Idő 
Értékelés 
Értékelés Az érzelmek síkján…
<br>
<br>Kedves Barátném, mutasd a kottád,
<br>Mit mutat nekem az ábrád?
<br>
<br>Kedvesem!
<br>Ne keresd kottám.
<br>Egy húron pendülünk már.
<br>Húrom pengesd, búj hozzám,
<br>Szeretlek! -mondám.
<br>*
<br>
<br>Odaadó szeretőm… az egyetlen vagy,
<br>Aki bajban el nem hagy.
<br>
<br>Tudom jól,
<br>Egyetlen vagyok.
<br>Tűzön, vízen át együtt,
<br>Menni veled akarok,
<br>S végig... maradok!
<br>*
<br>
<br>Édes szerelmem mit mondasz, mindig édes,
<br>Finom, halk, fülbe csempészes…
<br>
<br>Édesem!
<br>Füledbe súgom:
<br>Imádlak, érted élek,
<br>A szerelmedben úszom.
<br>Karodba bújom!
<br>*
<br>
<br>Álmaink lépcsőjén hallgatom dalod…
<br>Nem fakó boldogság, remélem, hogy, akarod…
<br>
<br>Csak veled!
<br>Hallgasd a dalom,
<br>Simogató fuvallat,
<br>Szívből neked dalolom.
<br>Szeress, akarom!
<br>*
<br>
<br>Életem hangszere a Te szerelmed,
<br>Pengetem a húrjait, míg megengeded.
<br>
<br>Jöjj Édes!
<br>Tiéd szerelmem,
<br>Hangszered mért ne lenne?
<br>Pengesd, pengesd...élvezem.
<br>Játsszál még velem!
<br>*
<br>
<br>A mi napkelténk ébredezik horizont párnáján,
<br>Kávéját várja, napnak sugarán…
<br>
<br>Ébredni
<br>Édes kettesben,
<br>Meglesni nap felkeltét.
<br>Karjaink ölelésben,
<br>Meghitt békében.
<br>*
<br>
<br>Szerelmünk a mai napon is a régi,
<br>Közösségünket, napkelte fényli…
<br>
<br>Még ma is
<br>Minden a régi,
<br>Együtt várjuk a reggelt.
<br>Szerelmünk él, mennybéli,
<br>Nem fakult, égi...
<br>*
<br>
<br>Addig jó, míg remegő ujjaim cirógatnak,
<br>Mitől vágyaid, erőre kapnak…
<br>
<br>Vecsés, 2015. január 5. – Szabadka, 2018. június 7. - Kustra Ferenc- az erotikus 10 szavasokat én írtam, alá a kínai versformát= „Vágyódás délre”: "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vers címe:”Örök szerelem”
<br>
Az erotika szárnyán…
<br>
<br>Az ezüstös Hold nyitott ablakomon mosolyog be rám,
<br>A mosolyod várom, verset írnák, de eltompult pennám.
<br>Gondolatim nálad járnak, nem szül verset memóriám,
<br>Gyötrő vágyak feszítik testem, fogytán az energiám.
<br>
<br>(10 szavas)
<br>Csukott szemeid békét sugallnak…
<br>Közben meg benned a vágyak tombolnak
<br>*
<br>
<br>Üres és rideg az ágyam, belebújni borzong testem,
<br>Szívem magányos, hiányol, vágysóhajtól remeg keblem.
<br>Testem eped, hiányolja bársonykezed, jöjj Kedvesem!
<br>Ölelj, szeress, csitítsd a vágyam, hozz lázba, röpülj velem!
<br>
<br>(3 soros-zárttükrős)
<br>Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
<br>Dúl bennem a bizsergés, egyre nő... beteljesül két szív vágya...
<br>Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
<br>*
<br>
<br>Nincsen kínzó vágy, itt vagy velem, szorosan ölel kezed,
<br>Láz uralja énem, ingem gombolod, rólam leveszed.
<br>Rózsaszirmos ágyba viszel, hozzám simul izzó tested,
<br>Vágylázasan, erőteljesen csókolsz, számban a nyelved.
