Egyszer majd…<br><br>Egyszer majd megbabonázva nézlek,<br>Egyszer majd bódult fejeink összeérnek.<br>Egyszer majd csodás érzés járja át testem,<br>Egyszer majd ébredezik halódó lelkem.<br><br>Egyszer majd kihűlt szívem is újra él,<br>Egyszer majd bensőm pillangókkal zenél.<br>Egyszer majd elém tárod boldogan nevetve,<br> Egyszer majd beleveszek a mindenségbe.<br><br>Egyszer majd felpezsdíted sivár életem,<br>Egyszer majd újraíródik élettörténetem.<br> Egyszer majd ez a lét lesz varázslatosan szép,<br>Nem is történhet ez majd másképp.<br><br>Aztán…<br><br>Megbabonázva nézlek,<br>Bódult fejeink összeérnek.<br>Csodás érzés járja át testem,<br>Ébredezik halódó lelkem.<br><br>Kihűlt szívem is újra él,<br>Bensőm pillangókkal zenél. <br>Elém tárod boldogan nevetve,<br>Beleveszek a mindenségbe.<br><br>Felpezsdíted sivár életem,<br>Újraíródik élettörténetem.<br> Ez a lét varázslatosan szép,<br> Miért is volt eddig másképp.<br><br><br>2021. április

Meg sem vettük a mozijegyeket,<br>Nézzük mégis saját filmünket.<br>Zajlik benne éppen a könnyfakasztó,<br>Világméretű, szomorú filmhíradó.<br><br>Nem tudunk kiszállni belőle,<br>Sodor bennünket ez a valami előre.<br>Mikor lesz már a filmnek vége?<br>Ki vágja meg a kockákat készre?<br><br>Mikor lélegzik fel a világ,<br>S élhetjük az életünk újra tovább?<br>A választ nem tudja senki,<br>Addig bizakodónak kell lenni.<br><br>Aztán, majd amikor végre vége,<br>S hálásan nézünk fel az égre,<br>Egy gondolat motoszkál fejünkben,<br>Miért is maradtunk életben?<br><br>Istennek mi velünk a terve,<br>Mit kell tennünk cserébe érte.<br>A válasz csupán csak annyi,<br>Merjünk saját hitünk szerint élni.

Mivé leszünk, ha elmúlik a szerelem,<br>S úgy élünk egymás mellett, mint két idegen.<br>Hangunk, szavunk nem hallja már egyikünk sem,<br>Így illan el az életünk oly sebesen.<br><br>Összegörnyedve, bénán, ágyamon fekszem,<br>El nem sírt könnyeim égetik a lelkem.<br>Mi lesz így velem? Hogyan tovább Életem?<br>Ki mondhatja meg, hogy mit kellene tennem…<br><br>Ki tudna segíteni, megfogni kezem,<br>Hogy fájó sebzett szívem rendbe tegyem.<br>De a választ magamban kell megkeresnem,<br>Titkon remélem, hogy egyszer majd meglelem.<br><br><br>2021. március

Keserű mosoly ül kába fejemben,<br>Bensőm zubog enyhe remegésben.<br>Magam kis porszemnek érzem,<br>Ahogy néz le rám e szent perem.<br><br>Egy gondolat kopogtat fejemben,<br>Hogy a kormányrudat elvesztettem.<br>S a fellegek tovasodorják fénymesém,<br>Vele minden reményt, ami szép.<br><br>Épp csak igent mondtam az életre,<br>De most fájón hasít az elmémbe,<br>Hogy szabadulni már nem lehet,<br>Cipelnem kell súlyos terhemet.<br><br>Napra nap jön s éjre az éj,<br>Ez a megalkuvás nagyon kemény.<br>De ott ragyog a vakító fény,<br>A két csodás csillagteremtmény.<br><br>Ők fényesítik pislákoló egem,<br>Erősítik hitem, szívem s lelkem.<br>Utat mutatnak a csillagösvényen,<br>Velük teljes a világmindenségem.<br><br>2021. március

Tenger partján gyönyörködtem,<br>kősziklákon lehevertem,<br>csodáltam a hullámokat,<br>benne a virgonc halakat.<br><br>Messzi hajó csendben úszott,<br>árbócai alig látszott,<br>tenger zúgás elaltatott,<br>hozott nekem csodás álmot.<br><br>A kék égben, napsütésben,<br>lágyan öleltél kedvesem,<br>szavaid oly' édes nekem,<br>karjaidban énekeltem.<br><br>Ölelj, ölelj én kedvesem,<br>kezeimet el ne engedd,<br>ne legyen csak szívem álma,<br>szereteted megtaláljam.