Eredeti Renga-láncversben – fél haiku láncban. <br> <br>Egy csésze kávé, <br>Reggel első teendő. <br>Feldobja napom! <br>Uzsi sütemény, <br>Mellé, gőzölgő kávé! <br>Finom élvezet. <br>Egy csésze kávé, <br>Sok-sok rosszra ellenszer. <br>Javult közérzet! <br>Uzsi sütemény, <br>Lekváros a kedvencem. <br>Kávé gőzölög. <br>Egy csésze kávé, <br>Segít, ha fáj a fejed! <br>Fájdalom szűnik... <br>Uzsi sütemény, <br>Szürcsölve isszuk kávét. <br>Elbeszélgetünk. <br>Egy csésze kávé, <br>Nyáron kérd jég kockával. <br>Üdítő ital. <br>Uzsi sütemény, <br>Finomságát taglaljuk. <br>Kávékortyolás. <br>Egy csésze kávé <br>Mellett, társalogni csúcs. <br>Rohan az idő. <br>Uzsi sütemény. <br>Kávé az ölembe dőlt. <br>Nem kérek többet! <br>Egy csésze kávé, <br>Társsal inni nyugtató. <br>Békés pillanat! <br> <br>Szabadka, - Vecsés, 2018. szeptember 27. – Kustra Ferenc József - A páros számú haikukat írtam, a páratlanokat, Jurisin Szőke Margit. <br>

Hétköznapi pszichológia… + tízszavasban és apevában. <br> <br>Munkahelyemen, feladataim becsületesen elláttam, <br>Alattvalóimtól feltétlenül elvártam. <br>Elveimért harcoltam elszántan <br>* <br> <br>Munkában, soha nem ismertem viccet, tréfát, <br>Ha csak combja volt, akkor sem ettem békát! <br>Nálam, mese nem volt, feltörtem a csonthéját, <br>És <br>Bár nem kedvelem, de megvédem a békát. <br> <br>Munka, ember alapja, ez adja portréját. <br>* <br> <br>Szél <br>Törte <br>Faágat, <br>Befáslizom. <br>Hoz még virágot. <br> <br>Vecsés, 2017. szeptember 2. – Szabadka, 2017. szeptember 23. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam, fölé a 10 szavast, alá az apevát, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. <br>

Az életem, lét egy nagy sakktábláján telik! <br>Kik velem ott vannak… csak integetek nekik. <br>Nem-igen látom, hogy minket a sorsközösség összekötne, <br>Az egész csak front és nem hozott teát a Hamupipőke. <br> <br>A lét miben élsz, <br>Egy fekete, fehér lap. <br>Ki körül vesz, nem mind jó. <br> <br>Életed nehéz, <br>Mert van ami fekete, <br>És te fehérnek hitted. <br>* <br>Sakkozni szeretsz-e, <br>Kedves? Kedves vagy, tán nem is? <br>Én feketén, te nem. <br>Ketten vagyunk a sakktábla, <br>Vagy bábuk lettünk mi mára? <br>* <br> <br>Fekete-fehér kockákon sivár életünket tengetjük, <br>Amíg ki nem lőnek a bástyából, addig zászlót lengetjük, <br>Vagy várhatjuk, hogy erre jár futár, kaszabol… mi kergetjük. <br> <br>Űzzük a rosszat, <br>Jóból is kicsi jusson. <br>Így teng-leng az életünk. <br> <br>Harcolunk jóért, <br>Néha sikerrel járunk. <br>Hol fenn, hol lenn? Így élünk. <br>* <br>Te király vagy, Édes... <br>Én paraszt. Védelek drágán. <br>Erőn túl is, játszom. <br>Veled, érted vagyok, ne félj. <br>Bolondok királya, remélj! <br>* <br> <br>Míg az élet, kemény és a gumitalp is kopogós, <br>Addig, minden gondolat torzba fordul, megroppanós. <br>Nem számít semmit sem, ha poétaként lelki-titkot írok, <br>És olvasás után még nagyon megfejtendők... gondolatok. <br> <br>Kemény az élet, <br>S ha élet-titkot írok, <br>Ha megfejted őrizd azt. <br> <br>Ha vérzik szívem, <br>És titkom versbe öntöm, <br>Csak olvasd, ne fejtegesd. <br>* <br>Titkot súgok, fülelj! <br>Versbe sírom bánatomat. <br>De hiába kérlek… <br>Te király, én paraszt vagyok. <br>A Halál kaszája ragyog. <br>* <br> <br>Támad a vezér, kicselezi a mi bástyánkat, <br>Tábláról, csak úgy lerúgja élő parasztokat... <br>Csoda, hogy még élek... kapom menetparancsokat. <br> <br>A sors ha üldöz, <br>S megfoszt attól kit szeretsz, <br>Ha túléled... csak szenvedsz. <br> <br>A sors kegyetlen, <br>Néha rugdos, nem csak ver. <br>Túlélni alig lehet. <br>* <br>Neked is Kedvesem, <br>Ugyanúgy csillan az éle, <br>Mint nekem. Nem választ. <br>Engem visz el előbb, tudom, <br>De játékot el nem unom. <br>* <br> <br>Amióta világ a sakk-világ, <br>S mióta az egér mindent megrág, <br>Szép bíz' a géppisztolysorozat szimfóniája <br>És mi vagyunk a tábla, paraszt ármádiája. <br> <br>Játszma az élet, <br>Csak sakkfigurák vagyunk, <br>Az élet sakktábláján. <br> <br>Sakkozik a sors, <br>Keze húz...bábuk vagyunk. <br>Sakktáblán telik létünk. <br>* <br>Jössz majd Te, Királyom <br>Utánam. Leszek szeretve, <br>Általad ölelve. <br>Mert halálon túl nem számít, <br>Ki, mi volt, éppen mit állít... <br>* <br> <br>Büntetlenül játszik velünk a tábla másik oldala, mint az életben, <br>Ki a bábukat tologatja, leveszi, bizony az úr! Több mint kegyetlen… <br>Tologató, vagy tábla, ha parasztot lát, vég nélkül tapossa... lelketlen… <br> <br>Vecsés, 2008. március 9. – Szabadka, 2018. május 20. – Mórahalom, 2018. június 10. - Kustra Ferenc József - a verset én írtam, a sedoka –kat Jurisin Szője Margit (a sedoka -k címe:”Csak sakkfigurák vagyunk”). A TANQ –kat írta Farkas Tekla. <br>

