Elmész? Hisz nem tart itt semmi.<br>Maradsz? Hisz nem tart itt semmi.<br>Mikor mész? Hisz nem tart itt semmi.<br>Meddig maradsz? Hisz nem tart itt semmi.<br> <br>Elmész? Tudom, hogy vár a világ.<br>Maradsz? Tudod, hogy vár a világ.<br>Mikor mész? Tudom, hogy vár a világ.<br>Meddig maradsz? Tudod, hogy vár a világ.<br> <br>Elmész? Meg kell találnod önmagad.<br>Maradsz? Meg kell találnod önmagad.<br>Mikor mész? Meg kell találnod önmagad.<br>Meddig maradsz? Meg kell találnod önmagad.<br> <br>Maradsz vagy elmész? Fontos, hogy boldog légy.<br>Mikor mész és meddig maradsz? A lényeg, hogy önmagad maradj.<br> <br>2021. május

Eszem egy nagy adag kínait,<br>Szeretem különleges ízeit.<br> <br>Üvegtészta vagy rizstészta,<br>Bármelyik jöhet a dobozba.<br> <br>A csirke az valami csodás,<br>Hozzá zöldséges mártás.<br> <br>Mézes szósz a tetejére,<br>Bambusz is jöhet melléje.<br> <br>A csípőset nem szeretem,<br>Ha rákerül, azért megeszem.<br> <br>Pálcikát használni nem tudok,<br>De éhes maradni nem akarok.<br> <br>Így a villával kebelezem,<br>A botocskákat csak nézegetem.<br> <br>Ily ínyencséghez ritkán jutok,<br>Hát ilyenkor alaposan jóllakok.

Mesél a poéta… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom, <br>Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom… <br>A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom. <br>* <br> <br>Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam, <br>Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam. <br>Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket, <br>És tovább, szomorúan sajnálni már nem lévő létünket… <br> <br>(10 szavas) <br>Éjjel jönnek a gondolatok... <br>Alszik a város, virrasztanak a boldogtalanok... <br>* <br> <br>(Haiku) <br>Fájdalom oka, <br>A tükör nem hazudik! <br>Őszinte tükör! <br> <br>(apeva) <br>Fáj <br>A sors! <br>Csak ámít! <br>Tükröm igaz, <br>Mutassa valót! <br>* <br> <br>Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja, <br>A sok-sok szó meg elkószált, hogy a nedves arcom bejárja… <br>Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja. <br>* <br> <br>Sokszor már a bánat rögzült, mint természetes, <br>Most visszagondolva, ez már emlékezetes, <br>A tollam meg én... mi híresztelhetjük magunkról, <br>Hogy kivettük a részünket a sok versírásból <br> <br>Nem sírok... fájó érzésekről írok, <br>Toronyóra négyszer kong... immár pislogok... <br> <br>Lelkemen bánat ül, nem sírok... írok! <br>Falióra négyet üt, pislogok... <br>* <br> <br>Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér <br>És akkor már nem reklamálhatunk a tükörnél… <br>Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér <br>* <br> <br>Álnok tükörkép, <br>Mindig igazat susog. <br>Magány, fojtogat… <br> <br>Nézz <br>Bele! <br>Láthatod <br>Az igazat, <br>Nem álca mester. <br>* <br> <br>Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat, <br>Szemben a falon, a nagy-tükörben, meg is láttam magamat… <br>Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat, <br>* <br> <br>Minek is meséljek én tovább, ha gondolatok úgyis tobzódnak, <br>Az élet, itt is megy tovább, írni kell jó sokat a poétának. <br>A sivatagban is a lábnyomot messzire hordja a szél, <br>Úgy itt sincs már, amiről érdekesen a poéta beszél. <br> <br>Míg késztetést érzek, írok-mesélek nektek, <br>Fájdalomról, örömről... velem sírjatok... örüljetek. <br>* <br> <br>Képzelet indul, <br>Tollpercegtetés is kezd… <br>Jobb lesz, ha írok! <br> <br>Hajt <br>Érzés, <br>Írnom kell! <br>Gondolatom <br>Papírra vettem. <br>* <br> <br>(10 szavas) <br>Mécsesem lángja, még nagyon bírja, <br>Így aztán tollam… papírt kaparja. <br> <br>Vecsés, 2017. december 29. – Szabadka, 2018. november 4. – Kustra Ferenc József – Az alapokat és az utolsó tízszavas én írtam. Az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Nem sírok, csak írok. <br>

Romantikus mesében… <br> <br>Este ültünk a hűs ligetbe, <br>Azúr-selyemfény... rajtunk leple. <br>Fák, bokrok meséltek, <br>Vágyak égig értek... <br>Hiányérzet, mélyen lelkembe. <br> <br>Hmm… a kedves nem tudta vágyamat? <br>Pedig, esti fény is betakart. <br>Fák, bokrok dugdostak <br>A vágyak hajtottak. <br>Nem orvosolta a vágyamat… <br>* <br> <br>Éj van, hiányod fáj, várok rád... <br>Vágykáosz testem, űz, hajt hozzád. <br>Vágyom az ölelést, <br>Mint a folyó, medrét. <br>Indulj! Fújja vad szél vitorlád. <br> <br>Besötétedett, nagyon vágylak, <br>Erős, érzelmi káosz. Várlak! <br>Vágyok karjaidba, <br>Mint cajos, betonra! <br>Célszalagnál, nagyon akarlak! <br>* <br> <br>Ablakomon holdfény mosolyog, <br>Lépteid zaját hallom... kopog. <br>Karok, ölelkeznek, <br>Vágyak teljesülnek. <br>Lelkünkben tavasz... patak csobog. <br> <br>Állok ablaknál, holdfényt nézem, <br>Jöveteled neszét, megérzem… <br>Végre a karodban <br>Tobzódok vágyadban. <br>Lelkedet, testemmel is érzem… <br> <br>Vecsés –Szabadka, 2018. szept. 27. Kustra Ferenc József – a páros LIMERIKET én írtam, a páratlant Jurisin Szőke Margit <br>

(10 szavas) <br>Szívem nem találja nyugalmát, <br>Vesztett sok létcsatát, még vívja harcát. <br>* <br>Sírás-rívás, hangos jajongás… vesznek ködbe, <br>Rossz ez, mint a döntőben vesztes vívó csörte. <br>Már alkonyodik, éj közelít, még van élet, <br>Bármilyen volt is sorsom, enyém ez az élet. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Nem találja nyugalmát, még vívja harcát! <br>Szívem fáj, szenved, vesztett sok élet csatát. <br>Nem találja nyugalmát, még vívja harcát! <br> <br>Vecsés, 2014. január 8. – Szabadka, 2018. szeptember, 26. -Kustra Ferenc József - a verset én írtam, elé a 10 szavast és utána a 3 soros-zárttükrös –t, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. <br>