A poéta víkendje… <br> <br>Az erdei lakban elvoltam pár napot. <br>Esténként egy mécs-világ nekem imbolygott… <br>Szerettem a kis lángot, többször is mélázva néztem, <br>Közben a falra vetült mozgó-árnyképet figyeltem. <br>Oly’ <br>Akkurátus volt ez a pici mécses láng, <br>Mert a tollam-elővettem, lett írott láng. <br> <br>Vecsés, 2018. október 2. – Kustra Ferenc József <br>

Számíthatok még kedves Trudi, <br>Hogy még az enyém akar lenni? <br>Hűhóval elvenném, <br>Folyton kényeztetném… <br>Tenyeremben jó lenne lenni… <br> <br>Számíthatok még kedves Trudi, <br>Hogy a gyászéve le fog telni? <br>Akkor képbe jönnék, <br>És magáért mennék! <br>Görbe? Egyenesbe fordulni… <br> <br>Ha megjönne, érdem… ó Trudi! <br>Onnan, életet csak élvezni… <br>Szeretet érzése, <br>A végtelensége… <br>Imádnám Önt, végzetem Trudi… <br> <br>Vecsés, 2021. február 23. – Kustra Ferenc – íródott romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Nincsen olyan zár, minek nyitja ne lenne, <br>Nem kell tán' hozzá, csak fényesített eszme. <br>Lehet, hogy a régit, múltat, nem ildomos túlontúl feszegetni, <br>Mert fellármázódnak a rossz emlékek, és elkezdenek kijönni… <br> <br>Ahogy a múltba… túrunk, elkezd kibogozódni az összevisszaság, <br>Amik aztán rendezetlen sorokban lesznek a támadó visszásság. <br>A múltban már nincs ellenség, csata se, <br>Meg nincs ott, egyetlen menekülő se. <br> <br>Vannak, értetlen, ijedt szavak, múlt elől lóhalálában menekvést kell keresni, <br>De vajon minek, Istenünk már rég elrendelte, mindenkinek majd múltba kell menni. <br>A múltból kihallatszanak a kiáltások, meg a ló patadobogás, <br>Itt már van idő, hörgő morgásra, így már minek is az a lódobogás? <br> <br>Sejtelmes csendességem zuhog, ömlik elő a régmúltból, <br>Sejtelmes csendességem nem ad elő semmit a régmúltból… <br> <br>Vecsés, 2021. június 4. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Huh! Minő torz ez a világ, amikor szeretetnek mondják a gyűlöletet! <br>Amikor haragnak állítják be a földrendszerű végzetes önérdeket… <br>Amikor, Te jó vagy és nem is érted, mi az, ami veszélyezteti létet <br>És <br>Fel nem foghatod, hogy az emberi létben miért folytatnak kivégzéseket… <br> <br>Viszály, meg nem értés, távolságtartás. Mind körülöleli a lévő létet… <br> <br>Vecsés, 2020. november 6. – Kustra Ferenc József <br>

Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad, <br>Bizony, már régen kiapadt a szeretet kutad… <br>Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad. <br> <br>Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja, <br>Mire serdülő lettem, kialakult egy nagy máglya… <br>Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja. <br> <br>A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból, <br>Anyám elzavart tégedet, nagyon mély, beteg csalárdságból… <br>A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból. <br> <br>Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek, <br>Téged amott, a másik családban vajon még ünnepelnek? <br>Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek. <br> <br>Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet, <br>Néha, ha használom, akkor feltolja a gyermeki emléket… <br>Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet. <br> <br>Vecsés, 2020. július 3. – önéletrajzi írás. Íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. <br>