Ajjaj! Minket nem kérdezett itten senki?<br>Itt a faluban, így járt majdnem mindenki.<br>A férjem sokakkal a faluban, megkapta a SAS behívót.<br>Éjszakát sírva töltöttük? együtt néztük, harcra invitálót?<br><br>Itt van a két kis pulya apa nélkül,<br>A föld, az állatok gondozó nélkül,<br>És itt maradtam a társam, férj, szerelem nélkül.<br>Esténként nézem a férjem fényképét, emlékül.<br><br>Jóformán nincs is férfi a faluban,<br>Szegényen tengődünk, majd? mindannyian.<br>Gyerekek naponta, folyvást apjukat keresik,<br>Szomszéd rádiója mondja, ott hideg növekszik.<br><br>Vitt az én szerelmetes férjem meleg sálat,<br>De ez kevés, kért levélben holmit, még párat?<br>Közben hazajött egy lábbal, Tímár Demeter,<br>Lefagyott neki, műtötték? lesz ő most ember?<br><br>Mindjárt írjuk a negyvenkettő karácsonyát<br>Mi majd sírva nélkülözzük a férjet, apát.<br>Ki lesz, aki learat a jövő nyáron?<br>Háborúra gondolok, de nagyon bántón?<br>Beszélgettünk a szomszéd asszonnyal, hogy nőknek, nekünk<br>Milyen nehéz fenntartani családot? nincs respektünk.<br><br>Még nem tudta meg, hogy özvegy, csak sír, beteg a gyerek,<br>Hideg vackán a kutya is éhezik és didereg.<br><br>Család egyedül maradt, nincs segítség, boldogság már oda,<br>Ők a háborút nem akarták, de embert elvitték oda,<br>Ahol több mint emberes a jeges, havas idő vasfoga?<br><br>Vecsés, 2014. március 18. ? Kustra Ferenc

A jeges földre kifolyatták az ősi magyar vért.<br>Magyar bakát -elvitték-, harcolva kiutat remélt.<br>Zúg a szél a Don-kanyari állásokba,<br>De nem zúg a víz, oly? vastag jég borítja.<br><br>Ha épp nem lőnek, recsegve jajong a csönd,<br>Ha nem esik hó, mindent beborít a köd.<br>Itt csak szép csendesen folyik a Don folyó,<br>Bakák nem úgy köszöntik egymást; halihó.<br><br>Ott bizony, kiömlött a drága magyar vér,<br>Tudják, boldog békeidő vissza nem tér?<br>Vagy tán mégis bíznak benne, lesz még jobb jövő,<br>Ha ennek vége lesz és a muszka, már nem lő?<br><br>Hol vannak ugyan... mi hős katonáink?<br>Hová lettek hőseink, a bakáink?<br>Élnek-e még a sötét éjszakában<br>A szétlőtt, beomlott lövészárokban?<br><br>Csendes, jéghideg éjszakában...<br>Szakadt, papírtalpú bakancsban,<br>Enni nem volt mit, de a muszka támadta<br>Közben tán? imádkozott az eszemadta.<br><br>Hóviharos éjen<br>Senki sincsen ébren,<br>De ez a nagy hófehérség vakítóan világít,<br>Fekete ördög, kajánul röhög, foga világít.<br><br>Lövészárokban, biz? keserű az élet...<br>És baka! Ne itt keresd a dicsőséget,<br>Mert itt csak a kaszásnak lesz dicső múltja,<br>Ki meg hősködik, annak szétlőtt? sírhantja.<br><br>Az éjszaka fehér?<br>A reggel is fehér?<br>A lélek megfeketedett?<br>A test meg eltűnt, elveszett?<br><br>De hova lettek a katonák?<br>Hová tűntek a magyar bakák?<br>Nekünk nem az a szép, hogy virág nőtt a sírotokon!<br>Mi vártunk haza titeket, gőzösön, vonatokon...<br><br>Vecsés, 2013. január 11. ? Kustra Ferenc<br><br>A jeges földre kifolyatták az ősi magyar vért.<br>Magyar bakát -elvitték-, harcolva kiutat remélt.<br>Zúg a szél a Don-kanyari állásokba,<br>De nem zúg a víz, oly? vastag jég borítja.