Idő 
Értékelés 
Értékelés Szegény embert ág is húzza.
<br>No, de ennyire?
<br>Csak csúszok-, csúszok lefele.
<br>No, de ennyire?
<br>Nincsen kocsim, nincs lakásom.
<br>No, de ennyire?
<br>Család se nagyon támogat.
<br>No, de ennyire?
<br>Csalódtam benned barátom.
<br>No, de ennyire?
<br>Nem nyertem a választáson.
<br>No, de ennyire?
<br>A siker meg csak kerülget.
<br>No, de ennyire?
<br>Persze igaz, hibás vagyok.
<br>No, de ennyire?
<br>Ennek ellenére bízok.
<br>No, de ennyire?
<br>Jobbra fordul a sorsom!
<br>No, de mikorra?
<br>
<br>Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József
<br>
Korpa közé keveredtem, esznek a disznók.
<br>Nekik én semmi más, csak finom moslék vagyok.
<br>Beöntöttek eléjük a betonvályúba,
<br>Az óta szenvedek vég nélkül, biz’ vajúdva.
<br>
<br>Ez a sorsa a disznóeledel mosléknak
<br>És úgy tűnik, csak ez vagyok az állatoknak.
<br>Vályú fala igen sima, pereme magas,
<br>Evésre való, menekülni nem alkalmas.
<br>
<br>Nos, a lecke adott, okos sikeremberek,
<br>Azt mondjátok meg, innen, hogy menekülhetek?
<br>Ugye-ugye? Tanácsot nem egyszerű adni…
<br>Lám úgy tűnik, nincs más választásom; maradni!
<br>
<br>Eddig hamis önképem volt, de felismertem,
<br>Hogy csak egy összeöntött moslék vagyok, kérem.
<br>De egy jó moslék kilátásai kiválók,
<br>Mert tőle híznak jó nagyra a mocskos disznók!
<br>
<br>Budapest, 2000. július 15. – Kustra Ferenc József
<br>
Én mindent megteszek, közben meg sorvadék,
<br>Az élet velem szemben egy nagy rohadék.
<br>Aranypohárban kínálgat harmatvizet,
<br>De látom színén, tett bele jó sok mérget.
<br>
<br>Fényes a kék ég, még felhők sem borítják,
<br>A bőrömet mégis villámok szabdalják.
<br>Álljatok meg, ne bántsatok; kiáltanék,
<br>De nincs kinek, mikor ki mind az ellenség…
<br>
<br>Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József
<br>
(Anaforás, belső rímes, halmazrímes)
<br>Aktívan élvezem a csendem,
<br>Aktívan megélem a csendem,
<br>Aktívan behálóz a csendem,
<br>Aktívan humoros a csendem.
<br>Aktívan toporgok a csendben,
<br>Aktívan forrongok a csendben,
<br>Aktívan hisztizek, a csendben,
<br>Aktívan igyekszek, a csendben.
<br>
<br>Csendem harangja bennem lakozik, ő a lélekharangom,
<br>Harangozója nincs, így mondja… így hát, magamnak kongatom.
<br>
<br>Reményem van, olyan, mint amikor szunnyad a parázs,
<br>Lehet, hogy fellobban a láng, az lesz az igaz varázs.
<br>De csak csendben sercegés nélkül… mint egy üres garázs.
<br>
<br>Én csak folyvást csókolgatom, de nem adok okot a búnak…
<br>De, már tudom, csendben ő az oka minden… nagy bánatúnak.
<br>*
<br>(Senrjon csokor)
<br>Csendharmónia,
<br>Mint égi zene, békés.
<br>Rám telepedett.
<br>*
<br>Élet oltárán,
<br>Csend, elmondja beszédét.
<br>Hallgatás ára?
<br>*
<br>Lét emlékei
<br>Tele vannak csend közzel…
<br>Zajos hatás, nincs!
<br>*
<br>Csendben, csak azt szeretném, ha többet már nem csalódnék életemben!
