Vetkőzésed nesze: sóhaj, Zsu! <br>Csábodban fölmerül; nász vágyú! <br>Vágyad, pórázon tart, <br>Igyekezz! Tartsd: hamart. <br>Nagyon hő vágyam már a vályú… <br> <br>Közelséged nesze: sóhaj, Zsu! <br>Vágyam törékeny, vékony-falú! <br>Gyere, szeresselek, <br>Akard, öleljelek. <br>Másképp leszek, elvakult agyú… <br> <br>Lelkemben a neszed: sóhaj, Zsu! <br>Tiszta szerelem, ez nem bizsu. <br>Ölelnélek hévvel, <br>Követelményével... <br>Kézcsókom adnám... ez nem smafu. <br> <br>Vecsés, 2020. február 3. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor. <br>

Pár kéne lennünk, Szimonetta, <br>Volna ez boldogság alapja. <br>Dédelgethetnélek, <br>Tán' ölelgetnélek. <br>Figyelném, hogy szád mit akarna! <br> <br>Nem vagy… magam senkije vagyok, <br>Pedig csak boldogságra vágyok! <br>Boldogok lehetnénk, <br>Életbe mehetnénk. <br>Nem lesz meg… túl sokat akarok? <br> <br>Nélküled létembe fulladok, <br>Nélküled mond, miért is vagyok? <br>Én csak ábrándozok, <br>Valót meg nem kapok. <br>Kávét, magamban… kortyolgatok. <br> <br>Vecsés, 2020. október 8. – Kustra Ferenc – romantikus LIMERIK csokor. <br>

Olvad a hó, felmelegszik a jég. <br>Látom, már jő a tavasz, ez tél vég. <br>Milyen szomorú lenne meghalni, <br>Amikor mind úgy vágyódunk élni. <br>* <br> <br>Tavaszodik, esték példátlanul szépek, <br>Felhőtlenek, aranyosan sötétkékek <br>És díszített, vakítóan fényes Holddal <br>És mint planetáriumban, csillagokkal. <br>* <br> <br>Látom az orgonacsokor példátlanul szép, <br>Fürtöket mintha márványból faragták volna. <br>Ebbe a szép tavaszi csokorba minden szép, <br>Örülök, mert nem látnám, ha tavasz nem volna. <br>* <br> <br>Ha az életünk folyónak képzelhető lenne… <br>Olykor feneketlen örvényekre bukkansz benne, <br>Vergődsz, forgolódsz, úsznál, nyakig merülsz eleve. <br> <br>Odafent vígan és áldottan folyik az élet… <br>Az események úsznak egymás felé, lásd mindet… <br>Örvényből kikerülni is lehet, úszd a szintet… <br>* <br> <br>Ha a trombita hangja nem recseg, <br>Ha pletyis szomszédasszony nem fecseg, <br>Akkor oly' jó nagy a csend-fergeteg. <br>* <br> <br>Együnk mindenféle főzeléket, <br>Hajón gyorsan tömjük be a léket, <br>Így tegyük egészségessé létet. <br>* <br> <br>Amikor testet ölt az álom, <br>Akkor lesz valóság, a vágyom, <br>Mit elgondoltam és nem bánom. <br>* <br> <br>Élet viharában nagyobbacska örömök jelentik napfényt <br>És a sok icike-picike öröm meg az apró csillagfényt. <br> <br>Vecsés, 2012. október 12. – Kustra Ferenc <br>

Életem van, de az, saját kriptába van zárva, <br>Az életem, a sorsom, mind a létem kriptája. <br>Nem vagyok egyedül, itt vannak az ősök, <br>Ők a hálótársak, mind, az elment hősök. <br> <br>A mi kriptánk a mi nagy temetőnk ékköve, <br>Sokszor elmegy mellettünk, emberek közönye. <br>Van ősöm, ki már csak hiányos csontváz, <br>És van, kin még a bőr a csonton mintáz. <br> <br>Néha esténként kiszállok a nehéz tető alól, <br>Fehér lepelben keresem a kerítést… valahol. <br>Főleg a ködben jó, úgysem… nem látok semmit, <br>A sírok fölött suhanva… nem bántok senkit. <br> <br>Innen nincs kiút, oly’ nagyon nehéz a fedő, <br>Várom én, hogy a szabadító egyszer eljő. <br>Innen más szabadító nem lehet, csak a Teremtő, <br>De itt a halál az úr, ide nem jár a Teremtő… <br> <br>Vecsés, 2012. május 21. – Kustra Ferenc <br>

A hazáért, senrjúban… <br> <br>Földi eszköz jó? <br>Mindenkit megtébolyít! <br>Áldozat vagyunk... <br>* <br> <br>Tékozolt évek, <br>Fuldokoltatnak Téged! <br>Ó, bátorság, jöjj! <br>* <br> <br>Sok sebből vérzünk, <br>De haza, ne hagyd velünk... <br>Földi lét sürget! <br> <br>Vecsés, 2014. március 29. – Kustra Ferenc - Piszár Éva: XXI századért c. verse ihletésével. <br>