Versben és senrjúban?<br><br>Az időm erős karja szorításában vagyok,<br>Szabadulnék, ezért én lobbanó tűzet, szítok?<br>Pardon! Szítanék én, de hogyan is kell? Nem tudok...<br><br>Magamnak én tartozok? így a múltamért fizetnem kell?<br>De, sajnos harcban állok a vörös szőnyegem szélével?<br>A lelkiismeretemmel intézzem? éljek békével?<br><br>Sétálok magamban a sáros betonúton,<br>Csúszkálok, és csak merengek a rég elmúlton.<br>*<br>Rejtőzik a múlt,<br>Sírástól, fátylat látok?<br>Érzelemsodrás?<br> *<br>Mérgezett a múlt?<br>Fakuló nappali fény!<br>Boldog? ízetlen.<br> *<br>Vágyak eltűntek,<br>De feltűnnek emlékben.<br>Lélekdarabok.<br>*<br>Rájöttem már, múltban nincs benne a felejtés!<br>A múlt maga a dicsőséges emlékezés.<br>Keresem önön magamat és ez nem kevés.<br><br>A múlt szavai talán bántóak?<br>A válaszok tán? meggyalázóak?<br>*<br>A lét világa,<br>Tán' lehet meggyalázó?<br>Világ színtelen?<br>*<br>Múlt kutatásban<br>Percek csak vánszorognak.<br>Kevés a jó hír!<br>*<br>A múlt való' szépsége, miért akarnánk, hogy eltűnt legyen,<br>Nem lehet, nem kívánhatjuk, hogy a múlt feledésbe menjen?<br>*<br>Régről álmodunk,<br>De valósan megtudni?<br>Rettegés ural?<br>*<br>A múlt adata<br>Mint zsarátnok, csak éget?<br>Múlt az alapod!<br>*<br>Kiáltani a<br>Múltnak nem-e lehet? És?<br>Ott úgysem hallják?<br><br>Sors-utunk még nem vezetett soha sima utakon,<br>Soha nem volt, hogy csak túl lettünk volna fájdalmakon?<br>Folyt már biztos mindenki a szeméből fájón a sok könny,<br>Akik meg nézték, csak mutatták az érzést, ami közöny.<br><br>Már sokszor futottak vakvágányon a remények,<br>Aztán nem lett semmi és csak a múltba süllyedtek.<br>Ahogy melankóliába estünk, ők öleltek?<br>*<br>A múlt lakása<br>Árnyékvölgyekben ásott!<br>Valónk határa.<br>*<br>Az élő világunk a múlt ellen nem nyújt védelmet,<br>Ezért ne utasítsd el a reménykedő vélelmet,<br>Hogy múltban találsz finom, építő lelki élelmet?<br><br>Vecsés, 2015. november 30. ? Kustra Ferenc

Értsd a múltadat!<br>Ez intelem, segítség!<br>Ebből merítsél.<br>*<br>Ne vesd el múltad,<br>Abból tudsz építeni.<br>Ne tagadd magad.<br>*<br>Révedj múltadba!<br>Múltadban van a jövőd,<br>Így vagy valaki.<br>*<br>Büszke légy múltra,<br>Abból csináld a jövőt<br>Így leszel magad.<br><br>Vecsés, 2013. augusztus 1. ? Kustra Ferenc

Vajh?, ide ér-e a szilveszter? Ez, meg lesz jövőre?<br><br>A pezsgőbuborék,<br>Szép és olyan szivárványos.<br>Újhoz majd koccintunk!<br>*<br>Az idő halad, de<br>Helyzetünk? még változatlan.<br>Múltunktól bűnhődünk!<br>*<br>Tele voltunk végig<br>Jobbnál is jobb reményekkel!<br>Múltunktól bűnhődünk!<br>*<br>Újabb évforduló<br>Előhívja reményeket!<br>Múltunktól bűnhődünk!<br>*<br>Már mindjárt éjfél van,<br>Égen, színeses petárdák.<br>Múltunktól bűnhődünk!<br>*<br>Éjfél, ha elkongott,<br>Himnusz szól majd! Boldog percek!<br>Újhoz kocc-koccintunk!<br><br>Vecsés, 2014. január 1. ? Kustra Ferenc - íródott: HIAQ csokorban. Szótagszám = 6-8-6 <br>Rímképlet = xxx

Versben és európai stílusú haikuban?<br><br>Csak kis koszt és kvártély és rövid... az élet,<br>Láttam pedig, kinek a csillaga fénylett,<br>De őt nagyon pártfogolták a csillagok.<br>Ha, nekem elfogy koszt és kvártély, elporlok?<br>*<br>Mi, lét értelme?<br>Eszünk, alszunk, dolgozunk?<br>Boldogságigény??<br><br>Vecsés, 2002. május 21. ? Kustra Ferenc

