Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem mese szinten…
<br>
<br>Az élet szépséges…
<br>Fölmerülhet probléma
<br>És a sok rossz, nem óda…
<br>Az élet, nagy csoda…
<br>Van, kinek lesz hosszú lét,
<br>Kerülje… az betegségét.
<br>Az élet egyszeri…
<br>Boldognak lenni, a mát megélni,
<br>Mit élet kínál és túlélni.
<br>***
<br>Szép az élet, szeresd!
<br>Van, hogy fájdalmat okoz,
<br>Ám boldogságot is hoz.
<br>Élni érdemes! Élj!
<br>Ragadd meg a pillanatot,
<br>Éld meg hát a boldogságot!
<br>Egy életed van, óvd!
<br>Ne tékozold el, ne légy kevély,
<br>Élj okosan, nincs még egy esély!
<br>
<br>Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 16. – Kustra Ferenc József – az első 9 sorost én írtam, míg a másodikat –sedoka- filozófia alapján, „más szemszögből”- szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit, aminek a címe: Az élet nem mese...
<br>
Valahol, vonat zakatol, mozdonyom füttye rikolt,
<br>Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont.
<br>Hah! Megint itt van egy újabb életállomás...
<br>Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás.
<br>
<br>(„bambuszliget”: vu-csüe - 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa)
<br>Lét-vonat fékez,
<br>Itt egy állomás.
<br>Lét-vagon terhes,
<br>Lesz-e megnyugvás?
<br>*
<br>
<br>Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel,
<br>Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e a hajnali fénnyel!
<br>Ahogy rohanvást sötétedik, rám világít a telihold.
<br>A fülembe altatót dalol éj, feszültségemet felold…
<br>A rubintvörös fénysugarak, lassan, elmosódva oldódnak az éjben,
<br>Öregen, már egyre kevesebbet látok sötétedő naplementében…
<br>
<br>(„Vágyódás délre”: Yijiangnan - 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa)
<br>Csodás est,
<br>Hoz fénylő hajnalt?
<br>Világít az ezüst Hold,
<br>Bút felold, hint nyugalmat.
<br>Fény éjbe’ hamvadt.
<br>*
<br>
<br>Ahogy sötétedik, látom a nappali szín megfakult…
<br>Ezzel együtt a mából, holnapra lesz az örökös múlt.
<br>Most éjjel, majd megtudom, a Hold csak nekem énekel,
<br>A róka, meg megijed, és majd vonítva rohan el…
<br>Álmomban és majd talán hős, daliás fűszál leszek,
<br>Inaló rókának meg nagy, buktató gáncsot vetek…
<br>
<br>(„Vágyódás délre”: Shiliuziling - 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
<br>Már
<br>Holnap múlt a ma... nem vár!
<br>A csodát
<br>Éld meg most, ma már!
<br>*
<br>
<br>Álmomban talán hegyi ösvényeken járok... bokrosak, kuszák.
<br>Folyton botlok, el ne essek, vigyáznék... lépéseim tétovák…
<br>Lassan, de nagyon elhamvad, a hamvasztó lobogás,
<br>Reményteljes volt a ma, holnap vajon mitől lesz más?
<br>Nekem világítanak… majd reggel felé a csillagok?
<br>Életemben az ami szép volt, holnap újra felragyog?
<br>
<br>(„(erős)vágyakozás”:Ku- xiangsi - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
<br>Álmomban útra kelek
<br>Tétován,
<br>Nehezek
<br>Lépéseim.
<br>Éjben merengek,
<br>Hoz-e vajon a holnap
<br>Reményt, fényt s
<br>Jeleket?
<br>*
<br>
<br>Jól hallom, énértem szólnak csendes éji harangok?
<br>Vagy talán rosszul hallom? Ezek halk, mennyei hangok?
<br>Kilépek a peronra és szívbemarkoló dalokat dúdolok,
<br>Közben meg elgondolkozok, hogy halál közel van… majd elhamvadok.
<br>
<br>(„bambuszliget”: Zhuzchici 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
<br>Harang szól, kiért vajon?
<br>Dallama, szívembe hatol.
<br>Dúdolgatom: Odaát
<br>Találkozunk valahol...
<br>
<br>Vecsés, 2014. január 1. – Szabadka, 2018. július 12. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, alá a kínai formákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A kínai formák címe:”Odaát valahol...”
<br>
Hétköznapi pszichológia (Hol a problémamegoldás?)
<br>
<br>Régebben én voltam a még élő múltam,
<br>Mára, főként a jelenembe avultam...
