Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd… egyszerűen meséses… <br>Simogatnom, maga a kéj, azt élvezem, ez jól áll nekem. <br>Vágyam a bűnösségbe hajló, miattad ez meg neked áll jó’. <br> <br>Mindenhol <br>Ilyen, kedvelem… <br>Élvezem. <br> <br>Zamatos, <br>Kéjre éhesen… <br>Élvezem. <br>** <br> <br>Lángol a vágy, testembe vájt, bennem a tűz hajt. <br>Éj leple takar, heves szívem téged akar. <br>Bűn, ami kell, csábít a szép vágy, édes a jel. <br> <br>Vecsés, 2019. április 9. – Siófok, 2025. augusztus 31. Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek, erotikus, alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal. <br>

De, hogyan tovább…? <br> <br>(9 soros) <br>Megszülettünk, ez lét! <br>Hallgatjuk, szív zörejét, <br>Meg a test napi neszét. <br>Megszülettünk, már lét… <br>Van, kinek ősz lengi… létét, <br>Berozsdásítja… elméjét. <br>Megszülettünk, volt lét! <br>Mindnek kaszás suhintja létét, <br>Nyitja, túlvilági életét. <br>*** <br> <br>Életre keltem már. <br>De a boldogság nem vár <br>Tárt karokkal sodor ár! <br>Tudom, szép lehet - bár! <br>Most valahogy még jót nem áll! <br>Bú és könny kéz a kézben jár. <br>Feledni olyan kár! <br>Cipőm talpához tapad a sár, <br>Télben ragad, sír a hideg nyár. <br>*** <br> <br>Túl korán érkeztem, <br>Hét hónapra születtem, <br>Ám nem adtam életem! <br>Életre születtem, <br>Mindenért kellett küzdenem, <br>Az élet nem kímélt engem. <br>Megszülettem, éltem… <br>Egyszer el kell mennem, nem kétlem. <br>A halál mondja ki majd: Végem… <br> <br>Vecsés, 2018. szeptember 13. – Mórahalom, 2019. június 9. – Szabadka, 2019. február 15 – Kustra Ferenc József – az első csokrot én írtam, a 2. –t Farkas Tekla, - a 3. –t Jurisin Szőke Margit, a címe: Egyszer el kell mennem… <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Álmod álarca folyvást fedi arcodat, <br>Te meg gyűrőd aztat, állandó harcodat… <br>Álmod álarca folyvást fedi arcodat. <br> <br>El vagy tévedve mert tán' azt hiszed, hogy ez maga az élet? <br>Ismertelek én kicsiként, az az életed vajh’ mivé lett? <br>El vagy tévedve mert tán' azt hiszed, hogy ez maga az élet? <br> <br>Tudd, hogy az elleneid is álarcot viselnek, <br>Tükörbe soha talán (minek?) bizony nem néznek… <br>Tudd, hogy az elleneid is álarcot viselnek. <br> <br>Álarc, függöny, fürdő ajtó… mögé rejted arcodat, <br>Ahelyett, hogy fölvállalnád… te csak vivod harcodat… <br>Álarc, függöny, fürdő ajtó… mögé rejted arcodat. <br> <br>Lényedet mindenki elől vehemensen rejtegeted, <br>Lényed aljas, sorsvalódat meg zárt ködbe temetgeted… <br>Lényedet mindenki elől vehemensen rejtegeted. <br> <br>A lelkiséged nem magvas, hanem egy ordas… avas, <br>Álszentségben cipeled sorsodat, de így nem hamvas… <br>A lelkiséged nem magvas, hanem egy ordas… avas. <br> <br>Látom, elvetemült vagy Te, tükörbe nézés sem segít, <br>Látom elvetemült vagy jól megváltoztál… a mindenit... <br>Látom, elvetemült vagy Te, tükörbe nézés sem segít. <br> <br>Vecsés, 2024. február 4. -Kustra Ferenc József <br>

Adj Uram Isten, áldott, szebb jövőt!<br>A Magyar leánynak csipkefőkötőt!<br>Gyöngy díszítse újra annak szép fejét,<br>Büszkeség dagassza fehér kebelét!<br><br>Adj Uram Isten, áldott szebb jövőt!<br>A Magyar legénynek fényes jövendőt,<br>Szíve legyen boldog és hittel teli,<br>Mert dicső hazáját újra megleli!<br><br>Adj Uram Isten, áldott, szebb jövőt!<br>Minden anyának hitet s jövendőt!<br>Virágzó kertet, szép aranykalászt,<br>Búbos kemencébe sercenő parázst!<br><br>Adj Uram Isten, áldott, szebb jövőt!<br>Harcos fiadnak nyugodt temetőt!<br>Ki hittel védte a Szent Hazát,<br>Ki vérének adta most legjavát!<br><br>Adj Uram Isten, áldott, szebb jövőt!<br>Dicsőséget hozzál nemzetünk fölött!<br>Neved rebegjen majd minden magyar ajkán,<br>Feltámad újra Szent Magyarország!

Ahol az imák az égig érnek,<br>ahol a Kisharang halkan szól,<br>akácvirág tárja dús illatát,<br>s koszorút fonnak az álmokból!<br><br>Dél-Zselic lábainál kis falum,<br>ott szín-aranyból kél fel a nap,<br>s futórózsa ível át a kiskapun,<br>Ahol az utcán is megáld a pap!<br><br>Magyar nótát hord az esti szellő,<br>hol a ráncos ajkakon is dal fakad,<br>szendergő, nyári lágy-estéken<br>együtt fonják az álmokat!<br><br>Kebledben élek én, drága Somogy,<br>szépséged vonz, el nem enged,<br>itt szín-ezüstre vált este a hold,<br>s a tejút vág az égi-réten rendet!