Bizony vannak ilyen esetek… hétköznapi pszichológia. <br> <br>Nekünk már az emberi mivolta, csak régi emlék, tán’ árnykép, <br>Ezt aztán a négy fal magába szorította, most így él, ekképp. <br>Riasztja szegényt a fény, az árnyék, a hajnalpirkadat és az estfény, <br>A magányában, magányának szavalja mindig azt a verset, egy lény… <br> <br>Néha zenét hallott, felvidult és csak ropta <br>Őrült ütemet diktálta reszkető lába. <br>Néha talán zenét is hall és akkor egyedül ropja, <br>Ütemtévesztő is és kezeivel combját csapkodja. <br> <br>De rájött, hogy ritmusát a szívéből lopta, <br>És újra lett mi volt is: magányos és kába. <br>Mikor, ha annyit felismer, hogy a ritmust a saját szívéből lopta, <br>Vissza is megy, újra lesz, mi volt, magánya a &bdquo;létébe” visszalopja! <br> <br>Segítsége már nincsen, a sorsa darálója magába szippantotta, <br>Segítsége nem lehet a magánya… éppen, mi darálóba tuszkolta. <br>Elméjétől a szeme oly' fakón színtelen, a régi szép csillogása elmúlt, <br>Elméjétől, annak betegségétől, együttműködése szemében kifakult. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Nem lehet vele beszélni, kommunikálni, kérdezni, kommentálni, együtt élni, <br>Léte végzetes, beleszorult sorsába, mi hagyta betegségét kialakulni… <br>Nem lehet vele beszélni, kommunikálni, kérdezni, kommentálni, együtt élni. <br> <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Pedig mi szerettük egymás gyerekek, jó anya volt, igen jó feleség, <br>Pedig egymásnak hangoztattuk, hogy a miénk igazi családféleség… <br>Pedig mi szerettük egymás gyerekek, jó anya volt, igen jó feleség. <br> <br>(Senrjon) <br>Kinek sorsa, gaz Ámok, <br>Annak élete, gazos páholy! <br>Már csak élőlény… <br> <br>Vecsés, 2021. február 6. – Kustra Ferenc – Kurdi Ferenc: Az őrült c. versének átirata a szerző engedélyével! <br>

Öreges meditálás… <br> <br>Halkan, de velem jól elvan a magány, <br>Nem csinálunk semmit, itt már nincs hatvány. <br> <br>A szivarka ereszt füstkarikát. <br>Körbe-körbe kergeti önmagát. <br>A hamu meg nézi saját árnyát. <br> <br>Az pöccintésre leröppen, <br>Földre érve búsan sercen, <br>Majd, darabokra szétröppen. <br> <br>Szemüveg régi, kíváncsi üvege <br>Kukucskálva nézne, ha látna szerte, <br>Már régen karcos, nincs fény üzenete. <br> <br>Öregember tényleg nem vénember, <br>Ha sorsában ő egy nagy pénzember. <br>De érzem, a múlt kútja nem apadt, <br>Menthetetlenül látom... kiszáradt. <br> <br>Ha már nincsen víz, akkor az élet véget ér, <br>Nincs a bika az arénában, ami még kér... <br>A közönség itt már megy haza, vezért... nem kér... <br> <br>Vecsés, 2018. január 26. – Kustra Ferenc <br>

Hétköznapi pszichológia <br> <br>Vannak bizony elég sokan, akik, csak közepesen fejlettek, <br>Ők megrekedtek, véglegesen leragadtak serdülőkorban. <br>A szakemberek szerint is, sokakból nem lesznek felismertek, <br>És <br>És más bajára, így élik életüket, mind az életkorban. <br> <br>Korsókat istenek égetik? Hibásak lettek, megrekedtek... <br> <br>Vecsés, 2019. február 13. – Kustra Ferenc <br>

A pletykákat az irigyek generálják, <br>Hülyék elhiszik, az ostobák; továbbadják. <br> <br>Rettenetesen nagy a tanulság: <br>Ócsárolni a másikat, miért nagy mulatság? <br> <br>Micsoda baromság, fölöslegesen dühöngeni? <br>Mikor fölajánlják akkor kéne hosszan beszélgetni… <br> <br>Elöntött miattad a mérgem nagyon, <br>Kicsit belekapartam a tapétába nagyon… <br> <br>Vannak, kik rögtön megütik másikat, <br>Ők, ezzel nyomatékolják a vágyaikat. <br> <br>Csókod tenger, egy nagy lélegzettel, <br>Erőszakodban keresem levegőt, mély lélegzettel! <br> <br>Aprócska a bökkenő, <br>Heveskedő a rémhírterjesztő… <br>Álhír, gyorsan szárba szökkenő! <br> <br>Szeretettel törölni rosszt, megtörténtet? <br>És képmutatásból, el kell dugni emléket? <br> <br>Változó a világ, egyre romlik, <br>Tömeg, nem érti… mélyen belealszik… <br> <br>A pletyka táplálja a gyűlöletet, terjedésben <br>Mint láng, esőben, fenyőerdőben. <br> <br>Remegve, még ég a mécses lángja, <br>Lakást, hideg huzat járja… <br> <br>Egybevág minden szavunk áhított jövőről, <br>Eltér szánakozásunk az utcán szenvedőről. <br> <br>Vecsés, 2019. május 9. – Kustra Ferenc – íródott: oximoronos 10 szavasokban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül. <br>

Ó, édes-drága Klementina,<br>Gyere, gyűrd a lepedőt, még ma.<br>Nem baj, ha izzadt lesz,<br>Lehet? melegünk lesz.<br>Gyere már várlak Klementina!<br>*<br><br>Gyere úgy vágylak Klementina,<br>Kén? lepedőn izzadtság foltja.<br>Vágyok már egy meggyűrt<br>Lepedőre, mi jó, ha felgyűrt!<br>Hiányzol nagyon Klementina!<br>*<br><br>Hiányzol nekem Klementina,<br>Élvezném, ami tested haszna.<br>Gyere, dobj egy hátast,<br>Játszom majd úrlovast?<br>Bújjunk már ágyba Klementina!<br><br>Budapest, 2020. augusztus 9. ? Kustra Ferenc ? íródott: erotikus LIMERIK csokorban<br>