Ó! A szélkakas, <br>Folyvást szolgálatban van. <br>Pihenni sem tud. <br>Ifjonc, pörög szüntelen, <br>Le nem áll, türelmetlen. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>A kémény legfőbb őre. <br>Füstirányító. <br>Kéményen szél karolja <br>Ő a füstöt sodorja. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Gólyákat elüldözi, <br>Harcos kéményőr. <br>Hű őre a kéménynek, <br>Gólyák nem fészkelhetnek. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Nélkülözhetetlen ő. <br>Szélerőt befog. <br>Fontos, szélirány jelző, <br>Ő nem csirke kergető... <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Egy csirkét sem szerethet. <br>Társ nélkül forog. <br>Dombról, sok csirke lesi, <br>Észre őt mért nem veszi? <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Nem kapar, reggel csendes. <br>Nincs trágyadombja. <br>Kacérkodását vágyják... <br>Nap, mint nap csak őt várják. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Szélcsendben is van füstje. <br>Száll, kékes égbe! <br>Lágy szellő már nem hajtja, <br>Őt az egylet még várja... <br>* <br>Ó! A szélkakas <br>Is öregszik, már rozsdás. <br>Csendes nyikorgás... <br>Idő múlt -foga- marta... <br>Alig hallik, jaj, szava. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Kis szélben már nem forog... <br>Sok tyúk... leves lett! <br>Már nem mozdul...nem heves, <br>Terítéken... tyúkleves. <br>* <br>Ó! A szélkakas, <br>Ha nincs szél. nem dolgozik... <br>Leves lett… tyúkból. <br> Vigyázz hát kibe szeretsz! <br>Lesz belőled tyúkleves.... <br> <br>Vecsés, 2013. június 9. – Szabadka, 2018. szeptember 18. – Kustra Ferenc József – a fél haiku láncot én írtam, alá a tanka verset, szerző-, és poéta társam Jurisin, Szőke Margit. A vers címe: Vigyázz, kibe szeretsz... <br>

Nem mese szinten… <br> <br>Az élet szépséges… <br>Fölmerülhet probléma <br>És a sok rossz, nem óda… <br>Az élet, nagy csoda… <br>Van, kinek lesz hosszú lét, <br>Kerülje… az betegségét. <br>Az élet egyszeri… <br>Boldognak lenni, a mát megélni, <br>Mit élet kínál és túlélni. <br>*** <br>Szép az élet, szeresd! <br>Van, hogy fájdalmat okoz, <br>Ám boldogságot is hoz. <br>Élni érdemes! Élj! <br>Ragadd meg a pillanatot, <br>Éld meg hát a boldogságot! <br>Egy életed van, óvd! <br>Ne tékozold el, ne légy kevély, <br>Élj okosan, nincs még egy esély! <br> <br>Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 16. – Kustra Ferenc József – az első 9 sorost én írtam, míg a másodikat –sedoka- filozófia alapján, &bdquo;más szemszögből”- szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit, aminek a címe: Az élet nem mese... <br>

Valahol, vonat zakatol, mozdonyom füttye rikolt, <br>Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont. <br>Hah! Megint itt van egy újabb életállomás... <br>Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás. <br> <br>(&bdquo;bambuszliget”: vu-csüe - 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa) <br>Lét-vonat fékez, <br>Itt egy állomás. <br>Lét-vagon terhes, <br>Lesz-e megnyugvás? <br>* <br> <br>Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel, <br>Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e a hajnali fénnyel! <br>Ahogy rohanvást sötétedik, rám világít a telihold. <br>A fülembe altatót dalol éj, feszültségemet felold… <br>A rubintvörös fénysugarak, lassan, elmosódva oldódnak az éjben, <br>Öregen, már egyre kevesebbet látok sötétedő naplementében… <br> <br>(&bdquo;Vágyódás délre”: Yijiangnan - 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa) <br>Csodás est, <br>Hoz fénylő hajnalt? <br>Világít