Keserű mosoly ül kába fejemben,<br>Bensőm zubog enyhe remegésben.<br>Magam kis porszemnek érzem,<br>Ahogy néz le rám e szent perem.<br><br>Egy gondolat kopogtat fejemben,<br>Hogy a kormányrudat elvesztettem.<br>S a fellegek tovasodorják fénymesém,<br>Vele minden reményt, ami szép.<br><br>Épp csak igent mondtam az életre,<br>De most fájón hasít az elmémbe,<br>Hogy szabadulni már nem lehet,<br>Cipelnem kell súlyos terhemet.<br><br>Napra nap jön s éjre az éj,<br>Ez a megalkuvás nagyon kemény.<br>De ott ragyog a vakító fény,<br>A két csodás csillagteremtmény.<br><br>Ők fényesítik pislákoló egem,<br>Erősítik hitem, szívem s lelkem.<br>Utat mutatnak a csillagösvényen,<br>Velük teljes a világmindenségem.<br><br>2021. március

Tenger partján gyönyörködtem,<br>kősziklákon lehevertem,<br>csodáltam a hullámokat,<br>benne a virgonc halakat.<br><br>Messzi hajó csendben úszott,<br>árbócai alig látszott,<br>tenger zúgás elaltatott,<br>hozott nekem csodás álmot.<br><br>A kék égben, napsütésben,<br>lágyan öleltél kedvesem,<br>szavaid oly' édes nekem,<br>karjaidban énekeltem.<br><br>Ölelj, ölelj én kedvesem,<br>kezeimet el ne engedd,<br>ne legyen csak szívem álma,<br>szereteted megtaláljam.

Avagy: tavasz a télben… <br> <br>A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás, <br>Varjúraj repül… ez talán a feltámadás? <br> <br>Süt <br>A Nap, <br>Köd sehol, <br>Éled minden. <br>Tavasz van talán? <br> <br>Tavasz van talán? <br>Éled minden, <br>Köd sehol, <br>A Nap <br>Süt. <br> <br>Így tél közepén tavaszt játszik a természet? <br>Meleg levegő is elárasztja légteret! <br> <br>Már <br>Langyos <br>A légtér. <br>Tavaszt idéz <br>Az időjárás. <br> <br>Az időjárás <br>Tavaszt idéz. <br>A légtér <br>Langyos <br>Már. <br> <br>A szélroham is csak, lustán battyog, nem kelt hideg érzetet, <br>Kopasz erdő alatt, az avar jelenti a füvészetet. <br>Még dörrent is… de, hordani kell a téli ruha hegyeket… <br> <br>Nincs <br>Sehol, <br>Hó se köd. <br>Virág fakad, <br>Télnek nyoma tűnt. <br> <br>Télnek nyoma tűnt, <br>Virág fakad. <br>Hó se köd, <br>Sehol <br>Nincs. <br> <br>Ma az udvarban tíz centis már a hóvirág, <br>Eltévedt a télben, cserbenhagyta... hó-világ. <br> <br>Még <br>Tél van, <br>Látszat csal. <br>Ne örüljünk, <br>Várjuk ki végét... <br> <br>Várjuk ki végét... <br>Ne örüljünk! <br>Látszat csal, <br>Tél van <br>Még. <br> <br>Vecsés, 2016. május 24.-2017. december 30. – Szabadka, 2018. január 1. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a tükör- apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A tükör- apevák címe:”Korán jött a tavasz, vagy mégsem...?” <br>

Rázom a kezem a zsebben, <br>Képzeletbeli pénz abban cserren. <br>Mivel a hangját nem hallom, <br>Rájöttem ébresztő! Álmodozom… <br> <br>Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc József <br>

Harci ló vágtat, <br>Lovas szeme... könnyezik. <br>Sorsa… követi. <br>* <br>Harci ló nem társ! <br>Lovas... magányos lovas. <br>Sorsa… követi. <br>* <br>Harci ló segít, <br>Ha zablája jól kezelt… <br>Sorsa… követi. <br>* <br>Harci ló párja, <br>De sorsa zablát rángat! <br>Sorsa… követi. <br>* <br>Harci ló is sír, <br>Közben, erőből vágtat! <br>Sorsa… követi. <br>* <br>Harci ló érti, <br>Menekvés nincs gazdinak… <br>Sorsa… követi. <br> <br>Vecsés, 2020. november 26. – Kustra Ferenc József – íródott: senjrú –fél haiku láncos- csokorban. <br>