Állítólag a remény hagy el utoljára <br> <br>(3 soros-zárttükrős) <br>Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni, <br>Ha volna otthon hol, lehet lepihenni… <br>Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni. <br> <br>Ha <br>Volna <br>Valaki, <br>Ki haza vár… <br>Oda röpülnék! <br>* <br>Nincs meleg otthonod. <br>Hazád, házad, álmod se tán’... <br>Oly üres vagy, hideg. <br>* <br> <br>Szomorúság gázol lelkembe, mint elevátor fémfalai, <br>Mert nincs is hová hazamenni, magánynak nincsenek falai! <br>Csak megcsonkolt vágyaim vannak, de azok bőven, <br>Körülöttem szálldosnak a szmogos levegőben. <br> <br>Csak <br>Otthon <br>A neve… <br>Magány, bánat, <br>Nem nyújt meleget… <br>* <br>Csak szíved kertjében, <br>Fák ágain ring a remény. <br>Tiéd nem lehet az. <br>* <br> <br>Az biztos, a bánat egész életemben a bőröm alatt ficánkolt, <br>Űztem volna messzire, de nem akart menni, maradt és csak viháncolt. <br> <br>Szép <br>Is volt, <br>Maradt csak <br>Szomorúság. <br>Üres lakás s ágy… <br>* <br>Bánat ölel, csókol, <br>Karja lágyan simogat most. <br>Sosem voltál boldog. <br>* <br> <br>Lehet, nekem azt jelenti a hazamenni, <br>Hogy bizony végleg el kell -túloldalra- menni? <br>Nem vagyok elég nagy tudású, most akkor hogyan tovább, <br>A végben reménykedni? Ez aztán a vég, hova-tovább… <br> <br>A <br>Remény <br>Elhagyott. <br>Hogyan tovább? <br>Óh, bár csak tudnám… <br>* <br>Viharban ácsorogsz, <br>Megtépáz, meg is vet százszor. <br>Nem félsz a haláltól. <br>* <br> <br>Volt nekem, is mint minden rendes embernek sok szép reménye, <br>De megcsalattam, rám ugyanis mattul sütött a nap fénye. <br>Reménykedtem, közben az életzugaimból osontam a másikba, <br>Így tengődtem valahogy a létszabadság határán, majdhogy pánikba. <br>A remény-esetek csaltak és hazudtak, ők már előre tudták, hogy becsapnak, <br>De látom, nálam igen jól érezték magukat, nekik volthelyük, hogy hol laknak… <br> <br>Volt <br>Sok szép <br>Reményem, <br>Mind becsapott. <br>Hittem bennük! Kár… <br>* <br>De valahogy mégis <br>Napfény érint, kócos árnnyal. <br>Valahogy továbbélsz. <br> <br>Vecsés, 2017. március 10. – Szabadka, 2019. január 6. – Mórahalom. 2019. január 11. - Kustra Ferenc József – a 3 soros-zárttükrös –t és a verset én írtam, az apevákat, Jurisin Szőke Margit. A HIAQ –k Farkas Tekla munkája. <br>

Meditációs hétköznapi pszichológia… <br> <br>A pillanat amiben, a jelenben most élsz, amiben nem lanyhulsz… <br>A jelenedet, elhagyta a pillanatnyi jövőd és rágondolva lanyhulsz… <br>Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod, <br> <br>(Senrjú) <br>Időd bontogat <br>Téged és nem Te időt. <br>Jövőd megjött! Huss! <br> <br>(Senrjon) <br>Nem uralod idődet, <br>Mert az nincs is, csak pillanat. <br>A múlt meg örök. <br> <br>(3 soros-zártükrös) <br>Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod, <br>Továbbra is föl kell, venni, letenni a kalpagod… <br>Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod, <br> <br>(10 szavas duó) <br>Lehet, hogy életidő a jövőd, <br>De az nem… dísz keszkenőd! <br> <br>Lehet, hogy élhető lesz jövőd, <br>De ettől nem… dísz keszkenőd! <br> <br>(Senrjon duó) <br>Tartsd a lelked életét, <br>Magas, sőt forrásnak szintjén. <br>Lehet, múltban élsz? <br> <br>Tartsd a lelked épségben, <br>Mert múlt, magasságot kíván! <br>Jövő, nem ismert! <br> <br>(Tükör apeva) <br>Éld <br>Élted, <br>Ne renyhülj! <br>Légy mindig erős… <br>Lanyhulás, végzet. <br> <br>Lanyhulás, végzet! <br>Légy mindig erős, <br>Ne renyhülj! <br>Élted, <br>Éld. <br> <br>Vecsés, 2021. Január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában! <br>