Még meddig hitegetsz Borbála? <br>Döntésedet úgy vártam mára. <br>Beleegyezésed, <br>Mutatja készséged. <br>Ne nyomj a kétségek aljára! <br> <br>Lator az életem nélküled, <br>Álmodozok én… de csak veled. <br>Délibáb, mit látok, <br>Álmon futkorászok. <br>Ha lerázol, seb be nem heged. <br> <br>Vége szerelmem, engem emészt! <br>Pedig rád pazarolnám egészt… <br>Ó, de szeretnélek, <br>A jóba vinnélek… <br>Ha nem... Erős vágyam elemészt! <br> <br>Vecsés, 2019. augusztus 19. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor <br>

Vágyam csak ennyi, kedves Emmi! <br>Egy csók és ölelés, más semmi! <br>Kezdetnek megteszi, <br>Ha nyakam öleli. <br>Vágyam most ennyi, kedves Emmi! <br> <br>Férje megrögzött italozó, <br>Kiskegyednek ez biz’, nem való! <br>Elvenném Önt tőle, <br>Így lesz jobb jövője! <br>Ne ellenkezzen, legyen mohó! <br> <br>Legyen enyém, erre úgy vágyok, <br>Érti? Menekülést kínálok! <br>Tenyeremben hordom, <br>Lelkét kiglancolom. <br>Biz’ így! Magácska, kedves Emmi… <br> <br>Vecsés, 2021. február 20. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Hétköznapi pszichológia <br> <br>Bármilyen az a kín, az csak lélektaposó lehet! <br>Ha meg a szívben van, csak azt nagyon facsaró lehet! <br>Mély és felemelő gondolat, még biz’ jó is lehet, <br>De <br>De ha, közben üres gondolat szádból... csak lehelet? <br> <br>A bezárkózásod, oly’, mintha valaki ön- temet… <br> <br>Vecsés, 2019. november 7. – Kustra Ferenc <br>

Asa Vaughan Los Angelesben született és huszonhét éves volt. <br>Pilóta iskolát végzett és társai között, messze a legjobb volt. <br>Német fogságba esett, három hónapig internáló táborban volt. <br> <br>Német, a George Washington Légióba gyűjtött embereket, <br>Felajánlották neki, beáll, vagy táborban tölt el egy életet. <br>Asa gondolkozott és bölcsen kiszűrte az egyik, jobb végletet. <br> <br>Az orosz frontra osztották be, mint pilótát, főleg futárgépre. <br>Annyira csodálták képességeit, hogy a főtiszteket vitte. <br>Most is egy tábornokot vitt, kinek kezében ott volt a térképe. <br> <br>Már Lengyelország fölött repültek, nem messze az orosz határtól, <br>Ő ült a Storch pilótaülésébe, magasan a havas fáktól. <br> <br>Hirtelen egy hatalmas árnyék vetődött közel, rájuk, <br>A Storch megbillent egy szélörvényben ez csapódott rájuk. <br>Jobbról mellettük megjelent egy orosz vadászgép, <br>Ami ha lőni kezd, belőlük nem marad csak pép… <br>Az orosz pilóta tudta, hogy fölényben van, <br>Integetett és látszott… az arcán mosoly van. <br> <br>Fordulót kezdett, máris hátulról, igen gyorsan közeledett, <br>Tüzelt a gépágyúból és géppuskákból, rájuk fenekedett… <br>Storch találatot kapott, érezhetően a vég közeledett. <br> <br>Asa a sérült szárnyakkal is bedöntötte a gépet, <br>Majd, más lehetősége nem lévén, lejjebb ereszkedett. <br>Az orosz pilóta, még egyszer mosolygott, integetett. <br> <br>Orosz, ismét lőtt rájuk, a tábornok vállát, golyó találta, <br>A szélvédő is összetört, egy szilánk, Asa arcát megvágta. <br> <br>Asa felkiáltott: nézzük Te strici, tudsz-e repülni… <br>Neki fogott a Storchot hatszáz méterre, lejjebb vinni, <br>Majd szinte zuhanásba, gépet lejjebb ejtette, <br>Olyan fájó volt a havas erdő közelsége… <br> <br>Már csak, úgy százötven méteren volt, Asa és a gépe, <br>A JAK meg mögötte szorosan, hogy végleg elintézze. <br> <br>Asa a megfelelő pillanatban a csűrőkormányt lebillentette, <br>Az orosz meg kifordult, hogy a végzetes összeütközést elkerülje… <br>Utána meg ötszázzal beleszántott, a szűz hóval borított erdőbe… <br> <br>Asa visszahúzta a kormányoszlopot, gépet megemelte, <br>Hatszáz méteren, már nagy nyugodtan állította egyenesbe… <br>Tábornok, hogy zseni… zseni, folyvást magának ismételgette. <br> <br>Vecsés, 2016. március 1. – Kustra Ferenc - II. Világháborúban, a keleti fronton… <br>Jack Higgins: &bdquo;A Führer parancsára” c. regénye alapján. <br>A repülőgép itt látható = videóban <br>https://www.youtube.com/watch?v=wZouzzfZcrg Fieseler Storch take-off <br>

Hiába, no, ügy tűnik megöregedett a szerelem, <br>Volt ugyan nekem is, de már hiányzik a másik felem! <br>Arcomról már nem mosolyok lebbennek, <br>Arcomról, derűs képek sem jelennek… <br>Itt le már, szépséges szavak sem szállnak, <br>Tudják nincs, amitől elolvadnának… <br> <br>(LIMERIK) <br>Mond, hol vannak… szép napok, Janka! <br>Mi lett öregedett napokra? <br>Nem bírlak feledni, <br>Össze kén’ tartozni. <br>Elhagytál… nincs szükség karokra. <br> <br>(Bokorrímes) <br>Őszi leveleim, csak zizegve susognak, <br>Már vaksis szemeim, csak előre bámulnak... <br>Éveim, egyedül biz’, nyugdíjba vonulnak. <br> <br>Vecsés, 2021. március 19. – Kustra Ferenc – öreges romantika, Alloiostrofikus versformában. <br>