Fehér havas didergő reggelen,<br>Jéghideg szobámban a sóhajok csendesek.<br>Nimfák himnuszán elviharzott a szerelem,<br>Rútul búsul az életem, őt már soha el nem feledem.<br><br>Végtelen vágyak, eltűnt remények,<br>Fénylő csillagok ezer csodáin elégek.<br>Alvó virágok havas szirmain az enyészet,<br>Könnyeim jégbe fagyott hó színű remények.<br><br>Könnyű köd fátylán bíbor románcán öregszem,<br>A farkas ordító hidegben még mindig szeretem.<br>A tél köntösén a nappalok boldogok,<br>Fehér színű hajnalokon rád gondolok.

Heveny hiányérzetem van, Zsu!<br>Ha így marad, kell már koszorú?<br>Oly? régen láttalak,<br>Régen pusziltalak.<br>Kellenél, de legyek szomorú?<br><br>Van még úgy, hogy eszedbe jutok?<br>Mert ha nem? arcomba karmolok!<br>Legalább ölelnél?<br>Szoba fele mennél?<br>Sors ellenzi, hogy hozzád jutok?<br><br>Rád gondolok, attak van bennem,<br>Imádlak, ó lehetetlenem.<br>Gyere vissza kedves!<br>Légy a párom, rendes?<br>Ne zárkózz el... elvesztem eszem!<br><br>Vecsés, 2019. augusztus 15. ? Kustra Ferenc ? romantikus LIMERIK csokor<br>

(Bapeva)<br>Vagyok,<br>Már élek!<br>Ezt nem kérte,<br>Szülői parancs,<br>Hogy életre keljek.<br>Ha már vagyok, nem féltem,<br>De ennél jobbat reméltem.<br>Óvodásként, órákon múlott<br>Hogy nem haltam meg, hogy nem lett végem?<br>Ifjúságom összetörték, mi végre?<br>*<br>Vagyok,<br>Mert élek!<br>Már nem félek,<br>Hogy mi lesz velem.<br>Napok beszédesek,<br>Elátkozott vagyok én.<br>Hetedíziglen, de miért?<br>Mikor így semmi sem normális!<br>Ez határozó, uralja létem,<br>Nem tűrném, tennék bármit, ha lehetne!<br>*<br>Vagyok,<br>Még élek!<br>Ezt nem kértem,<br>Szülői parancs<br>Még annyira hatós!<br>Életminőségem is<br>Folyamatosan, de romlik.<br>Öregségi vágy, nem teljesült,<br>Már semmi nem fog beteljesülni!<br>Átokba zárva életem, de miért!<br>*<br><br>(Senrjú)<br>Élet, csorba kard,<br>Nem vág, de cipelni kell!<br>Csend és ködfüggöny?<br>*<br>Élet, csorba kard,<br>De vajh? mitől csorbult ki?<br>Csend beszélhetne?<br>*<br>Élet, csorba kard,<br>Ó, mily? nehéz cipelni!<br>Ködfüggöny, bezár?<br><br>Vecsés, 2020. november 12. Kustra Ferenc ? önéletrajzi írás: anaforás; bapeva és senrjú csokrokban.<br>A 10 soros ?bapeva? az én fejlesztésem. Kettő szótagszámmal kezdődik és soronként eggyel nő. Szótagelválasztás tilos. Rímkorlát nincs, használata nem tilos, de kötelező az írásjelek használata.<br>

