Tengerparti homokban, <br>Nyomok a homokban. <br>Homok a tengerparton, <br>Nyomok a tengerparton. <br>Ne ragozzuk ezt a kérdést, <br>Tegyünk fel egy újabb kérdést: <br>Homok-e a nyomunkban <br>Vagy <br>Nyomunk-e a homokban? <br> <br>Budapest, 1997. február 10. – Kustra Ferenc József <br>

Álmaim kellettek, de ha nem is volt köd, mégis abba vesztek <br>És vágyaimat… megvalósítani, soha nem sikerültek… <br>Álma mindenkinek van, mert még ébren is oly' sokszor álmodik, <br>És vágya? Abból áll élet, akkor is, ha… de nem teljesedik. <br> <br>A fránya élet az álmokat ki sem bontja, becsomagolja, <br>És mikor összegyűltek, mint kocsiról a szenet, csak leszórja. <br>Van, akinek a telihold világánál nagyon rossz az álma, <br>Lehet, hogy túl sokat álmodott? Most élet büntetése várja? <br> <br>Én azonban szeretném, ne legyenek szomorúak a hangok, <br>Otthon az asztalnál, ha díszítjük, legyenek friss fenyőlombok. <br> <br>Nem voltam én soha piperkőcködő <br>Bár nem voltam én soha kévekötő! <br>Hogy lettem volna? Soha nem voltam én kerékkötő, <br>De az álmaim csak elrepültek, mint szitakötő! <br> <br>Hajnalban a már ráncos, öreg, álmos Hold is nyugovóra tér, <br>De majd holnap este, már új nemzedéknek, sok új álmot ígér… <br> <br>Vecsés, 2014. december 12. – Kustra Ferenc József <br>

Könnyeink, ha nagy orgiát ülnek, <br>A kísérőhang, nem jó a fülnek! <br>Baj, ha valamit zokogva kell elsiratni, <br>De ha zokogónak nincs oka, ő oktondi. <br> <br>Csillagok betakarnak a horizonton át, <br>De könnyek, csak tovább folytatják az orgiát? <br>Elég legyen, hagyjátok abba, ez meg minek? <br>A sírást közvetítitek, miért és kinek? <br> <br>Könnypatak, immáron apadjon el, <br>Nevetés, már reggel ébredjen fel. <br>Kacagjon inkább… sírás és a bánatos szó, <br>Egereket itatni, minek… mire való? <br> <br>Nézd a dolgot inkább a jó oldaláról, <br>Élvezd inkább, az öröm kábulatából. <br>Nevess, fájjon csak nagyon a rekeszizmod, <br>Örülj, mert ettől aztán nem lesz tumorod… <br> <br>Vecsés, 2015. január 31. - Kustra Ferenc József <br>

Ahogy lassan megöregszik az ember, úgy szembesül vele, <br>Hogy az élet és a fiatalság boldogsága elszökött! <br>Az idő elmúlik nem áll meg, ki tudja; lesz e jövője? <br>Az öregkor bajjal jár és az élet már csak ilyen csökött. <br> <br>Vecsés, 2015. január 18. – Kustra Ferenc József <br>

Vannak napok<br>amikor úgy érzed,<br>senki se szeret.<br>Hogy nincs senki<br>ki ha baj van,<br>megfogná kezed.<br>Valaki...ki csendesen<br>a füledbe súgná:<br>"Itt a válam....gyere,<br>s a fejed hajds rá!"<br>Akkor gondolj arra<br>a milliónyi harcra,<br>amit eddig megvívtál<br>úgy hogy nem volt<br>a kezedben szabja!<br>Hogy neki rontva<br>magad a világnak,<br>nem adtad lelked <br>a fekete királynak.<br>Emeld fel fejed!<br>S ne kesredj el!<br>Mert egy olyan EMBER vagy,<br>aki minden csatát MEGNYER!