Idő, vasfogát <br>Már kezdi lecserélni. <br>Jég, elvékonyul <br>* <br>Visszavonulót <br>Fúj, halott arcú hideg. <br>Melegítő szél. <br>* <br>Süt a nap, emeli a jókedvem, <br>Kinézek, növekszik derültségem. <br>Ez még nem az, nem a tavasz napja… <br>Várom, hogy jő március idusa. <br>* <br>A felkelő nap <br>Sugara zúdul miránk. <br>Már nincsen harmat <br>* <br>Új fények nappal, <br>Új vaksötétség éjjel. <br>Új életóra. <br> <br>Vecsés, 1999. január 17. - Kustra Ferenc József - Versben és Európai stílusú haikuban… <br>

Megy hegynek fel gyerek Cseke <br>Vén, kese Cseke gyereke. <br>Szekere gyenge kereke, <br>Csetteg, kerreg, leeshet-e? <br> <br>Szekere kereke leeshet, <br>Ekképpen, eh, letenyerelhet. <br>Kerekezne Cseke szekere, <br>De nem fel erre, ferde hegyre. <br> <br>Nyekergett Cseke kereke, de ment <br>Esetleg szeretve, de nem megkent. <br>Ez nem mehet levelekbe, versekbe bele <br>Mert nem lett versekbe, levelekbe kezelve. <br> <br>Hej! Leesett Cseke kereke, <br>Lehemperedett egy gederbe. <br>Hergelt, kese Cseke gyereke, <br>Hegyet, kereket egye fene. <br> <br>Lehetne kese Cseke gyerekének <br>Szekercéje, és beleverne éknek <br>Kerekébe egy fellelt szegecset, <br>Mert menetben kereke leesett. <br> <br>Enne, esetleg lehetne gesztenye, <br>Éhesen keres, de nem lel egyet se… <br>Lehetne egy telek eperke… <br>Enne epret… nem lel szemet se. <br> <br>Hegyek meredekek, kellemes helyek, <br>Fenn, e hegyen messze reppennek szelek. <br>Cseke gyerek rendesen eltervezte, <br>Rendesen repdesve menne fel hegyre. <br> <br>Menne, de ez lehetetlen, feltegye <br>Szekere kerekét Cseke gyereke. <br>Vén kese Cseke elég hergelt, <br>Hegyet, kereket egye fene… <br> <br>Kese Cseke e gyereket kereste. <br>Kereste, kerestette. Hej, meglelte. <br>Meredeken lereppentek szelekkel, <br>Ernyedt testekkel, remek emlékekkel… <br> <br>Hegyet, kereket egye fene… <br>Ebbe, lehetetlen helyzetbe. <br>Meglett kese Cseke gyereke! <br> <br>Vecsés, 1998. december 19. – Kustra Ferenc József - eszperente nyelven… <br>

Közeledik… lehet már csak bliccelni fogok, az élet vonatán. <br>Majd mikor végleg felismerem, hogy nincsen már menni… hova is mán. <br>Amikor már talán torz frizurába fésülöm a hajamat <br>És az lesz a legnagyobb baj, ha már nem ismerem meg magamat. <br> <br>Ezt a csúnya sorsot, nem kívánom az ellenségemnek sem, <br>Maradjon az élet, tiszta fő, egészséges lelkiségem. <br> <br>Az idő bizony, láthatóan kortalan, itt nincsen véglet, <br>Előbb-utóbb mindent és mindenkit utolér az enyészet. <br>Mi is csak történelem leszünk, míg élnek, akik ismertek. <br>Utána, múlt tömeggé válunk, az utódok sem ismernek… <br> <br>Vecsés, 2012. november 5. – Kustra Ferenc József <br>

Ez az időjárás, roppantul, nagyon jő! El is... <br>Nem a véletlenek összejátszása és csakis… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Eltévedtünk az élet kövezett országútján, <br>Most haladunk a sors sártócsás, vizes föld útján… <br>Eltévedtünk az élet kövezett országútján. <br>* <br>(Septolet) <br>Jobb már idő, <br>Mínusz családfő <br>Nem jő. <br> <br>Kiskabát kellő, <br>Menő! <br>Lelkem epedő, <br>Nyár jő? <br>* <br>(Senrjú) <br>Nekem az is jó, <br>Ha előbb, tavaszodik! <br>Tavasznyíláskor! <br> <br>Vecsés, 2020. február 12. – Kustra Ferenc – íródott: Alloiostrofikus versformában. <br>

Szívem bánatos, drága Liám, <br>Tested élvezném már, biz’ az ám. <br>Vágylak birtokolni, <br>Vágy akar uralni. <br>Özvegyi fátylad, nem kell már ám. <br> <br>Benned forrnánk egybe, ó, Liám, <br>Harcosan, véred lázítanám. <br>Messze… lehetetlen, <br>Vérem… tehetetlen. <br>Kéj megszerzésed, kidolgoznám. <br> <br>Veszetten csókolhatnál Liám, <br>Élvezném, mindazt… nem talmi ám. <br>Szeretet tapizás, <br>Kéjes gondolkozás. <br>Kéjemet Te is megkapnád ám. <br> <br>Vecsés, 2019. február 6. – Kustra Ferenc – íródott: erotikus LIMERIK csokorban <br>