Valamikor Istent láttam<br>Fűben, fában és bokorban,<br>Kedves, vidám gyermek voltam.<br><br>Valamikor a tavasszal<br>Én is újra felvidultam,<br>Most a vágyam sír fel bennem:<br>Milyen jó, hogy gyermek voltam . . .

Rámült a késő, zord magány<br>Hegedűszó szólt az éjszakán.<br><br>Néha felsírt hangja lágyan<br>Benne reszketett a vágyam.<br><br>Rámült a késő zord magány,<br>Egy emlék szállt az éjszakán.<br><br>Bedugtam mind a két fülem<br>Hogy ne halljam a nótát sem:<br><br>De szállt a nóta csendesen<br>És haldokolt a szerelem.

Én látlak jönni . . .<br>Fejed körül koszorúval,<br>Szemedben a régi búval.<br><br>Piros virágok intenek,<br>Vidám tündérek szállnak,<br>S a földre rózsát hintenek,<br>Én itt, az éjben várlak;<br><br>Én látlak menni . . .<br>Eltűnik a tündér, a virág,<br>S nem történt semmi.

Itt a tó, hol árnyak világa<br>Táncol és dalol az esten,<br>Én nem jöttem ide hiába<br>Úttalan utakon<br>Ezért jártam és ezt kerestem.<br><br>A tó morajlik, horgad az éj,<br>A köd csendesen kél tova,<br>A moraj lassú, vontatott, mély<br>S ki tudja talán<br>Talán nem is virrad meg soha.<br><br>Talán nem is virrad meg soha<br>Ebben a derűs határban<br>Csak majd a tó moraja hozza<br>Csak majd a tó tudja<br>Hogy egyszer régen itt jártam.

Nyolcat veri az estharang<br>Üt csendben, üt az óra,<br>S én megyek a találkozóra.<br><br>Halk esőcseppek peregnek lent,<br>A várás lázas, édes a csend,<br>S nyolcat veri az estharang.<br><br>Én jövök hozzád, vársz e rám?<br>Üt csendben, üt az óra . . .