Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Az élet folyton a közel-távol múltba merevedik <br>De, nekünk az élő múltunk! <br>Bárhogy is van, vastag totemoszloppá egyenesedik, <br>Míg <br>Lelkünkben tovább él múltunk! <br> <br>Sötét némaság és fénytelen sötétség, deresedik? <br> <br>Vecsés, 2017. június 17. – Kustra Ferenc József <br>

Ördög ül a hideg kövön,<br>Devla, devla, hé!<br>Hegyet, völgyet bejárunk,<br>sátrainkban meghálunk,<br>Devla, devla, hé!<br>Szekereink széltől tépett,<br>Vajdánk lánya igen kényes,<br>Devla, devla, hé!<br><br>Ördög ül a hideg kövön,<br>Devla, devla, hé!<br>Szekereink útra készek,<br>Devla, devla, hé!<br><br>Honnan jöttünk, merre tartunk,<br>Devla, devla, hé!<br>Mi se tudjuk, ők se tudják,<br>Szabadon élünk, mint a héják,<br>Devla, devla, hé!<br><br>Tarnazsadány, 2017. július 26. szerda

Hogyha lehullnak a fákról<br>Ősszel a levelek,<br>Bánatomat eltemetem,<br>Rabság volt minden életem.<br>Szomorú Istenek óvtak meg a rossztól,<br>Sápadt arcú cigány asszony<br>Mindenféle bajtól.<br>Hogyha láttok, jó testvérek,<br>Hervadásban engem,<br>Ifjú szívem ne bántsátok,<br>Meghasad az csendben.<br>Őszi álom, hulló levél,<br>Cigányzene engem kísér.<br>Kísér a halálba.<br>Sápadt arcú cigány asszony,<br>Te vittél a sötét éjszakákba.<br><br>Tarnazsadány, 1983.

Lelkem mélyén sötét cella,<br>Mélységében leláncolva<br>Vagyok önmagam rabja.<br><br>Ki szól, ki sír fölöttem?<br>Zárt síromból kijöttem!<br>Kopár temetők mögöttem.<br><br>Fiam, lányom, szerelmem,<br>Kies tájban nem lelem!<br>Fájdalmas, néma a csend...<br><br>Zord idők, kemény világ,<br>Jégmezőn áll a Gulág.<br>Havat söpör egy vézna lány.<br><br>Lelkem mélyén sötét cella,<br>Vagyok benne néma rabja.<br>Gulágon fogva tartva.

Tábortüzek égnek messze,<br>A Vajdának ez lett veszte!<br>Belekapott a rongyába,<br>Rongyába és a hordába!<br>Így lett füstös, kormos népe,<br>Fekete lett rücskös képe.<br>Indiából jöttünk sorban,<br>Bővelkedtünk a jó borban.<br>Előőrsünk jó hírére<br>Meneteltünk mind messzeségre.<br>Nagy folyón és tenger partján,<br>Legényeink ottan portyált.<br><br>Ezernégyszáztizenhétben<br>Érkeztünk meg Magyar földre.<br>Vajdánk Zsigmond királlyal ment vele,<br>Így lett neki menlevele.<br>És azóta szaporodva<br>Közel majd egy millióra.