Idő 
Értékelés 
Értékelés A tél mozdulatlan, fagyos,
<br>Tavasz, bizsergős, csiklandós,
<br>Nyár, rekkenő, sikamlós,
<br>Az ősz meg esős, borongós.
<br>
<br>Budapest, 1997. március 4. – Kustra Ferenc József
<br>
A csendben, halkan hulló esőnél nem protestáltam,
<br>A csendben halkan hulló eső ellen nem ágáltam…
<br>Egyszerűen nagyszerű, fantasztikus élmény volt,
<br>A béke és én beteljesedtünk, akkor és ott.
<br>
<br>No, de most! Zúg a vihar, és tombol a szél,
<br>Japán akácfánk a békességről regél,
<br>De vihart ez nem hatja meg,
<br>Csak támad, közben nem piheg.
<br>
<br>Nem becsültem a szépen hulló cseppeket,
<br>Most itt van és átölel ez a szörnyeteg
<br>És nincsen tőle merre menekülésem
<br>Tűrnöm kell… vaduló, kéretlen vendégem.
<br>
<br>Beállok én a szép kis japán akácunk alá,
<br>Vele szolidarizálok, toporgok fel-alá
<br>És együtt ázunk-, fázunk, álljuk a vihart
<br>Mit nekünk a természet, bosszúból kavart.
<br>
<br>Mi ketten voltunk erősebbek... Múlt a vihar
<br>És kivártuk a szép időt, szél már nem kavar…
<br>Volt bennünk kis optimizmus, éltünk hát vele,
<br>Most száradunk én és japánakác levele.
<br>
<br>2011. december 16. – Kustra Ferenc József
<br>
Pedig érdemtelen vagyok rá…
<br>
<br>Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem,
<br>Mert ez a mostani a végső lehetetlenem…
<br>Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem.
<br>
<br>Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött,
<br>A csendem a semmi, addig körözött, míg lelkembe nem öltözött…
<br>Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött.
<br>
<br>Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe,
<br>Ezzel a léte kiteljesedik, az élete végzetes semmiségébe…
<br>Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe.
<br>
<br>Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek,
<br>A sorsok azonban összefogtak, így aztán mi lettünk az érdemtelenek…
<br>Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek.
<br>
<br>Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem,
<br>Az idő és így az öregség sem áll meg, létem, sorsom a tehetetlenem…
<br>Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem.
<br>
<br>Vecsés, 2019. szeptember 7. – Kustra Ferenc József - íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az! Ráadásul az ízlésünk sem ugyanaz!)
<br>
Látszik, hogy ideér a tavasz…
<br>
<br>(Senrju)
<br>Már látszott, hogy a
<br>Mezőn, nyílnak virágok.
<br>Jó volt élveztem.
<br>*
<br>Láttam szépséget,
<br>Gaz-féléket, halomban.
<br>Orromban illat!
<br>*
<br>Jó levegőn, jó
<br>Volt… virág kezdemény… volt.
<br>Illat és látvány.
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Már látszott, a legelő virágai nyíltak,
<br>Egyre szebbek színhalmazok, megmutatkoztak...
<br>Már látszott, a legelő virágai nyíltak.
<br>
<br>A réten már, minden, buja-frissen kizöldellt,
<br>Ámulva csak nézte, lelkem is emelkedett…
<br>A réten már, minden, buja-frissen kizöldellt.
<br>
<br>Tavasz fékezhetetlenül előre lódult idei útján,
<br>Mint istálló-ló, most részt vesz-vehet, nyárig is eltartó vágtán…
<br>Tavasz fékezhetetlenül előre lódult idei útján.
<br>*
<br>
<br>Néztem, hogy kicsi
<br>Bogarak is futkostak.
<br>Lét… gyarapodó.
<br>*
<br>Távoli erdő,
<br>Mozdulatlan… őrségben.
<br>Erős lombulás.
<br>*
<br>Séta, botorka,
<br>Csokorba virágszedés.
<br>Jó ez a napom.
<br>
<br>Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc József – Senrjú -ban és 3 soros-zárttükrös –ben.
<br>(A Senrjú is „haikuforma”, de itt nem a természetről szól, hanem azért nevezzük így, mert az emberről.)
<br>
Zöld színben…
<br>
<br>Repülőtéri
<br>Kifutón, zöld fű sarjad.
<br>Szélzsák, tele van.
<br>*
<br>Mező lélegzik,
<br>A madárfütty is harsan.
<br>Zöld fű is sarjad.
<br>*
<br>Zöld fű sarjad a
<br>Kertben, járdát díszíti.
<br>Szép betonszegély.
<br>*
<br>Bimbó és szirom,
<br>Zöld levél száron, jó sok.
<br>Váza még üres…
<br>*
<br>A szomorúfűz
<br>Ágai, már zöldesek.
<br>Kacérkodó szél.
<br>*
<br>Örökkévalók
<br>Nappalok és éjszakák.
<br>Zöld rügyfakadás.
<br>***
<br>
<br>Erdők, mezők…
<br>
<br>Erdőt és mezőt
<br>Bejárja, friss szelecske.
<br>Még nincs fülledtség.
<br>*
<br>Természet, éled…
<br>Erdő és mező, zöldül.
<br>Csillagválasztás.
<br>*
<br>Mezők zöldülnek,
<br>Erdők belombosodnak.
<br>Derűsebb a táj.
<br>*
<br>Fák házasodnak,
<br>Új rügyeket bontanak.
<br>Életük újul.
<br>*
<br>Városi parkban,
<br>Égbe nyúlnak platánok.
<br>Kipattant levél.
<br>*
<br>Fák közt nyílik a
<br>Remény. Lesznek rügyek is.
<br>Volt hóolvadás.
<br>
<br>Vecsés, 2021. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott haiku csokorban és eredeti Baso féle stílusban.
<br>
