Állítólag a remény hagy el utoljára <br> <br>(3 soros-zárttükrős) <br>Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni, <br>Ha volna otthon hol, lehet lepihenni… <br>Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni. <br> <br>Ha <br>Volna <br>Valaki, <br>Ki haza vár… <br>Oda röpülnék! <br>* <br>Nincs meleg otthonod. <br>Hazád, házad, álmod se tán’... <br>Oly üres vagy, hideg. <br>* <br> <br>Szomorúság gázol lelkembe, mint elevátor fémfalai, <br>Mert nincs is hová hazamenni, magánynak nincsenek falai! <br>Csak megcsonkolt vágyaim vannak, de azok bőven, <br>Körülöttem szálldosnak a szmogos levegőben. <br> <br>Csak <br>Otthon <br>A neve… <br>Magány, bánat, <br>Nem nyújt meleget… <br>* <br>Csak szíved kertjében, <br>Fák ágain ring a remény. <br>Tiéd nem lehet az. <br>* <br> <br>Az biztos, a bánat egész életemben a bőröm alatt ficánkolt, <br>Űztem volna messzire, de nem akart menni, maradt és csak viháncolt. <br> <br>Szép <br>Is volt, <br>Maradt csak <br>Szomorúság. <br>Üres lakás s ágy… <br>* <br>Bánat ölel, csókol, <br>Karja lágyan simogat most. <br>Sosem voltál boldog. <br>* <br> <br>Lehet, nekem azt jelenti a hazamenni, <br>Hogy bizony végleg el kell -túloldalra- menni? <br>Nem vagyok elég nagy tudású, most akkor hogyan tovább, <br>A végben reménykedni? Ez aztán a vég, hova-tovább… <br> <br>A <br>Remény <br>Elhagyott. <br>Hogyan tovább? <br>Óh, bár csak tudnám… <br>* <br>Viharban ácsorogsz, <br>Megtépáz, meg is vet százszor. <br>Nem félsz a haláltól. <br>* <br> <br>Volt nekem, is mint minden rendes embernek sok szép reménye, <br>De megcsalattam, rám ugyanis mattul sütött a nap fénye. <br>Reménykedtem, közben az életzugaimból osontam a másikba, <br>Így tengődtem valahogy a létszabadság határán, majdhogy pánikba. <br>A remény-esetek csaltak és hazudtak, ők már előre tudták, hogy becsapnak, <br>De látom, nálam igen jól érezték magukat, nekik volthelyük, hogy hol laknak… <br> <br>Volt <br>Sok szép <br>Reményem, <br>Mind becsapott. <br>Hittem bennük! Kár… <br>* <br>De valahogy mégis <br>Napfény érint, kócos árnnyal. <br>Valahogy továbbélsz. <br> <br>Vecsés, 2017. március 10. – Szabadka, 2019. január 6. – Mórahalom. 2019. január 11. - Kustra Ferenc József – a 3 soros-zárttükrös –t és a verset én írtam, az apevákat, Jurisin Szőke Margit. A HIAQ –k Farkas Tekla munkája. <br>

Meditációs hétköznapi pszichológia… <br> <br>A pillanat amiben, a jelenben most élsz, amiben nem lanyhulsz… <br>A jelenedet, elhagyta a pillanatnyi jövőd és rágondolva lanyhulsz… <br>Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod, <br> <br>(Senrjú) <br>Időd bontogat <br>Téged és nem Te időt. <br>Jövőd megjött! Huss! <br> <br>(Senrjon) <br>Nem uralod idődet, <br>Mert az nincs is, csak pillanat. <br>A múlt meg örök. <br> <br>(3 soros-zártükrös) <br>Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod, <br>Továbbra is föl kell, venni, letenni a kalpagod… <br>Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod, <br> <br>(10 szavas duó) <br>Lehet, hogy életidő a jövőd, <br>De az nem… dísz keszkenőd! <br> <br>Lehet, hogy élhető lesz jövőd, <br>De ettől nem… dísz keszkenőd! <br> <br>(Senrjon duó) <br>Tartsd a lelked életét, <br>Magas, sőt forrásnak szintjén. <br>Lehet, múltban élsz? <br> <br>Tartsd a lelked épségben, <br>Mert múlt, magasságot kíván! <br>Jövő, nem ismert! <br> <br>(Tükör apeva) <br>Éld <br>Élted, <br>Ne renyhülj! <br>Légy mindig erős… <br>Lanyhulás, végzet. <br> <br>Lanyhulás, végzet! <br>Légy mindig erős, <br>Ne renyhülj! <br>Élted, <br>Éld. <br> <br>Vecsés, 2021. Január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában! <br>

Lassan ballagó percek felőrlik életem,<br>jó lenne valaki, ki gondolatban követ,<br>bús óráimban, szeretnék hinni szavának,<br>szívem szivárványszínben őérte ragyogna.<br><br>Árnyéka vagyok már - már önmagamnak,<br>bús felhők, szívemen lassan áthatolnak,<br>bátorítnak, de szívemből elszállnak,<br>tükörfény tengerben búsan elúsznak.<br><br>Szivárvány szívemet boldogság járná,<br>ha karjai ölelőn testem átfonná,<br>velem lenne, bajban, boldogságban,<br>bánatom múlna, ölelő karjaiban.

Ó, Te drága picikém, Stefi, <br>A vágyam mindig készenléti. <br>Már padon ülhetnénk, <br>Kuncogva nevetnénk… <br>Simítanám kezed… isteni! <br> <br>Teliholdat, ó, ha már látnám, <br>Benne sziluetted, láthatnám. <br>Van egy erdei pad, <br>Néznénk vad, hogy halad. <br>Erdő padján, kezed puszilnám. <br> <br>Nagy belőled, valós hiányom, <br>Pótold ki kérem, erre vágyom. <br>Érzelmek fűtenek, <br>Feléd nem hűtlenek. <br>Éreznéd már izzadtság szagom... <br> <br>Vecsés, 2019. szeptember 8. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Tudod, kérlek, ha egész éltedben rendes voltál, <br>Családot, barátokat szeretted, imádkoztál, <br>Akkor majd megadatik Te számodra az öröklét… <br>Mindenki szívében tovább élsz… ez az öröklét. <br> <br>Vecsés, 2012. július 22. - Kustra Ferenc József <br>