Hétköznapi pszichológia… + filozófiai meditáció. <br> <br>A látszat és a tény… <br>Mint a sötét és fény! <br>Lehetnek édes testvérek, <br>De, még szembe is mehetnek… <br> <br>A látszat, mondhat jót és oly' rosszat, <br>De ha nem figyelsz, jól elkábíthat! <br>A tény lehet jó és oly' rossz, <br>De járhatsz úgy, mint Ikarosz. <br> <br>Ha jó a hajó, úszik és szárnyal, akár indulhatunk <br>Nagy vizeken, folyón, és nagy homokhegyen átjuthatunk <br>Az írásművel, ha, te mérlegre teszed magad <br>Pellengérre állsz, jaj, ha, mondatod alulmarad. <br>Az írásművel, ha, te mérlegre teszed magad <br>Pellengérre állsz, jó, ha ott nem ásod el magad… <br> <br>Alapból fehér a hó és lehet, hogy fehéres a felhő. <br>Fehér jégen, fehér a leesett szűz hótakaró kendő… <br> <br>Ha van egy jó hajónk, akkor már indulás, mehetünk, örülhetünk, <br>Ringatózva a viharos hullámon, vad szélnek is örülhetünk. <br>Ha jó az élet, nagyon megérte, hogy mi ide születtünk <br>Megérte a kínlódás, hosszan felnőttünk, megöregedtünk... <br> <br>Kéklő, felhőtlen égen repül a boldogság kék madara, <br>De nem látni, mert egybeolvadnak, mint őzzel az agara. <br> <br>Ha jó ma a látszat, tegyünk érte, hogy tény legyen, <br>Tegyünk érte, hogy a kétség tovább úr ne legyen. <br>A tényt, te vágyod, vagy el is tudod viselni? <br>Vagy majd az őrületben elkezdesz hisztizni? <br>Majd, ha már itt az őrület, annak a küszöbén belépsz? <br>Ez lényeges döntés, mert akkor a látszaton, te túllépsz. <br> <br>Van bizony, fekete varjú és ott ül a feketerigó <br>Fekete űrben meg lesben áll az éji, fekete bíró. <br>De, hogy melyik, melyik, azt megtudni csak, pontos mérleggel lehet, <br>Itt a látszat nem él, tényt megállapítani méréssel lehet… <br> <br>Ha látszat, maga a tény, <br>Mint a sötét és a fény… <br>Ez egy örök rendelvény… <br> <br>Ne higgy a látszatnak, az nem vezet sehova, <br>Ha meg tudsz a tényről... talán, nem oda Buda! <br> <br>A látszatot az emberek nagyon imádják, akkor van miről morfondírozni, <br>A tény meg véges, abba a piaci csoportmeditálás bele szokott bukni. <br>Pedig a látszat nagyon megkeseríti az életet, <br>Nagy kínt hozhat terád, mert körbe kell járnod a végeket! <br> <br>Lehet, hogy a látszattal, ha elfogadod, elrontod az életed, <br>Míg, ha ténynek hiszel, vágányon tartod, éppen kisikló életed! <br> <br>Ha, tény, hogy fehér ló jön szembe, felugrassz és vágtatsz, mint mesebeli herceg? <br>Önbecsapás, mert a látszatot éled meg, nem oda születtél, nem vagy herceg. <br>Ki ezeket szétválasztja és úgy él, ő lehet egy igazi életherceg. <br> <br>Vecsés, 2015. február 21. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia <br> <br>Embernek végül is csak az arca ismerhető, <br>Ezt látjuk, ezt mutatja, tán’ ilyen ő… ez nem ő! <br>Arca mögött lakik ama szigorú valóság, <br>És csak nézzük, de nincsen semmi átláthatóság! <br> <br>Lehet, hogy van kiskapu, a szem a lélek tükre? <br>Lehet! De ez lélekhez képest, csak kis mütyürke… <br>Sok mindent látni –de a legbensőt nem- a szemben, <br>Meg van, hogy a célszemély fordul, nincs velem szemben. <br> <br>Mást nem is tudunk tenni, csak lehetőség, találgatunk, <br>Próbálgatjuk, hátha a lelke mélyébe belelátunk… <br>Ez bizony nehéz, mert fájó, téves eszmékre ad okot, <br>Így talán soha nem tudjuk meg, igazi állapotot. <br> <br>A tűzhányó hegy is jéghideg kövekből áll, <br>De ha megmordul, ott kő, kövön is, csak szétmáll... <br> <br>Vecsés, 2015. február 14. – Kustra Ferenc József <br>

Megfáradt szekeremet tolom,<br>nap mint nap el-elvonszolom<br>kikövezett, bágyadt ösvényen<br>csak úgy magam, ha nincsen öszvérem.<br><br>Felnőnek mellettem az út menti fák,<br>lombernyőjük lassan árnyékot ád`,<br>s barna fürtöm ezüstbe vegyül,<br>mint parányi csillag: ott legfelül.<br><br>Nap és a hold, víz és a föld,<br>tavasz a virággal, tél meg az imákkal,<br>ég a kékkel, az örök mindenséggel,<br>letérdelek utam végén - dicsőséggel!