A múlt olyan, mint nézni és elmeditálni, egy villám zúzta fán,<br>Képzelegni, hosszan merengeni, mi minden volt a fakoronán?<br>Volt ott biztosan több madárfészek, kis családok nagy otthona,<br>Télen meg kopasz volt és a fázós varjú had, gallyat toporogta!<br><br>(Oximoron gondolatok 10 szavasban)<br>Monoton óraketyegés nyugalmat áraszt!<br>Az időm múlása, idegesít, sőt fáraszt!<br>*<br>Nagy élmény hallgatni regélőket,<br>Fele szavát se hidd, a mesélőknek.<br>*<br>Bús holnap kajánul vigyorgott rám, tegnap?<br>Megértem, megjött: mai nap.<br>*<br>(3 soros-zárttükrös)<br>A már múltunkba, anno beleszülettünk<br>Az óta meg gyűrjük oly? peches életünk?<br>A már múltunkba, anno beleszülettünk.<br>*<br>((Oximoron gondolatok 10 szavasban)<br>A zseniális kudarcokból levonható tanulságok<br>Lehetnek, az előrehaladást segítő okosságok.<br>*<br>A harc, néha a túlélés folyama,<br>Ha, tartalmazza ember sorsa!<br>*<br>A halál árnyékába,<br>Az ember képtelen a folyamatosan fenntartott színjátszásra.<br>*<br><br>(Haiku csokor az élet menetéről?)<br>Erősödő szél,<br>Vihar, már oly? közel.<br>Nyúló dübörgés.<br>*<br>Szél tépi rétek<br>Semmijét. Füvet kócol.<br>Kóró is hajlik.<br>*<br>Zúgó, kócos szél<br>Fésületlen lombok közt.<br>Erdei játék.<br>*<br>Elfeledkezés<br>Nincs, viharok idején.<br>Hűlt levegőben.<br>*<br>Sok kapaszkodó<br>Levél, már zsugorodik.<br>Szellő lefújja.<br>*<br>Villanydrót húrba<br>Szél beakadt, dühös lett.<br>Tomboló orkán.<br>*<br><br>(10 szavas)<br>A múltunk olyan nekünk a létünkben,<br>Mint házlét a malterben?<br><br>Tagadni lehet a múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga,<br>De a lelkéből kitépni nem lehet, mert ledől az életháza!<br>A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen,<br>Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen.<br><br>A múltunk olyan nekünk a megszületésben,<br>Mint alap? a házépítésben.<br><br>(3 soros-zárttükrös)<br>Az alapról is azt tudjuk, hogy van,<br>Nem látjuk, elbujt a föld-árokban?<br>Az alapról is azt tudjuk, hogy van.<br><br>Vajh? alapot ház alól ki lehet bontani?<br>Vajh? múltat életünkről le lehet csonkolni?<br>Vajh? ha nem lenne múlt, meg lehetne foganni?<br><br>(10 szavas)<br>A múltunk olyan nekünk a létünkben,<br>Mint házlét a malterben?<br><br>(3 soros-zárttükrös)<br>A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van,<br>Nem látni ám, mert elbujt a téglasorban?<br>A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van.<br><br>(Anaforás, belső rímes)<br>Vajon? a maltert onnan ki lehet szedni?<br>Vajon? ha megtennénk, összedőlne a ház?<br>Vajon? a múltat semmisé lehet tenni?<br>Vajon? ha lehetne, megszűnne életmáz?<br><br>Tagadni lehet a múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga,<br>De a lelkéből kitépni nem lehet, mert ledől az életháza!<br><br>(Bokorrímes)<br>A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen,<br>Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen.<br>Mégis nagyon sokan ?tagadják?, pedig ez kivitelezhetetlen.<br><br>A múltunk olyan nekünk a megszületésben,<br>Mint alap? a házépítésben.<br><br>(3 soros-zárttükrös)<br>Az alapról is azt tudjuk, hogy van,<br>Nem látjuk, elbujt a föld-árokban?<br>Az alapról is azt tudjuk, hogy van.<br><br>Vajh? alapot ház alól ki lehet bontani?<br>Vajh? múltat életünkről le lehet csonkolni?<br>Vajh? ha nem lenne múlt, meg lehetne foganni?<br><br>(10 szavas)<br>A múltunk olyan nekünk a létünkben,<br>Mint házlét a malterben?<br><br>(3 soros-zárttükrös)<br>A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van,<br>Nem látni ám, mert elbujt a téglasorban?<br>A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van.<br><br>(Anaforás, ötszörös belső rímes)<br>Vajon? a házfalból maltert csak úgy, ki lehet szedni?<br>Vajon? a múltat semmisnek csak úgy... ki lehet tenni?<br><br>Tagadni múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga,<br>De lélekből kitépni? Végül, ledől az életháza...<br><br>A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen,<br>Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen.<br>Mégis nagyon sokan ?tagadják?, pedig ez kivitelezhetetlen.<br><br>A múltat ó, ne feledjük!<br>A jelent, át is kell élnünk!<br>Jövőben lesz vajon részünk?<br><br>Vecsés, 2020. szeptember 12. ? Kustra Ferenc ? Alloiostrofikus versformában írva<br>

Állítólag rénszarvasok húzzák a szánját,<br>De, akkor miért cipeli hátán a zsákját?<br>Eljön majd hozzánk, holnap virradó reggelre,<br>A gyermekek-felnőttek nagy-nagy örömére.<br><br>Kis csizmák és cipellők, az ablakban,<br>Nyugodtan várakoznak szépen, sorban.<br>Télapó végül, valamikor megérkezik,<br>A tiszta kis csizma és cipő mind megtelik.<br><br>Gyere, mert nagyon várunk,<br>Maradj kicsit még nálunk.<br>Tudjuk szánod kint vár már,<br>Máshol is sok gyerek vár.<br><br>Odakint, hideg szél fúj, és szállingózik a hó,<br>Mi meg itt bent ülünk és jó meleg a kandalló.<br>Piros a ruhád, mint egy szerető szív,<br>Gyere, mert a sok gyermek, már nagyon hív.<br><br>Szép a történet, reggelre minden teljesül,<br>Sok kis cipőben a sok-sok ajándék beül.<br><br>Télapó, idén, most elbúcsúzunk<br>De, majd, gyere jövőre is, várunk?<br>Szakállas Télapó a barátunk!<br><br>Vecsés, 2016. május 31. ? Kustra Ferenc<br>