az ezüst Hold, <br>Bút felold, hint nyugalmat. <br>Fény éjbe’ hamvadt. <br>* <br> <br>Ahogy sötétedik, látom a nappali szín megfakult… <br>Ezzel együtt a mából, holnapra lesz az örökös múlt. <br>Most éjjel, majd megtudom, a Hold csak nekem énekel, <br>A róka, meg megijed, és majd vonítva rohan el… <br>Álmomban és majd talán hős, daliás fűszál leszek, <br>Inaló rókának meg nagy, buktató gáncsot vetek… <br> <br>(&bdquo;Vágyódás délre”: Shiliuziling - 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) <br>Már <br>Holnap múlt a ma... nem vár! <br>A csodát <br>Éld meg most, ma már! <br>* <br> <br>Álmomban talán hegyi ösvényeken járok... bokrosak, kuszák. <br>Folyton botlok, el ne essek, vigyáznék... lépéseim tétovák… <br>Lassan, de nagyon elhamvad, a hamvasztó lobogás, <br>Reményteljes volt a ma, holnap vajon mitől lesz más? <br>Nekem világítanak… majd reggel felé a csillagok? <br>Életemben az ami szép volt, holnap újra felragyog? <br> <br>(&bdquo;(erős)vágyakozás”:Ku- xiangsi - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa) <br>Álmomban útra kelek <br>Tétován, <br>Nehezek <br>Lépéseim. <br>Éjben merengek, <br>Hoz-e vajon a holnap <br>Reményt, fényt s <br>Jeleket? <br>* <br> <br>Jól hallom, énértem szólnak csendes éji harangok? <br>Vagy talán rosszul hallom? Ezek halk, mennyei hangok? <br>Kilépek a peronra és szívbemarkoló dalokat dúdolok, <br>Közben meg elgondolkozok, hogy halál közel van… majd elhamvadok. <br> <br>(&bdquo;bambuszliget”: Zhuzchici 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa) <br>Harang szól, kiért vajon? <br>Dallama, szívembe hatol. <br>Dúdolgatom: Odaát <br>Találkozunk valahol... <br> <br>Vecsés, 2014. január 1. – Szabadka, 2018. július 12. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, alá a kínai formákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A kínai formák címe:”Odaát valahol...” <br>

Hétköznapi pszichológia (Hol a problémamegoldás?) <br> <br>Régebben én voltam a még élő múltam, <br>Mára, főként a jelenembe avultam... <br>Régebben én voltam a még élő múltam. <br> <br>(HIAQ) <br>Tüzes lét, élénk múlt, <br>Hitvány jelenemben avult. <br>Anno boldog voltam. <br>* <br> <br>Az életem tanítgatott engem, de főként, balgán remélni, <br>Azt meg máig nem is értem, mért kellett nekem elnézést kérni? <br>A fűben akkor is fényes hátú bogarak rohangáltak, <br>Én meg reméltem, hogy segítenek a mezőgazdaságnak… <br> <br>Régen még reméltem, <br>Ám korán hoppon maradtam. <br>Sorsom elbánt velem. <br>* <br> <br>De aztán az élet-házamba, betette a kezét a mese-élet farkasa, <br>Vele azonnal úgy jártam, -be is jött- mint mesében a jóhiszemű malacka… <br>Ujjnyi tépőfogait magával hordta, <br>Lelkemet ezekkel, szét is marcangolta. <br>Mára már nincsen bennem lélek, ami még marcangolható, <br>De ő tudja, hogy a rettegésem, hogyan is fokozható! <br> <br>(sedoka) <br>Létem vagy sorsom? <br>Elvette kit szerettem, <br>S a többi közelállót. <br> <br>Szeretteimtől <br>Korán megfosztott engem. <br>Kettétörte életem. <br>* <br> <br>Én szerencsétlen, az óta saját labirintusomban élek, <br>A napjaimat kiteszi, hogy folyvást esdek, kegyelmet kérek… <br>Én szerencsétlen, az óta saját labirintusomban élek. <br> <br>(apeva) <br>Így <br>Tellik <br>Bánatban <br>Sok-sok napom. <br>Kegyelmet esdek. <br>* <br> <br>A sorsom nagyon pudvás, mint a régi fekete retek, <br>Hogy elhagyná már a létemet, jelet fel nem fedezek! <br>Azt mondja a sorsom, hogy meg vagyon írva: eltűrni! <br>E szenvedés alatt, mást tenni? Nem látszik enyhülni… <br> <br>Sorsom