<br>
<br>(Limerick)
<br>Ez az, élvezem, hogy megjöttem,
<br>Oldalt fekszek, Te meg előttem.
<br>Kéj neszek... sóhajok,
<br>Bizsergést átadok.
<br>Vágy összeforraszt... téged, engem.
<br>*
<br>
<br>Kezed siklik nedves testemen, már gödreim keresed,
<br>Kérlek, amit vágysz, tegyed, élvezni akarom szerelmed.
<br>Testem fetreng kéjtől, vágytól, észveszejtő lenni veled,
<br>Sikoly tör ki ajkamon, egybeforr velem tested s lelked.
<br>
<br>Simogatlak, vicsorítok fogsorommal, torkomból hörgés tőr fel,
<br>Birkózók a tőled kapott, emelkedett érzéssel. Egy vagyok a kéjeddel.
<br>Az én testemben is tobzódik a vágy forrósága, sütkérezek kéjfényeddel.
<br>*
<br>
<br>Mintha már ezer év telt volna el, pedig most mentél el,
<br>Mutatókat nézem, szeretném, ha futnának ezerrel.
<br>Csoda jó veled, együttlétünkre vágyok, minden éjjel,
<br>Jöjj, siess hozzám! Röpülj velem újra az egekbe fel!
<br>*
<br>
<br>(Kínai: (erős) vágyakozás- „Ku- xiangsi” -7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
<br>Jövők újra, nem kések,
<br>Értelem?
<br>Kéj-éjek
<br>Elherdálva…?
<br>Éjjel, kéj-fények,
<br>Fognak világítani!
<br>Kéj, repdes…
<br>Kéj! Égek…
<br>
<br>Szabadka, 2018. június 29. – Vecsés, 2018. július 1. –Jurisin Szőke Margit– a verset én írtam, alá a 10 szavast, a 3 soros-zárttükrös –t, a limerik -t, a bokorrímest és a kínai formát, poéta-, és szerzőtársam Kustra Ferenc József. A vegyes címe: „Jövők újra, sietek…”
<br>
Gyöngyfény-színű ajkaid remélem a csókomra vágynak
<br>Ugyan, szeressük már izzadtra egymást… test és a vágyak…
<br>Még hiány van, nincs itt az ölelésed, pedig -csak miattad- felajzott vagyok,
<br>Fura mi? Pedig csak a szerelmi életünk teljesüléséért harcolok.
<br>
<br>Holdvilágos, magányos éjben szerelmedre vágyom,
<br>Testembe szorult vágyak a gyászom.
<br>
<br>Vágy
<br>Gyötri
<br>Testemet.
<br>Hiányod fáj!
<br>Katarzisra vár.
<br>*
<br>
<br>Szinte csak azon jár az eszem, hogy izzadt hasadon csúszkálok,
<br>Szádba meg csókot lehelek… de mikor? Erre is nagyon vágyok…
<br>Alkonyat mikorra elparázslik, itt már a karjaimban tarthatlak?
<br>Jó a szerelmes csend, de én kicsiholom belőled a kéj-hangokat!
<br>
<br>Vágymámoros, tüzelő tested kívánom,
<br>Forró csókjaid imádom, beteljesülésünkre úgy vágyom.
<br>
<br>Vágy
<br>Sóhaj
<br>Elhagyja
<br>Számat: Jöjj már!
<br>Téged akarlak!
<br>***
<br>
<br>Csendes vágyainkban összeölelkezünk,
<br>Aztán nem bírjuk és bele heveskedünk,
<br>Fellobban a szerelem tüze, az izzó levegőben,
<br>Én, birtokollak, de a vágyak, még csak ide jövőben…
<br>
<br>Ölelésed gyöngéd... bársonyként csúszik kezed testemen,
<br>Érzem tested-tüzét, siklok testeden.
<br>
<br>Vágy
<br>Permed,
<br>Heves csók
<br>Tüzet csihol.
<br>Szerelmünk lángol.
