Ötszáz évvel később vagyunk… <br> <br>Jött a török, csak jött, mint áradat, <br>Fehér habbá hajszolták lovakat. <br>Szpáhik, akindzsik, a janicsárok, <br>Kezükben pajzsok és jatagánok. <br> <br>Országot foglalni nem hagyhatjuk, <br>Sereggel hadba szállt: király urunk. <br>Lovakat nyergelték, megitatták, <br>Egész nemességet hadba hívták. <br> <br>A véres kard eredménye az lett, <br>Mohácsnál véres, vesztett csata lett. <br>Széthúzott a magyar, nem ment oda, <br>Sereg másik része nem; nem, oda… <br> <br>Tizennégyben a főurak összefogtak, ez örömteli tény <br>Lenne... de, azért, hogy Dózsát leverjék, mi volt nekik kelevény.. <br>Elit széthúzása megmaradt, ezen, Dózsa sem változtatott, <br>Magyarság tele van, olyan tényekkel, mi minket lejáratott. <br> <br>A főurak, elit acsarkodott, <br>A hatalomért csak viaskodott. <br>Egy része tűrte, többi ölését, <br>Nem akarta barát ölelését. <br> <br>Odaveszett jó királyunk, meghalt! <br>Az ország ez után szinte elhalt… <br>Patakba fulladt, mondták királyra, <br>Ám orvul meggyilkolták csatában?! <br> <br>Elit dőzsölt, de ország szétesett, <br>Senki nem figyelte magyar szívet. <br>Úr, ránk is mérte a büntetését! <br>In tolerálta uraink kedvét. <br> <br>Ország tönkrement, úgy van az óta? <br>Ország sors tán’ változott, az óta? <br>Vesztes ország lettünk, urak tették, <br>Magyarok identitást vesztették. <br> <br>Ötszáz éve honunkat vesztettük, <br>Akkor uraink alá rendeltük. <br>Nem török a hibás, élet ilyen, <br>Tudni kéne, igaz elit milyen. <br> <br>Itt a mi dolgaink, soha nem mentek úgy, ahogy kellett volna, <br>Itt mindenki többség akadályozásával volt elfoglalva?! <br>Vesztes csatánk van a történelmünkben jó bőven. <br>Mi erre tanítjuk a nebulókat... veszően? <br> <br>Mutassuk fel most is, mint akkor rég' véres kardot? <br>Átalakult a világ, csak arcodba kapsz karcot… <br>Új világban azzal törődj, hogy megments sok arcot! <br> <br>Nagy bévőn mostanság elregéltem néktök, ezen krónikában, <br>Szórjátok, mint magot, hírt, ha Ti nem valák restök meghallásban. <br>Tisztes, nemes embereknél és a köznép tudomást tudjanak, <br>Sarjaddzon a nagy hír, mint a vetés, hogy ne légyen, nem tudtanak… <br>A háznépnek dobold, hírdösd ki! <br>A famíliának kürtöld ki! <br> <br>Vecsés, 2014. május 12. – Kustra Ferenc József – íródott a történelmünkről... <br>