írva kaptam, <br>Elviselnem kell mit rám rótt. <br>Szenvedés nem lanyhul. <br>* <br> <br>Néha látom én is, hogy a napocska igen fényesen rám is süt, <br>De hamar vége, mert a létem a végzetem és árnyéka... leüt! <br>Az utamon keresem magamat, mert érzem... vagyok az elveszett lélek, <br>Az ellenségem uralkodik, őt persze nem fogják vissza semmi fékek… <br> <br>Útvesztőn járok, <br>Nem találom magamat. <br>Létem lesz a végzetem. <br> <br>Tévúton megyek, <br>Létem lesz a végzetem. <br>Elveszett lélek vagyok. <br>* <br> <br>Láttam már néha, hogy a felhők között villannak az ég, csodás szép kékek. <br>Végzetem a létem, hogy örülhetnék, ha csak néha villannak a kékek? <br>Láttam már néha, hogy a felhők között villannak az ég, csodás szép kékek. <br> <br>Ritkán villan fény rám. <br>Soha már nem leszek boldog? <br>Létem a végzetem? <br>* <br> <br>A labirintusnak, azt vélem, hogy momentán zárva a kijárata, <br>Az életemben, olyanok a körülmények, mind életem bánata... <br>A labirintusnak, azt vélem, hogy momentán zárva a kijárata. <br> <br>Életem csak bánat, <br>Útvesztőből nincs kijárat. <br>Magány őrzi zárkám. <br>* <br> <br>A vörös ködöm rátelepszik a lelkemre, <br>Nincsen is más, menjek fel végleg a mennyekbe? <br>A vörös ködöm rátelepszik a lelkemre… <br> <br>Gyász, <br>Lelkem <br>Fedi már <br>Nagyon régen. <br>Mennybe kell mennem? <br>* <br> <br>A világ bizony nézve, talán csak annyit lát, hogy egy szép, bokros kertben lakok, <br>Azt nem tudják, hogy, ez egy labirintus, itt élek és elátkozva lakolok… <br>A világ bizony nézve, talán csak annyit lát, hogy egy szép, bokros kertben lakok, <br> <br>Ki csak kertem látja, <br>Nem látja lelkem zárkáját. <br>Bűnhődöm... átoktól. <br>* <br> <br>Érzem, ezt a tetves, fagyott élet telet, kitartok, még egy kicsit bírnom kell, <br>És előkerül a szerencsém is, aki tudja, nekem végre kegyelem kell! <br>Még egyelőre, csak nézek a világra nagyon jogosan megorrontva, <br>Mi a fekete fényt rám ontja, de már érzem, hogy jön… fehér fényt rám ontva. <br>Bánat szülte álmokban, minden éjjel, szeretetben kiteljesedek, <br>A bánattal teljes matt-fénytelen napokban, egész nap buzgón esdek… <br> <br>Szép álmom még van, <br>Bútól matt napjaimban <br>Szebb jövőt esdekelek. <br> <br>Álmom reményt ad, <br>Bús napjaimban esdek. <br>Jöjjön már a kék madár! <br>* <br> <br>Sívárósodott világomban beszűkült pupillás szemekkel, <br>Átbandukolni létből az életbe… úgy vágyok, szeretettel… <br>Sívárósodott világomban beszűkült pupillás szemekkel. <br> <br>Vecsés, 2016. március 27. – Szabadka, 2018. július 22. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam, alá a HIAQ –t, az apevát és a sedoka –t, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: &bdquo;Sorsom, előre írva…” <br>

Élet összefoglaló… <br> <br>Megszülettünk <br>Emberré lettünk… <br> <br>(10 szavas) <br>Megszülettünk, felnőttünk, jövőt reméltünk. <br>Hittük emberek leszünk! Vajon azok lettünk? <br>* <br> <br>Volt egy hosszú létünk, <br>Valamilyen életünk! <br> <br>Sok év van mögöttünk, <br>Éltünk, küzdöttünk, boldogságot mégis keveset leltünk. <br>* <br> <br>Utódok sírnak érettünk, <br>És elemzik, elmúlt életünk… <br> <br>Talán gyerekeink, unokáink könnyet ejtenek értünk, <br>Rólunk beszélnek… őrzik emlékünk. <br> <br>Vecsés, 2017. április 2. – Szabadka, 2018. június 14. – Kustra Ferenc – A kétsoros verset én írtam, alá a 10 szavasokat: szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A 10 szavasok címe:”Őrzik-e emlékünk?” A kétsorosaim, hosszított szótagszámúak… <br>