Hosszú asztalnál ülök magamban,<br>Hajam a homlokomra csorog,<br>S a keskeny ablakon át,<br>Holdnővér a képembe vigyorog.<br>Fejem a két tenyeremben,<br>Benne számadás kavarog: szeretlek!<br>Ám a szó mit sem ér magában?<br>Emlékezem.<br>Nyelvemen még parázslik régi csókjaid helye,<br>De most kereslek, hogy felfedezhesselek újra.<br>Képek az agyamban.<br>Behunyom a szemem és látom,<br>Ahogy méhed gyümölcse, gyönyörű gyermek<br>Az öledbe simul.<br>Irigylem és féltem őt!<br>Ártó kezek! Riadjatok el!<br>Mert haragom vad tajtékot tör<br>A gyűlölet szikláján!<br>Élet vagytok az életemből.<br>Ha örömötök van, az az enyém is.<br>Ha bánatotok van, az mind az enyém?<br>Csapong a képzelet. Mellettem vagy.<br>Mélyhűtött agyamban lassan enged a fagy.<br>Kezemben tartom a kezed. Vérünk lüktet?<br>S nekem fel kell riadnom,<br>Mert a vágy kegyetlenül büntet.<br>Magamat adnám érted.<br>Talán elhiszed. Talán megérted.<br>Talán egyszer ledobod majd nehéz vérted?<br>A befogott vad dühösen járkál ketrecében. <br>De az alom nem felejti el.<br>Körülötte kering, s szólnak hozzá:<br>Emelje a fejét fel!<br>Lelkemmel, agyammal és minden ízemmel<br>Vágyom rád! Ennyi az egész?<br>Mert ez a könyörgés magamért szól:<br>Hozzád.

Változunk egy perc alatt,<br>mások lettünk egy év alatt.<br>Másként látlak téged,<br>másképp látsz engem.<br>Már a világ sem olyan,<br>nem olyan, mint régen.<br>A szeretet elavult,<br>szerelmünk elfakult,<br>mint egy régi fénykép<br>a doboz alján,<br>porosodik, s tán,<br>ha újra látjuk egymást,<br>nem szeretünk mást.

Úgy szeretnélek, oly boldoggá tenni,<br>S minél több időt temelletted lenni!<br>Mert ha te boldog vagy, még boldogabb vagyok,<br>Temelletted én, az is maradok!<br><br>Jó veled ezt én nem tagadom,<br>De miért kéne tagadni? Nem is akarom!<br>Szívem lángra gyúl, lángja magasra tör,<br>Melletted a bánat többé nem gyötör!<br><br>Szeretlek én téged, mint még senki mást,<br>Karod átölel, mint egy védő palást.<br>S ha te boldog vagy, még boldogabb vagyok,<br>S melletted én az is maradok!

Vasszekrények magaslanak, vaságyak előtt.<br>Vas szagú szél fúj a vasrácsok felől.<br>Vasajtó csukódik, tűri a vasakarat.<br>Vastüdő lélegzik a vasmellkas alatt.<br><br>Vasember mozdul, vaspáncél csörren,<br>Vasból van a vér, ami vasszívéből fröccsen.<br>Vasból van a kés, mely vastestébe hatol,<br>Vasból minden szó, mi vasagyának papol.<br><br>Vasból van a lélek, már leküzdötte émelyét,<br>Hasztalan keresi vasolvasztó-tégelyét.

Az első én voltam, a te örökkön, boldogságban,<br>Nyílnak-e már hóvirágoktól.<br>Minden télen havazik, a hó szállnának.<br>Hóvirágoktól hanem elhervadt.<br>Hóvirágoktól<br>Minden összeszedtem, <br>A gyöngyörűséges hóvirágoktól.<br>Add nekem örökké száz csokor,<br>Hóvirágoktól.<br>Ajkat és mosolyogtál rám a szememben,<br>Ahogy a nap elbújt, ha volna, a nap kisütött.<br>Nem esett a hóvirágoktól,<br>Hóvirágoktól,<br>Gyöngyőrű<br>Hóvirágoktól,<br>Ha volna, rád nézzek, forró vérem, tűzze.<br>Hóvirágoktól,<br>Gyöngyőrű<br>Hóvirágoktól,<br>Hóvirágoktól,<br>Havazik,<br>Hóvirágoktól,<br>Hóvirágoktól,<br>Gyöngyőrű<br>Hóvirágoktól,<br>Az első hóvirágoktól gyöngyőrű.<br>Minden érintéssel, boldogságomban,<br>Hóvirágoktól,<br>Gyöngyőrű<br>Hóvirágoktól.