Idő 
Értékelés 
Értékelés Telefonálnak
<br>Egymásnak, de megszakadt.
<br>Vonalszakadás.
<br>*
<br>Utazás jeggyel,
<br>Legális utas leszek.
<br>Vonaljegy oda.
<br>*
<br>Tartsa vonalat,
<br>Mondja partner… én várok.
<br>Utóbb, megszakadt.
<br>*
<br>A bakter, vonal
<br>Vizsgálatra ment. Majd jön!
<br>Vasútbiztonság.
<br>*
<br>Egyenes vonal,
<br>Kockás papíron ferde!
<br>Szemmértéke rossz!
<br>*
<br>Részegnek vonal,
<br>Hiába is egyenes.
<br>Ő, görbén halad.
<br>*
<br>Egy vonalzóval
<br>Adták régen a körmöst!
<br>Szép szó nem használt.
<br>*
<br>Erdőt, telepit
<br>És fák vonalas sorban…
<br>Átláthatóság!
<br>*
<br>Tán’ légvonalban
<br>Kevesebb kilométer!
<br>De nincs repülő.
<br>*
<br>Egyenes vonal,
<br>Sorakozó ismérve.
<br>Katonai rend.
<br>*
<br>Vonalas tartás,
<br>Katonatisztnek szükség!
<br>Foglalkozáshoz.
<br>*
<br>Peremvonalat
<br>Kell leellenőrizni!
<br>Front, harchelyzetben…
<br>
<br>Vecsés, 2016. február 12. – Kustra Ferenc József – Senrjú –ban pályázati anyagnak készült, a „vonal” jegyében. Nem jött semmilyen visszaigazolás…
<br>
(3 soros-zárttükrös)
<br>Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja,
<br>Egyben a kalodám is, mert a láncokkal bele vagyok koncolva…
<br>Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja.
<br>
<br>Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva,
<br>Szakíthatatlan láncokkal, hogy ne maradjon üres az ladikja…
<br>Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva.
<br>
<br>A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van,
<br>Erre orvos nincs, gyógyszer segítség nincs, csak változtatási vágyam van…
<br>A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van.
<br>
<br>(Senrjon)
<br>Éltem saját koncában,
<br>Éltem ladikjában utazok.
<br>Szél fú’ ladiknak!
<br>
<br>Éltem nagyon hullámzik,
<br>A ladik meg dobál engemet.
<br>Így hova jutok?
<br>
<br>Éltem, már jó hosszúra
<br>Sikerült, eddig is… Még mi lesz?
<br>Ladik még bírja!
<br>
<br>Könyörgők én kikötve is a kegyetlen sorsomnak,
<br>Adjon már kegyelmet, az öreg, lassan elmúlónak!
<br>Mért is jó ennek, hogy vele egy sorban csak szenvedek,
<br>Holott tudom, nélküle, sokkal jobb ember lehetek…
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka,
<br>Pedig én itt, nem is tehet semmiről, mondom múltba belelátva…
<br>Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka.
<br>
<br>(Bokorrímes)
<br>Átkozott lettem, így születésem óta elátkozott vagyok,
<br>Le vagyok láncolva, pedig tán' jó lenne… ha arcomba marok…
<br>Átok elől nincs menekülés… egy lehet! Élek vagy meghalok!
<br>
<br>Vecsés, 2020. november 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában, ami azt jelenti, hogy a vers, téma-azonos de, különféle szerkesztésű versszakokból áll össze!
<br>
Súlyos esőfelhők borítják a fejem.
<br>Futok, ülök, megyek, nem lelem a helyem.
<br>Súlyozok, hőzöngők, kiutat nem lelem…
<br>
<br>Vecsés, 2014. 04. 06. - Kustra Ferenc József
<br>
Az ember, óh, se nem szép, se nem jó!
<br>Általunk meg nem változtatható.
<br>Csak úgy tud változni, ha belülről jön a szükséglet
<br>És ez változtatja meg, mi lelkében… benne véglet.
<br>
<br>Vecsés, 2014. január 25. - Kustra Ferenc József
<br>
(Bokorrímes)
<br>Gyógyításban az orvosnak „korlátlanok” a lehetőségei,
<br>Gyógyulásban a betegnek korlátozottak... eshetőségei.
<br>De betegnek nem számítanak… csak a saját lehetőségei.
<br>
<br>(3 soros-zártükrös)
<br>Mi is lehet az elviselhető emberi élet?
<br>Megtudod öregen, ha megéred, beteg mivé lett…
<br>Mi is lehet az elviselhető emberi élet?
<br>
<br>Vecsés, 2018. augusztus 31. – Kustra Ferenc József – létviszonyokról: versben és 3 soros-zárttükrös –ben.
<br>