Magyar vadászpilóták a keleti fronton?<br><br>'41. július hó tizenkettedikén a ?Ricsi? század<br>Harcba indult, a közel felderítők oldalán? le nem marad.<br>A ?CR-42? ?s gépek ósdiak voltak ugyan? de, a levegőben marad?<br><br>Felszállás tízkor, levegőben körözés és találkozó.<br>A bombákkal megrakott ?Sólymokkal? ott volt a találkozó.<br>Mikor már mindenki ott volt, kialakult így a kötelék<br>És indultak a célterületre, nem volt semmi haladék.<br><br>Útközben Szobránczy Aladár százados, aki a kötelék parancsnoka<br>Észlelte, három szovjet kétmotoros az állásaik felé haladva,<br>Útjukat keresztezte, így a légi harc kezdésének megvolt a módja.<br><br>A magyar vadászpilóták így már, azonnal támadás alá vonták,<br>Az orosz felségjelű kétmotorosokat? ezeket lerohanták.<br><br>Perceken belül kiderült, ezúttal csapdába szaladtak,<br>Mert, nagy bajként történt, ahogy a bombázók után haladtak.<br>Előkerült egy hét darabos ?I-16? ?os orosz vadászgép kötelék<br>És ezekkel kellett szembefordulni? védték, mi saját kötelék.<br><br>Szobránczy százados már, kiválasztott egy ?Ratát?, a közelebbit,<br>Amire szűk fordulóval lecsapott? bevitte lövéseit.<br>A nyomjelzős lövedékek füzére elérte a ?Rata? kabinját<br>És vagy műszereket talál el, vagy azonnal megölte a pilótát.<br>A vadászgép erősen elkezdett füstölni, majd zuhanni kezdett,<br>Irányíthatatlanul a föld felé szédült, a vég közeledett.<br><br>Pottyondy László főhadnagy volt egy, újabb ?Rata? után eredő,<br>De a vad hajsza hevében, nem volt eléggé körültekintő.<br>Egy ellenséges gép, ömögé került,<br>Ezzel, igen szorult helyzetbe került?<br><br>A szorongatott helyzetből Soós szakaszvezető mentette legott ki,<br>Mert egy jó légi manőver, lehetőséget biztosított erre, neki.<br>Így a támadója mögé került, aki sikerült is legéppuskázni.<br><br>Pottyondy főhadnagy ezután másik ellenséges ?I-16? után vezette a gépét<br>És a végtelenségig űzte a motort, hogy kivegye annak teljesítményét.<br><br>Sebességet gyűjtve rá is csapott,<br>Lőtávolba érve, tűzet nyitott.<br>Vezérsíkokat, mind felszaggatott.<br><br>Balogh János szakaszvezető légi győzelmet aratott,<br>De, Vámos hadnagy nagyon peches volt... eltalálták, kiugrott.<br><br>Szobránczy kötelékparancsnok sietett is a megmentésére,<br>Ezt szolgálta az ejtőernyős bajtárs feletti körözése.<br>Vámost a szél egy erdősáv felé sodorta, beesett a fák közé,<br>A százados meg rémülten látta, még messze, több orosz is fut felé?<br><br>Egy frontharcosnak a leggyötrelmesebb dolog a fogságba esés,<br>Így a százados leszállt az erdő mellé, még most lehet segítés.<br>Erre semmiből előbukkant egy katonai lovascsapat, vágtatva,<br>Ő meg csőre töltötte a pisztolyát, ezzel, fel is készült a tűzharcra.<br>A lovasok, másodpercek alatt oda is értek,<br>Kiderült, a magyar huszárok jöttek segítségnek.<br><br>Szobránczy százados, az egyik huszár lovát gyorsan elkérte<br>És az erdőbe ment, hogy megtalálja a pilótát végre.<br><br>Hamar megtalálták a fáról logó ejtőernyőt üresen,<br>Majd kutakodás után meglelték pilótát, ki édesdeden,<br>Egy elhagyott erdész kunyhóban aludt, hajszoltan, kimerülten.<br><br>Nagy nehezen felébresztették, csak nézett! Vámos hadnagy beszámolt,<br>Az utóbbi órák történéseiről. Élettel, már leszámolt...<br>Valahogy levágta magát és leesett a hevederből<br>És azonnal elkezdett kifelé szaladni az erdőből.<br>A szélén valaki rálőtt, erre befelé szaladt az erdőbe,<br>Majd rátalált a kunyhóra, ott elaludt, ebbe a kis fészekbe.<br><br>A pilóta csapat, este hétre visszaért a század támaszpontjára,<br>Ahol a bajtársak kitörő örömmel fogadták őket, áldomással!<br><br>Az alakulat pilótái, aznap öt légi-győzelmet arattak,<br>Pilótát nem vesztettek, csak egy gépet, mit lelőttek! Este, mulattak.<br>Hadvezetés, a pilóták kiemelkedő bátorságát honorálta.<br>Szobránczy századost, Vámos hadnagyot, egy-egy kitüntetéssel jutalmazta.<br><br>Vecsés, 2017. július 22. ? Kustra Ferenc<br>Kurt Rieder: ?Magyar fejlesztések a II. Világháborúban? c. dokumentumregénye alapján. A leírt esemény megtörtént.