Idő 
Értékelés 
Értékelés Ma negyedszázados az Edina,
<br>Holnap már oviba megy a lánya.
<br>Elköltözött, éli az életét,
<br>Mikivel tapossa... élet vízét…
<br>
<br>Tanul, keresi az életútját,
<br>És közben neveli, növő lányát.
<br>Soká élj és légy boldog egészen,
<br>Életutadon, Isten segítsen.
<br>
<br>Az én Istenem éltesen!
<br>
<br>Vecsés, 2001. szeptember 2. – Kustra Ferenc József- írtam: a nagyobb lányom születésnapjára… Önéletrajzi írás.
<br>
Vaddisznó szeme
<br>Hajnal fényét tükrözi.
<br>Hideg pocsolyák.
<br>*
<br>Derűs a reggel,
<br>Vaddisznók már turkálnak.
<br>Terített asztal.
<br>*
<br>Izzasztó meleg,
<br>Rátelepszik a tájra.
<br>Disznó dagonya…
<br>*
<br>Liget, ritkás fák
<br>Gyűjtőhelye… fű, zöldebb!
<br>Vaddisznó pihen.
<br>*
<br>Mint zúgó tenger
<br>A nagy vaddisznókonda.
<br>Éles agyarak.
<br>
<br>***
<br>
<br>Levendulának
<br>Illata, hegyoldalban…
<br>Kóbor kutyák is.
<br>*
<br>Fűzfa árnyában
<br>Kóbor kutya pihenget.
<br>Kinek, mi sorsa…
<br>*
<br>Kutyák süttetik
<br>Hasukat, nekik ez jó.
<br>Felhőtlen, kék ég.
<br>*
<br>A nappali szél,
<br>Meleg esőcseppet hord.
<br>Kutya elázik.
<br>*
<br>Rettegő kutya
<br>Vihar elől… házában.
<br>Csendes nyüszítés.
<br>
<br>Vecsés, 2018. július 3. –Kustra Ferenc József- 2 haiku csokor… írtam: Baso féle eredeti stílusban.
<br>Pályázati anyagnak készült.
<br>
A varjú együtt repül a többivel az égen
<br>És eltűnik a feketék szürke tömegében.
<br>Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié,
<br>De, lelke nagy lehetne, de, nem kell, így senkié.
<br>
<br>A varjú tud repülni, széthasítja az eget,
<br>Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet.
<br>Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek,
<br>De az ég országútjai, jaj (!) egyenetlenek.
<br>
<br>A varjú magasan is jár és messzire ellát,
<br>De nincs miért, mert nincsen, kit a látvánnyal ellát.
<br>Senkit nem érdekel egy varjú a nagy tömegből,
<br>Örüljön, hogy előbukkanhat a légörvényből.
<br>
<br>A varjú lenéz és mit lát… kietlen pusztaság,
<br>Belekárog a világba, ez kiábrándultság.
<br>Erőlködik, szárnyal tovább, a végtelent nézi
<br>És tudja, mint egy tömegvarjú, majd karón végzi.
<br>
<br>Vecsés, 2001. december 16. - Kustra Ferenc József – anaforában íródott
<br>
A házak között a nap bágyadt sugarai,
<br>Már csak annyi fényt adnak, mint az éj fáklyái.
<br>Nemsokára sápadtan világít a holdfény
<br>És leszáll az éjszaka. Sűrű, sötét, kemény.
<br>
<br>Az éjszaka világa a bűnözőké,
<br>Vagy tán'-talán inkább a szerelmeseké?
<br>Másképp látszik a világ konok sötétben,
<br>Ekkor minden elvész egy nagy végtelenben.
<br>
<br>Éles szemű ember lát vaksötétet,
<br>Pupillája tágul, befogad fényet.
<br>Éjjel is van fény, csak meg kell azt látni,
<br>Eljön a reggel, de ki kell azt várni.
<br>
<br>Vecsés, 2001. október 8. – Kustra Ferenc József
<br>
Nincsen senkim, csak árva vagyok.
<br>Kérdezik miért? Csak makogok.
<br>Van válasz, de az igen hosszú,
<br>Életem ragyavert, nagy múltú.
<br>
<br>Értelmes, mit mondok? Hebegek?
<br>Közben magamtól öklendezek.
<br>Talán ma van holnap tegnapja,
<br>És elúszik… élet tutaja.
<br>
<br>Budapest, 2000. július 13. – Kustra Ferenc József
<br>
