Avagy: tavasz a télben… <br> <br>A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás, <br>Varjúraj repül… ez talán a feltámadás? <br> <br>Süt <br>A Nap, <br>Köd sehol, <br>Éled minden. <br>Tavasz van talán? <br> <br>Tavasz van talán? <br>Éled minden, <br>Köd sehol, <br>A Nap <br>Süt. <br> <br>Így tél közepén tavaszt játszik a természet? <br>Meleg levegő is elárasztja légteret! <br> <br>Már <br>Langyos <br>A légtér. <br>Tavaszt idéz <br>Az időjárás. <br> <br>Az időjárás <br>Tavaszt idéz. <br>A légtér <br>Langyos <br>Már. <br> <br>A szélroham is csak, lustán battyog, nem kelt hideg érzetet, <br>Kopasz erdő alatt, az avar jelenti a füvészetet. <br>Még dörrent is… de, hordani kell a téli ruha hegyeket… <br> <br>Nincs <br>Sehol, <br>Hó se köd. <br>Virág fakad, <br>Télnek nyoma tűnt. <br> <br>Télnek nyoma tűnt, <br>Virág fakad. <br>Hó se köd, <br>Sehol <br>Nincs. <br> <br>Ma az udvarban tíz centis már a hóvirág, <br>Eltévedt a télben, cserbenhagyta... hó-világ. <br> <br>Még <br>Tél van, <br>Látszat csal. <br>Ne örüljünk, <br>Várjuk ki végét... <br> <br>Várjuk ki végét... <br>Ne örüljünk! <br>Látszat csal, <br>Tél van <br>Még. <br> <br>Vecsés, 2016. május 24.-2017. december 30. – Szabadka, 2018. január 1. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a tükör- apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A tükör- apevák címe:”Korán jött a tavasz, vagy mégsem...?” <br>

Rázom a kezem a zsebben, <br>Képzeletbeli pénz abban cserren. <br>Mivel a hangját nem hallom, <br>Rájöttem ébresztő! Álmodozom… <br> <br>Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc József <br>

Harci ló vágtat, <br>Lovas szeme... könnyezik. <br>Sorsa… követi. <br>* <br>Harci ló nem társ! <br>Lovas... magányos lovas. <br>Sorsa… követi. <br>* <br>Harci ló segít, <br>Ha zablája jól kezelt… <br>Sorsa… követi. <br>* <br>Harci ló párja, <br>De sorsa zablát rángat! <br>Sorsa… követi. <br>* <br>Harci ló is sír, <br>Közben, erőből vágtat! <br>Sorsa… követi. <br>* <br>Harci ló érti, <br>Menekvés nincs gazdinak… <br>Sorsa… követi. <br> <br>Vecsés, 2020. november 26. – Kustra Ferenc József – íródott: senjrú –fél haiku láncos- csokorban. <br>

És a lova?<br><br>A harcost ledobta a<br>Lova, úgy megijedt kígyótól.<br>De csak odébb ment.<br>*<br>Várta a gazdáját, ki<br>Csak feküdt a mező füvében.<br>Visszaoldalgott.<br>*<br>Szagolta, nyalogatta<br>Arcát, közben többször is prüszkölt.<br>Vitéz feléledt.<br>*<br>Lova örömnyerítést<br>Hallatott és ugrált pár nagyot.<br>Gazdi csodálta.<br>*<br>Pedig ismerte, évek<br>Alatt nőttek össze? együvé!<br>Szerették egymást.<br>*<br>Harcos a fegyvereit<br>Összeszedte, kicsit még szédült.<br>Hat év együttlét?<br>*<br>Lova nem messzi legelt<br>Hagyta, a pára hadd lakjon jól.<br>Halkan füttyentett?<br>*<br>Csata volt csata hátán,<br>Így aztán egy jó csapat voltak.<br>Becsülték egymást.<br>*<br>Nagyon bíztak egymásba,<br>Együtt értették szakmájukat.<br>Ló, már jóllakott.<br>*<br>Visszajött a gazdihoz,<br>Akinek eléggé fájt feje.<br>Ló menni akart.<br>*<br>Odafeküdt gazdihoz,<br>Horkantgatott, biztatásképen.<br>Üljön már nyeregbe?<br>*<br>Harcos feje csak romlott,<br>Már fellépett látászavar is.<br>Ló, csak biztatta.<br>*<br>Nagy nehezen fölmászott,<br>Ló, igen óvatosan állt föl.<br>Kocogni kezdett.<br>*<br>Harcos próbálta magát?<br>Rosszulléte egyre jobban nőtt!<br>Látása romlott.<br>*<br>Elértek egy folyóhoz,<br>Keskeny volt, mély, sebes sodrású.<br>Gyeplőt nem fogta.<br>*<br>Itt már többször átúszták,<br>De lova jól irányított volt.<br>Áradó folyó.<br>*<br>Középen a víz tarolt,<br>Lovat irányítani kellett?<br>Gazdi nem látott.<br>*<br>Még érzékelte forgást,<br>Mibe az áradás sodorta.<br>Még jobban szédült.<br>*<br>Ló érezte a veszélyt,<br>Többször fájdalmasan nyerített.<br>Gazdi dülöngélt.<br>*<br>Ló csak egyedül küzdött,<br>Gazdája terhével a hátán.<br>Becsatlakozás?<br>*<br>A kicsi folyóka is<br>Áradt, lett nagy örvény, szívással.<br>Gazdi már vak volt.<br>*<br>Az örvény berántotta<br>Nyeregből, nehéz fegyverekkel?<br>Gyors szívóhatás!<br>*<br>Kettőjüket beszívta?<br>Többet, senki nem látta őket.<br>Egy kobra miatt?<br><br>Vecsés, 2021. január 4. ? Kustra Ferenc József - a harcosról a mese: senrjon csokorban íródott!<br>

Ülők folyópart kövén, <br>Szemlélem, túlont… mesés egy harc! <br>Kard ki kard! Gyerünk. <br>* <br>Útban erre elkapott <br>Valami, én hosszan aléltam. <br>Kard ki kard! Gyerünk. <br>* <br>Felállok, többet látok, <br>Itt vagyok az éles kardommal. <br>Kard ki kard! Gyerünk. <br>* <br>Irigykedek, társak ott, <br>Én lekéstem… csónak is mind túl. <br>Kardom rántsam ki? <br>* <br>Csatazaj ide hallik, <br>Mély víz partján, le-föl járkálok. <br>Kardom cipelem. <br>* <br>Gyönyörű a harci zaj <br>Élvezem paták dobogását. <br>Kardom is menne. <br>* <br>Esteledik, zaj csitul, <br>Én megint ülök. Fönt bíbor ég. <br>Kardom nyugtalan! <br>* <br>Csatának lassan vége, <br>Kis felhők mind bíborszínűek. <br>Kardom figyelmez! <br>* <br>Mögöttem bokor reccsen, <br>Felugrok, perdülők… egy… ellen! <br>Kardom kirántom. <br>* <br>Azzal a mozdulattal <br>Szívét átszúrom, hogy át is ment… <br>Kardpengém véres. <br>* <br>Keskeny a folyómeder <br>Társaim már ott állnak, néznek. <br>Kardom-letörlőm! <br>* <br>Társak szemében látom <br>Elismerést… én is harcoltam. <br>Kardom tokjában. <br> <br>Vecsés, 2020. december 3. – Kustra Ferenc – a harcosról a mese: senrjon csokorban íródott! <br>