És a lova?<br><br>A harcost ledobta a<br>Lova, úgy megijedt kígyótól.<br>De csak odébb ment.<br>*<br>Várta a gazdáját, ki<br>Csak feküdt a mező füvében.<br>Visszaoldalgott.<br>*<br>Szagolta, nyalogatta<br>Arcát, közben többször is prüszkölt.<br>Vitéz feléledt.<br>*<br>Lova örömnyerítést<br>Hallatott és ugrált pár nagyot.<br>Gazdi csodálta.<br>*<br>Pedig ismerte, évek<br>Alatt nőttek össze? együvé!<br>Szerették egymást.<br>*<br>Harcos a fegyvereit<br>Összeszedte, kicsit még szédült.<br>Hat év együttlét?<br>*<br>Lova nem messzi legelt<br>Hagyta, a pára hadd lakjon jól.<br>Halkan füttyentett?<br>*<br>Csata volt csata hátán,<br>Így aztán egy jó csapat voltak.<br>Becsülték egymást.<br>*<br>Nagyon bíztak egymásba,<br>Együtt értették szakmájukat.<br>Ló, már jóllakott.<br>*<br>Visszajött a gazdihoz,<br>Akinek eléggé fájt feje.<br>Ló menni akart.<br>*<br>Odafeküdt gazdihoz,<br>Horkantgatott, biztatásképen.<br>Üljön már nyeregbe?<br>*<br>Harcos feje csak romlott,<br>Már fellépett látászavar is.<br>Ló, csak biztatta.<br>*<br>Nagy nehezen fölmászott,<br>Ló, igen óvatosan állt föl.<br>Kocogni kezdett.<br>*<br>Harcos próbálta magát?<br>Rosszulléte egyre jobban nőtt!<br>Látása romlott.<br>*<br>Elértek egy folyóhoz,<br>Keskeny volt, mély, sebes sodrású.<br>Gyeplőt nem fogta.<br>*<br>Itt már többször átúszták,<br>De lova jól irányított volt.<br>Áradó folyó.<br>*<br>Középen a víz tarolt,<br>Lovat irányítani kellett?<br>Gazdi nem látott.<br>*<br>Még érzékelte forgást,<br>Mibe az áradás sodorta.<br>Még jobban szédült.<br>*<br>Ló érezte a veszélyt,<br>Többször fájdalmasan nyerített.<br>Gazdi dülöngélt.<br>*<br>Ló csak egyedül küzdött,<br>Gazdája terhével a hátán.<br>Becsatlakozás?<br>*<br>A kicsi folyóka is<br>Áradt, lett nagy örvény, szívással.<br>Gazdi már vak volt.<br>*<br>Az örvény berántotta<br>Nyeregből, nehéz fegyverekkel?<br>Gyors szívóhatás!<br>*<br>Kettőjüket beszívta?<br>Többet, senki nem látta őket.<br>Egy kobra miatt?<br><br>Vecsés, 2021. január 4. ? Kustra Ferenc József - a harcosról a mese: senrjon csokorban íródott!<br>

Ülők folyópart kövén, <br>Szemlélem, túlont… mesés egy harc! <br>Kard ki kard! Gyerünk. <br>* <br>Útban erre elkapott <br>Valami, én hosszan aléltam. <br>Kard ki kard! Gyerünk. <br>* <br>Felállok, többet látok, <br>Itt vagyok az éles kardommal. <br>Kard ki kard! Gyerünk. <br>* <br>Irigykedek, társak ott, <br>Én lekéstem… csónak is mind túl. <br>Kardom rántsam ki? <br>* <br>Csatazaj ide hallik, <br>Mély víz partján, le-föl járkálok. <br>Kardom cipelem. <br>* <br>Gyönyörű a harci zaj <br>Élvezem paták dobogását. <br>Kardom is menne. <br>* <br>Esteledik, zaj csitul, <br>Én megint ülök. Fönt bíbor ég. <br>Kardom nyugtalan! <br>* <br>Csatának lassan vége, <br>Kis felhők mind bíborszínűek. <br>Kardom figyelmez! <br>* <br>Mögöttem bokor reccsen, <br>Felugrok, perdülők… egy… ellen! <br>Kardom kirántom. <br>* <br>Azzal a mozdulattal <br>Szívét átszúrom, hogy át is ment… <br>Kardpengém véres. <br>* <br>Keskeny a folyómeder <br>Társaim már ott állnak, néznek. <br>Kardom-letörlőm! <br>* <br>Társak szemében látom <br>Elismerést… én is harcoltam. <br>Kardom tokjában. <br> <br>Vecsés, 2020. december 3. – Kustra Ferenc – a harcosról a mese: senrjon csokorban íródott! <br>

