Idő 
Értékelés 
Értékelés A madarakról a télben…
<br>
<br>Már hideg, ólmos,
<br>Az estéli szürkeség.
<br>Tyúkok, elültek.
<br>*
<br>Mert fagyot nyeltek
<br>A szirmok, oly’ kemények.
<br>Ritkák… madarak.
<br>*
<br>Zúzmarás a táj,
<br>Cinkék tolla is fázik.
<br>Tudott, jön a hó.
<br>*
<br>Kopasz ágakon,
<br>Cinkék szeme villódzik.
<br>Letört jégcsapok.
<br>*
<br>Hajnal zúzmarás,
<br>Tájat, takaró fedi.
<br>Cinke éhezik.
<br>*
<br>Bagoly, ül és néz
<br>Szemét csípi a hideg!
<br>Könnyezve éhes.
<br>*
<br>Kuvik ücsörög
<br>Egy kopasz, havas ágon!
<br>Varjú, másikon.
<br>*
<br>Károgó varjak
<br>Húznak a szántás felé.
<br>Mind, tollbundában.
<br>*
<br>A jeges földben,
<br>A varjú csőr jó ásó!
<br>A táj nem érti…
<br>*
<br>Varjak, őrségben
<br>Szárnyalnak a rét fölött.
<br>Ködben, tévedés…
<br>*
<br>Dér, szépen csillog
<br>A kopaszos faágon.
<br>Varjúk ülnek ott.
<br>*
<br>Fekete holló
<br>Ül az elszáradt ágon.
<br>Fehér háttérkép.
<br>
<br>Vecsés, 2016. december 5. – Kustra Ferenc – íródott senrjú csokorban.
<br>
Hajnalban még derengett, de hozta dühöngő süket csendet…
<br>Az öreg bálnavadász, "kis lukas" ladikkal halászni ment…
<br>Lassan a hajnali napfény rávetődik a tóra,
<br>Új napot nyit ez a kora hajnali, álmos óra…
<br>
<br>Fiatalon tengeren élt, bálnára vadászott,
<br>Még most az éjjel is csak a tengerről álmodott.
<br>Hiába, megöregedett, csalódott, érzi hiányt,
<br>Ő már vénember, nem ölelgethet fiatal leányt.
<br>
<br>Az éjszakai szél reggelre csendesedett,
<br>Pedig még nemrég nagy hullámokat kergetett.
<br>Éjjel nem volt kapás, nem fogott halakat,
<br>Pedig csalikat bedobott, még oly sokat.
<br>
<br>Szemét csak mereszti vízfelszínre és a botjára,
<br>Jók a csalijai, ámde még sincsen… nincs kapása.
<br>Öreg, már egyedül él, kunyhójában senki már nem várja,
<br>Egyedül lesz akkor, amikor eljön érte a halála.
<br>
<br>Próbálkozik más csalival, az is eredménytelen,
<br>A vízfelszín is, mint a szeme, bánattól fénytelen.
<br>Ideges már és rángatja a botot, hátha rákap
<br>A hal. Majd, ha vége lesz, őhozzá nem jön el a pap.
<br>
<br>Később mikor a nap már oly magasan jár,
<br>Látta vízben, egy méretes hal arra jár,
<br>Nem volt éhes, meg még talán élni akart...
<br>Az öreg meg nem vette észre zivatart.
<br>
<br>A nagyon nagy szélrohammal nagy vihar érkezett,
<br>Az öreg ladik nem bírta, jó nagyot vétkezett
<br>És az alján a kis lyuk kitágult, nagyobb méretet vett fel.
<br>Vihar elsüllyesztette az öreg ladikot, őrjöngéssel.
<br>
<br>Vihar után a szomszédok mind a parton voltak,
<br>Nézelődve várták öreget, drukkoltak… holtnak.
<br>Ő már elment… többet nem jött haza…
<br>Árva maradt... szegényes kunyhója.
<br>
<br>Vecsés, 2014. július 19. – Kustra Ferenc
<br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1799
Alig dereng, lapul a csend,
<br>A vén ladik, halászni ment.
<br>Fénycsóva vetül a tóra,
<br>Felhőt bont a hajnal-óra.
<br>*
<br>Még sötétes van.
<br>Sötét csend van, nem dereng
<br>Ő bálnavadász.
<br>*
<br>Napfény sugara
<br>Vetül víz felszínére
<br>Ő kihajózik.
<br>*
<br>Tengerről álom
<br>Nem hagyta, hogy pihenjen.
<br>Most fáradtan megy.
<br>*
<br>Ma is tengerről álmodott,
<br>Ahol bálnára vadászott.
<br>Csalódva érzi a hiányt,
<br>Ölelgethetne egy széplányt.
<br>*
<br>Sötét szélcsend van,
<br>A vitorlások állnak.
<br>Ez motorcsónak.
<br>*
<br>Tengeri álma
<br>Emlékeztette, múltra.
