Hová lettél? Kereslek Helen!<br>Már mindent megtennék, csak legyen?<br>Jól elveszett lettél,<br>Rosszabb? félelemnél.<br>Tudod, hogy hajkurászlak Helen?<br><br>Már kidobtam lélekcsápokat,<br>Bezsebeltem lélekálmokat.<br>Gyere már... hibázol?<br>Vágyamban... hiányzol.<br>Helen! Győzd le lélekvágyadat.<br><br>Álmaim vágya vagy, ó, Helen,<br>Nem lehet, hogy élet elrebben?<br>Kéznél fehér-galamb,<br>Lehet? mesegalamb.<br>Jelentkezz már, de hevesebben!<br><br>Vecsés, 2018. december 14. - Kustra Ferenc ? Romantikus LIMERIK csokor. <br>

Szelíd lankáidon mászkálni, <br>Völgyeidet, mindet bejárni… <br>Azonosulni… bőn, <br>Magamat hergelőn… <br>Sötétség ködében járkálni… <br> <br>Este parkban, padon csücsülünk, <br>Sötétedéssel, sötétedünk. <br>Oltári szép a csend, <br>Nyugalomért esend. <br>Csókolgatlak, ez bíz’ jó nekünk! <br> <br>Váltanék sebességet még föl, <br>De, te nem! Félsz a nagy hevemtől! <br>Hergelés bent marad, <br>Kint, látható a kard… <br>Elkísérlek, gerjedelemtől. <br> <br>Megkívántalak, nem szégyellem, <br>Csak egy baj van, épp’ nem vagy velem! <br>Vágy fiókját nyitom, <br>Harcom, magam vívom! <br>Ígérd, előbb-utóbb Te... velem. <br> <br>Csókolgatom majd a földet, mint <br>Az élet, helyi oltárát… kint! <br>Aszott már a remény, <br>Nálad, nincs engedmény… <br>Hogy jobb legyen? Igen, ha… amint… <br> <br>Én bizonytalanul, csak várlak… <br>Veled kéne élni… ma, mának! <br>Volna közös öröm, <br>Libabőr... bőrömön. <br>Nem mondok le rólad, csak várlak… <br> <br>Vecsés, 2018. szeptember 6. – Kustra Ferenc - Romantikus LIMERIK csokor <br>

Falun voltam disznóvágáson, <br>Részt vettem biz’ a leszúráson. <br>Áldomás, pálinka, <br>Nagy-kés ujjam vágta! <br>Sírva ültem a deszka ágyon! <br> <br>Vecsés, 2018. augusztus 22. – Kustra Ferenc – emlékem; LIMERIK <br>

Hívogató a kedvesemnek… <br> <br>Kívánom szerelmed, ó, Gitta! <br>Elhagyott engem a Franciska! <br>Ments ki engem mélyből, <br>Bánat mély gödréből… <br>Most biz’ vár engem, lelked kútja… <br> <br>Kívánom szerelmed, Ciluska! <br>Légy már a párom, állandóra! <br>Együtt nyaralhatnánk, <br>Ott együtt alhatnánk… <br>Vennéd estét, simogatóra… <br> <br>Kívánom szerelmed, Te Mátka! <br>Szívesen éreznélek máma. <br>Fognánk egymás kezét, <br>Éreznénk szellemét. <br>Bálint nap kéne, veled még ma… <br> <br>Vecsés, 2019. február 17. – Kustra Ferenc – romantikus LIMERIK csokor, kedvesemhez! <br>

Az életórám ketyeg, én csak hallgatom a csöndjét, <br>Szívem néha összeszorul, de nem lelem a fékjét… <br>Fáj a jelenem és fáj a múltam is, <br>Másra nem is gondolok, erre csakis. <br> <br>(Bokorrímes) <br>Remény létezik, hogy újrakezdjem? Már hetven elmúltam, <br>Ez saját őszöm és lassan már tél lesz! Miből okultam? <br>Remény létezik, hogy újrakezdjem? Már hetven elmúltam <br> <br>Nincs, ami összeköt az élettel, legföljebb az örök bánatom, <br>Életemben szerencsés sohasem, de peches az voltam. Fájlalom. <br>Az élet maga a mosolygó hazug! Folyvást csak jól becsapott! <br>Mikor valami jó nézett ki, akkor szemétséggel lecsapott! <br> <br>(Senrjon) <br>Jövő felé lépkedni? <br>Nincs mit keresni, van pech halmaz! <br>Élet, maga pech… <br>* <br>Vicsorogva vigyorit, <br>Tán’ nincs benne engedékenység… <br>Ez nekem barát? <br>* <br>Vicsorog, látszik rajta! <br>Mosolyt erőltetve hazudik! <br>Ezt érdemlem meg? <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Éveim súlya már nagyon is nyomja gyengülő, öreg vállamat, <br>Igyekszem tartani magamat, így aztán felemelem államat! <br>Éveim súlya már nagyon is nyomja gyengülő, öreg vállamat. <br> <br>(Septolet) <br>Élet hazugsága, <br>Visszássága, <br>Lelkem kínlódása <br> <br>Tűrjek mindent? <br>Hazugsága cement? <br>Nem gyűjtőm lehetetlent, <br>A fékezhetetlent… <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Életpatak vágy, <br>Partjai közt kordában. <br>Be is fog fagyni. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Életem védőszárnyai közt nekem nincsen is helyem, <br>Már mosolya, előre is gúnyos, nem tévedek, vélem… <br>Életem védőszárnyai közt nekem nincsen is helyem. <br> <br>Fáj nekem ez a mosolygó élethazugság, nem győzőm észlelni, <br>Ő meg vicsorogva, de közben röhögve néz rám, hogy nem kell félni… <br>Az én életem maga a röhejes hazugság, nincs mit tenni, <br>Hetven elmúltam, ki tudja, meddig kell még ezt nekem eltűrni? <br> <br>Vecsés, 2018. június 5. – Kustra Ferenc – íródott; Alloiostrofikus versformában. <br>