<br>Régebben én voltam a még élő múltam.
<br>
<br>(HIAQ)
<br>Tüzes lét, élénk múlt,
<br>Hitvány jelenemben avult.
<br>Anno boldog voltam.
<br>*
<br>
<br>Az életem tanítgatott engem, de főként, balgán remélni,
<br>Azt meg máig nem is értem, mért kellett nekem elnézést kérni?
<br>A fűben akkor is fényes hátú bogarak rohangáltak,
<br>Én meg reméltem, hogy segítenek a mezőgazdaságnak…
<br>
<br>Régen még reméltem,
<br>Ám korán hoppon maradtam.
<br>Sorsom elbánt velem.
<br>*
<br>
<br>De aztán az élet-házamba, betette a kezét a mese-élet farkasa,
<br>Vele azonnal úgy jártam, -be is jött- mint mesében a jóhiszemű malacka…
<br>Ujjnyi tépőfogait magával hordta,
<br>Lelkemet ezekkel, szét is marcangolta.
<br>Mára már nincsen bennem lélek, ami még marcangolható,
<br>De ő tudja, hogy a rettegésem, hogyan is fokozható!
<br>
<br>(sedoka)
<br>Létem vagy sorsom?
<br>Elvette kit szerettem,
<br>S a többi közelállót.
<br>
<br>Szeretteimtől
<br>Korán megfosztott engem.
<br>Kettétörte életem.
<br>*
<br>
<br>Én szerencsétlen, az óta saját labirintusomban élek,
<br>A napjaimat kiteszi, hogy folyvást esdek, kegyelmet kérek…
<br>Én szerencsétlen, az óta saját labirintusomban élek.
<br>
<br>(apeva)
<br>Így
<br>Tellik
<br>Bánatban
<br>Sok-sok napom.
<br>Kegyelmet esdek.
<br>*
<br>
<br>A sorsom nagyon pudvás, mint a régi fekete retek,
<br>Hogy elhagyná már a létemet, jelet fel nem fedezek!
<br>Azt mondja a sorsom, hogy meg vagyon írva: eltűrni!
<br>E szenvedés alatt, mást tenni? Nem látszik enyhülni…
<br>
<br>Sorsom írva kaptam,
<br>Elviselnem kell mit rám rótt.
<br>Szenvedés nem lanyhul.
<br>*
<br>
<br>Néha látom én is, hogy a napocska igen fényesen rám is süt,
<br>De hamar vége, mert a létem a végzetem és árnyéka... leüt!
<br>Az utamon keresem magamat, mert érzem... vagyok az elveszett lélek,
<br>Az ellenségem uralkodik, őt persze nem fogják vissza semmi fékek…
<br>
<br>Útvesztőn járok,
<br>Nem találom magamat.
<br>Létem lesz a végzetem.
<br>
<br>Tévúton megyek,
<br>Létem lesz a végzetem.
<br>Elveszett lélek vagyok.
<br>*
<br>
<br>Láttam már néha, hogy a felhők között villannak az ég, csodás szép kékek.
<br>Végzetem a létem, hogy örülhetnék, ha csak néha villannak a kékek?
<br>Láttam már néha, hogy a felhők között villannak az ég, csodás szép kékek.
<br>
<br>Ritkán villan fény rám.
<br>Soha már nem leszek boldog?
<br>Létem a végzetem?
<br>*
<br>
<br>A labirintusnak, azt vélem, hogy momentán zárva a kijárata,
<br>Az életemben, olyanok a körülmények, mind életem bánata...
<br>A labirintusnak, azt vélem, hogy momentán zárva a kijárata.
<br>
<br>Életem csak bánat,
<br>Útvesztőből nincs kijárat.
<br>Magány őrzi zárkám.
<br>*
<br>
<br>A vörös ködöm rátelepszik a lelkemre,
<br>Nincsen is más, menjek fel végleg a mennyekbe?
<br>A vörös ködöm rátelepszik a lelkemre…
<br>
<br>Gyász,
<br>Lelkem
<br>Fedi már
<br>Nagyon régen.
<br>Mennybe kell mennem?
<br>*
<br>
<br>A világ bizony nézve, talán csak annyit lát, hogy egy szép, bokros kertben lakok,
<br>Azt nem tudják, hogy, ez egy labirintus, itt élek és elátkozva lakolok…
<br>A világ bizony nézve, talán csak annyit lát, hogy egy szép, bokros kertben lakok,
<br>
<br>Ki csak kertem látja,
<br>Nem látja lelkem zárkáját.
<br>Bűnhődöm... átoktól.
