedé lesz a megnyugvás.<br><br>Biztosan tudom, a halál egy nagy kárörvendő,<br>Mert, ő aztán tudja, nem lesz munkanélküli ő?<br>Munkáját ellátja, nem rúgják ki, ő nagymenő.<br>*<br>Aratás folyvást.<br>Nem vár augusztusra!<br>Csak jön és kaszál.<br>*<br>Van, hogy mellévág,<br>Újra suhint? korrigál.<br>Munkát szereti.<br>*<br>Fölényeskedik?<br>Gyengül, kire szemet vet.<br>Út vége: gödör.<br>*<br>Ti régi őseink, ó, ti öregek,<br>Emlékszik rátok a család, a gyerek!<br>Voltak veletek oly' szép nyarak,<br>Nagy téli havak is akadtak.<br><br>Ó, ti régi öregek, ti hiányzó őseink,<br>A régen-múlt időktől Ti... a mi nagy titkaink.<br>Sokat szenvedhettetek, majd jött a halál,<br>És ha, az idő lejárt? ő csak jön? kaszál.<br><br>Ti valamiben biztos, hogy hittetek,<br>Nekünk olyan sokat teremtettetek.<br>Hogy mi legyünk, Ti, ezért is éltetek.<br>*<br>Szeretteimet<br>Is elérte suhintás.<br>Kispadon sírás.<br>*<br>Ülök a kispadon, nézem a gyertya, lanyhuló lángját,<br>Magamban felsorolom, cudar életem minden mocskát?<br>Fázok! Érzem ősznek erősödő, hűvös hozadékát...<br><br>Ők odaát, vajh? boldogok-e?<br>Rám, néha vajon, gondolnak-e?<br>Szeretem őket... ők érzik-e?<br><br>Most hazamegyek, és nem félek,<br>Bízok, hogy jövőre még élek.<br>Akkor megint kijövök, hozok szép koszorút,<br>Amivel kifejezem a bennem élő bút?<br><br>Vecsés, 2015. november 7. ? Kustra Ferenc

Kirándult a vihar is, kutyafuttában?<br><br>(3 soros-zárttürös)<br>Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek,<br>Napsütés, nyárias ízt vitt a lombokba? éltek a levelek.<br>Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek.<br><br>(10 szavas)<br>Ősznek fénye fürdette a faleveleket,<br>Nyár nedűje még éltette őket.<br>*<br><br>A felhősödés hirtelen elkezdődött,<br>Magasban a sok esőfelhő előjött?<br>A felhősödés hirtelen elkezdődött.<br><br>Váratlanul az égen sötét, morc felhők gyülekeztek,<br>Gomolyogtak, tekintetükkel fenyegettek.<br>*<br><br>(bokorrímes)<br>Szél is oly' hirtelen kezdődött, alacsony-repülésben támadta erdőt,<br>Az eddig szinte napozva hervadó levelek, fellármázták lomberdőt.<br>Az első szélroham, biztos csak tartalékból volt, egyeztették teendőt.<br><br>(Haiku)<br>Szél kerekedett,<br>Fújt, segítségért dudált.<br>Felsírt az erdő...<br>*<br><br>Aztán gyorsan ideért a már rendesen kiképzett szélroham,<br>Ez már mély-repülésben támadta a földet, rohant, boldogan...<br>Tépte a lombokat, mintha haragudna, ez volt... szuronyroham.<br><br>Szélvihar tombolt,<br>Mindent magával sodort.<br>Földön, tört lombok.<br>*<br><br>Mi meg csak ültünk egy sátorban és fogtuk, szél, ne vigye,<br>Közben imádkoztunk, legyen ennek vége, de ízibe.<br><br>Mikor lesz vége...?<br>Kértük, reméltük... legott!<br>Elfáradt kezek.<br>*<br><br>Aztán hirtelen eltűntek a felhők, vihar is elment,<br>Szerencsére nem lett kárunk, ő meg már tovább nem hergelt...<br>Aztán hirtelen eltűntek a felhők, vihar is elment.<br><br>Hittük, végünk... ám, ahogy jött, eltűnt,<br>Szerencsénkre, kárt nem szenvedtünk.<br>*<br><br>Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek,<br>Napsütés, nyárias ízt vitt a lombokba? éltek a levelek.<br>Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek.<br><br>Ősznek fénye fürdette a faleveleket,<br>Nyár nedűje még éltette öket.<br><br>Minden él, virul, <br>Ám lassan elcsitul,<br>Az ősz ránk simul.<br><br>Vecsés, 2017. október 1. Szabadka, 2018. szeptember 16. ? Kustra Ferenc ? A verset és a 3 soros-zárttükrös- öket én írtam, alájuk a 10 szavasokat és a senrjú -kat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyesének címe: ?Ősznek fénye?

Őszből a télbe? a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros.<br><br>Napsütés ragyog,<br>Szélhárfán, dallam csendül.<br>Fázós hajnalok.<br>Faágakon szél zenél,<br>Múlt szerelemről mesél.<br>*<br>Sárga avarba<br>Belehalt a jó idő!<br>Nagyúr a múlás.<br>Didereg szívem, lelkem,<br>Hiányzik a szerelem.<br>*<br>A hűvös szélben<br>Keringőznek, levelek.<br>Ez, utolsó tánc!<br>Így ősz vége idején,<br>Elmúlás szívet emészt.<br>*<br>Levél, csak zizeg,<br>Esőcseppek gurulnak.<br>Lassan tar ágak.<br>Felhőkönnyek hullanak,<br>Emlékek nem fakulnak.<br>*<br>Idő, ködfátylat<br>Tereget mindenhová.<br>Tejfehér semmi.<br>Hitet veszteni vétek,<br>Míg az érzések élnek.<br>*<br>Néma kerítés<br>Öleli ködfoltokat.<br>Elbujt végtelen.<br>Teszem kezem kezedbe,<br>Ölelj, végy védelmedbe.<br>*<br>Télen a köd is<br>Átszitál a fasoron.<br>Kár, nagyon is kár?<br>Kérek csókot szememre,<br>Dalol szívem keblemben.<br>*<br>Üvöltő vihar,<br>Belefúj a kéménybe.<br>Kandalló köhög.<br>Súgod fülembe: Ne félj!<br>Mond, kérlek, mi bánt?- mesélj.<br>*<br>Párás időben<br>Hallgatag a szél csendje.<br>Hajnal zúzmarás?<br>Ha az ősz már telet vár,<br>Utolsó tangó még jár.<br><br>Szép hófehérség,<br>Olyan, mint egy takaró.<br>Zengő jégcsapok.<br>Tovatűnt őszi varázs,<br>Érkezik a nagy fagyás.<br>*<br>Erdőre borult,<br>Vastag a hótakaró.<br>Napmeleg, hideg.<br>Ha befed mindent a hó,<br>Szívem nem lesz oly bohó.<br>*<br>Rideg és fagyos,<br>Földön halódó szirom.<br>Virágról hullott.<br>Tovaszállt minden álmom,<br>Nem is éltem... sajnálom!<br><br>Vecsés, 2017. augusztus 13. ? Szabadka, 2017. augusztus 18. ? Kustra Ferenc ? A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:?Tovaszállt minden álmom!?