Száll, száll az ifjuság felettem,<br>Az én világom romba dül<br>S a mérhetetlen pusztaságon,<br>Hol nincsen ösvény, csak halálnyom,<br>Emléked áll még egyedül.<br><br>Köröskörül romok hevernek,<br>Lassan a nap is búcsuzik,<br>Nyugodt lelkemnek semmi vágya,<br>De míg csak lesz egy lobbanása,<br>Terólad mindig álmodik.<br><br>Hajó, ha elmerült a mélybe,<br>Az ár felette összecsap,<br>De lelke, a tű mozdulatlan,<br>A mélységben változatlan<br>Egyetlen pont felé mutat . . .