Fent sötét van és csend, együtt ölik meg az elemnő fény lelkét, <br>Csak szórja, csak hinti le égi porát, saját lelke sötétjét. <br>* <br> <br>(HIAQ) <br>A kéklő hegyeket... <br>Lenyugvó napkorong még fest. <br>Bíbor, a csúcs színe! <br>* <br>A bíboros palást, <br>Alkony elől elmenekül. <br>Messzi a láthatár. <br>* <br>Fény, föld mögé borul, <br>Naplemente vége után. <br>Bíbor, befeketül. <br>* <br> <br>Uram! Reggel, majd hagyd, hogy új nap viruljon nekünk az égen, <br>Még legyen meg a hitem, valósuljon meg minden reményem, <br>* <br> <br>Napsugarak még a <br>Patakfelszínt beszínezik. <br>Arany-szín hullámok. <br>* <br>Nesztelen bíbor szín <br>Fedi-borítja a tájat. <br>Csend már uralkodik. <br>* <br>Domboldalakra is <br>Tűz, a hőgutás napsütés. <br>Bíbor-meleg az est. <br>* <br> <br>Estiségbe ér véget a nap, <br>Esti imát elmondja a pap, <br>Elülnek a japán tyúkok, <br>Hazamennek az ittasok. <br>Én itt vagyok, merthogy itt kell lennem <br>Reggel is itt leszek, itt kell tennem. <br>Érzem és vagyok, érzem is ezt néha, <br>Megfogom, ütemesen ver a véna. <br>A mai fény, olyan, mint kismadár, este van ágra leszáll, <br>De holnap reggel jő a másik fény, az egekbe is felszáll. <br>* <br> <br>Ég, már aranyszínű... <br>Nap, oldalazva messzi megy. <br>Alvásnak ideje. <br>* <br>Szemben, az alkonyon <br>Csüngve, világos-sötét est. <br>Esti álmodozás. <br>* <br>A fény, vörösesen, <br>Jól lefröccsenti a tájat. <br>Éjben, meleg a szél. <br>* <br>Víztükör föllángol, <br>A lemenő bíbor napban. <br>Vaksötét lesz éjjel. <br>* <br>Est, bérc mögé, a Nap, <br>Még bíborfényébe bújik. <br>Orom csak sziluett! <br>* <br>Aranylók a fények, <br>Szétterülnek a lombokon. <br>Eltávozó napfény... <br>* <br>Csupasz az ég széle, <br>Lassan már koromfekete. <br>Bíbor eltűnőben… <br>* <br>Nap, már alig csillan... <br>Bíborfény-este rezgése. <br>Minden vaksötét lesz. <br> <br>Vecsés, 2016. március 3. – Kustra Ferenc József – íródott: versben, HIAQ –ban. <br>

(Septolet) <br>Ballagunk… <br>Elballagunk… <br>Életbe beballagunk! <br> <br>Gyerekkor, <br>Fiatalkor… <br>Minden múlik, minden változik, <br>Életében ember, sokszor álmodik! <br>* <br>(Senrjon) <br>Életszakasz ideje, <br>Lejárt, már újabb szelek fújnak. <br>Még esernyő sincs… <br>* <br>(Apeva) <br>Ma <br>Már csak <br>Ilyesmi: <br>Hogy ballagás. <br>Minden múlt polcán! <br>* <br>(HIAQ) <br>Elballagás, múlás. <br>Ezen időszaknak vége. <br>Létrész már elmúlás. <br>* <br>(Senrjú) <br>A homokóra <br>Sem áll meg! Ballag tovább… <br>Elballagunk mind. <br>* <br>(Sedoka) <br>Isinek vége, <br>Ballagás van, búcsúzunk. <br>Életünk megváltozik. <br> <br>Isinek vége <br>És tanulásnak. Megyünk <br>A felnőtt jövő felé… <br>* <br>(10 szavas duó) <br>Ide, vissza, csak látogatóba jövünk. <br>Sok év múlva, majd rákészülünk. <br> <br>Lesznek talán majd, osztálytalálkozók, <br>Ott meg leszünk mi, múltban gondolkozók… <br> <br>Vecsés, 2021. május 3. – Kustra Ferenc József – íródott: ballagás-ábrázolásnak, alloiostrofikus versformában. <br>

Most <br>Ballag <br>Sok gyerek… <br>Tanároktól, <br>Isitől, búcsú! <br>* <br>Ott <br>Vannak <br>A szülők, <br>Barátok és <br>A rokonság. <br>* <br>Lét <br>Ketyeg. <br>Lét múlik. <br>Öregedés. <br>Ballagás… emlék! <br> <br>Vecsés, 2021. május 2. – Kustra Ferenc József - íródott apeva csokorban, a ballagásról. <br> <br>

A gyarló ember önképét, hit éri, vagy ölelés, megrezzen, <br>Alig pislákoló zsarátnokom felett, korom fátyla lebben. <br>A zsarátnokom kormot árasztva, kicsit is világol helyén? <br>Élet legyen szelíd, vagy vad, érzelem lángol a tűz rejtekén… <br> <br>Mennék én előre, <br>De nagy kérdés, merre? <br>Ha zsarátnokom nagy lánggá fújom, <br>Lesz értelme, hogy vívom a harcom? <br> <br>Vecsés, 2014. február 10. - Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Senrjú) <br>Biz’ ez a kérdés <br>Nem annyira egyszerű! <br>Békevonat: huss! <br>* <br>(Senrjonix) <br>Aki megy, az csalódott! <br>Maradó a rosszat folytatná! <br>Formaváltás jó? <br>Gyerekkel ki és mit-is fog kezdeni? <br>Érdekeket hogy lehet egyeztetni? <br> <br>(HIAQ) <br>Ha van közös gyerek, <br>Akkor talán jó megoldás! <br>Ez kényszer a köbön! <br> <br>(6 sorosban) <br>Akik szakítanak, azok már közel nem egy síkon mozognak! <br>Egyik elmegy, a másik meg sokszor végzetesen marasztalá. <br>Sok minden lehet oka, de ezek páronként mind-mind változnak! <br>Ha, <br>Meg, ha ő menni akar, akkor a másik miért marasztalá? <br> <br>Belső zűrzavarok nagy kompromisszumtól bizton' nem változnak! <br>* <br> <br>Bejátszanak az ambivalens érzések, meg a saját (talán téves!) akaratunk, <br>Nem biztos, hogy a távozó fél a hibás, lehet, valósan menekül… Mást akarunk? <br>Az sem elhanyagolható szempont, hogy az elmenő félnek derül ki... menekül! <br>Régen, elnézte, mert ő nem ilyen lovat akart és ebből ő most kimenekül… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Aki elmegy a dühöt éli meg és a csalódottságot, <br>Lehet az, hogy életben most ismerte föl a valóságot... <br>Aki elmegy a dühöt éli meg és a csalódottságot. <br> <br>A már elromlott kapcsolatot, erővel fönntartani botorság, <br>Mindkettő fél lelke bánja, így ez nem az igazi nagy bátorság... <br>A már elromlott kapcsolatot, erővel fönntartani botorság. <br> <br>Vecsés, 2020. október 1. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában. <br>