<br>*
<br>
<br>Érzem, ezt a tetves, fagyott élet telet, kitartok, még egy kicsit bírnom kell,
<br>És előkerül a szerencsém is, aki tudja, nekem végre kegyelem kell!
<br>Még egyelőre, csak nézek a világra nagyon jogosan megorrontva,
<br>Mi a fekete fényt rám ontja, de már érzem, hogy jön… fehér fényt rám ontva.
<br>Bánat szülte álmokban, minden éjjel, szeretetben kiteljesedek,
<br>A bánattal teljes matt-fénytelen napokban, egész nap buzgón esdek…
<br>
<br>Szép álmom még van,
<br>Bútól matt napjaimban
<br>Szebb jövőt esdekelek.
<br>
<br>Álmom reményt ad,
<br>Bús napjaimban esdek.
<br>Jöjjön már a kék madár!
<br>*
<br>
<br>Sívárósodott világomban beszűkült pupillás szemekkel,
<br>Átbandukolni létből az életbe… úgy vágyok, szeretettel…
<br>Sívárósodott világomban beszűkült pupillás szemekkel.
<br>
<br>Vecsés, 2016. március 27. – Szabadka, 2018. július 22. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam, alá a HIAQ –t, az apevát és a sedoka –t, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: „Sorsom, előre írva…”
<br>
Élet összefoglaló…
<br>
<br>Megszülettünk
<br>Emberré lettünk…
<br>
<br>(10 szavas)
<br>Megszülettünk, felnőttünk, jövőt reméltünk.
<br>Hittük emberek leszünk! Vajon azok lettünk?
<br>*
<br>
<br>Volt egy hosszú létünk,
<br>Valamilyen életünk!
<br>
<br>Sok év van mögöttünk,
<br>Éltünk, küzdöttünk, boldogságot mégis keveset leltünk.
<br>*
<br>
<br>Utódok sírnak érettünk,
<br>És elemzik, elmúlt életünk…
<br>
<br>Talán gyerekeink, unokáink könnyet ejtenek értünk,
<br>Rólunk beszélnek… őrzik emlékünk.
<br>
<br>Vecsés, 2017. április 2. – Szabadka, 2018. június 14. – Kustra Ferenc – A kétsoros verset én írtam, alá a 10 szavasokat: szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A 10 szavasok címe:”Őrzik-e emlékünk?” A kétsorosaim, hosszított szótagszámúak…
<br>
Renga-láncversben az évszakokról
<br>
<br>Nyárias tavasz
<br>Befedi, mind’ a tájat.
<br>Hajnal, még hűvös!
<br>Borús az idő,
<br>Ónos eső csepereg.
<br>Az éjjel fagyott!
<br>Korai meleg
<br>Napok, nyarat ígérnek.
<br>Egy kicsit félő...
<br>Jégeső pereg,
<br>Felhőktől szürke az ég.
<br>Télies idő.
<br>Esőcsepp hullik,
<br>Levelek epekednek.
<br>Új lét locsolás.
<br>Napnak fénye nincs,
<br>Ónos felhők takarják.
<br>Látás homályos.
<br>Őzek, pataknál
<br>Isznak és nézelődnek.
<br>Nap süti őket.
<br>Ködös éjszaka...
<br>Bokrot zúzmara lepte.
<br>Higanyszál süllyed!
<br>Égi csatornák,
<br>Naptestvérrel éltetnek.
<br>Élet feltámadt.
<br>Hajnal már deres,
<br>Hideg északi szél fúj.
<br>Fagyos nappalok.
<br>Forgószél megjött,
<br>Tarolja virágokat.
<br>Palánta kicsi.
<br>Zúzmara fákon,
<br>Örökzöldeken csillan.
<br>Piciny jégcsapok.
<br>Kergetőzik két
<br>Bogár! Napocska lesüt.
<br>Hajnal, korán jő.
<br>Hódara hullik,
<br>Kert, mező hófehér lesz.
<br>Metsző hideg.
<br>Zuhog az eső,
<br>Már hömpölyög a patak.
<br>Minden megtisztul.
<br>Csillagos éjjelt,
<br>Hóvihar nem zavarja.
<br>Havon, fény csillog.
<br>Este szemerkél,
<br>Ágon, madárka csipog
<br>Cica közelít!
<br>A lehullott hó,
<br>Talpak alatt már csúszik.
<br>Fagyos hókristály.
<br>Meggyfa-lombok közt
<br>Előbukkan az este.
<br>Hangos, madárzaj.
<br>Csupasz ágakon
<br>Hótakaró, levél nincs.
