Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem népmesei kesergő…
<br>
<br>Egész életemet „D” napban éltem és így azon dolgoztam,
<br>Az ellenek, árkomból ki ne vessenek, így ott rothadtam…
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Sokszor volt, hogy csak ültem, néztem a vérkeményítő hidegem fagyos némaságában,
<br>A rekedt csendem battyogva átsüvített életemen, bizonytalanság iszonyában…
<br>Sokszor volt, hogy csak ültem, néztem a vérkeményítő hidegem fagyos némaságában.
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Az én heveny, akut, végzetes csöndem mindig természetellenes volt,
<br>Ha valami új halasztott, a körmeit kieresztette és karmolt.
<br>Az én heveny, akut, végzetes csöndem mindig természetellenes volt,
<br>
<br>Reményem mindig volt, bevilágított
<br>Kísérteties fénnyel világított...
<br>Majd az eredménytelenségnél, mint a világítórakéta kihunyó fénye, sötétbe olvadt…
<br>Én meg sokszor sírva kaptam csuklással, röhögő görcsöt… élet átvágott és élvezte a rothadt!
<br>
<br>Nálam az ördög személyesen volt a „vakond”
<br>És bizony aktív volt. segítséget visszamond...
<br>Nagyobb volumenben itten voltak a „pechek”
<br>Mik „ötödik” hadoszlopkánt itt tülekedtek…
<br>Voltak még az áruló-hitszegő „lehetőségek”
<br>Ők, mindig becsaptak, nem voltak náluk semmi fékek.
<br>A „kollaboráns” történéseket nehogy felejtsük,
<br>Mert ellenem is dolgoztak, bizony nehogy feledjük
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Folyton úgy jártam, hogy az életvizemet ködfoltok totál belepték,
<br>Ha alakult valami jó, köd-gránátot lőttek, ne látszanak lepkék…
<br>Folyton úgy jártam, hogy az életvizemet ködfoltok totál belepték.
<br>
<br>(Anaforás, bokorrímes)
<br>A jó, minél jobbnak ígérkezett, annál jegesebb volt a köd-területem,
<br>A hullámon, az életvonaton zakatolt, nekem nem volt semmi érdemem?
<br>Rémálomból ébredni egy köd-takaró valóságában... ezt érdemeltem?
<br>
<br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
<br>Alkonyatkor, annak szürkülete, mint kísértetfény rám borult és fölém,
<br>Az utcai lámpák, mint harci nyomjelző lövedékek hatoltak belém…
<br>Alkonyatkor, annak szürkülete, mint kísértetfény rám borult és fölém,
<br>
<br>(Bokorrímes)
<br>Az életben nemhogy egy lámpás, de még egy légvédelmi reflektor sem segít,
<br>Mit néznék én ezekkel, mikor a sötétem feloldhatatlan... a mindenit.
<br>Ha az életet nem övezik fénykévék, akkor vakság sötétje elveszít...
<br>
<br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
<br>Ha az élet csak megnyekken, megriadok, búsan megborzongok,
<br>Ha az élet reménytelen, továbbélésen minek dolgozok?
<br>Ha az élet csak megnyekken, megriadok, búsan megborzongok.
<br>
<br>(Bokorrímes)
<br>Az élet szótlansága ma már föltűnően csendes,
<br>Tán’ valamit titkol, ami nekem még esedékes?
<br>Az élet szótlansága ma már föltűnően csendes...
<br>*
<br>(Senrjú csokor)
<br>Hiába minden,
<br>Kapaszkodok, de idő…
<br>Magával vonszol!
<br>*
<br>Látom, öregszem…
<br>Gyermekre hasonlítok
<br>Kit élet megtört.
<br>*
<br>E gyors életem
<br>Villámgyorsan el is múlt.
<br>Hetven év oda…
<br>*
<br>Még emlékezek!
<br>Majd meg rám emlékeznek?
<br>Ki gondol majd rám?
<br>*
<br>Időm már nincsen,
<br>Már semmi nem változik?
<br>Múlt már nem fontos?
<br>*
<br>Korai dér is
<br>Belepi! Jeges szél fúj!
<br>Jéghideg a sír!
<br>
<br>Vecsés, 2018. június 10. – Kustra Ferenc József – Önéletrajzi írás hetven évesen.
<br>
Nem vagyok senkinek a pártolt embere,
<br>Pedig ez a siker előfeltétele.
