Az erdő elhagyatott részén, <br>Mondhatnám, hogy elbújtság ölén, <br>Találtam korhadt, régi kis padot, <br>Alattam roskadt és hanyatt vágott. <br> <br>Édes csillagocskám, Neked mondom, úgy hiányoztál, <br>Mert ha ketten lettünk volna, és Te is hátasoztál <br>Volna, a nagy kacajban látnám, nem is riadoztál. <br> <br>Elhagyott ez a környék, és vizes, mert éjjel esett, <br>Ettől még persze nem vagy itt, keresem feleletet. <br>Szívem itt van velem, de mindketten magányosan vagyunk, <br>Kettőn szerelme már nincs, elmúlt, így már nem lobog hajunk... <br> <br>Egyedül estem a csatakos fűbe, mert Te már másik úton jársz, <br>Egyedül maradtam a bús életemben, de még szeretlek! Mást vársz? <br>Nemcsak a kispad omlott össze, de a szerelmünk... éltedből: kizársz! <br> <br>Nincs már, hogy a kapuban megvársz, <br>Nincs már, hogy velem erdőben jársz, <br>Nincs már, hogy a szívedbe bezársz, <br>Nincs már, értem-nálam: közbenjársz. <br> <br>Nincs, már mit tenni elmúlt a szívbéli szépség, <br>Szerelmünk, szögezzük le mi lett? Megholt vénség... <br>Pedig itt kóricálnak az őzek, <br>Madarak dalolnak, mind csőrösek... <br>Bennem még mindig dúlna a harckészség, <br>De sajnos, nem vagy te már a legénység... <br> <br>Vecsés, 2020. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: a szerelemről. <br>

Még meddig hitegetsz Borbála? <br>Döntésedet úgy vártam mára. <br>Beleegyezésed, <br>Mutatja készséged. <br>Ne nyomj a kétségek aljára! <br> <br>Lator az életem nélküled, <br>Álmodozok én… de csak veled. <br>Délibáb, mit látok, <br>Álmon futkorászok. <br>Ha lerázol, seb be nem heged. <br> <br>Vége szerelmem, engem emészt! <br>Pedig rád pazarolnám egészt… <br>Ó, de szeretnélek, <br>A jóba vinnélek… <br>Ha nem... Erős vágyam elemészt! <br> <br>Vecsés, 2019. augusztus 19. – Kustra Ferenc József – Romantikus LIMERIK csokor <br>

Egy álomba csöppentem hirtelen,<br>Nem is értettem, mi történik velem.<br>De oly csodás lett az életem,<br>Mit már remélni sem mertem.<br>Kit megérint ez az érzelem,<br>Feledni nem tudja sohasem.<br>De az álom nem valóság,<br>S véget is ér oly hirtelen.<br>Ám az életem, nem lesz<br>Már többé a régi énnekem.

Kérlek, ülj ide mellém,<br>Érintsd meg lelkem,<br>Lehelj csókot reá csendesen,<br>És én azt soha nem feledem.<br> <br>Nem feledem nézésed sem,<br>Mellyel te láttál engem,<br>Ahogy eddig senki más nem,<br>Tán még én magamat sem.<br> <br>Nem feledem érintésed,<br>Amint hozzám érsz gyengéden,<br>Lágyan kezedhez húzod kezem,<br>Ilyenkor érzem, megérkezem.<br> <br>A boldog, félszeg félmosoly,<br>Mely mindig ott ül arcodon,<br>A világot jelenti nekem…<br> Ezt az érzést, most is<br> <br>Megkönnyezem.

Ó! A szélkakas, <br>Folyvást szolgálatban van. <br>Pihenni sem tud. <br>Ifjonc, pörög szüntelen, <br>Le nem áll, türelmetlen. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>A kémény legfőbb őre. <br>Füstirányító. <br>Kéményen szél karolja <br>Ő a füstöt sodorja. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Gólyákat elüldözi, <br>Harcos kéményőr. <br>Hű őre a kéménynek, <br>Gólyák nem fészkelhetnek. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Nélkülözhetetlen ő. <br>Szélerőt befog. <br>Fontos, szélirány jelző, <br>Ő nem csirke kergető... <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Egy csirkét sem szerethet. <br>Társ nélkül forog. <br>Dombról, sok csirke lesi, <br>Észre őt mért nem veszi? <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Nem kapar, reggel csendes. <br>Nincs trágyadombja. <br>Kacérkodását vágyják... <br>Nap, mint nap csak őt várják. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Szélcsendben is van füstje. <br>Száll, kékes égbe! <br>Lágy szellő már nem hajtja, <br>Őt az egylet még várja... <br>* <br>Ó! A szélkakas <br>Is öregszik, már rozsdás. <br>Csendes nyikorgás... <br>Idő múlt -foga- marta... <br>Alig hallik, jaj, szava. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Kis szélben már nem forog... <br>Sok tyúk... leves lett! <br>Már nem mozdul...nem heves, <br>Terítéken... tyúkleves. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Ha nincs szél. nem dolgozik... <br>Leves lett… tyúkból. <br> Vigyázz hát kibe szeretsz! <br>Lesz belőled tyúkleves.... <br> <br>Vecsés, 2013. június 9. – Szabadka, 2018. szeptember 18. – Kustra Ferenc József – a fél haiku láncot én írtam, alá a tanka verset, szerző-, és poéta társam Jurisin, Szőke Margit. A vers címe: Vigyázz, kibe szeretsz... <br>