Lassan ballagó percek felőrlik életem,<br>jó lenne valaki, ki gondolatban követ,<br>bús óráimban, szeretnék hinni szavának,<br>szívem szivárványszínben őérte ragyogna.<br><br>Árnyéka vagyok már - már önmagamnak,<br>bús felhők, szívemen lassan áthatolnak,<br>bátorítnak, de szívemből elszállnak,<br>tükörfény tengerben búsan elúsznak.<br><br>Szivárvány szívemet boldogság járná,<br>ha karjai ölelőn testem átfonná,<br>velem lenne, bajban, boldogságban,<br>bánatom múlna, ölelő karjaiban.

Ó, Te drága picikém, Stefi, <br>A vágyam mindig készenléti. <br>Már padon ülhetnénk, <br>Kuncogva nevetnénk… <br>Simítanám kezed… isteni! <br> <br>Teliholdat, ó, ha már látnám, <br>Benne sziluetted, láthatnám. <br>Van egy erdei pad, <br>Néznénk vad, hogy halad. <br>Erdő padján, kezed puszilnám. <br> <br>Nagy belőled, valós hiányom, <br>Pótold ki kérem, erre vágyom. <br>Érzelmek fűtenek, <br>Feléd nem hűtlenek. <br>Éreznéd már izzadtság szagom... <br> <br>Vecsés, 2019. szeptember 8. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Tudod, kérlek, ha egész éltedben rendes voltál, <br>Családot, barátokat szeretted, imádkoztál, <br>Akkor majd megadatik Te számodra az öröklét… <br>Mindenki szívében tovább élsz… ez az öröklét. <br> <br>Vecsés, 2012. július 22. - Kustra Ferenc József <br>

Az erdő elhagyatott részén, <br>Mondhatnám, hogy elbújtság ölén, <br>Találtam korhadt, régi kis padot, <br>Alattam roskadt és hanyatt vágott. <br> <br>Édes csillagocskám, Neked mondom, úgy hiányoztál, <br>Mert ha ketten lettünk volna, és Te is hátasoztál <br>Volna, a nagy kacajban látnám, nem is riadoztál. <br> <br>Elhagyott ez a környék, és vizes, mert éjjel esett, <br>Ettől még persze nem vagy itt, keresem feleletet. <br>Szívem itt van velem, de mindketten magányosan vagyunk, <br>Kettőn szerelme már nincs, elmúlt, így már nem lobog hajunk... <br> <br>Egyedül estem a csatakos fűbe, mert Te már másik úton jársz, <br>Egyedül maradtam a bús életemben, de még szeretlek! Mást vársz? <br>Nemcsak a kispad omlott össze, de a szerelmünk... éltedből: kizársz! <br> <br>Nincs már, hogy a kapuban megvársz, <br>Nincs már, hogy velem erdőben jársz, <br>Nincs már, hogy a szívedbe bezársz, <br>Nincs már, értem-nálam: közbenjársz. <br> <br>Nincs, már mit tenni elmúlt a szívbéli szépség, <br>Szerelmünk, szögezzük le mi lett? Megholt vénség... <br>Pedig itt kóricálnak az őzek, <br>Madarak dalolnak, mind csőrösek... <br>Bennem még mindig dúlna a harckészség, <br>De sajnos, nem vagy te már a legénység... <br> <br>Vecsés, 2020. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: a szerelemről. <br>

Még meddig hitegetsz Borbála? <br>Döntésedet úgy vártam mára. <br>Beleegyezésed, <br>Mutatja készséged. <br>Ne nyomj a kétségek aljára! <br> <br>Lator az életem nélküled, <br>Álmodozok én… de csak veled. <br>Délibáb, mit látok, <br>Álmon futkorászok. <br>Ha lerázol, seb be nem heged. <br> <br>Vége szerelmem, engem emészt! <br>Pedig rád pazarolnám egészt… <br>Ó, de szeretnélek, <br>A jóba vinnélek… <br>Ha nem... Erős vágyam elemészt! <br> <br>Vecsés, 2019. augusztus 19. – Kustra Ferenc József – Romantikus LIMERIK csokor <br>