Egy álomba csöppentem hirtelen,<br>Nem is értettem, mi történik velem.<br>De oly csodás lett az életem,<br>Mit már remélni sem mertem.<br>Kit megérint ez az érzelem,<br>Feledni nem tudja sohasem.<br>De az álom nem valóság,<br>S véget is ér oly hirtelen.<br>Ám az életem, nem lesz<br>Már többé a régi énnekem.

Kérlek, ülj ide mellém,<br>Érintsd meg lelkem,<br>Lehelj csókot reá csendesen,<br>És én azt soha nem feledem.<br> <br>Nem feledem nézésed sem,<br>Mellyel te láttál engem,<br>Ahogy eddig senki más nem,<br>Tán még én magamat sem.<br> <br>Nem feledem érintésed,<br>Amint hozzám érsz gyengéden,<br>Lágyan kezedhez húzod kezem,<br>Ilyenkor érzem, megérkezem.<br> <br>A boldog, félszeg félmosoly,<br>Mely mindig ott ül arcodon,<br>A világot jelenti nekem…<br> Ezt az érzést, most is<br> <br>Megkönnyezem.

Ó! A szélkakas, <br>Folyvást szolgálatban van. <br>Pihenni sem tud. <br>Ifjonc, pörög szüntelen, <br>Le nem áll, türelmetlen. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>A kémény legfőbb őre. <br>Füstirányító. <br>Kéményen szél karolja <br>Ő a füstöt sodorja. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Gólyákat elüldözi, <br>Harcos kéményőr. <br>Hű őre a kéménynek, <br>Gólyák nem fészkelhetnek. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Nélkülözhetetlen ő. <br>Szélerőt befog. <br>Fontos, szélirány jelző, <br>Ő nem csirke kergető... <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Egy csirkét sem szerethet. <br>Társ nélkül forog. <br>Dombról, sok csirke lesi, <br>Észre őt mért nem veszi? <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Nem kapar, reggel csendes. <br>Nincs trágyadombja. <br>Kacérkodását vágyják... <br>Nap, mint nap csak őt várják. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Szélcsendben is van füstje. <br>Száll, kékes égbe! <br>Lágy szellő már nem hajtja, <br>Őt az egylet még várja... <br>* <br>Ó! A szélkakas <br>Is öregszik, már rozsdás. <br>Csendes nyikorgás... <br>Idő múlt -foga- marta... <br>Alig hallik, jaj, szava. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Kis szélben már nem forog... <br>Sok tyúk... leves lett! <br>Már nem mozdul...nem heves, <br>Terítéken... tyúkleves. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Ha nincs szél. nem dolgozik... <br>Leves lett… tyúkból. <br> Vigyázz hát kibe szeretsz! <br>Lesz belőled tyúkleves.... <br> <br>Vecsés, 2013. június 9. – Szabadka, 2018. szeptember 18. – Kustra Ferenc József – a fél haiku láncot én írtam, alá a tanka verset, szerző-, és poéta társam Jurisin, Szőke Margit. A vers címe: Vigyázz, kibe szeretsz... <br>

Nem mese szinten… <br> <br>Az élet szépséges… <br>Fölmerülhet probléma <br>És a sok rossz, nem óda… <br>Az élet, nagy csoda… <br>Van, kinek lesz hosszú lét, <br>Kerülje… az betegségét. <br>Az élet egyszeri… <br>Boldognak lenni, a mát megélni, <br>Mit élet kínál és túlélni. <br>*** <br>Szép az élet, szeresd! <br>Van, hogy fájdalmat okoz, <br>Ám boldogságot is hoz. <br>Élni érdemes! Élj! <br>Ragadd meg a pillanatot, <br>Éld meg hát a boldogságot! <br>Egy életed van, óvd! <br>Ne tékozold el, ne légy kevély, <br>Élj okosan, nincs még egy esély! <br> <br>Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 16. – Kustra Ferenc József – az első 9 sorost én írtam, míg a másodikat –sedoka- filozófia alapján, &bdquo;más szemszögből”- szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit, aminek a címe: Az élet nem mese... <br>

Valahol, vonat zakatol, mozdonyom füttye rikolt, <br>Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont. <br>Hah! Megint itt van egy újabb életállomás... <br>Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás. <br> <br>(&bdquo;bambuszliget”: vu-csüe - 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa) <br>Lét-vonat fékez, <br>Itt egy állomás. <br>Lét-vagon terhes, <br>Lesz-e megnyugvás? <br>* <br> <br>Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel, <br>Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e a hajnali fénnyel! <br>Ahogy rohanvást sötétedik, rám világít a telihold. <br>A fülembe altatót dalol éj, feszültségemet felold… <br>A rubintvörös fénysugarak, lassan, elmosódva oldódnak az éjben, <br>Öregen, már egyre kevesebbet látok sötétedő naplementében… <br> <br>(&bdquo;Vágyódás délre”: Yijiangnan - 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa) <br>Csodás est, <br>Hoz fénylő hajnalt? <br>Világít az ezüst Hold, <br>Bút felold, hint nyugalmat. <br>Fény éjbe’ hamvadt. <br>* <br> <br>Ahogy sötétedik, látom a nappali szín megfakult… <br>Ezzel együtt a mából, holnapra lesz az örökös múlt. <br>Most éjjel, majd megtudom, a Hold csak nekem énekel, <br>A róka, meg megijed, és majd vonítva rohan el… <br>Álmomban és majd talán hős, daliás fűszál leszek, <br>Inaló rókának meg nagy, buktató gáncsot vetek… <br> <br>(&bdquo;Vágyódás délre”: Shiliuziling - 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) <br>Már <br>Holnap múlt a ma... nem vár! <br>A csodát <br>Éld meg most, ma már! <br>* <br> <br>Álmomban talán hegyi ösvényeken járok... bokrosak, kuszák. <br>Folyton botlok, el ne essek, vigyáznék... lépéseim tétovák… <br>Lassan, de nagyon elhamvad, a hamvasztó lobogás, <br>Reményteljes volt a ma, holnap vajon mitől lesz más? <br>Nekem világítanak… majd reggel felé a csillagok? <br>Életemben az ami szép volt, holnap újra felragyog? <br> <br>(&bdquo;(erős)vágyakozás”:Ku- xiangsi - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa) <br>Álmomban útra kelek <br>Tétován, <br>Nehezek <br>Lépéseim. <br>Éjben merengek, <br>Hoz-e vajon a holnap <br>Reményt, fényt s <br>Jeleket? <br>* <br> <br>Jól hallom, énértem szólnak csendes éji harangok? <br>Vagy talán rosszul hallom? Ezek halk, mennyei hangok? <br>Kilépek a peronra és szívbemarkoló dalokat dúdolok, <br>Közben meg elgondolkozok, hogy halál közel van… majd elhamvadok. <br> <br>(&bdquo;bambuszliget”: Zhuzchici 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa) <br>Harang szól, kiért vajon? <br>Dallama, szívembe hatol. <br>Dúdolgatom: Odaát <br>Találkozunk valahol... <br> <br>Vecsés, 2014. január 1. – Szabadka, 2018. július 12. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, alá a kínai formákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A kínai formák címe:”Odaát valahol...” <br>