<br>*
<br>
<br>Dobbangat a szív és hasra is fektetlek,
<br>Dobbangat a szív és beléd szeretgetek…
<br>Dobbangat a szív és már ő is leizzadt,
<br>Dobbangat a szív és akarat még akadt…
<br>
<br>Kéjben úszik testünk, mámor fedi eszünk
<br>Egymásba beleveszünk... égig repülünk.
<br>
<br>Méz
<br>Édes
<br>Élvezet,
<br>Égbe repit
<br>Immár bennünket.
<br>***
<br>
<br>Kedveském, isteni voltál, nagyon mélyen éltelek,
<br>Kedveském, nagyon hatottak rám, finom rezdülések…
<br>Kedveském, már jár az eszem, újra, mikor élhetlek?
<br>
<br>Kedvesem, veled lenni káprázat,
<br>Minden vágyam újraélni, ezt a szerelemlázat.
<br>
<br>Vágy
<br>Gyötör
<br>Pedig csak
<br>Most mentél el.
<br>Jó veled! Jöjj már!
<br>
<br>Vecsés, 2018. január 14. – Szabadka, 2018. június 22. – Kustra Ferenc József– a verset én írtam, alá a 10 szavasokat és az apevákat poéta és szerzőtársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:”Szárnyaló vágyak”. „Permed”, régi szó = fokozódik, emelkedik.
<br>
Cél nélkül vándorlónak talán békésen nyájas az arca,
<br>De, ha ránézel orcájára, gonosz vigyor ülhet rajta.
<br>Éjszaka a párnámon, éber lelkem oly’ bús, bánatos,
<br>Mindenek cikáznak az agyamba… bolond gondolatos.
<br>
<br>Jaj, de nem érzi az eszem, hogy fekete a kedvem
<br>Várom, hogy majd kitisztul gondolatim. Ezt, remélem.
<br>Szerte szétszórt életem, talán így lehetne nyugodt.
<br>Ne járjak úgy, mint ki százért nyúl, de egyet sem fogott.
<br>
<br>Nyári nap már nem képes, tavaszi magasságán ragyogni,
<br>Nekem is, csak míg élek van időm dolgaim elvégezni.
<br>
<br>Hisszük vagy sem, haláli téboly az életünk,
<br>Rossz döntéssel, koppanva földet is érhetünk.
<br>Döcög, avagy vadul-örülten hajt veled a szekér,
<br>Előbb-utóbb élted, halálos sóhajjal földet ér!
<br>
<br>Vecsés, 2014. április 4. - Kustra Ferenc József
<br>
Hétköznapi pszichológia
<br>
<br>(Bokorrímes)
<br>Sok ember olyan szemellenzővel jár, mint a sörös-kocsi lovai,
<br>Van, aki egész életében dugóhúzóba zuhan, mint légjárók gépei…
<br>A legtöbb embert körülveszik a mélységes mélabú, sötét fellegei!
<br>
<br>Ebédileg a tányéroknál bús-bánatosan ül a tömeg, de mindenki egyedül,
<br>Teli tányér, üres tányér, felnézve a semmit látja… életében csak menekül…
<br>Desszertet már nem várja, édességet nem kedveli, máshol lesz egyedül.
<br>
<br>Van ki hallja, sőt érzi a szárnysuhogást, mert őrangyala éppen dolgozik,
<br>De ez élethosszabbításra, vagy az öröklét elnyerésére, nem vonatkozik…
<br>Az ez egy persze nagyon is biztos, hogy az élet véges… halállal elfogyatkozik.
<br>
<br>(Anaforás, belsőm rímes, bokorrímes)
<br>Ki már öregszik… Léte naplementéjének a színeit és pillanatait szürcsöli,
<br>Ki már öregszik… Léte fájó pontjainak darabjait, szívéből előveszi…
<br>Ki már öregszik… Létét siratja, hogy itt a vége, mert a sorsa ezt rendeli!
<br>
<br>Vecsés, 2020. július 14. – Kustra Ferenc József
<br>
