Hétköznapi pszichológia <br> <br>(Bokorrímes) <br>Sok ember olyan szemellenzővel jár, mint a sörös-kocsi lovai, <br>Van, aki egész életében dugóhúzóba zuhan, mint légjárók gépei… <br>A legtöbb embert körülveszik a mélységes mélabú, sötét fellegei! <br> <br>Ebédileg a tányéroknál bús-bánatosan ül a tömeg, de mindenki egyedül, <br>Teli tányér, üres tányér, felnézve a semmit látja… életében csak menekül… <br>Desszertet már nem várja, édességet nem kedveli, máshol lesz egyedül. <br> <br>Van ki hallja, sőt érzi a szárnysuhogást, mert őrangyala éppen dolgozik, <br>De ez élethosszabbításra, vagy az öröklét elnyerésére, nem vonatkozik… <br>Az ez egy persze nagyon is biztos, hogy az élet véges… halállal elfogyatkozik. <br> <br>(Anaforás, belsőm rímes, bokorrímes) <br>Ki már öregszik… Léte naplementéjének a színeit és pillanatait szürcsöli, <br>Ki már öregszik… Léte fájó pontjainak darabjait, szívéből előveszi… <br>Ki már öregszik… Létét siratja, hogy itt a vége, mert a sorsa ezt rendeli! <br> <br>Vecsés, 2020. július 14. – Kustra Ferenc József <br>

Korom haladtával már belátom, <br>Sok embernek ezen a vad világon, <br>Nincsen remény és nincsen boldogság, <br>Megnyugvást nem hoz, csak túlvilág… <br> <br>Budapest, 1997. december 22. – Kustra Ferenc József <br>

Szigorú és mély a téli erdő, <br>A hó, mint nap, vakítóan ragyog. <br>A ragyogása mélyről feltörő… <br>Oly szép látvány, hogy ember csak gagyog. <br> <br>Autónk lágyan, suhanva siklik, <br>Fák között a kemény, jeges úton. <br>A mély, rettenetes erdő játszik, <br>Hallom… gumik gördülnek surrogón. <br> <br>Az erdő egyre sűrűbb és nagyobb… <br>Eltört fa áll derékig a hóban, <br>De most már úgy látszik, megyünk ki… jobb! <br>Erdő Isten néz ránk… bocsátóan. <br> <br>Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc József <br>

Rian fejemben a fagyott sejttömeg.<br>A puszta szeretetből katasztrófa<br>Épül, véres agyam vár parancsszóra.<br>Analízál majd kételyt szór a löveg.<br><br>Eddig jó lélek hordozója voltam,<br>Mégis elönt a tengernyi aljasság.<br>Pillanat tört e reám, mint balgaság<br>Vagy a pillanatba magam tapostam?<br><br>Mérhetetlen gonosz, igazán emberi.<br>Mindig is ott volt a mezsgye, amin túl<br>Mindent mi vagyok a vágy felülmúl.<br>Zsigeri célomnak nem tiszták eszközei.<br><br>Kegyetlenül hasogatja lelkem a leány.<br>Igaz jót kerestem, szépet találtam.<br>Főbűnök táncolnak, én is beszálltam,<br>Egyik hívja másikat, nem nehéz talány.<br><br>Mivé lettem én? Bölcs vadállattá.<br>Mi voltam? Ember ki nem válhatott naggyá.

Szenvedéllyel nézlek, <br>Jegyed van a szívembe,<br>De más vonalakon bliccelsz.<br>Azokon biztos sok a megálló.<br><br>Hagyom az agyalást,<br>Büszke vagyok magamra.<br>Józan vagyok, de semmi érv.<br>Várom a nyáltengert.<br><br>Bugyog a vér ajkaidban,<br>Mindenféle vérsejttel tele.<br>Szerencsés egy banda.<br>Kérlek, ne használd.<br><br>Szívemet hányom eléd.<br>Nincs nálam, külső zsebben se.<br>Talán Otthon hagytam, de <br>Elmúltam már tizennyolc.