<br>Még mindig igen töröm, hajtom magamat,
<br>Állítom, hogy ez a sikeres folyamat.
<br>
<br>Ápolgathatna már egy kicsit az élet,
<br>Dönthetne már, hogy feladattal megméret.
<br>Mért jó a sorsnak; éjjel-nappal kesergek,
<br>Példánya vagyok az igazi pechesnek.
<br>
<br>Sorsom! Tegnap lejárt a hét szűk esztendő,
<br>Születésnapom volt, mondjuk, hogy évelő.
<br>Ma már az ötvenkettediket taposom,
<br>Ideje lenne változtatni nem? Sorsom…
<br>
<br>Vecsés, 1999. május 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi mű 51 év után…
<br>
Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam,
<br>Egykeként neveltek, de szigorúan.
<br>Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek,
<br>Jó érzésű, jó emberek neveltek.
<br>
<br>Mindez persze mai világban nem előny,
<br>Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn.
<br>Ezen persze kicsit változtatni tudok,
<br>Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok.
<br>
<br>Engem még megtanítottak jóra, szépre,
<br>Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre.
<br>Akkor még nem tudtam, mit más fiatal se,
<br>Hogy most kezdődik a rossz, gonosz élete.
<br>
<br>Ma sokszor visszasírom a gyermekkorom,
<br>Éltem legjobb két éve, katonakorom.
<br>Szolit elláttam, gondom nem volt semmire,
<br>Főleg akkor kedvelt engem a szerencse.
<br>
<br>Gyermekkorom kerékpározással telt,
<br>Télen meg szánkóztam, mikor hó esett.
<br>Akkor nem volt Tv és nem volt telefon, videó
<br>Este hatkor mesét sugárzott a rádió.
<br>
<br>Felnőttek beszélgettek velem, meséltek,
<br>Hallgattam őket, élveztem az estéket.
<br>A lelkem nem tette tönkre a diszkó,
<br>Nem lettem egy üres fejű fajankó.
<br>
<br>Vittek állatkertbe és még vidámparkba,
<br>Kirándultunk hegyekbe és folyópartra.
<br>Kaptam töltetlen savanyú cukorkát,
<br>Szülinapra meg mindig jó nagy tortát.
<br>
<br>Nappal tanultam és játszhattam kedvemre,
<br>Akárhová néztem ráláttam emberre.
<br>Akkor még emberek kommunikáltak,
<br>Egymással szemben jó érzéssel voltak.
<br>
<br>Felnőtt koromban szüleim rosszak lettek,
<br>Engem és családomat is... tönkre tettek.
<br>Hát ez persze, nem volt szép és jó részükről,
<br>De nem von le a gyerekkori emlékből.
<br>
<br>Ki és milyen ember lesz felnőtt korában,
<br>Attól függ hol, hogyan nevelték korábban.
<br>Alapvető, jó-e szülők módszertana
<br>És környező társadalom ráhatása.
<br>
<br>Ha manapság sikk lenne rendesnek lenni,
<br>Bőven volna okom ujjongni, örülni.
<br>Mindezt közel és távol nem értékelik,
<br>De emlékem ettől nem homályosodik.
<br>
<br>Vecsés, 1998. október. 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írásmű, 50 év után…
<br>
Fűzfa ága szomorúan lóg,
<br>Ez csak a látszat és demagóg.
<br>Hajnali szürke ködbe burkolódzik,
<br>A fa válla kissé összehúzódik.
<br>
<br>A levelét elhullajtotta,
<br>Készül a télre eszemadta.
<br>Helye továbbra is folyópart
<br>És őrzi az elmúlt nyarakat.
<br>
<br>Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József
<br>
Vándormadár a fészkére,
<br>Szomjas vándor a hűs érre,
<br>Én is vágyom: békességre.
<br>
<br>Bizony hiányzik, még ma kéne
<br>Végre, valahára, elkélne.
<br>Vágyom békés, nyugodt életre.
<br>
<br>Kedvem nehogy búsra váljon,
<br>A békesség készen álljon,
<br>Puha meleg befogadjon.
<br>
<br>Jókedv, játszi pille, repdesik,
<br>Óh, remélem, el nem utazik.
<br>Bízom, hogy végre rám telepszik.
<br>
<br>Budapest, 1997. február 26. – Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben.
<br>