<br><br>Ha épp nem lőnek, recsegve jajong a csönd,<br>Ha nem esik hó, mindent beborít a köd.<br>Itt csak szép csendesen folyik a Don folyó,<br>Bakák nem úgy köszöntik egymást; halihó.<br><br>Ott bizony, kiömlött a drága magyar vér,<br>Tudják, boldog békeidő vissza nem tér?<br>Vagy tán mégis bíznak benne, lesz még jobb jövő,<br>Ha ennek vége lesz és a muszka, már nem lő?<br><br>Hol vannak ugyan... mi hős katonáink?<br>Hová lettek hőseink, a bakáink?<br>Élnek-e még a sötét éjszakában<br>A szétlőtt, beomlott lövészárokban?<br><br>Csendes, jéghideg éjszakában...<br>Szakadt, papírtalpú bakancsban,<br>Enni nem volt mit, de a muszka támadta<br>Közben tán? imádkozott az eszemadta.<br><br>Hóviharos éjen<br>Senki sincsen ébren,<br>De ez a nagy hófehérség vakítóan világít,<br>Fekete ördög, kajánul röhög, foga világít.<br><br>Lövészárokban, biz? keserű az élet...<br>És baka! Ne itt keresd a dicsőséget,<br>Mert itt csak a kaszásnak lesz dicső múltja,<br>Ki meg hősködik, annak szétlőtt? sírhantja.<br><br>Az éjszaka fehér?<br>A reggel is fehér?<br>A lélek megfeketedett?<br>A test meg eltűnt, elveszett?<br><br>De hova lettek a katonák?<br>Hová tűntek a magyar bakák?<br>Nekünk nem az a szép, hogy virág nőtt a sírotokon!<br>Mi vártunk haza titeket, gőzösön, vonatokon...<br><br>Vecsés, 2013. január 11. ? Kustra Ferenc

?Isten a katonáink kezét teszi keménnyé<br>S a katonáink harcát teszi majd győzelemmé!<br>A kicsi Istenkép férfikézzé nő,<br>Naggyá duzzad benne a férfierő.?<br><br>?Aznap Oroszország felől érkeztek hideg légtömegek,<br>Normafánál torlódtak? boldogan sízni vágyó tömegek.?<br>Ezerkilencszáznegyvenhárom január közepén<br>Még álmodozott a baka, igaz már csak szőr mentén?<br><br>A már folyó offenzíva, még nem mérgezte át lelkeket,<br>De már ezerszámra vette el, minden magyar életeket.<br>A rózsás kis Isten kacsók kedves simogatása megszűnt,<br>A fehér tájon, idilli béke érzete végleg eltűnt.<br><br>Perspektíva már nem volt, de életet, élni kellett...<br>Háború Istene győzött, emberek, bakák felett.<br>Háború az emberek sajátja nem lehet.<br>Bármekkora szívvel is védi a végeket!<br><br>A Donra ömlő szél, ma szépen mesél titkokat<br>Magyar baka, mint őrszem hallgatja a hangokat.<br>Bölcsődal, otthoni tájak édes muzsikája,<br>A varázslat szent éneke, lelkét beborítja.<br><br>Aztán észhez tér, ez nem a Hortobágyi síkság,<br>Áhítóssá, nemessé szépült... arcra a hívság.<br>Eszmélvén ő, keményen megmarkolja a fegyverét,<br>Vérébe lökődött adrenalin átjárja erét.<br><br>Harcolna ő, ha volna kivel,<br>De nem lehet ezen ellennel,<br>Mert ez a harc vesztes, eldőlt,<br>A nagy, győztes álom megdőlt...<br><br>Vecsés, 2013. július 2. ? Kustra Ferenc - Egy katolikus tábori lelkész levele ihletésével, mely a Budapesti Nemzeti újság 1943. január 16. ?i számában jelent meg. Első idéző jelben lévő szöveg, mint a lelkész levelének egy részlete, az ihletés alapja. A második idézőjelben lévő szöveg kivágás, a pesti újságíró tollából származik! (Itthon mulattak, a fronton meg hullottak? és az oroszok több ezer kilométeren, már támadtak!)