<br>Minden csak folyjon szépen, építőleg, a maradék életemben…
<br>
<br>Vecsés, 2016. május 23. - Kustra Ferenc József
<br>
Fiatalon még nem számít semmi,
<br>Akkor még érzed… tán’ vagy valaki.
<br>
<br>
<br>Hatvan felett; Ajándék minden év
<br>
<br>Most mentél nyugdíjba, még élvezed az életet
<br>Pénzed kevés, a nyaralás már elveszett
<br>Boltba még jársz bevásárolni, de válogatsz,
<br>Kellene minőség, de az ár… mit nem támogatsz.
<br>
<br>Jársz még volt barátokkal kirándulni
<br>Szeretsz még havonta színházba járni,
<br>De bizony lassan már nem lesz kivel,
<br>Régiek hullanak, nagy számszerivel.
<br>
<br>Ráérsz, még gusztálod a másik nemet,
<br>De sajnálatos, hogy épp’ az élet, nemet
<br>Mond olyan vágyakra, mik fiatalos tettek
<br>Éltettek, s téged férfivé vagy nővé tettek,
<br>
<br>Itt már gyorsan elmúlnak a hónapok,
<br>Itt már az ifjúkori vágyaid múlandók!
<br>Teletömnek gyógyszerrel és a nyugdíjadat
<br>Majdnem csak arra költöd, rongálod májadat.
<br>
<br>Van benne jó is, mert elmúltál hatvan éves
<br>És így már kezdesz bölcs lenni, mint éltes.
<br>Már jól látod a dolgokat, helyesen ítélsz,
<br>De mit érsz vele, ha már nem lehetsz ítész…
<br>
<br>
<br>Hetven felett; Ajándék minden hónap
<br>
<br>Eddig legalább két sarokig, messzire láttál,
<br>Már mostanra szemüveg kell, hogy kétháznyit lássál.
<br>Még egyszer van, ki szervez osztály találkozót,
<br>Gyereked elvisz, hogy ne add elő csoszogót.
<br>
<br>Orvosnál találkozol, beszélgetsz korodbelikkel,
<br>Így a legnagyobb téma, hogy hogyan állsz a gyógyszerekkel.
<br>Láttok ám valakit, de ti őt nem ismeritek meg…
<br>Majd odajön, köszön, ki… csodálkozva tudjátok meg.
<br>
<br>Még te teszed ki a kukát az utcára és látod,
<br>Érzed, megint eltelt egy hét… már szinte ezt várod…
<br>Testedzésként néha még mész, sétálsz egyet,
<br>De már csak ritkán, és nem nyersz versenyeket.
<br>
<br>Valamit emeltek a nyugdíjadon,
<br>De ez alig több mint vastag vérdíjon
<br>Élni az életed és nélkülözni otthon
<br>A meleget, mert fűtésed… hideg az otthon.
<br>Még főzöl néha, de az ételt már el-elsózod,
<br>Hogy a kutya egyen, neki mindet odadobod.
<br>Újságot még járatsz párat, néha hátra nézel,
<br>De mára már nincs értelme… tán’ közömbösséggel.
<br>
<br>Még tartod magad, foglalkoztatnak a nagy dolgok.
<br>Filozofálsz magadban, otthon… évek vonszoltok!
<br>Kicsit még nosztalgiázol, hogy voltak a szerelmek,
<br>De már nagyon nehezen jutnak eszedbe… részletek.
<br>
<br>
<br>Nyolcvan felett; Ajándék minden hét
<br>
<br>Bizony már nem vágyódsz színházba,
<br>Sőt, pénzhiány kiölte vágyadba
<br>Kezdesz általában rosszul emlékezni
<br>És mindazt, amit a boltba akarsz venni
<br>Jobb, ha nyomtatod és elteszed,
<br>Mert idő… úton elfelejted,
<br>S ha állsz a pult előtt és nézel,
<br>Vennél… itt kiderül, nem emlékszel.
<br>
<br>Újságok már nagyon nem érdekelnek,
<br>S benne a mocskos politikai vetületek.
<br>Még gondolsz a Balatoni nyaralásokra,
<br>De oda már el nem jutsz, hagyod másokra.