<br>Bálnavadász volt.
<br>*
<br>Öreg már, fáradt,
<br>De éjjel, jól felbuzdult.
<br>Ő megmutatja.
<br>*
<br>A nagy halat kell
<br>Kifognia… ezt nézzék.
<br>Ő tudja… Menjen.
<br>*
<br>Kicsi a csónak,
<br>Így hogyan fog nagy halat?
<br>Ő hajthatatlan.
<br>*
<br>Hozzáértése?
<br>De kelléke már nincsen.
<br>Nem gondolta át.
<br>*
<br>Nagy hal, nem várt rá.
<br>Két nap után indult el.
<br>Nincs nagy hal, csak víz.
<br>*
<br>A szél is elcsendesedett,
<br>Tegnap vitorlást kergetett,
<br>Éjjel nem kapott a nagy hal,
<br>Pár kicsi van, víz volt nagy fal.
<br>*
<br>Éhes volt, fáradt,
<br>Kormány is már nehéz volt.
<br>Csónak ment haza.
<br>*
<br>Réveteg szeme,
<br>Elmerült hullámokba…
<br>Víz árját látta…
<br>*
<br>Szeme, mereven, csak mered botjára,
<br>Hiába a csali, nincsen kapása,
<br>A parton senki sem várja,
<br>Nincs már párja, se egy bálna.
<br>*
<br>Már sötét este
<br>Volt, kikötőbe beállt.
<br>Mindenki aludt.
<br>*
<br>Fény semmi nem volt,
<br>Lapult a csend mindenhol.
<br>Szíve félrevert.
<br>*
<br>Móló lépcsőjén,
<br>A szív oly’ nagyot dobbant.
<br>Leállt a motor.
<br>*
<br>Már nem volt hiány…
<br>Botja becsúszott vízbe…
<br>Élet… színdarab.
<br>
<br>Vecsés, 2014. július 19. – Kustra Ferenc - Versben és senrjú csokorban…
<br>
Inkább várva-hiszem, hogy az ördög hozza el a végit,
<br>Mert szőrbunda alatt, ő viseli a patkós-lábbelit.
<br>
<br>Halál visz el, vagy a sors?
<br>Életed
<br>Egy jó sors?
<br>Szánakozó
<br>Lesz a légyottos?
<br>Hiszel, hogy halál vagy lét?
<br>Maradj még!
<br>Ez vaksors...
<br>
<br>Jelenünkből várjuk, hogy a jövő megszületik,
<br>Ördög viszi el, ha sorséknál másképp készítik…
<br>
<br>Halál, táncába rángat.
<br>Nem kér föl,
<br>Feladat:
<br>Végítélet?
<br>Röptess madarat!
<br>Intsél nekem, ha mennél,
<br>Madárral…
<br>Bocsánat...
<br>
<br>Ha nem lesz jövőnk, akkor bizony időtlen senkiként állunk,
<br>Egy helyben állva, mattul és szertefoszlik az összes álmunk…
<br>Nem marad, csak a saját bárunk, még a koktélra is várunk!
<br>
<br>Vecsés, 2016. október 31. – Kustra Ferenc – versben és „Ku- xiangsi” kínai versformában. Szótagszám=7,3,3,4,5,7,3,3 Rímképlet = axaxaxxa (x = végtelen)
<br>
Jó idő elszállt,
<br>Bősz hideg, karjába zárt.
<br>Jeges reggelek.
<br>*
<br>Már elmosódó
<br>A fény… csend uralkodó!
<br>Reggel fagyni fog.
<br>*
<br>Esővíz folyik
<br>Az ablakon, párkányra.
<br>Reggelre megfagy.
<br>*
<br>Este sár-latyak,
<br>Reggelre minden fagyott.
<br>Koszos jégréteg.
<br>*
<br>Csipkés, jégkristály
<br>Borítja reggelt… ereszt.
<br>Közte, sok jégcsap.
<br>*
<br>Száguldó hóvihar
<br>Jeges szelet terít ránk.
<br>Reggel; kapucni.
<br>
<br>***
<br>
<br>Tán’ halál kopog,
<br>Keményre fagyott ágon…
<br>Jégcsapok sora…
<br>*
<br>Borostyán zöldjét
<br>Keblére ölelte fagy.
<br>Mini jégcsapok.
<br>*
<br>Kopasz faágak,
<br>Rájuk rakodott hóval.
<br>Jégcsapok lógnak.
<br>*
<br>Fagy, jeltelenül
<br>Beborított már mindent.
<br>Jégcsap gyártósor.
<br>*
<br>Égbolt égszínkék,
<br>Fehér szín borítja tájat,
<br>Jégcsap csöpögés.
<br>*
<br>Lengő, csipkedő
<br>Szél olvassza jégcsapot.
<br>Áradó folyók.
<br>
<br>Vecsés, 2020. január 26. – Kustra Ferenc – Senrjú csokor a télről
<br>
