Elfeledték régen kincseit,<br>Zselic dombság szőlős hegyeit,<br>szarvas járta lombos erdeit,<br>Berzsenyinek végső nyughelyit!<br><br>Elfeledték Koppány székhelyét,<br>a "Tüskevár" nádas tengerét,<br>margarétás, zöldes mezeit,<br>Somogyország súlyos könnyeit!<br><br>Elfeledett, régi korok,<br>vonat is már alig robog,<br>gomolyfüstje "Tiszta szívvel"<br>távolodik sötét színnel!<br><br>Elfeledett, szegény sorsok,<br>omladozó kastélytornyok,<br>- Országunknak kicsiny szegletében<br>- Somogyország talpig feketében!

Hétköznapi pszichológia… eszmefuttatás a szeretetről. <br> <br>Együttműködés elfogadással, vagy valami más? Ez föltélez, gondolkozást! <br>Elfogadás együttműködéssel, vagy valami más? Ez föltélez, gondolkozást! <br>Vannak bizony sokak, akik ezt a kettőt egyszerűen szétválasztják… <br>Vannak bizony sokak, aki ezt a kettőt gondatlanul nem használják… <br>* <br>Elfogadás mindig kell, <br>De nem mindig jár vele együtt, <br>Együttműködés. <br> <br>Mi <br>a cél? <br>Elfogadsz, <br>Vagy csak nézel... <br>Eltűnik a híd. <br>** <br>Bűnös dolog a szeretetről vadult hévvel, példásan mellébeszélni, <br>Bűnös dolog a szeretetről tárgyi tudás híján folyton csak blöffölni… <br>Bűnös dolog a szeretetről vadult hévvel, példásan mellébeszélni! <br>* <br>Ha mögötte az ajtó <br>Becsukódik, zaj ül a csendre. <br>Múlt nem felel rá. <br> <br>Zár, <br>Ajtó <br>Néma nesz. <br>Valaki ment, <br>Megmaradt a csend. <br>** <br>Megismerkedni, <br>Érzéssel gondolkozni! <br>Belegondolni! <br>Megismerkedni, <br>A kettőt összehozni. <br>Átértékelni. <br>Megismerkedni, <br>Ezeket átgondolni… <br>Másképpen élni. <br>* <br>Kezdet: a találkozás. <br>Érzés, gondolat nő, összeáll, <br>Egy új életút. <br> <br>Új <br>Élet <br>Kapuit <br>Kinyitja a <br>Változás felé. <br>** <br>Újmódin élni… köll egy magasztos életpillanat, mi szép, de nehéz kincs, <br>Ha az álmok meg már a szeretetet őrzői, akkor az hatalmas kincs… <br>Újmódin élni… köll egy magasztos életpillanat, mi szép, de nehéz kincs. <br>* <br>Álmokból lépek, vállamon múltam nehéz, <br>Láng szívemben, változás felé néz. <br> <br>Új remény, <br>Szépség, súly és kincs. <br>Változás. <br>** <br> <br>Vecsés, 2025. február 17. – Siófok, 2025. augusztus 2. -Kustra Ferenc József – Gránicz Éva, írtuk: 2 szerzősnek, mint hétköznapi pszichológiai művet! <br>

Kecses madarak, <br>Búcsútáncot járnak már. <br>Utazni fognak. <br>Fényben fürdik a határ, <br>Pára szitál, halk sugár. <br>* <br>Kong a tér, fészek, <br>Madarakat nem látni. <br>Afrikai út. <br>Lomb zizeg... selyem fodra, <br>Olvad a nap aranya. <br>* <br>Eresz alján is <br>Üresek fecskefészek. <br>Majd visszajönnek. <br>Rőt levél úszik szélben, <br>Megpihen csendes mélyben. <br>* <br>Vándormadarak <br>Kényszerből utaznak el. <br>Nagyon messzi táj. <br>Köd kúszik völgy öléből, <br>Elillan nap fényétől. <br>* <br>Madársereg száll, <br>Vonul, mint sötét felleg. <br>Ők mind telelők. <br>A harkály halkan kopog, <br>Fák szíve csendben dobog. <br>* <br>Vándormadarak, <br>Valahol úton vannak… <br>Lesz még jó idő! <br>Avarban halk nesz motosz, <br>Télre készül... álmot hoz. <br> <br>Vecsés, 2016, szeptember 27. – Siófok, 2025. augusztus 9. -Kustra Ferenc József- írtam: eredeti Baso féle haiku csokorban. A haikuk alá a tanka-verset: Gránicz Éva szerző-, és poéta társam írta. <br>

Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan, <br>Köröskörül is rézszínűvé vált a világ, tartósan... <br>Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan. <br> <br>Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába, <br>Elhúzom a függönyt, bámulok a vakvilágba…. <br>Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába. <br> <br>Hirtelen kidől a dézsa, zuhog, mintha direkte öntenék, <br>Fönt biztos a kétkezi munkások, cseppeket összeszögelték… <br>Hirtelen kidől a dézsa, zuhog, mintha direkte öntenék. <br> <br>Az istállótetőnk is beázik, éppen a lovam ázik, <br>Még így nyárnak végén, bízvást bízok benne, hogy meg nem fázik… <br>Az istállótetőnk is beázik, éppen a lovam ázik. <br> <br>Most érkezik meg a bejárónő, hallom a kulcs nyikordul a zárba, <br>Az e havi fizetése felét, spórolásként, ledolgozza máma? <br>Most érkezik meg a bejárónő, hallom a kulcs nyikordul a zárba. <br> <br>Eddig e nagy esőben is vad és szerelmes gondolatok uraltak, <br>Nekünk, ennek vége... Takarítónők söprűvel majd, ha elsuhantak? <br>Eddig e nagy esőben is vad és szerelmes gondolatok uraltak. <br> <br>Vecsés, 2020. január 29. – Kustra Ferenc – íródott 3 soros-zárttükrös –ben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód konklúziója. <br>

Rácsodálkozás az őszi természetre… <br> <br>Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan, <br>Az eső csak csepereg, sokmilliónyi csepp… mind csillan! <br>Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan… <br> <br>Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna, <br>Akkor viharban, ráérősen nem csak bandukolna… <br>Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna. <br> <br>Hol lakol, te vándor felhő, amerre a szél fúj? <br>Ha, nekünk majd eső kell, ez az utad felújul? <br>Hol lakol, te vándor felhő, amerre a szél fúj? <br> <br>Felhő méneseknek a futása, már szinte vágtató, <br>Úgy tűnik a következő ménes, már tán' havat hozó… <br>Felhő méneseknek a futása, már szinte vágtató. <br> <br>Amikor eső kell, akkor a rétegfelhőzet igen szűkmarkú, <br>Amikor tél hidege ellen, hó kellene... akkor is szűkmarkú… <br>Amikor eső kell, akkor a rétegfelhőzet igen szűkmarkú. <br> <br>Este, majd ha a sötét rám terül, mint egy éji pelerin, <br>Nem fogom a felhőket látni, isten veletek feleim... <br>Este, majd ha a sötét rám terül, mint egy éji pelerin. <br> <br>Az esti sötétség, maga a végtelen, <br>Égen kóricál tekintetem… féktelen... <br>Az esti sötétség, maga a végtelen. <br> <br>Vecsés, 2015. április 29. – Kustra Ferenc – írva, 3 soros-zárttükrös –ben. Ezt úgy kell olvasni, hogy először az első két sort egyben, majd külön a 2. és a 3. sort egyben. Igy lesz meg a mondanivaló lényege! <br>