<br>
<br>Iskolatársakat, barátokat már nem ismered meg
<br>Tönkre mentek, úgy néznek ki, mint sok beteges öreg.
<br>Már nem is nézel hátra, emlékeid elhamvadnak,
<br>Erőlködsz, hogy emlékezz, de agysejtjeid lankadnak.
<br>
<br>Eszedbe jutna, milyen fiatalkori nagy tetteid voltak,
<br>Szerelmek, csínytevések, de agyad szerint ezek már holtak
<br>És hiába erőlködsz, nevek már csak nem jutnak eszedbe,
<br>A szerelmek, barátok arca elvész: múlt évtizedekbe.
<br>
<br>
<br>Kilencven felett; Ajándék minden nap
<br>
<br>Itt összes, minden bajod előjön
<br>Már csak szárazság van a bőrödön.
<br>Nincs már hamud se, de azt mamunak
<br>Mondod, már nem tudod, ki a nagyurak.
<br>Már csak örülsz, hogy lyuk van a fenekeden…
<br>Elmélkedsz eszedbe nem jutó emlékeken…
<br>
<br>Alig látsz már, erős a szemüveged
<br>De még a regényolvasást erőlteted.
<br>Már bizony, lassan nem érdekel semmi.
<br>Nem vagy unott, de a legjobb jót aludni.
<br>
<br>Már nem emlékszel a fiatalkori osztálytársakra
<br>És a szerelmeidre, a barátokra, munkatársakra.
<br>Indián táborban úgy hívnának: „öreg trotty”…
<br>Nevedet koroddal megszolgáltad, mint öreg ponty.
<br>
<br>Vigyáznod kell, el ne ess, mert felállni
<br>Bizony nagydolog, már nem akármi.
<br>Orvoshoz sem mész már, ki kell hívni,
<br>Persze ha van lehetőség finanszírozni.
<br>
<br>Már azt sem veszed észre, ha kihűl a vacsorád,
<br>Rád már bizony nem várnak gyertyafényes nagy zabák.
<br>Mondják, mindent rágjál meg ötvenszer.
<br>Fogad nincs, ínyed fáj, csak nyelsz tízszer.
<br>
<br>Van már dédunokád is, de ő más kor, gyermek,
<br>Ő nem látogat, ő már más… egymástól messze estek.
<br>Elfutottak éveid, érvénybe lép a régmúlt,
<br>Igazságok, hazugságok, remények… mind elmúlt.
<br>
<br>
<br>Száz év felett; Ajándék minden óra
<br>
<br>Már nem teszel semmit,
<br>Már nem keresel fel senkit,
<br>Már nem mész sehová
<br>Már nem mész, nincs hová.
<br>
<br>Már nem olvasol, már nem látsz rendesen,
<br>Család ad enni, ha van neked. Kedvesen
<br>Rád mosolyognak, nézed… süketülsz, hangosan
<br>Szólnak, de már nem hallod, rád hagyják pajkosan.
<br>
<br>Ülsz, a szakad huzatú fotelben, nézed a TV-t,
<br>De már nem látod, nem érted a lényegét.
<br>Fogad nincs, ínyed rágod, már csak mammoghatsz…
<br>Elmúlt, nincs partner, kit nagyon megmammogtatsz…
<br>
<br>Szép vagy csúnya életed volt, mit számít,
<br>Már nem is emlékszel, sors már nem ámít.
<br>Harminc év múlva már senki nem fog emlékezni rád,
<br>Még akkor se, ha nagy-dolgot műveltél, ha volt csodád…
<br>
<br>Sudár fa, bír mindent, napsütést és vihart,
<br>De öregszik és lassan levelet sem hajt.
<br>Később már ágai letörnek, odvas lesz belseje,
<br>Rászáll egy fekete varjú és ledől a semmibe…
<br>
<br>Szerencsés vagy, ha nem is tudod meg, hogy
<br>Eljött a vég, hogy nincs tovább, élet elfogy…
<br>
<br>Vecsés, 2012. február 5. – Kustra Ferenc József
<br>
