Téli diaképek… <br> <br>Hideg erdőben <br>Vagyontalanság az úr! <br>Meztelen bokrok. <br>* <br>Szorgalmatosan <br>Perceg, a létnek szúja. <br>Vad hideg… közelg. <br>* <br>Lilás égbolton <br>Rózsaszín felhők úsznak. <br>Éj-hideg támad. <br>*** <br> <br>Zúzmarás bokor <br>Alatt, vaddisznó turkál. <br>Föld kemény, fagyott. <br>* <br>Megfagyott hóban, <br>Vaddisznó lépte zajos. <br>Már köd is leszállt. <br>* <br>Az árválkodó varjú <br>Egyedül gubbaszt. <br>Szántás megfagyott. <br>* <br>Tövises kóró <br>Hómezőn árválkodik. <br>Varjú ücsörög… <br>* <br>Kertek alusznak, <br>Ráncosan havas részek… <br>Kutya lábnyomok. <br>* <br>Gyorsan közeleg <br>Hideg, hóviharos est. <br>Kutya-víz fagyott. <br>* <br>Madárrajok a <br>Jégen tanyáznak. Trilla. <br>Est! Hirtelen csend… <br>* <br>Didergő madár. <br>Jégcsapok nem könnyeznek. <br>Hóság ül ágon… <br>*** <br> <br>Hófehér ólban, <br>Két kutya összebújik. <br>Hó, nagyon esik. <br> <br>Vecsés, 2016. december 20. – Kustra Ferenc – téli dia felvételek, 3 részben, senrjú csokorban írva. <br>

Hideg van, röpködnek a mínuszok, <br>Már süt a nap, mindent szépnek látok. <br>Egy csapásra még nincs vége a télnek, <br>Napsugarak boldogságról regélnek. <br> <br>Hosszú alagútnak értem végére, <br>Kimegyek a napsütésbe, a fényre. <br>Teleszívom magam friss levegővel, <br>És feltöltődők új életerővel. <br> <br>Hiába van mínusz hat fok Celsius, <br>Nap melegen süt, rám mosolyog Zeusz. <br>Ez az, erre vártam, ez kell már nekem, <br>Beértem! Istenek kegyeltje lettem. <br> <br>Budapest, 1998. március 22. – Kustra Ferenc <br>

Keressem múltamat? Még a jelenemet sem ismerem! <br>Múltba leledzik a jövő, de azt meg végképp nem sejtem. <br>Lehettem volna gazdag, de a sorsom ezt bizony nem akarta, <br>Csak éltem, napról-napra szegényen, élet jólétet takarta. <br> <br>Álmodtam és sokszor és sokat, de gazdagságot nem sikerült, <br>Így még álmomban is szegényke voltam, éltem ebben kiterült. <br>Életemet úgy élem meg, mint mindennapi öldöklést, <br>És nem tudom, hogy mikor, miért rendezhetnék ünneplést? <br> <br>Nem voltam bálba és orgiákban, pedig ezek vannak bőven, <br>Én ott csak eltévednék, mint a kiránduló az őserdőben. <br>Próbáltam, hogy kicsit tovább alszom, de mindez reménytelen, <br>Álmom eseménytelen, életem rendre eredménytelen. <br> <br>Egyedül vagyok a világban, még az álmom sincs velem, <br>Rossz helyre születtem, itt nem is találom meg a helyem! <br>Éjszaka egyszer csak izzadtan felriadok és gondolkozok, <br>A sötétben és magányomban, izzadtan, nagyot álmodozok. <br> <br>Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc <br>

Nem létező időrészecske… <br> <br>Minden pillanat múlt és jövő, <br>A jelen nem mérhető idő. <br>Valamit mi, már vagy megéltünk, <br>Vagy mi még nem… de majd megéljük. <br> <br>Pillanat varázsa a jelen, <br>Ez nem mérhető idő elem. <br>Vagyis ember nem jelenben él, <br>A tiszta múlt az, mit annak vél. <br> <br>Budapest, 1998. január 11. – Kustra Ferenc <br>

(HIAQ) <br>Utolsó gondolat: <br>A kéjed magával vontat! <br>Szerelmed, halk csermely… <br>Szerelmed vad vizű folyó, <br>Mámorba, magával sodró. <br>* <br>A megvadult érzés <br>Mindkettőnkben csúcsosodik! <br>Kéj fokozódása… <br>Vágyad, kéjed mézédes kín, <br>Felettünk az ég rózsaszín. <br>* <br>Szeműnk is könnyezik <br>Az élvezettől, örömben. <br>Folytatás azonnal! <br> Öröm élmény, élvezetek, <br>Szemünk csillog. Még, még...! Esdnek… <br>* <br>Nekem, nagyon pazar, <br>Ahogy eltévedtem benned. <br>Hegyek, völgyek, dombok. <br>Veled lenni mint az égbe’, <br>Beleveszni gyönyörödbe. <br>* <br>Érzések, mint láva, <br>Körbeölelnek, taglózva. <br>Itt biz’ nincsen magány! <br>Magányt elűzte szerelmünk, <br>Vágy tombol, feszíti testünk. <br>* <br>Közben, csak kinézek… <br>A hárssor benéz és belát… <br>Finom a hárs illat. <br>Légben árad hárs illata, <br>Bódít... hevül a vágy csata. <br>* <br>Orgazmusod… élem! <br>Jövőre nézve, erőt ad. <br>Csak, nehogy abba hagyd! <br>Élvezem tested ritmusát... <br>Most! Oltsd testem tűzét, szomját! <br>* <br>Csókold közben a szám, <br>És leheld lelkembe, élményt! <br>Eszeveszett lettem! <br>Kéj mámorban, őrületben <br>Testünk, lelkünk immár egyben. <br>* <br>Kell, most változtatni? <br>Tudod, az új póz, új élmény! <br>Jó! Akkor próbáljuk. <br>Folytassuk! Ne legyen vége...! <br>Vesszen vágyunk éhínsége. <br>* <br>Kell most új változat? <br>Új pózban lesz újabb élmény! <br>Kezdjük! Nagy próba ez… <br>Folytassuk! Újat ígértél, <br>Próbáljuk ki! Lesz új élmény. <br>* <br>Van időnk, élvezzünk! <br>Én is! Még élvezem Tiéd… <br>Ez élvezetes nap! <br>Élvezzük hát egymás testét, <br>E nap szépségét, mind’ percét. <br> <br>Vecsés, 2018. augusztus 19. – Szabadka, 2018. augusztus 21. – Kustra Ferenc – a HIAQ –kat én írtam, alá a TANQ verset szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit! A vers címe: ,,Kéjmámorban, őrületben...’’ <br>