Idő 
Értékelés 
Értékelés Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven?
<br>
<br>Ezek, nem lehetetlenek… mert én vezekelek!
<br>Életet… élem és élvezem, és felnevetek.
<br>Helyem keresem Kedvesem! Én, ezért remegek.
<br>
<br>Kell
<br>Kezed!
<br>Kezembe
<br>Helyezd eme
<br>Percben. Ne kérdezz!
<br>
<br>Félelmek még lehetnek, de erre, rendre… hetykén teszek.
<br>Ez nekem ereje részleteknek és e feltételek.
<br>
<br>Mért
<br>Kérnem,
<br>Mert enyém?
<br>Éppen ezért,
<br>Nem kérem, veszem.
<br>
<br>Megérkeztél, remek lesz nekem veled,
<br>Kedvesem, remek ez elméd… fejedben.
<br>Lehet szétesett? Mert, én meghegesztem…
<br>Neked ezt, segedelemmel megteszem.
<br>
<br>Még
<br>meg sem
<br>tetted, mért
<br>Vezekelnél?
<br>Ne emészd lényed.
<br>
<br>El kell még mesélnem, szerencse lett végre gyermekem,
<br>Vele kelek-fekszek. Nevetségesen he-herészek.
<br>Ez év embere, ezt elnézte nekem. Reménykedek.
<br>
<br>Ne
<br>Engedj
<br>Kedvesem!
<br>Szeretetre
<br>Éhezve mennem.
<br>
<br>Én szerencsémre leheveredtem,
<br>Fejem letettem, Bécs térképemen.
<br>Fekve, de remegve vezekelek.
<br>
<br>Te
<br>Velem,
<br>Én veled,
<br>Lehetetlen!?
<br>Ez reménytelen?
<br>
<br>Lélek leheveredett, megértést keresve,
<br>Heverésznem kell de, nem heveny elmerengve.
<br>Kedvesem, emlékek bennem megrekedtek,
<br>Lét végén... régen-fényében elmerengek.
<br>
<br>Vecsés, 2017. november 2. – Szabadka, 2017. november 13. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:”Tedd kezed kezembe...”
<br>
Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven?
<br>
<br>Lépj
<br>Egyet,
<br>Egy lépést.
<br>Nem észleled,
<br>Lelkem zenéjét?
<br>
<br>Csendes reggelen, még egyet szenderegve,
<br>Ébredezek, mert megyek messze.
<br>Veled megyek, merre? Ezt nem lelem,
<br>De, lehet esetleg remek reményem?
<br>
<br>Mért
<br>Vezet
<br>Képzelet
<br>Téves helyre?
<br>Reményt nem vesztek.
<br>
<br>Erre kell lenned, mert emerre
<br>Vezet lelkek képzelete, messze.
<br>Nem erre kell keresnem?
<br>
<br>Még
<br>Remény
<br>Bennem él,
<br>Kereslek én.
<br>Mért rejt messzeség?
<br>
<br>Elmém lépett, eme nem rest lehetségest,
<br>Megmenthetetlen létemet, e fényességest.
<br>
<br>Kell
<br>Érzés,
<br>S szeretet,
<br>Kellesz kedves!
<br>Mért lehetetlen?
<br>
<br>Menjek esetleg egy egyben,
<br>Te meg, esetleg, helyben, szemben?
<br>Megverekszem, mert helyem legyen veled szemben!
<br>Érzed? Esdek, mert nekem ez helyem, végzetemben.
<br>
<br>Még
<br>Merre
<br>Kell mennem?
<br>Merre vesztél?
<br>Képzeletben élsz?!
<br>
<br>Hej! Megleltelek, de nem értem,
<br>Szeretet a fék-elem és én sejtem.
<br>Menten lever lélekben e félelem.
<br>Keresem éjeken… ez szerelem?
<br>
<br>Lenn
<br>Délben,
<br>Fenn éjjel,
<br>Kereslek én.
<br>Kétség nem ér el.