<br>Kéreg képződmény.
<br>Madárka csipog,
<br>Ibolyák mosolyognak.
<br>Idő melegszik.
<br>Havas ágakon,
<br>Cinegék dideregnek.
<br>Elnémult dalok.
<br>Ligeti fák közt,
<br>Majdnem végtelen a tér.
<br>Vadkan kóricál.
<br>Fagyos udvaron,
<br>Kicsi csikó esik-kel.
<br>Állni képtelen.
<br>Madárraj csivit,
<br>Fészekről vitatkozás.
<br>Gyorsan felépül.
<br>Járdák csúszósak,
<br>Menni csak lassan lehet.
<br>Veszély fenyeget.
<br>Szél még nem meleg.
<br>Éjszaka, még oly’ hűvös!
<br>Fiatalodás...
<br>Szemerkélő hó,
<br>Metszőn hideg! Szép fehér.
<br>Ködös lélegzet.
<br>Hűs szellő sétál,
<br>A sarjadó-fűs réten.
<br>Zöld változása.
<br>Hóember készül,
<br>Szán siklik hegyoldalon.
<br>Nevetés hallik.
<br>Reccsenő ágnak,
<br>Nehéz volt régi élet.
<br>Ez már nem zöldül.
<br>Hóember dermed
<br>Egyedül az udvarban.
<br>Dermesztő hideg.
<br>A nádas ember
<br>Magasságú sűrűség.
<br>Zöld fűszigetek.
<br>Kékbe derült ég,
<br>Felhőtlen, tiszta égalj.
<br>Havas forgószél.
<br>Bimbó és szirom,
<br>Zöld levél száron, jó sok.
<br>Váza még üres...
<br>Éjnek békéjét,
<br>Hideg szél megzavarja.
<br>Hóbuckák, reggel...
<br>Cseresznyevirág
<br>Szirmok nagy fellegekben.
<br>Arany napsugár.
<br>Fákon, zúzmara
<br>Az úr, minden hófehér.
<br>Ág, mint szélhárfa.
<br>Nap süt a rétre
<br>Cinegékre, birkákra.
<br>Terjedő élet.
<br>Hideg, jeges szél
<br>Porhót fúj, szembe, szájba.
<br>Jeges fuvallat.
<br>Párás éjszaka,
<br>Illattalan esőszag.
<br>Matt színű sötét.
<br>Fagyos fuvallat
<br>Megrezzenti a nádast.
<br>Madárraj, riadt.
<br>Fűtakaróval
<br>Alszik, sok apró bogár.
<br>Zöldes napkelet.
<br>Havas bokrok
<br>Alatt, vaddisznó turkál.
<br>Föld kemény, fagyos.
<br>Zöldre váltanak
<br>Az eddig kopasz ágak.
<br>Madárdal harsog.
<br>Rögök, fehérbe
<br>Burkolóztak, megfagytak.
<br>Hófehér szántás.
<br>Seregély, eszi
<br>Gyümölcs kezdeményeket.
<br>Fiókák lesznek.
<br>Havas ugaron
<br>Fácánok kapirgálnak,
<br>Eledel hiány.
<br>Szellő polkázik,
<br>Kócolja erdő haját.
<br>Pókháló készül.
<br>Nyulacska fagyos
<br>Fakérget rágcsál, fű nincs.
<br>Végtelen fehér...
<br>Hajnal sugara
<br>Holdnak fényét elűzi.
<br>Szél is feltámad...
<br>Nyári-út havas,
<br>Kétfogatos szán csúszik.
<br>Csengő csilingel.
<br>Már kizöldelltek
<br>A fák, rétek, új fészkek.
<br>Virító virág.
<br>Nyuszi riad, fut,
<br>Megzavarta csengőszó.
<br>Úr a félelem!
<br>Idő derűs már,
<br>Faágak égbe nyúlnak.
<br>Égkékje virít!
<br>Kert ékes dísze
<br>Sok fenyő, mind fehérben.
<br>Esküvő-ruhák.
<br>Kakukk szava zeng.
<br>Erdő mélyén gyöngyvirág.
<br>Zöld a fűszőnyeg.
<br>Hónak súlya nagy,
<br>Tuják ága földet ér.
<br>Alázkodó fák...
<br>Erdő illata
<br>Édeskés vidékillat.
<br>Virágpor özön.
<br>Mohos a tölgyfa,
<br>Bent a sűrű erdőben.
<br>Hóborította.
<br>Örök éj vége!
<br>Patakokban, olvadt lé.
<br>Lélekfa nyílik.