Idefelé, a homokunkkal támasztottuk az ablakot,<br>Közben beszélgettünk, hogy ki és mit akarna, milyen harcot?<br>Érdekes, azt senki nem vetette föl, ezt, ki éli túl,<br>Semmit nem látva, csak néztük a tájat, nagyon botorul.<br><br>Mindannyiunkban zakatolt a gyors élet-vonata<br>Ahogy jött a hideg, lassan csökkent vágyunk halmaza?<br>Lassan gyanús is lett, hogy ez a hideg kezd lét-taroló lenni,<br>Ahogy csak zakatoltunk, táj igyekezett jeges-havas lenni.<br><br>A vonaton utazik a létem, vele van társként a vágy?<br>A kéj mámora? Megmondták, ez lesz az első, ami elhágy?<br>Az álmok mesés útjait múltamban is követtem,<br>Reggel meg az állomások homályában ébredtem.<br><br>Az életünk vonata, ideért a pályaudvarra,<br>Ez most a miénk, a hóba-jégbe ásott lövészárka?<br>Mi nem is kértük, de a vonat idehozott,<br>Bár sok volt köztünk, aki végig okoskodott.<br><br>Van itt süvöltős füttyszó, éppen a fejünk felett,<br>Mikor a muszka gránát erre száll a Don felett.<br>Ha az élet vonatát nézzük, van, kinek ez megálló,<br>De van, kinek végállomás, ez az ember-húsdaráló.<br><br>Erről a vonatról leszállni? Nos, azt egyáltalán nem lehet,<br>Csak ha, telibe robban egy bomba, véglegesen akkor lehet.<br>Örök fogoly vagy a vonatodban, ne keress más elméletet.<br><br>A Don-kanyarban, bizony igen hamar kisiklik az élet,<br>Halál jő, fölmondja, véget is ér a rövid bérelt-élet?<br>A család otthon, lehet, nem tudja meg katona mivé lett?<br><br>Már esteledik... Már a naplemente mázolja a tájat át,<br>Bebíborozza a jeges-fagyott hómezőt, így adja báját.<br>Én érzem, sőt tudom, a múltból vagyunk itt,<br>És lehet, hogy itt fagyok meg? a mindenit.<br><br>Tyiu? Tyiu? Tyiu...bumm, bumm, bumm, lövések zaja hallik,<br>Oroszok esténként is lőnek? érezzük is, itt lakik.<br>Bumm! Egy akna előttem harminc méterrel levágott,<br>Most mondhatom a hálaimát, nem erre kóválygott.<br><br>Nincsenek felhők az égen, már a Hold is feljön, ő lesz az úr!<br>Átfesti a hó-jégmezőt, hideg ezüsttel, vakít cudarul.<br>Múltból jöttem és még élek... A többit vajh' hogy mérik, fukarul?<br><br>Ez akkor egy állomás, pályaudvar, vagy végállomás?<br>Vaskerék, vas sínen hangokat ad, ez végső csikorgás?<br>Míg jöttünk nem láttunk semmit, táj maga volt a vágtatás.<br>.<br>(10 szavas)<br>Kinézve az ablakon, fények elmosódtak,<br>Igaz is! Minek látni katonának?<br><br>(HIAQ)<br>Volt útnak oly? része,<br>Ahol fény elbujt, nem nézett!<br>Sötét is vaksi volt.<br><br>(apeva)<br>Hol<br>Lehet<br>Már az a<br>Pályaudvar?<br>Minek szállunk le?<br><br>Szólt az őrmester, készüljünk, nemsokára: kell leszállni,<br>Aztán majd folytatjuk? tíz kilométert mély hóban mászni!<br>De még robog a vonat, csattognak a kerekek,<br>És bizony kezdenek már sorban félni a lelkek.<br><br>Lassan meg is érkeztünk, de még semmit nem látni az élet-pályaudvarokon,<br>Kinek csattog a szemaforja, az átváltozik-e, örök pirosra átállón?<br><br>Vecsés, 2016. július 22. ? Kustra Ferenc

Fronti létemnek, nyűgét, keservét kinevetem vagy elsírom?<br>Ez az én hordozott keresztem, cipelem is? amíg, még bírom!<br>A szélvihar itt zúgva-bömbölve tombol egész éjszaka,<br>A lövészárokban beszélgetnénk, de elnyomja a szava.<br>Aknák csak úgy robbannak, ide nem hívta őket senki,<br>A katonák meg nagyon félnek, ezzel él itt mindenki.<br><br>Itt a fronton, nehéz az életem,<br>Mint egy vásárláskor a cekkerem.<br>De, míg abban szükséges dolgok vannak,<br>Itt félelem és halál betakarnak.<br><br>Itt a kanyarok, nem csak jobbra és balra vannak,<br>Majd elmesélik, akik itt életben maradtak.<br>Mind az úton, amiket itt biz' be kell járni,<br>Az életért rohanunk, cikázva kell fázni.<br><br>Zakatoló élet-hullámvasút forog, csak körbe-körbe<br>Ha aknarobbanás van, repeszeső zúdul... bele fénybe.<br><br>Hullámvasút vaskerekei rozsdától nyikorogva,<br>Páros, többszörösen kerék, mi az életet darálja?<br>Repeszesőben állva kihunyhat az élet gyertyája.<br><br>Én itt is csak egy átlagos ember vagyok,<br>Repeszesőben remélem, nem maradok?<br>Remélem, apámnak él még a szép kis deres lova,<br>Ha hazaérek, én leszek örököse, hajtója.<br><br>Itt még a hóvihar sem mutatja a helyes utat<br>Én hazafelé mennék, de arra semmi nem mutat.<br>Nagy kanyarban nem akarnák kiesni a hullámvasútból,<br>Mennék én haza, szántani, vetni, nem úri huncutságból?<br><br>Vecsés, 2017. április 21. ? Kustra Ferenc