Forgószél megy út közepén, <br>Csoportokat dobál felém, <br>Hejh forgószél! ha jó volnál, <br>Inkább babámhoz hordanál. <br><br>Az én babám nem kis baba, <br>Sugár mint a jegenyefa, <br>Szépen danol, szépen táncol, <br>Hozzá kökényszeme lángol. <br><br>A kökényt én úgy szeretem, <br>Ha szemében tekinthetem; <br>Hejh! de tőle távol vagyok, <br>Csak egyedűl fűlök, fagyok. <br><br>Érem-e még azt vagy soha, <br>Hogy galambom elmondhassa: <br>Hova, hova bojtárlegény, <br>Tudod-e, hogy szeretlek én? <br><br>Azt csak tudnám még, hogy szeret. <br>De tudom, hogy el nem jöhet, <br>S mint madár a száraz ágon, <br>Csak úgy tengek a világon.

Minden órám csüggesztő magányom <br>Néma csendén búnak szentelem, <br>Rajtad elmém, ah, törődve hányom <br>S könyim árját issza kebelem. <br>Merre, merre tüntök hű szerelmek, <br>Melyek láncolátok szívemet? <br>Ha fogjátok forró szenvedelmek <br>Elborítni lángként éltemet? <br><br>Most is karján fényes Ideálnak <br>Még magasan rengnek álmaim, <br>Ah, de tündérvárán nem találnak <br>Méltó tárgyat többé lángjaim. <br>Fanni, Fanni, mint zefír utánad <br>Sóhajtásim szállnak úntalan, <br>Szűnj meg egyszer lélekvesztő bánat! <br>Szív, mért ingerlődöl hasztalan? <br><br>Zengtem égi dalt: mint alkonyában <br>Philoméla kertem bokrain, <br>S mind hiában folytak, mind hiában <br>Bájos hangok lantom húrjain. <br>Csillagokra fel remegve sírtam, <br>S fényektől nem jött vígasztalás; <br>Berkén Echót fájdalomra bírtam, <br>S jajgatásnak szólt csak jajgatás. <br><br>Isten hozzád eltűnt rózsapálya, <br>Isten hozzád elsírt nyúgalom! <br>Képed lelkem többé nem találja, <br>Dúló vészként zúg a fájdalom. <br>S bár a kor, borítva fátyolával, <br>Tőle messzebb messzebb elvezet, <br>Rám világít lobbanó fáklyával, <br>S visszavonz a bús Emlékezet. <br><br>S ah reményem mindegyik virága <br>Újra fonnyad szellemkebelén, <br>Újra sűlyed a szív boldogsága, <br>S régi sebben újra vérzem én! <br>S míg a gyötrelemnek visszérzése <br>Százszorozva tépi lelkemet: <br>Képzetemnek vészhozó lengése <br>Gyújt és kínos álmokkal temet. <br><br>Szállj homályba, s húnyj el fátyolodnak <br>Éjjelében bús Emlékezet! <br>Álmaid ha lassan alkonyodnak, <br>Nyúgalom tán nyújt még hű kezet. <br>Nyájas arcod visszasúgárzása <br>Enyhe fény a boldog napjain; <br>Nékem, ah, csak Léthe áradása <br>Hoz segédet kínom lángjain! <br><br>Álmosd, 1813. június 11. után

Kettős teher <br>s kettős kincs, hogy szeretni kell. <br>Ki szeret s párra nem találhat, <br><br>oly hontalan, <br>mint amilyen gyámoltalan <br>a szükségét végző vadállat.

Az emberek, az élők és halandók <br>Elmúlnak tőlem lassan, csöndesen <br>És becsukódnak minden földi ajtók <br>És beborul egem és életem. <br>Az ifjúsággal a szerelem elmegy <br>A mennyei és földi szerelem, <br>Az örömök utolsót énekelnek <br>S a bánatok maradnak csak velem. <br><br>A bánatok s a régi, boldog ősök, <br>Magyar költők, tündöklő, végtelen <br>Dicső sorokban az áldott elődök, <br>Ők súgnak szellemhangokon nekem. <br>Balassi, Csokonai és Petőfi, <br>Arany, Tömörkény. És én figyelem <br>E hangokat, mint darvakat a téli <br>Magányos, hűvös, ködös éjjelen. <br>Lelkem szeme szent röptüket idézi <br>S hozzájuk hangolom az énekem...