<br>Havas fán mókus,
<br>Mogyorót tör serényen.
<br>Tartalék még van.
<br>Kertekbe oson
<br>És bimbókat kinyitja.
<br>Remény évszaka!
<br>Nap már alant jár,
<br>Jégcsapok az ereszen.
<br>Fagyos hajnal lesz.
<br>Pattanó rüggyel
<br>Kel a hajnali remény.
<br>Remény, állandó!
<br>Hideg szél szárnya
<br>Karcol jégvirágokat.
<br>Rózsás ablakok.
<br>Egy hulló levél
<br>Kacagva hull lefelé.
<br>Van sarjadó új...
<br>Kis madár a fán
<br>Didereg, eledelt vár.
<br>Fagyhalál közel.
<br>Szellő belengi
<br>Rügyező cseresznyefát.
<br>Sok virágszirom.
<br>Föld és ég fehér
<br>Csillag egy sem, hó szakad.
<br>Éjszaka... hideg.
<br>Rügyek duzzadnak
<br>Barackfán, lesz sok lekvár.
<br>Derűs virágzás.
<br>Meredélyeken
<br>Araszolni, holdfényben.
<br>Gyötrő túra hely.
<br>Illatos virág
<br>Csöndben hoz megújhodást.
<br>Levél zöldülés.
<br>Havas utakon,
<br>Hegyekben talpra lépni!
<br>Hold meg világít.
<br>Csermely csöndesen
<br>Csobog, fagyveszély megszűnt.
<br>Zöldülő erdők.
<br>Pirkad, kel a Nap,
<br>Sugara havon csillan.
<br>Verőfényes nap.
<br>Már az új vetés
<br>Is sarjadásnak indult.
<br>Lesz majd, új kenyér.
<br>Kergetőzve fúj
<br>Erős szél, havat hordja.
<br>Lesz hó mindenhol.
<br>Pataknak partján
<br>Csend honol. Rügypattanás.
<br>Langy szellő sétál.
<br>Derűs égbolton
<br>Szikráznak a csillagok,
<br>Dermesztő fagyok.
<br>Ligeti fák közt,
<br>Majdnem végtelen a tér.
<br>Vadkan kóricál.
<br>Éj sötétjében
<br>Forgószél kerekedik.
<br>Hófúvásveszély.
<br>Liget közepén,
<br>Terebélyes, nagy tölgyfa.
<br>Egyre kérgesebb.
<br>Őrjöng a vihar,
<br>Kéménybe beledudál.
<br>Kemence krahál.
<br>Telihold fénye,
<br>Megvilágítja erdőt.
<br>Ligetben, árnyak.
<br>Tör, zúz a vihar,
<br>Tetőcserép hóval száll.
<br>Kémény nem mozdul.
<br>Erdő rügyezik,
<br>Zöld réten, virágillat.
<br>Lombok suhognak.
<br>Vad szél havat hord,
<br>Hótorlaszokat képez.
<br>Járhatatlan út.
<br>Erdőt és mezőt
<br>Bejárja, friss szelecske.
<br>Még nincs fülledtség.
<br>Szánkó sem segít,
<br>Nincs mivel közlekedni.
<br>Hórabság honol...
<br>Napsütötte szél
<br>Dúdol, erdő fái közt.
<br>Melegedést vár.
<br>Világosodik,
<br>Csendet tör egy hókotró.
<br>Hórabság vége.
<br>Árva virágmag,
<br>Szél kénye-kedvére száll.
<br>Élet rejteke.
<br>Napnak sugara,
<br>Hóbuckán fürgén táncol.
<br>Csendes téli nap.
<br>Pázsiton csillan,
<br>A sok-sok eső-gyöngyszem.
<br>Élet ébredés.
<br>Hólabda süvít,
<br>Légben gyerekkacaj száll.
<br>Boldogság árad.
<br>A levegőben
<br>Érezni, már langy is van.
<br>Nedves léghullám.
<br>Dombról szán csúszik,
<br>Korcsolya meg lesiklik.
<br>Testmozgás fontos.
<br>A kezdeti hit
<br>Lelkesíti világot.
<br>Élet, megfogant.
<br>Lanyhuló télben
<br>Rügyeznek rózsabokrok.
<br>Hold rávilágít...
<br>
<br>Vecsés – Szabadka, 2018. május 26. – 2018. május 30. -ig. – Kustra Ferenc József– 100 darabos Renga-láncvers eredeti stílusban. A tavaszi –páratlan- haikukat én írtam, a –páros- télieket szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit!
<br>