<br>
<br>
<br>Vecsés, 2017. november 1. – Szabadka, 2017. november 11. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:
<br> ,,Kereslek, de nem lellek...’’
<br>
A télről, kínai versformában…
<br>
<br>Zúzmara
<br>Fekszik fenyőkön,
<br>Téli hajnal lehelte.
<br>Sötétség van felhőkön,
<br>Szánkós... ráköszön.
<br>
<br>Immár hajnalpír hasad,
<br>Fénye határra tapad.
<br>Megjött a szép kikelet,
<br>Szellő csókol s elszalad.
<br>*
<br>
<br>Hófelhők
<br>Borítják tájat,
<br>Színük egy szín fekete.
<br>Erdei út, holtjárat.
<br>Út, jeges járat.
<br>
<br>Harmat lepi a határt,
<br>Szellő viszi illatát.
<br>Akár egy virágoskert,
<br>Lásd, a színpompás határt.
<br>*
<br>
<br>Domboldal
<br>Szánkósok helye,
<br>Gyerekzsivaj hallatszik.
<br>Közeli földút helye,
<br>Hóban elrejtve.
<br>
<br>E szépség olyan csodás,
<br>Éled érzés s vágyódás.
<br>Jöjj ki velem a rétre,
<br>Oly jó az álmodozás.
<br>
<br>Vecsés, 2018. február 10. – Szabadka, 2018. február 12. – Kustra Ferenc József -Kínai „bambuszköltészet”= az írásom:„Yijiangnan” , szótag: 3-5-7-7-5 Rímképlet: xaxaa. – alatta: Jurisin Szőke Margit írása: „zhuzchici” 4x7 szótag Rímképlet: aaxa. (x=végtelen)
<br>
Hétköznapi pszichológia… ironikusan…
<br>
<br>Van sokféle találkozás, mindegyiktől kapsz valamit,
<br>Jót-rosszat, boldogságot-bánatot, igazit vagy talmit,
<br>Van sokféle találkozás, mindegyiktől kapsz valamit.
<br>*
<br>
<br>Egyesek meglásd, próbára tesznek, mások meg kihasználnak,
<br>És ez nem lesz kedvedre, nem szerez neked örömöt.
<br>De közben előfordulhat, hogy egyesek meg tanítanak…
<br>És
<br>Ez a sok rossz között, szerez neked életörömöt.
<br>
<br>Ezek a találkozások, majd meglátod, hogy rád… jól hatnak.
<br>*
<br>
<br>Sokból tanulhatsz... tanulságot vond le te,
<br>Meglásd, semmit nem vesztesz, csak nyerhetsz vele,
<br>Sokból tanulhatsz... tanulságot vond le te.
<br>
<br>Vecsés, 2017, november 19. – Szabadka, 2018. február 21. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam a 3 soros-zárttükrös –öket, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit és a címe:
<br>,,Mindegyiktől kapsz valamit’’
<br>
Vagyok én árva,
<br>Énekli
<br>Madárka
<br>
<br>Fent van az ágon,
<br>Dalol… fájón.
<br>Nekem mondja.
<br>Mondanivalója…
<br>*
<br>
<br>Az erdő
<br>Lombja
<br>Mesélő.
<br>
<br>Nekem susogja,
<br>Mily’ ember sorsa.
<br>Virág illata,
<br>Vak rosszat hozza.
<br>*
<br>
<br>Néznek levelek,
<br>Milyenek
<br>Emberek…
<br>
<br>Azonos vagyok,
<br>Vajh’ haldoklok?
<br>Létem köntöse leng,
<br>Lelkem folyvást eseng.
<br>*
<br>
<br>Álmaim csúcsa
<br>A jólét
<br>Húsa.
<br>
<br>Körtáncom egyedül
<br>Vágyom rendületlenül.
<br>Képzelgek hihetetlenül,
<br>Vágyódok olyan tehetetlenül.
<br>
<br>Vecsés, 2019. április 24. – Kustra Ferenc József – íródott: septolet csokorban.
<br>