A mesélő csönd, <br>Kifinomul, hallgatag. <br>Minden nesztelen <br> <br>(OXIMORON) <br>A csönd maga lehet a nagy-hangtalan semmi, <br>Hogy nem legyen unalmas, zajt kell beszerezni... <br> <br>(10 szavas) <br>Az igazi csönd hagyja, nap-sugarát, <br>Megvilágítani a szoba, lebegő porát! <br>* <br> <br>A csönd lehet a békesség fő tényezője, <br>A csönd lehet a béke, kinevezett őre. <br>A csönd lehet eszköz a neszek figyeléséhez, <br>A csönd lehet eszköz a neszek leküzdéséhez. <br> <br>(OXIMORON – 3 soros-zárttükrös –ben) <br>A teremtő csönd nem tűri a ló pata kopogását a homokban, <br>Lovat gyorsan elküldi, így ló pata zaja sem marad a nyomokban… <br>A teremtő csönd nem tűri a ló pata kopogását a homokban. <br> <br> (OXIMORON bokorrímben) <br>Az óvó csönd harcba száll egy pici nyekkenéssel is, <br>Süvöltő sziréna inzultusát viseli mégis… <br>Bombázók jönnek, életmentés a legelső… csakis <br>* <br> <br>A szeretetteljes csönd, nem rendelkezik jéghideg formalitással, <br>A szeretetteljes csönd, nincs töltve utálattal, csak odaadással... <br>A szeretetteljes csönd, olyan, mint egy jó-barát, nem tévelyeg mással. <br> <br>Az erdei csönd a napsütötte gyönyörűség, <br>Ha a bagoly alszik, és nem huhog, az már elég… <br>Az őz is csak áll, néz, a csönd neki is tán' szépség. <br> <br>A tóparton a horgász és a gém is, halkan-csöndben ücsörög, <br>Mindketten halra vadásznak, a vágyuk majd' hangosan dübörög, <br>A gém a fűzfa ágán, horgász alatta, alva elücsörög. <br> <br>A csönd maga a nyugalom, ha erdei padon ülve mélán hallgatjuk, <br>A közbeszóló madárrikoltás meg segít is, így talán megfoghatjuk… <br> <br>(OXIMORON) <br>A csönd jó halk, mint egy néma kacsa és várja égi jutalmát, <br>A készülő felhőzet közt villám lángol, küldi csattanását! <br>A csönd elázva csak néz, nem érti, miért érdemli a sorsát! <br>* <br> <br>A csönd, fekete estén fölül a lovára és körbejárja az időtlen birtokát... <br>Nagyon fölmérgeli a vonító kutya, pedig csak fontoskodva őrzi a háztáját… <br> <br>A jó-érzésű csönd sajnálkozva, néma-halkan zokog a temetésen, <br>És bánatát csak fokozza a koporsóra zuhanó röggel az élen, <br>Rézfúvósok rikoltó zenéje, nem egy finom altatódal… mi vétlen. <br> <br>A front csöndje a közeledő halál harmonikus zenéje, <br>Ha lecsap az akna, már költözik is messze, ez nem kenyérje… <br> <br>A baj, akkor inzultál váratlanul, ha a csönd eluralja az agyat, <br>Fel is lép, ha hazafelé a kirakatban nem ismered meg magadat. <br> <br>Hidegét hozza a tél fagyos-havas csöndje, <br>Mi hangosan hógolyózhatunk ökörködve. <br> <br>A csönd és én, gondolhatjuk, hogy a monoton, hallható zaj véletlen? <br>Vonatozva… sínvég kattogva eléri nálam, hogy a csend kéretlen? <br>* <br> <br>A szerető csönd <br>Gyengéd-halkan beborít. <br>Hallgatag magány? <br> <br>Vecsés, 2018. október 19. – Kustra Ferenc József <br>

