Pedig érdemtelen vagyok rá… <br> <br>Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem, <br>Mert ez a mostani a végső lehetetlenem… <br>Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem. <br> <br>Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött, <br>A csendem a semmi, addig körözött, míg lelkembe nem öltözött… <br>Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött. <br> <br>Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe, <br>Ezzel a léte kiteljesedik, az élete végzetes semmiségébe… <br>Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe. <br> <br>Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek, <br>A sorsok azonban összefogtak, így aztán mi lettünk az érdemtelenek… <br>Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek. <br> <br>Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem, <br>Az idő és így az öregség sem áll meg, létem, sorsom a tehetetlenem… <br>Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem. <br> <br>Vecsés, 2019. szeptember 7. – Kustra Ferenc József - íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az! Ráadásul az ízlésünk sem ugyanaz!) <br>

Látszik, hogy ideér a tavasz… <br> <br>(Senrju) <br>Már látszott, hogy a <br>Mezőn, nyílnak virágok. <br>Jó volt élveztem. <br>* <br>Láttam szépséget, <br>Gaz-féléket, halomban. <br>Orromban illat! <br>* <br>Jó levegőn, jó <br>Volt… virág kezdemény… volt. <br>Illat és látvány. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Már látszott, a legelő virágai nyíltak, <br>Egyre szebbek színhalmazok, megmutatkoztak... <br>Már látszott, a legelő virágai nyíltak. <br> <br>A réten már, minden, buja-frissen kizöldellt, <br>Ámulva csak nézte, lelkem is emelkedett… <br>A réten már, minden, buja-frissen kizöldellt. <br> <br>Tavasz fékezhetetlenül előre lódult idei útján, <br>Mint istálló-ló, most részt vesz-vehet, nyárig is eltartó vágtán… <br>Tavasz fékezhetetlenül előre lódult idei útján. <br>* <br> <br>Néztem, hogy kicsi <br>Bogarak is futkostak. <br>Lét… gyarapodó. <br>* <br>Távoli erdő, <br>Mozdulatlan… őrségben. <br>Erős lombulás. <br>* <br>Séta, botorka, <br>Csokorba virágszedés. <br>Jó ez a napom. <br> <br>Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc József – Senrjú -ban és 3 soros-zárttükrös –ben. <br>(A Senrjú is &bdquo;haikuforma”, de itt nem a természetről szól, hanem azért nevezzük így, mert az emberről.) <br>

Zöld színben… <br> <br>Repülőtéri <br>Kifutón, zöld fű sarjad. <br>Szélzsák, tele van. <br>* <br>Mező lélegzik, <br>A madárfütty is harsan. <br>Zöld fű is sarjad. <br>* <br>Zöld fű sarjad a <br>Kertben, járdát díszíti. <br>Szép betonszegély. <br>* <br>Bimbó és szirom, <br>Zöld levél száron, jó sok. <br>Váza még üres… <br>* <br>A szomorúfűz <br>Ágai, már zöldesek. <br>Kacérkodó szél. <br>* <br>Örökkévalók <br>Nappalok és éjszakák. <br>Zöld rügyfakadás. <br>*** <br> <br>Erdők, mezők… <br> <br>Erdőt és mezőt <br>Bejárja, friss szelecske. <br>Még nincs fülledtség. <br>* <br>Természet, éled… <br>Erdő és mező, zöldül. <br>Csillagválasztás. <br>* <br>Mezők zöldülnek, <br>Erdők belombosodnak. <br>Derűsebb a táj. <br>* <br>Fák házasodnak, <br>Új rügyeket bontanak. <br>Életük újul. <br>* <br>Városi parkban, <br>Égbe nyúlnak platánok. <br>Kipattant levél. <br>* <br>Fák közt nyílik a <br>Remény. Lesznek rügyek is. <br>Volt hóolvadás. <br> <br>Vecsés, 2021. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott haiku csokorban és eredeti Baso féle stílusban. <br>

Tengerparti homokban, <br>Nyomok a homokban. <br>Homok a tengerparton, <br>Nyomok a tengerparton. <br>Ne ragozzuk ezt a kérdést, <br>Tegyünk fel egy újabb kérdést: <br>Homok-e a nyomunkban <br>Vagy <br>Nyomunk-e a homokban? <br> <br>Budapest, 1997. február 10. – Kustra Ferenc József <br>

Álmaim kellettek, de ha nem is volt köd, mégis abba vesztek <br>És vágyaimat… megvalósítani, soha nem sikerültek… <br>Álma mindenkinek van, mert még ébren is oly' sokszor álmodik, <br>És vágya? Abból áll élet, akkor is, ha… de nem teljesedik. <br> <br>A fránya élet az álmokat ki sem bontja, becsomagolja, <br>És mikor összegyűltek, mint kocsiról a szenet, csak leszórja. <br>Van, akinek a telihold világánál nagyon rossz az álma, <br>Lehet, hogy túl sokat álmodott? Most élet büntetése várja? <br> <br>Én azonban szeretném, ne legyenek szomorúak a hangok, <br>Otthon az asztalnál, ha díszítjük, legyenek friss fenyőlombok. <br> <br>Nem voltam én soha piperkőcködő <br>Bár nem voltam én soha kévekötő! <br>Hogy lettem volna? Soha nem voltam én kerékkötő, <br>De az álmaim csak elrepültek, mint szitakötő! <br> <br>Hajnalban a már ráncos, öreg, álmos Hold is nyugovóra tér, <br>De majd holnap este, már új nemzedéknek, sok új álmot ígér… <br> <br>Vecsés, 2014. december 12. – Kustra Ferenc József <br>