Életbe hatolnék, de nincsen és nem volt trójai faló, <br>Ha lett volna, akkor én lettem volna az élethabzsoló… <br>Az élet, sokszor pont olyan, mint egy patkolatlan, sánta ló! <br> <br>A várakozás ott csap be, ahol a legtöbbet ígéri! <br>A remény meg addig hiteget, amíg a váró igényli! <br>Saját sorsának csalódottját, a balsorsa sem kíméli! <br>A szabadság hívője, folyton a szabadságot reméli… <br> <br>(3 soros-zártükrös) <br>Élet szórakozik, van, akit folyton csak gáncsol, mint egy rossz gyerek, <br>Ilyenem volt elég… már nem akarnám, hogy még ilyenek legyenek… <br>Élet szórakozik, van, akit folyton csak gáncsol, mint egy rossz gyerek. <br> <br>Vecsés, 2016. június 12. – Kustra Ferenc <br>

Kérdések… <br> <br>(Senrjon) <br>Kék madár - illúzió? <br>Boldogság van-e egyáltalán? <br>Mindenki rá vár? <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Ha <br>Nincs dicsőség, <br>Van betegség? <br> <br>Léleknek van-e lobogása, <br>Szárnyalása… <br>Miért nincs termőtalajom? <br>Létembe… vakoskodom? <br>* <br> <br>Kék madár, <br>Tán’ <br>Haragszik már? <br> <br>Fölém sem száll, <br>Igaz, így nem ágál. <br>Jajgatás? <br>Siránkozás? <br>* <br> <br>Padlószint alatt, <br>Támasztom falat. <br> <br>Magam zártam padló alá? <br>Mennék… hová? <br>Keresném kék madarat. <br>Alkonyat <br>Háborgat? <br>* <br> <br>(Senrjonix) <br>Vaj’ csak múló pillanat? <br>Voltam boldog… leszek-e vala? <br>Kék madár, hol jársz? <br>Keresd boldogságod… Fogd kezét, <br>Bújj hozzá! Élvezd jelenlétét. <br>Boldogság minden ember álma, <br>Ha rád talál, vigyázz reája. <br> <br>Vecsés, 2019. április 24. – Szabadka, 2021. január 21. Kustra Ferenc – a Septolet csokrot én írtam, a Senrjon és a Senrjonix, Jurisin Sz. Margit munkája. A Senrjon továbbfejlesztés, Kustra Ferenc által. Szótagszám; 7-9-5 Rímképlet = x – Senrjonix szótagszám; 7-9-5-9-9 Rímképlet= xxxAA <br>Cím: Kék madár, avagy boldogság? <br>

Gyere már várlak, édes Manci, <br>Nem leszünk mi itt, in flagranti… <br>Vágyam mindent legyőz, <br>Szerepel, mint dizőz. <br>Jó lenne, hangodat hallani. <br> <br>Hajónk, még lágyan ringatózik, <br>Kezem néha kissé megcsúszik. <br>Nehéz uralkodnom, <br>Szeretős vágyamon. <br>Vágyam fékezném, de felcsúszik. <br> <br>Megyek úton... várom lényedet, <br>Lesz érzelmem kielégített. <br>Szívem érted dobog, <br>Szívem, ezért kopog. <br>Remélem, nem hozod fékedet... <br> <br>Vecsés, 2019. szeptember 8. – Kustra Ferenc - Romantikus LIMERIK csokor <br>

(Septolet!) <br>Összetalálkoztunk, <br>Nem ocsúdtunk, <br>Végül csalódtunk… <br> <br>Bálint nap is hatott, <br>Szerelmünk virágzott. <br>Világlott, <br>Lassan elmúlott. <br> <br>(Senrjon) <br>Tán’ tévútra kerültünk <br>És megoldást, messze kerültünk. <br>Gyönyörű… múlott! <br> <br>(3 soros zárttükrös) <br>Mikor kezedet fogtam a szívem is beleremegett, <br>Sokszor biztosítottalak, hogy bírod a szerelmemet… <br>Mikor kezedet fogtam a szívem is beleremegett. <br> <br>Te voltál a közös cselekedet, <br>Én vagyok már nekünk emlékezet… <br>Te voltál a közös cselekedet. <br> <br>Pedig én emlékszem, hogy szép napokat éltünk meg, <br>Az a fránya sors ellenünk volt, nem könyörült meg. <br>Mikor szemedbe néztem lelkem szárnyalt élvezettel, sőt repdesett, <br>Ezt szerettem volna folyton átélni, de fránya, ilyt' nem engedett… <br> <br>Mosolyod még ma is az íriszemen táncol, <br>De már nem vagy, hanem mentél... már távol, máshol... <br>Eltávolodtál, szerelmünk igazságától. <br> <br>Pedig lehettem volna csak a Te poétád, <br>Versben írhattam volna meg neked tirádát. <br>A fránya úttalan útra kényszerített minket… <br>A fránya, végső magányba kényszerített minket! <br> <br>(3 soros zárttükrös) <br>Jön már a Bálint nap, de rád, már csak emlékezni tudok, <br>Szerelmünk elmúlt, rád szeretettel emlékezni fogok… <br>Jön már a Bálint nap, de rád, már csak emlékezni tudok. <br>* <br>(Senrjon) <br>Kapcsolat belém égett, <br>Szívembe örökre benne laksz! <br>Sorsom, ezt írta… <br> <br>Vecsés, 2019. február 8. – Kustra Ferenc – íródott Alloiostrofikus versformában. <br>

Emlékezés a szerelmemre… <br> <br>Öleltük egymást Szidónia! <br>Egyszer volt ilyen… Emlék napja. <br>Kapaszkodva álltunk, <br>Nehezen… elváltunk! <br>Megpusziltuk egymást kétszer, ha… <br> <br>Szívemben, szeretet virága <br>Kissé él, de már kiszárada… <br>Volt, első ölelés, <br>Az, végső ölelés. <br>Tudtuk, ez sors… összeomolva… <br> <br>Azóta elmúltak sok nyarak, <br>Szívemet ölelik, ős-falak. <br>Nap, már nem nekem süt, <br>Telő napok, mind üt… <br>Szívben még, égnek parazsak! <br> <br>Vecsés, 2021. január 9. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus LIMERIK csokorban –ban. <br>