Több éve csak folyik a háború… sokszor, mindenkik is szítják. <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös: csokor) <br>Uram, add, hogy az emberek egymás közt békehidakat építésnek, <br>Uram add, hogy… valahogy háborút lezárják, békét kiépítsenek… <br>Uram, add, hogy az emberek egymás közt békehidakat építésnek. <br> <br>(3 soros zártükrös, önrímes) <br>Most már fölháborító, hogy azért folyik a háború… hogy lophassanak, <br>Főleg a magas rangúak, akik ebben összefognak, csak hogy lophassanak… <br>Most már fölháborító, hogy azért folyik a háború… hogy lophassanak. <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, négyszeres belsőrímes, önrímes) <br>Emberek, mit ti szóltok, így igazak, amit írtam a fekete kosokról. <br>Emberek, mit ti szóltok, világháború-vész nem múlik kosoktól… <br>Emberek, mit ti szóltok, így igazak, amit írtam a fekete kosokról. <br> <br>(egyszeres belsőrímes) <br>Békepártiak lészen, hogy egyszer alkalomadtán összefogtok? <br>Emberek, lészen majdan, hogy világot eluralja hozzáállásotok… <br>Békepártiak lészen, hogy egyszer alkalomadtán összefogtok. <br> <br>Uram! Osszál, lehetőleg több józan észt, embereknek bölcsességet, <br>Hogy mindenki el tudja kerülni a jövőben, háborús-halál éveket… <br>Uram! Osszál, lehetőleg több józan észt, embereknek bölcsességet. <br> <br>Tudjátok, hogy a két oldalon naponta meghal kb. kétezer katona? <br>Ez kétezer háborús özvegy és kb., napi négyezer háborús árva… <br>Tudjátok, hogy a két oldalon naponta meghal kb. kétezer katona? <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Uram! Vessed be magad, szítsd föl a békét, húzz föl békehidakat! <br>Uram! Vessed be magad, Állítsd meg, hogy tovább legyen… áldozat… <br>Uram! Vessed be magad, szítsd föl a békét, húzz föl békehidakat! <br> <br>(anaforás, kétszeres belső rímes, önrímes) <br>Tudod-e, hogy napi bontásban a ’férfiak’ zsákokban… nők meg vágynak… <br>Tudod-e, hogy naponta, négyezer háborús árva keresi apját…rá vágynak… <br>Tudod-e, hogy napi bontásban a ’férfiak’ zsákokban… nők meg vágynak… <br> <br>Sajnos, tömegessé, napivá tették az ’állami’-utcai emberrablásokat, <br>Atyám, te föntről nem veszed észre ezen, halálos atrocitásokat… <br>Sajnos, tömegessé, napivá tették az ’állami’-utcai emberrablásokat. <br> <br>Atyám, tudd, óriási embertömegek a már kialakult békevágyók, <br>Értsd már meg öket, ne sírjanak egymás nyakában együtt lakók… <br>Atyám, tudd, óriási embertömegek a már kialakult békevágyók. <br> <br>Vecsés, 2025. augusztus 11. – Kustra Ferenc József- írtam: a szomszédban zajló háború ellen. Olvasni úgy kell, hogy előszőr az 1. sort és 2. -t. Utána 2. -t és a 3. -t, igy lesz meg a mondanivaló veleje. <br>