Beborítottad tejszínű lepelbe,<br>kedves angyal járta tájakat.<br>Köpenyed a valóságot belepte,<br>nap fényéből varázsoltál árnyakat.<br><br>Titkokkal szövöd át a tudottat,<br>sejtelmes lett mi látott volt.<br>Vetítesz ki álmokból lopottat,<br>mit ködhullámod megrajzolt.

Erdős Sándor : Titkos szerelem<br><br>Gyöngyházfényű tekintetedben fürdök.<br>Beleremeg a lelkem,ha reám veted.<br>Bús, szerelmes gondolatokat őrzök.<br>De sohasem mondhatom el neked.<br><br>Te csak délibáb vagy nékem a valóban.<br>Megfoghatatlad,de létező csoda.<br>Őrült, vad szerelmem tiéd titokban.<br>Sajnos nem lehetsz enyém soha.

Háborúból hazafelé,éhezett a katona.<br>Bárhová is kopogtatott,enni nem kapott soha.<br>Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát.<br>De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját.<br><br>El is határozta gyorsan, felkapva egy nagy követ.<br>Főzök ebből levest én! Keresek olyan helyet<br>Első falu első házán kopogott a katona.<br>Gondolta, hogy itt lesz kőből mindjárt finom vacsora.<br><br>Öregasszony nyitott ajtót. Köszöntötte a legény.<br>Alamizsnát jöttem kérni bár nem vagyok én szegény.<br>Vizet, s lábost tud-é adni?Főzni valót hoztam ám.<br>Finomabbnál finomabb kővel teli a tarisznyám.<br><br>Ámult-bámult a vénasszony. Kőből főzni lehet-e?<br>Ha megtanul bizonyára gazdag lesz az élete.<br>Gyere-gyere invitálta. Mutasd hogyan csinálod.<br>Mindent adok mi kell hozzá, ahogy te csak kívánod.<br><br>Lábost, vizet hozzon kend,tegye fel a tűz fölé.<br>Mikor a víz már rotyogott, kavicsot dobott belé.<br>Kevergette,kevergette.Az öregasszony meg csak leste.<br>Finom leves lesz majd ebből, mire leszáll az este.<br><br>Kóstolgatta,kóstolgatta.Csettintgetett nagyokat.<br>Egy kanál zsír kéne belé, ha a háznál az akad.<br>Hogyne lelkem akad az itt.Van kint a kis kamrában.<br>Ha kell bele egy csipet só is, mondjad nekem csak bátran.<br><br>Csipet só is,s egy kis krumpli édesíti a követ.<br>Ha hozna bele, ha már megy, a kamrából jövet.<br>Serény asszony lótott-futott. Hozott mindent, amit kért.<br>A vidám obsitos az apróságért jó vacsorát ígért.<br><br>Mondja hősünk:-nagyon finom, szinte kész is.<br>Valami tán, egy kis kolbász kéne bele mégis.<br>Hozom-hozom mondá szüle, s szinte suhan.<br>Ahogy titkos kamrájába a kolbászért rohan.<br><br>Kész is lett a kőleves. Jól laktak tőle nagyon.<br>Gondolta az öregasszony, ez a kő egy vagyon.<br>Sokat ér az. Sokat ér az. Kőből levés. Nahát!<br>Sosem látott a vénasszony még ekkora csodát.<br><br>Add el nékem a csodakövet. Kérlelte a legényt.<br>Szinte ráncigálta, nem engedte elmenni a szegényt.<br>Nohát, legyen. Nohát, legyen. Száz forint az ára.<br>Gazdag lett a szegény legény. Pedig eddig felkopott az álla.

Van egy hely hol másképp süt a nap.<br>Van egy hely hol édesebb a szellő.<br>Ahogy őszülő hajamba belekap.<br>Ahol szebben susog az őszi erdő.<br><br>Van egy hely mely szebb bárminél.<br>Van egy hely hol ringatott anyám.<br>Hol majd rám borul a szemfedél.<br>Szent Magyarhon édes hazám!

Úgy vetted el ezer évnek dicsőségét,<br>Mint pusztító szél felhőt tép szét.<br>A bosszú angyala vezette szívedet<br>De megosztani nemzetet csak papíron lehet.<br><br>A földünk teste még mindíg vérzik<br>De feltámad majd újra Főnix<br>Vér a vérből.Egyek vagyunk!<br>Felragyog újra Magyar napunk!