Itt a szüret, szedjük, <br>A szőlőfürtöt letépjük. <br>Daráljuk és préseljük, <br>A levét meg szeretjük. <br>Must lesz az most, finomka, <br>Murci meg az itóka. <br>Később érik, bor lészen, <br>Pohárban áll asztal szélen. <br>Lehet száraz, fehér,. Bordó, <br>Édes, félédes, aranyló. <br>Van, ki fehéret szereti, <br>Meg aki vöröset eszi. <br>Jövőre újra keresztelik, <br>S már óbornak nevezik. <br>Finomabb a zamata, íze, <br>Nézve szebbe lett a színe. <br>Megkóstolva esik jól, <br>Töltsünk még a palackból. <br>Ahogy e kis vers is, <br>Véget ér az óbor is. <br> <br>Budapest, 1997. február 11. – Kustra Ferenc <br>

Ajánlom: Szabó Lajos, kedves rokonomnak… <br> <br>Iszod a bort kancsó számra, <br>Poharazva veszed szádra. <br>Ettől lesz sok gyomorsavad, <br>Aztán jól érzed magad. <br>Eszel hozzá jó szalonnát <br>És egy jó fej vöröshagymát. <br>Mondja is a kedves nejed, <br>Eliszod Te már az eszed. <br>Nincsen baj hajad alatt, <br>Igen jól tartod magad. <br>Edzed magad hétről hétre, <br>Adsz a magad szépségére. <br>Erős vagy mint vénülő bivaly, <br>Érmet is szereztél tavaly. <br>Súlyzók közt kelsz-fekszel, <br>Fekve- állva nyomod fel. <br>Idd a bort tovább-tovább, <br>Még nem jött el a netovább. <br>Ha meghagyod a borocskát, <br>Szétfeszíti a hordócskát. <br>Azért készült, hogy megigyad, <br>Nem lesz jó az, ha megmarad. <br>Edzd a tested kívül-belül, <br>Éld életed szertelenül. <br>Egy borissza mit tegyék? <br>Igaz magyar bort igyék! <br> <br>Budapest, 1997. február 14. – Kustra Ferenc <br>

Magyar ember bort igyon, <br>Bor legyen az asztalon. <br>Göthös lett és nem iszik, <br>Ha ez így megy lefogyik. <br>Napi három kis pohárral, <br>Nincsen dolga a doktorral. <br>Rendbe teszi a belsőjét, <br>Forralt melegíti szívét. <br>Forralt lehet télen-, nyáron, <br>Csak ne lépj át a határon. <br>Mert ha iszol, maradj ember, <br>Bor is akkor szeret ember! <br> <br>Budapest, 1997. február 8. – Kustra Ferenc <br>

Te, drága kicsi Stefánia, <br>Jó lenne már, ittléted tárgya… <br>Vállgödrömbe bújnál, <br>Hason simogatnál. <br>Úgy szeretném érezni, még ma. <br> <br>Park vastag füvében ledőlnénk, <br>Jövőnkről hosszan merenghetnénk. <br>Mesélnénk vágyunkról, <br>Elgondolt ábrándról. <br>Szádat puszilgatnám; élveznénk. <br> <br>Szeretném a végtelenséged, <br>Kéne szerető kedvességed. <br>Idő van, indulnánk, <br>Aztán meg rohannánk… <br>Kicsi Stefi! Imádnám lényed. <br> <br>Vecsés, 2019. augusztus 7. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor <br>

Szerelem? <br> <br>Szerelem, <br>Nekem <br>A hiányérzésem <br> <br>Jólesik léleknek, <br>Hódolok eszményeknek. <br>Csak szeressük egymást nővel… <br>Önbizalmat növel. <br>* <br> <br>Szeretni a nőt… <br>Értéknövelőt. <br> <br>Szívem vágya, <br>Életem állomása <br>És a <br>Lelkemnek a <br>Simogató karbantartása… <br>* <br> <br>Szerelem kéne, <br>Ajándékozz véle… <br> <br>Ölelnélek, csókolnálak, <br>Falhoz szorítanálak… <br>Visszaölelnél, <br>Csókolnál, <br>Velem, vadult szerelmet játszhatnál. <br> <br>Vecsés, 2019. február 22. – Kustra Ferenc – romantikus Septolet csokorban <br>