Ahogy lassan megöregszik az ember, úgy szembesül vele, <br>Hogy az élet és a fiatalság boldogsága elszökött! <br>Az idő elmúlik nem áll meg, ki tudja; lesz e jövője? <br>Az öregkor bajjal jár és az élet már csak ilyen csökött. <br> <br>Vecsés, 2015. január 18. – Kustra Ferenc József <br>

Vannak napok<br>amikor úgy érzed,<br>senki se szeret.<br>Hogy nincs senki<br>ki ha baj van,<br>megfogná kezed.<br>Valaki...ki csendesen<br>a füledbe súgná:<br>"Itt a válam....gyere,<br>s a fejed hajds rá!"<br>Akkor gondolj arra<br>a milliónyi harcra,<br>amit eddig megvívtál<br>úgy hogy nem volt<br>a kezedben szabja!<br>Hogy neki rontva<br>magad a világnak,<br>nem adtad lelked <br>a fekete királynak.<br>Emeld fel fejed!<br>S ne kesredj el!<br>Mert egy olyan EMBER vagy,<br>aki minden csatát MEGNYER!

Minden szerelmet, <br>Mint minden tűzet, <br>Éleszteni kell. <br> <br>Együttlét felold, <br>Energiát ad, <br>Ezért tenni kell. <br> <br>Ad önbizalmat, <br>Mint javadalmat, <br>Ez az, ami kell. <br> <br>Több ágyba bújás, <br>Sok bujálkodás, <br>Ez mi sokszor kell. <br> <br>Újból és újra, <br>Kell biz' a társa... <br>Szerelemhez kell. <br> <br>Összeborulás, <br>Több mint bármi más... <br>Csak akarni kell. <br> <br>Budapest, 1997. március 4. – Kustra Ferenc József <br>

Szerelemvirág, <br>Csak nő és sokasodik. <br>Már erdő készül. <br>* <br> <br>Fényhíd látszik már <br>Az erdő fái között. <br>Te vajh’ bokor vagy? <br>* <br> <br>Elég lenne egy <br>Szelet kenyér, éhomra. <br>Nincs időnk enni. <br>* <br> <br>Szív a szívbe is <br>Beleharap, rögzíti. <br>Megjött lélekvágy. <br>* <br> <br>Testeink, mint a <br>Kaszás rendje… együtt él. <br>Lélek felügyel. <br>* <br> <br>Szerelemvirág, <br>Beporozza a létünk. <br>Mennyek országa… <br>* <br> <br>Már hívőd vagyok. <br>Mi jóban vezekelünk. <br>Imám, hozzád szól. <br>* <br> <br>Lelkem uralja <br>A fényed és őrzi is. <br>Szoríts és vágyj rám… <br>* <br> <br>Éji holdfényben <br>Megerősítem hitem. <br>Próbád… kiállom! <br> <br>Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc József - Romantikus senrjú csokor, fölhasználva; a régi japán írás művészek stílusjegyeit. <br>

Végigsüvölt… <br> <br>Hangos szél... végigsüvölt a háztetőn, <br>Dübörögve... mint lovas had a mezőn. <br>Engem üldözne, de én lekushadok, <br>Védelmet ellene, sehol nem kapok. <br> <br>Elvagyok, mint cirkáló a tengeren <br>Egy csóró pórnép vagyok a végeken. <br>Én lennék más... pici szerencsém volna, <br>De nincs (!) csak a pech szól... utolsó szóra. <br> <br>Már kitörnék, mint bika karámjából <br>Mert már elegem van az olcsóságból… <br>Én megtennék többet is, ha tudnám mit! <br>Fogadnám, bárki... őszinte segélyit…. <br> <br>Vecsés, 2002. december 20. – Kustra Ferenc József <br>