Hiányzotok… édes. <br> <br>Messze vagy! Óh, de hiányzik az édes… <br>Mi szépséges combjaid között van, a mézédes. <br>Azt szeretem, ha kinyílt virág kelyhét mutatja, <br>Én adok hozzá szárt, hogy ne legyen belseje… csupasza. <br>De most, hogy nincs itt, én majd agyrohamot kapok, <br>Magaddal vitted és istentelen messzire utaztatok. <br> <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes) <br>Minden éjjel, sőt ébren is a virágkelyhedről álmodok, <br>Minden éjjel beleélem magam, vad románcra gondolok… <br>Minden éjjel, sőt ébren is a virágkelyhedről álmodok. <br> <br>(Septolet) <br>Veletek lenni, <br>Megfogni, <br>Titeket csókolni… <br> <br>Álmodozok, <br>Rátok gondolok, <br>Forró vágyamban tombolok, <br>Mikor voltál... visszagondolok! <br> <br>Vecsés, 2018. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott: erotikus, alloiostrofikus versformában. <br>

Üres a szívem, sokszor irgalmatlanul becsapattam, <br>Pedig az Isten látja lelkem, én mindig jót akartam. <br>Ilyen genyó volt a saját sorsom, pedig épp’ ilyet nem akartam, <br>Harcoltam is ellene vadul, de csak az lett… fejemet vakartam. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A vég, &bdquo;öreges élet”, maga a halálfutás, <br>Tetszik vagy sem ez öregségi azonosulás… <br>A vég, &bdquo;öreges élet”, maga a halálfutás. <br> <br>(Anaforás, önrímes) <br>Az élet, örök bizonytalanság, álljak meg vagy fussak tovább? <br>Álljak meg? De, ott utol is ér… vagy fussak én, előre tovább… <br>Az élet, örök bizonytalanság, álljak meg vagy fussak tovább? <br> <br>Sokszor mondták nekem okosok, hogy éljek okosan, <br>De most akkor mi okból élek tovább… megaszottan… <br>Sokszor mondták nekem okosok, hogy éljek okosan. <br> <br>Megtört az élet, vég-aszottra megöregedve lettem, <br>Mint aszalt szilva kint, polcon élem öreges életem. <br>Aszottság a szilvánál további eltartást szolgálja, <br>Nálam azt, mit? Úgyis nemsokára lesz: alá szolgálja… <br> <br>(Senrjú) <br>Sok becsapatás, <br>Ámítás, nagy átverés. <br>Ez volt sorsomban! <br>* <br>(Senrjon) <br>Érdekes, nem is érzem, <br>Hogy öregszem… látom tükörben. <br>Látva, mit higgyek? <br>* <br>(HIAKU) <br>Még harangozáskor <br>Erősen dobban a szívem. <br>Múltat köszörülném… <br>* <br>(Septolet) <br>Átvertek, <br>Levertek, <br>Beköptek legyek. <br> <br>Fájón elmúló évek, <br>Régi tévedések, <br>Használhatatlan elmélkedések... <br>Kárhoztató tűzbe, elégek! <br> <br>Vecsés, 2020. szeptember 11. – Kustra Ferenc József <br>

Titkom, most vallom meg, Gizike! <br>Elért a szerelem pestise. <br>Izzadva vágyódok <br>És meleg-borozok… <br>Oly’ erős, szerelem ereje. <br> <br>Titkom, most már megtudta Zike, <br>Nyergeltessen és jöjjön ide… <br>Kérem, jöjjön gyorsan, <br>Lelkembe becsobban… <br>Hergelem is magam, ízibe… <br> <br>Titkom, most kitártam Gizóka, <br>Jobb a szerelem, mint... csicsóka. <br>Összeborulhatnánk, <br>És jópofát vágnánk. <br>Indul-e? Ha nem… jön Ramóna. <br> <br>Vecsés, 2019. március 20. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>A szemedben nagy-nagy lángcsóvát látok, <br>De nem mondasz semmit, csak nézel… <br>Tekintetedben árvaságot látok, <br>És <br>A gyűlölettel már kivégzel? <br> <br>Ó, ha tudnám, hogy most… még mit is látok? <br> <br>Vecsés, 2017. június 2. – Kustra Ferenc József <br>

