Minden szerelmet, <br>Mint minden tűzet, <br>Éleszteni kell. <br> <br>Együttlét felold, <br>Energiát ad, <br>Ezért tenni kell. <br> <br>Ad önbizalmat, <br>Mint javadalmat, <br>Ez az, ami kell. <br> <br>Több ágyba bújás, <br>Sok bujálkodás, <br>Ez mi sokszor kell. <br> <br>Újból és újra, <br>Kell biz' a társa... <br>Szerelemhez kell. <br> <br>Összeborulás, <br>Több mint bármi más... <br>Csak akarni kell. <br> <br>Budapest, 1997. március 4. – Kustra Ferenc <br>

(anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes) <br>Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon, <br>Mint madárdal, berepülnék a lélekbe fogadó, lélek ajtódon… <br>Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon. <br> <br>(anaforás) <br>Szeretnélek, mint hegytetőn a jelzőfüst a parazsát, <br>Szeretnélek, együtt élnénk át a szerelem mámorát… <br>Szeretnélek, messzire odáznánk a lelkek halálát. <br> <br>(Septolet) <br>Szeretnélek, <br>Ölelnélek, <br>Dédelgetnélek… <br> <br>Szeretnélek, de nagyon, <br>Ölelnélek, de nagyon, <br>Dédelgetnélek, de nagyon… <br>De… nagyon! <br> <br>(HIAQ) <br>Hívnálak lelkembe, <br>Az eszembe bevésődnél… <br>Magányunk elfutna! <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A lelked nyugalmába bevinném a csendem, <br>Te meg közben, csendben szeretgethetnél engem! <br>Ez nekem csak álom, vagy a lehetetlenem? <br> <br>Vecsés, 2020. október 15. – Kustra Ferenc – a szerelemről íródott: Alloiostrofikus versformában. <br>

Társaságban… humor. <br> <br>Megbotlott a kezem… <br>Poharamat elengedtem, jól kilöttyent, <br>A nadrágomra víz csöppent. <br> <br>Úgy néztem ki, mint aki <br>Részegen, maga alatt –fekve- volt, pisiléskor… <br>Pedig ilyen, nem történt… máskor. <br> <br>Társaságból észrevették, <br>Hahotát vadul elkezdték, nem kérdeztek, csak nevettek, <br>Jókedvvel ellátva… így szerettek! <br> <br>Vecsés, 2018. október 30. – Kustra Ferenc – íródott: farkasfog versformában. <br>

Sáros lett a kamáslim <br>És piszkos lett a vádlim. <br>Belestem én egy nagy gödörbe, <br>Négykézláb másztam ki belőle. <br> <br>Éppen úton voltam a nőmhöz, <br>Most érzem, közeledek csődhöz. <br>Majd mondom neki, töltsön vizet a lavórba, <br>Lemosom vádlim… biz’ csak nem alszok akolba! <br> <br>Oda sántikáltam, örült, hogy meglátott, <br>Nézte, de vádlimon semmi koszt nem látott. <br>Ő mondta, hogy a kamásli biz’ elszakadt, <br>Mikor ezt megtudtam, szívem majd’ megszakadt. <br> <br>Így aztán este én meztélláb mentem a mulatságba, <br>Folyton bújtam mögé, beleszakadtam nyugtalanságba. <br>Örültem, hogy már nem koszos a vádlim. <br>Olyan nagyon sajnáltam a kamáslim… <br> <br>Vecsés, 2013. december 1. – Kustra Ferenc <br>

TANQ –ban elmélkedés… <br> <br>Két kézzel markolom, <br>Kívülről rácsot… szaggatnám… <br>Sír lelkem… csontvázam! <br>Nem akartam én már láncot, <br>Meg nem, elvi szabadságot… <br> <br>Vecsés, 2015. május l. – Kustra Ferenc - Széles Kinga, azonos c. verse TANQ átirata. A szerző engedélyével. <br>