Közöny, irgalom, <br>Nem épp’ édestestvérek. <br>Élet, középút! <br>* <br>Lélek is szorong, <br>Ha már a bűn az érték. <br>Mivé lesz világ? <br>* <br>Szép lett a csúnya! <br>Döntésképtelen nyerő! <br>Világ, fejem áll… <br>* <br>Csoda várása! <br>Káprázat, csodás varázs! <br>Kaleidoszkóp. <br>* <br>A kálváriám <br>Keresztje, magával von… <br>Megdicsőült sors. <br>* <br>Harang, halkan kong, <br>A szava, hitre hívó! <br>Megdicsőülés. <br>* <br>Kilátástalan <br>Remény is van, romokon. <br>A vágy, vágy marad! <br>* <br>Végtelen sorba <br>Beálltam, búcsúzkodni. <br>Elegáns legyen… <br>* <br>Nyomorult élet, <br>Nem kellesz, ugyan menj már. <br>Magány, örökös. <br>* <br>Élet rabja, lét! <br>Lét rabsága, örökös. <br>Szabadulásvágy. <br>* <br>Kőszív is gördül, <br>A saját célok felé. <br>Kimérten halad. <br>* <br>Nincs feloldódás! <br>Sáros vízben mosdani? <br>Boldog eb ugat! <br>* <br>Csillagot, begyűjt <br>Lélek, de csak délibáb! <br>Érzékcsalódás. <br>* <br>Forgószél port szór, <br>Lelket, tisztára csiszol! <br>Erényt, visszaad? <br>* <br>Házat dönt vihar! <br>Éjcsend, lelket simogat! <br>Sírós a magány. <br>* <br>Lélek viharát, <br>Természet csillapítja? <br>Öngyógyulás kell! <br>* <br>Perc hajszolása! <br>Élő test! Halott világ! <br>Vágy áradata! <br>* <br>Sóhaja lombnak, <br>Levélzizegés! Lélek. <br>Felüdülés! Szél. <br>* <br>Éltet zizegés, <br>Lombsóhaj, hogyha csendes. <br>Relaxáció. <br>* <br>Élet gúzsba köt! <br>Enged érvényesülni? <br>Lánc! Szabadulni... <br>* <br>Élet, hasztalan, <br>Ha sikertelen és matt. <br>Sorskerék forog… <br>* <br>Elkínzott lélek, <br>Megfáradt testben kószál… <br>Virul arc, és sír… <br>* <br>Lét húsába vág <br>Élet szomjúhozása… <br>Rossz körülmények. <br>* <br>A szép szó csendül <br>És lélek szaván rágódsz? <br>Reményed marad! <br> <br>Vecsés, 2015. március 22. – Kustra Ferenc József – íródott: Senrjúban. <br>

Csókoljuk tegnapot… epedjük holnapot… <br>Azt még nem tudjuk, gyógyít lelkivilágot? <br>A múltunk már régen elmúlt, azt átéltük, <br>A jövőnk meg lesz-e és azt hogyan éljük? <br> <br>Az élet pillanatokból áll, de azok nem állnak meg, <br>Velük persze a fájdalom el nem megy, így nem szűnik meg. <br>Maradok... itt élem világfájdalmam, állandóra meg. <br> <br>Vecsés, 2013. október 4. – Kustra Ferenc József <br>

Hinném, hogy boldog világban is élhettek, <br>De, hol vannak ehhez, hatályos légyegek? <br>Emberek élnek úgy, ahogy hit, vezető, <br>Mindenki boldogságot keres… ez első! <br>Hinném, hogy boldog világban is élhettek, <br>De, hol vannak ehhez, hatályos légyegek? <br>Szeretném… boldog elégedett lehetek, <br>Hinném, hogy boldog világban is élhettek. <br> <br>Vecsés, 2019. február 19. – Kustra Ferenc József – íródott: triolett versformában. <br>

Finoman sárga a fény, ha megindul a napfelkelte, <br>Gyúló fénye átfesti a természetet nagy remekre… <br>Fárad éjnek sötét színe, mint levetett pelerinje… <br> <br>Reggel van, felébredtem, kávéztam, túl vagyok az őrült álmokon, <br>Elmúlt, már nincsen, mi éji rettenetes örvénybe vissza húzzon <br>Kimegyek, és az udvarban nincs, de elücsörgök egy ködzsámolyon. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Álom gyötörte lelkem vészterhes, nem is tudja, mi legyen, így hajnaltájt, <br>Az éjjeli emlékeket tartsa melegen? Még azokat is, ami fájt? <br>Álom gyötörte lelkem vészterhes nem is tudja, mi legyen, így hajnaltájt. <br> <br>(Septolet) <br>Hajnal burokban <br>Éled, azonban <br>Felébred életburokban. <br> <br>Egyenes út <br>Mára kihalt! <br>Peng a csend, <br>Esend? <br> <br>(HIAQ) <br>Hajnalban nyomorog <br>Lelkem: éjjel volt gyötrelem. <br>Szép nap sárga hajnal! <br> <br>(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes) <br>Az új, sárga fényben, erdős sötétben bolyongok, <br>Az új, sárga fényben, magányomban csak bolyongok. <br>Az új, sárga fényben, vaksötétemben bolyongok, <br>Az új, sárga fényben, még emlékekben bolyongok! <br> <br>(Senrjú) <br>Gyönyörködök én <br>Mai szépséges napban. <br>Nap-sárgult világ. <br> <br>(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes) <br>Finoman sárga a fény, sem felhő, de, még köd nincsen, <br>Finoman sárga a fény, köd- takarta felhő nincsen. <br>Finoman sárga a fény, sajnos, boldogság se... nincsen! <br> <br>Vecsés, 2016. július 1. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott. <br>