Mond, hogy lesz tovább, Karmelina? <br>Így kedves, te vagy végzet ura. <br>Vágyok rád, hiányzol… <br>Megöltél kapásból! <br>Vigyem hírt az öreg Spártába? <br> <br>Mond, hogy lesz tovább, Karmelina, <br>Lelkemet, lelked nem kívánja? <br>Jól látom, kidobtál, <br>Bohócot csináltál… <br>Vigyem hírt az öreg Spártába? <br> <br>Mond, hogy lesz tovább, Karmelina? <br>Tán’ cudar világ közbe álla'? <br>Szeretlek, imádlak! <br>Éltből'… már kizárlak. <br>Vigyem hírt az öreg Spártába? <br> <br>Vecsés, 2020. október 17. – Kustra Ferenc – Készült: szerelmes-romantikus LIMERIK csokorban. Íródott anaforásban és versszakvégi önrímben. <br>

A világ, az élet pocsolya, dohos szagot áraszt, <br>Ha beleesel, mint veszett, maró lúg, jól szétmállaszt… <br>Világ felett, fülledten izzadó levegő, hebegve lebeg, <br>Ebben a környezetben mi kis életünk, szenderegve hebeg… <br> <br>Fent a felhők felett, tán’ minden olyan más, <br>Ottan fent, erre tán’ nincsen is hasonmás… <br>Erre inspirál hőn, a vágyunk tüze, <br>De nincs már erre is csak vágyunk füstje… <br> <br>Pedig vannak, ki a pocsolyát szemből, hírből sem ismerik, <br>És nekik jó, mert életet, mint érett dinnyét, csak lékelik… <br>Ragacsos, édes leve is csak folyik le a nyakukon, <br>A jóléttől a nadrágot, jó kihízzák a hasukon… <br>* <br> <br>Pocsolyavilág, <br>Az élet kalitkája. <br>Erős, dohos szag. <br>* <br> <br>Befülledt-világ, <br>Környezetében élünk. <br>Hebegve lebeg. <br>* <br> <br>A felhők fölött, <br>Jó lenne, ottan, oly’ más! <br>Vágytűz loboghat. <br>* <br> <br>Pocsolyán kívül <br>Is van világ! Lékelik! <br>Leve oly’ édes… <br>* <br> <br>Az édes dinnye, <br>Édes lét, de nem nekünk. <br>Jólét, hízás, nincs… <br> <br>Vecsés, 2015. május 2. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és senrjúban… <br>

HAIKUBAN: <br> <br>Önbizalmad van! <br>Versíró tudásod, van! <br>Poétacsillag! <br> <br>HIAQ –ban: <br> <br>Önbizalmad rendben, <br>Írás segít, használd, verselj… <br>Már csúcs-poéta vagy! <br> <br>10 szavasban: <br> <br>Jó poéta vagy, örömöm, hogy ismerlek, <br>Hogy poéta társad lehetek. <br> <br>Vecsés, 2015. április 17. – Kustra Ferenc - Dr. Szőke Zsuzsi poéta társunk méltatására írtam. <br>

Harcos léptekkel <br>Taposom életösvényt. <br>Vezérfény nincsen. <br>* <br>Harcos gondolat <br>Lehet vezércsillagom. <br>Vezérfény minek? <br>* <br>Könnycseppem gördül. <br>Lelkem lökte arcomra. <br>Vezérfény segít? <br>* <br>Könnyektől látok, <br>De mintha ködben lennék. <br>Vezérfény ködben? <br>* <br>Szél tépi hajam, <br>Egész életben kócolt… <br>Vezérfény elbújt? <br>* <br>Könny-ködben megyek, <br>Araszolok halálig. <br>Vezérfény kihuny? <br> <br>Vecsés, 2019. július 11. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban. <br>

Mintha visszafelé folyna az idő.<br>Ahogy írok, úgy fogynak a szavak,<br>Míg csupán, csak egy marad.<br><br>Hiányzol?<br><br>Vagy valami más áll ott?<br>Az időben megrekedt a világ.<br>Még a fény is megállt.<br><br>Mi lehetett az első szó?<br>Tudnom kell, kiáltom!<br>De már nem látom.<br><br>Belefagytam a pillanatba<br>Mozdulatlanul, vakon<br>S’ a tintával festett papíron<br><br>Egyetlen szó.<br><br>Űzöm az agyam<br>Mint vadász a vadat<br>Milyen volt az a pillanat?<br><br>Amikor megszületett<br>Mikor a gondolat mozdulattá lett<br>S’ a mozdulat szóvá érett<br><br>Talán jobb lenne, ha hagynám<br><br>Hagynám, hogy visszafelé folyjon<br>S’ akkor megint hófehér lesz a lapom<br>És az első szót újra leírom<br><br>A rostok ismét felisszák a tintát<br>S’ azt a szót újfent leírván<br>Végre megtudom, mi volt a kezdet<br><br>De vajon ugyanaz a szó lesz?<br><br>Lépnem kell, az idő megint halad<br>És ha nem tudom meg,<br>Nem lehetek szabad<br><br>2021.03.19.