Nem népmesei kesergő… <br> <br>Egész életemet &bdquo;D” napban éltem és így azon dolgoztam, <br>Az ellenek, árkomból ki ne vessenek, így ott rothadtam… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Sokszor volt, hogy csak ültem, néztem a vérkeményítő hidegem fagyos némaságában, <br>A rekedt csendem battyogva átsüvített életemen, bizonytalanság iszonyában… <br>Sokszor volt, hogy csak ültem, néztem a vérkeményítő hidegem fagyos némaságában. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Az én heveny, akut, végzetes csöndem mindig természetellenes volt, <br>Ha valami új halasztott, a körmeit kieresztette és karmolt. <br>Az én heveny, akut, végzetes csöndem mindig természetellenes volt, <br> <br>Reményem mindig volt, bevilágított <br>Kísérteties fénnyel világított... <br>Majd az eredménytelenségnél, mint a világítórakéta kihunyó fénye, sötétbe olvadt… <br>Én meg sokszor sírva kaptam csuklással, röhögő görcsöt… élet átvágott és élvezte a rothadt! <br> <br>Nálam az ördög személyesen volt a &bdquo;vakond” <br>És bizony aktív volt. segítséget visszamond... <br>Nagyobb volumenben itten voltak a &bdquo;pechek” <br>Mik &bdquo;ötödik” hadoszlopkánt itt tülekedtek… <br>Voltak még az áruló-hitszegő &bdquo;lehetőségek” <br>Ők, mindig becsaptak, nem voltak náluk semmi fékek. <br>A &bdquo;kollaboráns” történéseket nehogy felejtsük, <br>Mert ellenem is dolgoztak, bizony nehogy feledjük <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Folyton úgy jártam, hogy az életvizemet ködfoltok totál belepték, <br>Ha alakult valami jó, köd-gránátot lőttek, ne látszanak lepkék… <br>Folyton úgy jártam, hogy az életvizemet ködfoltok totál belepték. <br> <br>(Anaforás, bokorrímes) <br>A jó, minél jobbnak ígérkezett, annál jegesebb volt a köd-területem, <br>A hullámon, az életvonaton zakatolt, nekem nem volt semmi érdemem? <br>Rémálomból ébredni egy köd-takaró valóságában... ezt érdemeltem? <br> <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Alkonyatkor, annak szürkülete, mint kísértetfény rám borult és fölém, <br>Az utcai lámpák, mint harci nyomjelző lövedékek hatoltak belém… <br>Alkonyatkor, annak szürkülete, mint kísértetfény rám borult és fölém, <br> <br>(Bokorrímes) <br>Az életben nemhogy egy lámpás, de még egy légvédelmi reflektor sem segít, <br>Mit néznék én ezekkel, mikor a sötétem feloldhatatlan... a mindenit. <br>Ha az életet nem övezik fénykévék, akkor vakság sötétje elveszít... <br> <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Ha az élet csak megnyekken, megriadok, búsan megborzongok, <br>Ha az élet reménytelen, továbbélésen minek dolgozok? <br>Ha az élet csak megnyekken, megriadok, búsan megborzongok. <br> <br>(Bokorrímes) <br>Az élet szótlansága ma már föltűnően csendes, <br>Tán’ valamit titkol, ami nekem még esedékes? <br>Az élet szótlansága ma már föltűnően csendes... <br>* <br>(Senrjú csokor) <br>Hiába minden, <br>Kapaszkodok, de idő… <br>Magával vonszol! <br>* <br>Látom, öregszem… <br>Gyermekre hasonlítok <br>Kit élet megtört. <br>* <br>E gyors életem <br>Villámgyorsan el is múlt. <br>Hetven év oda… <br>* <br>Még emlékezek! <br>Majd meg rám emlékeznek? <br>Ki gondol majd rám? <br>* <br>Időm már nincsen, <br>Már semmi nem változik? <br>Múlt már nem fontos? <br>* <br>Korai dér is <br>Belepi! Jeges szél fúj! <br>Jéghideg a sír! <br> <br>Vecsés, 2018. június 10. – Kustra Ferenc József – Önéletrajzi írás hetven évesen. <br>