Egy szegény nő, isten látja, <br>Nincs a földön egy barátja, <br>Agg, szegény és gyámolatlan, <br>Ül magán a csendes lakban. <br>Gyásza nincsen, gyásza rég volt, <br>Még midőn jó férje megholt; <br>De ruhája mégis gyászol: <br>Szíve fél a tarkaságtól. <br>Dolga nincs, hogy volna dolga? <br>Kis ebédhez nem kell szolga. <br>S az ebédnél nincs vendége, <br>Csak a múlt idők emléke. <br>Aki maga néz a tálba, <br>Azt az étel nem táplálja: <br>Több annak a gondolatja, <br>Mint amennyi jó falatja. <br>Gondol vissza és előre <br>A sok jó és bal időre. <br>S félig étel, félig bánat: <br>Mindkettőbe belefárad. <br><br>Hejh nem így volt hajdanában, <br>Mig nem járt özvegyruhában: <br>Tele kamra, tele pince <br>S mindig kézben a kilincse, <br>És szegénynek és boldognak <br>Udvar és ház nyitva voltak. <br>Vendéget nem kelle kérni: <br>Önként szoktak ők betérni, <br>Víz' dicsérni, bor' fecsélni, <br>És a gazdát nem kímélni. <br>A szegény, kit isten küldött, <br>Ide gyakran beköszöntött, <br>És azon mit innen elvitt, <br>Lelkében nem tört meg a hit: <br>Nem hideg pénz, hideg arcok, <br>Eleség volt az ajándok. <br>És ha néha úgy történék, <br>Bár nagy ritkán, nem jött vendég, <br>Akkor sem lön üres a ház, <br>Bőven volt az istenáldás: <br>Jobbra, balra a sok gyermek <br>Játszottak és verekedtek, <br>S gondjaiért az anyának <br>Sok bajt, örömet adának. <br><br>Hajh azóta csak bút látott, <br>Hogy a gazda sírba szállott: <br>Gyermekei szétfutottak <br>Napkeletnek, napnyugotnak, <br>S a szegény nő elhagyatva <br>Úgy maradt, mint a szedett fa. <br><br>Az idő jár, s ő csak megvan, <br>Hol reményben, hol bánatban. <br>Szűken teng kis vagyonábúl, - <br>És ha néha sorsa fordúl, <br>Gazdálkodni még most sem tud, <br>Ha neki van, másnak is jut: <br>Jobb időkből rosz szokása, <br>Hogy a könyeket ne lássa, <br>Megfelezni kis kamráját, <br>S maga gyakran szükséget lát. <br><br>Most ott ül az asztal mellett, <br>Imakönyvében keresget. <br>Könyvét híják Rózsáskertnek, <br>Melyben szent rózsák teremnek. <br>Régi, jó, de kopott jószág, <br>Melyet még csak a barátság <br>S egypár ernyedt szál tart öszve, <br>Oly igen meg van viselve. <br>S ím kopognak, és köhentve <br>Az öreg jó Sára lép be: <br>"Isten áldja meg, nagyasszony! <br>Most ugyan csak legjobb itthon. <br>Jó, hogy ilyenkor ki nem jár, <br>Majd elvesztem, oly nagy a sár." <br>,Hát mi jót hoz, Sára néni?' <br>"Istenem! bár tudnék hozni. <br>Egy kéréssel jöttem volna, <br>Ha miatta meg nem szólna. <br>Oly nehéz most a szegénynek, <br>Tán jobb volna, ha nem élnek. <br>Imádságos könyvet kérnék, <br>Higye meg, most oly jólesnék. <br>Mert hiszen ha már az ember <br>Szépszerint jóllakni sem mer, <br>Már ha szűken él kenyérrel, <br>Éljen isten igéjével, <br>Így legalább árva lelkünk <br>Az imádság tartja bennünk. <br>Itt, tudom, van heverőben: <br>Adjon az isten nevében." <br><br>,Jó asszony, felelt az özvegy, <br>Könyvem nincs több, csak ez az egy, <br>De ha már úgy megkivánta, <br>És ettől függ boldogsága, <br>Vegye egy felét jó névvel, <br>Én beérem más felével.' <br>S fele ide, fele oda, <br>Könyvét kétfelé osztotta. <br><br>Most a két jó öregasszony, <br>Hogy semmi jót ne mulasszon, <br>Fél könyvből, de nem fél szívvel, <br>Imádkoznak este, regvel, <br>S ha van isten mennyországban, <br>Nem imádkoznak hiában.