A halottak vágányán<br>Száguldoz lelkem a tiszta ég felé!<br>Itt hagyom a földön köztetek<br>A jelenem, múltamat s a jövőt.<br>Hogy tisztán és boldogan éljetek...<br>Magához ragad az ősi föld.<br>A fehér havazás betakarja a felszentelt rögöt,<br>S én magammal viszem a hideg szobák fala emlékeit<br>Csontjaim fájdalmain.<br><br>Magányosan fut a lelkem a halottak vágányán<br>A végtelen, tiszta ég felé.<br>Fájdalmában sír, üvölt a szél az éjszakában.<br>S valahol felsír egy kisgyermek,<br>Valamelyik unokám talán?<br>Olykor a nagy szegénységben<br>Öröm egy falat kenyér.<br>A szomorú, téli estéken<br>Csendes magányában<br>Havat söpör a szél.<br><br>Most még itt vagyok a földön, s írhatom verseim,<br>Észrevétlen élem unalmas életem.<br>Majd ha csontjaim kínálom a földnek<br>Fehér paripán a téli havakon.<br>A halottak vágányán jön értem a fuvaros halál!<br>S karjába zár édesen az Isteni halál.<br>Több milliárd csillagok között<br>Fénylik majd csillagom<br>Örök életen át.

Szép Katikám ezüst álma,<br>Száll magasra nyári vágya.<br>Szép Katikám mosolya,<br>A szerelem otthona.<br>Csókja édes éjekbe száll,<br>Vad mezőkön nyíló virág.<br>Szép Katikám, reményem,<br>Hűséges hű feleségem.<br>Esőben siet, s ázik,<br>Ha tél van, ő is fázik.<br>Szép Katikám várj reám,<br>Piros bársony álmon át.<br>Dalt dúdol az esti szél,<br>Ifjúságunk múltba vész.<br>Magány száll az ablakodra,<br>Férjed, Feri haldokolva.<br><br>40 év - Rubin házasságunk évfordulójára

Csók közöttünk kettéégett,<br>Melledről a fény leégett.<br>Arcodon már csont zörög,<br>Pókháló a szemgödröd.<br>Kihűlt tested nem remeg már,<br>Nem zilál a kín, már nem fáj.<br>Vagy, ki voltál, szerető,<br>Öleléstől nevető.

Elvakít a hófödte táj,<br>Csillog-villog a fenyőág.<br>Fénye átjárja a hideg falat,<br>Jézus szeméből könnycsepp fakad.<br><br>Adjon az Isten<br>Kalácsot, kenyeret<br>Szegényeknek egyszer végre<br>Karácsonyidőben.<br><br>Vagy legalább édes álmot<br>Sok csóró cigányra.<br>Éhség, bánat ne gyötörje,<br>A karácsonyt gyertyafénnyel ünnepelje.<br><br>Elvakít a hófödte táj,<br>Csillog-villog a fenyőág.<br>Fénye átjárja a hideg falat,<br>Jézus szeméből könnycsepp fakad.

Adtál egy halálos csókot,<br>Az vitt az élettől messzire el.<br>Most már mindegy, hogy kiben hiszel.<br>Őszi hajnal vitt el<br>Minden érzést,<br>Minden álmot,<br>Vágyat és örömöt.<br>Harmatos könnyével ébreszt a nyár,<br>Távoli dombon<br>Anyám néz távol éveken át!<br>Nézi szegény, hogy jövök-e már.<br>Érzem, hogy nélkülem<br>Elvérzik ez idei nyár!<br>Hiába vártok,<br>Nem jövök már!<br>Azóta jó anyám elment,<br>Nem tudott várni,<br>Nem tudott élni nélkülem egy percet se már!