Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Huh! Minő torz ez a világ, amikor szeretetnek mondják a gyűlöletet! <br>Amikor haragnak állítják be a földrendszerű végzetes önérdeket… <br>Amikor, Te jó vagy és nem is érted, mi az, ami veszélyezteti létet <br>És <br>Fel nem foghatod, hogy az emberi létben miért folytatnak kivégzéseket… <br> <br>Viszály, meg nem értés, távolságtartás. Mind körülöleli a lévő létet… <br> <br>Vecsés, 2020. november 6. – Kustra Ferenc József <br>

Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad, <br>Bizony, már régen kiapadt a szeretet kutad… <br>Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad. <br> <br>Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja, <br>Mire serdülő lettem, kialakult egy nagy máglya… <br>Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja. <br> <br>A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból, <br>Anyám elzavart tégedet, nagyon mély, beteg csalárdságból… <br>A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból. <br> <br>Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek, <br>Téged amott, a másik családban vajon még ünnepelnek? <br>Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek. <br> <br>Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet, <br>Néha, ha használom, akkor feltolja a gyermeki emléket… <br>Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet. <br> <br>Vecsés, 2020. július 3. – önéletrajzi írás. Íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. <br>

Apám drága, elég nagy baj az már nekünk, <br>Hogy még életedben, nem tettél jót velünk. <br>Ezt tanultad tán', vagy megörökölted nagypapámtól? <br>Elvetted lélekélelmemet, mint idegen szájtól. <br> <br>Erzsi feleségeddel nekem, semmi bajom nem volt, <br>Akkor ő miért gyűlölt engem? Gonosz egy némber volt. <br>És az meg, amit Te követtél el, csúcs disznóság volt. <br> <br>Csütörtökön volt az örökségi tárgyalás, <br>Ti előtte vasárnap, mint ahogy volt szokás, <br>Engem és a családomat meghívtátok ebédre, <br>És tárgyalásról, hosszasan elegyedtünk beszédbe… <br> <br>Szót nem mondtál, hogy ott leszel, nem kérdeztél meg, mint ellenségem, <br>És az idegen albérlőkkel megvetetted az örökségem. <br>Miért nem nekem ajánlottad föl a részedet, ki fiad vagyok? <br>Erzsi feleséged bebeszélte, hogy én az ellenséged vagyok… <br> <br>Én bizony, még azt sem tudom, hál' Istennek, hogy a sírod hol van, <br>Így nem viszek soha képmutatásból virágot, bárhol is van… <br>Egy biztos, vagyontalan senkivé tettél, <br>Ilyen gonosz velem mért, hogyan lehettél? <br> <br>Vecsés, 2020. március 1. – Kustra Ferenc – önéletrajzi írásom. <br>

Megy a felhívásom… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Hah! Hogy én a szerető emberiséget mennyire akarom… <br>Mindennap meditálok ezen és így telik majd' minden napom… <br>Hah! Hogy én a szerető emberiséget mennyire akarom. <br>* <br>Így aztán egyedül vagyok, tollamból kisercenget a magány, <br>Pedig én keresem az együttműködést, mint utcai vagány… <br>Így aztán egyedül vagyok, tollamból kisercenget a magány. <br> <br>Szavak és a mondatok hiába töltik ki a soraimat, <br>Az emberek bizony olyanok, nem fogadják indokaimat... <br> <br>Az igazság, hogy az életvonatok jönnek vagy mennek, <br>Vannak többen, amik engemet kanyarban is előznek, <br>És bizony látni, hogy ott régi mulatságok tetőznek. <br>Most az újévben emberek régi utakon előznek? <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Itt az újév is és vajon minden megy tovább a régiben? <br>Jobb híján kutakodunk mindannyian a rongyos fecniben? <br>Itt az újév is és vajon minden megy tovább a régiben? <br>* <br>(Septolet) <br>Csak együttműködni! <br>Egymásra nézni… <br>Nevetve ökörködni… <br> <br>Emberi faj! <br>Minek nektek baj? <br>Inkább szeretve; <br>Együttműködve… <br>* <br>Hol vagytok Ti régi játszótársak, kik még velem gondolkoztok? <br>Az emberiség sok-sok baján ezzel és együtt javíthattok! <br> <br>(Anaforás, belső rímes, önrímes) <br>Várhatjuk a kegyelmet, de idő mutatja, hogy úgysem jön el. <br>Várhatjuk a kegyelmet, talán nem érdemeljük, úgysem jön el… <br>Várhatjuk a kegyelmet, bízzunk még tovább… talán később jön el? <br> <br>Mondja nekünk a dal is; &bdquo;szeressük egymást gyerekek…” <br>Én meg szeretném, hogy szeretetteljesek legyetek… <br> <br>Vecsés, 2019. december 23. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Bujkáló hold alatt<br>Lettünk e föld rabjai.<br>Szekereink néma csend félelmével<br>Haladtak untalan utakon.<br>Ponyvája csattogása messze hallik a végtelenségbe.<br>Vad gyűlölet ölelte át a tájat.<br><br>Bánatos cigány asszonyok sírása hallik<br>Gonosz bőgő hangja kíséretében.<br>Az elmúlt idők véres színjátéka<br>Öli belénk a félelmet,<br>Múltunkban és jelenünkben<br>Nélkülözzük Istenünk szeretetét.<br><br>Gyenge, harmatos szekereink ébredeznek,<br>Hajnaltájt vadvirágot szed egy árva lány.<br>Szenvedéseink Isten ajándéka,<br>Életünket keseríti.<br>Gyötrelmes kínjainkon<br>Haladtak szekereink Európa felé.