Harcokban veszteség mindenkit érni fog, <br>Fájdalmas akkor, amikor ezt felfogod. <br>De ha küzdened kell, tedd oda magadat, <br>Ne hagyjad, hogy legyőzzön bármely pillanat. <br> <br>A harcban győzhetsz, ha nem ismersz félelmet, kegyelmet, <br>De, hogy Te győzzél, bizony ismerned kell az életet. <br>Ne is gondolj arra, hogy a vesztés is lehetőség, <br>Neked csak a siker, ami egy adott eshetőség. <br> <br>Ha jó harcos vagy, akkor szíved ettől hevesen dobog, <br>Küzdj, ne kímélj semmit, ha elkerülhetetlen a dolog. <br>Harc és csata, sok-sok van csak jönnek, mennek, <br>Kik ezt teszik, azok bizony mind emberek. <br> <br>Vecsés, 2012. február 1. – Kustra Ferenc József <br>

Tavasszal minden <br>Kivirágzik, új élet! <br>Növény pompázik. <br>Kirándulók serege <br>Megy kicsit a hegyekbe. <br>* <br>Nyári melegben <br>Izzadnak a fenyőfák. <br>Tűlevél szúrós. <br>Pókháló borítja és <br>Meghízott pók sem kevés. <br>* <br>Szépséges a rét, <br>Ott nyáron heverészni <br>Oly’ nagy élvezet. <br>Vándor és kiránduló. <br>Vágy erre irányuló! <br>* <br>Nyáron cajozni, <br>Suhanni az út felett <br>Emelkedőnek… <br>Lefelé versenyezni. <br>Tudd, nem nehéz elesni. <br>* <br>Egy csendes estén <br>A nyári Balatonnál <br>Ölelős séta. <br>Csak menni nádas felé, <br>Békákat hideg lelé. <br>* <br>Nyáron kell házat <br>Átfesteni, színezni. <br>Vakolatóvás. <br>Mesteremberek hada. <br>Sört, ők nem visznek haza. <br>* <br>Szél pőrézteti <br>Őszi dér lepte fákat. <br>Ág hideg, merev. <br>Úgy fáznak éji árnyak. <br>Ilyen a sorsuk fáknak. <br>* <br>A telet várja <br>Szánkózni vágyó gyerek. <br>Felnőtt is menne. <br>Nagy mulatság siklani, <br>A nagy dombon lecsúszni! <br> <br>Vecsés, 2014. június 21. – Kustra Ferenc József – Készült; Tankákban <br>

A nappal gyönyörű volt, az ég felhőtlen és valószínűtlen kék, <br>A forró és aranyló sugarak testünket, lelkünket ölelték... <br>Tombolt a hőség, homlokunkon ott voltak az izzadtság gyöngyöcskék. <br> <br>Ez ritka pihenő napunk volt, túráztunk fent a hegyekben, <br>És csak átadtuk magunkat… csak elvoltunk… a természetben… <br>Fenyőillat, bogárzümmögés, szellő… pókháló, lengésben. <br>* <br>Természet és mi. <br>Bóklászás a fák között. <br>Átlényegülés. <br>* <br>Zöld változatok… <br>Különleges kavalkád. <br>Szemkápráztató. <br>* <br>Fűben ültünk, természetben és úgy ebédeltünk, <br>Falatoztunk, különféle szendvicseket ettünk… <br>Eközben múlhatatlanul káprázott a lelkünk. <br> <br>A nap gyorsan elmúlt, a jóleső fáradtság uralkodott! <br>Hegyről lefelé hazaindultunk, est kéjesen támadott… <br>Holdfény, ezüstben átvette a terepet, hatalmaskodott. <br> <br>Vecsés, 2015. október 23. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és senrjú -ban… <br>