Idő 
Értékelés 
Értékelés Az életről, versben és apevában írt a szerzőpáros…
<br>
<br>Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán' érezhetnék?
<br>Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették.
<br>Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban?
<br>Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban…
<br>
<br>Egy
<br>Esélyt
<br>Kaptunk rég.
<br>Hagytam kárba
<br>Veszni. Harc nélkül.
<br>*
<br>Az én keblem érzése érted állt ki mindig,
<br>És volt, hogy eljutottunk a szerelmes szintig.
<br>A szívem, nem felejt el semmit, mert akkor megfakulna,
<br>És csak vágyamat ölelném magamhoz lélek-vakulva.
<br>
<br>Az
<br>Élet
<br>Értékes,
<br>Későn vettük
<br>Észre mennyit ér.
<br>*
<br>Az élet tengerén lehet haladni, nagyon kell evezni!
<br>De szerelmi csalódások tengerében minek evezni?
<br>Mondd, miért?
<br>Mond, kiért?
<br>
<br>Hát
<br>Vigyázz,
<br>Hogyan élsz,
<br>Gyorsan elmúlik.
<br>Nem lesz több esély.
<br>*
<br>Lehetnék pára, vagy esőcsepped, de a hópelyhed vagyok,
<br>Magadról lesöpörtél, rám hoztad… jönnek pusztító fagyok.
<br>Amíg Te nekem voltál, az én lelkemben nyár volt.
<br>A szerelem a lelkemben nyári aratás volt.
<br>
<br>Tedd,
<br>Amit
<br>Épp kívánsz,
<br>Élj szabadon.
<br>Boldog lehetsz még!
<br>*
<br>Aztán, csak úgy itt hagytál, el is mentél, régen nem vagy már.
<br>Úgy csináltál, mint akinek a szárnya kinőtt, elszálltál.
<br>Végtelen üresség a lelkemben, mi nekem, utánad maradt,
<br>Közben én csak sirattalak, zokogtam, de az idő csak haladt.
<br>Minden nap este, lefekvésem, a szerelmeddel, veled telik,
<br>Reggel meg együtt ébredünk, de nappal bánatban bővelkedik.
<br>
<br>Rám,
<br>Figyelj!
<br>Csak egyszer
<br>Mondom neked.
<br>Élj, szeress, míg élsz!
<br>*
<br>Nincs már… de mit ér egyébként is a csók, hogyha nem szeretsz?
<br>Mit ér ölelés, ha elmentél, közelemben nem lehetsz?
<br>Én egyedül álmodok,
<br>Csak utánad vágyódok…
<br>
<br>Nem
<br>Bánod
<br>Meg biztos.
<br>Ígérem most.
<br>Szeress mindvégig
<br>
<br>Vecsés, 2015. február 2. - Szabadka, 2017. május 4. - Kustra Ferenc József- A verset én írtam, közé az apevákat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. Az apevák összefoglaló címet kaptak: „Rövid az élet”.
<br>
A tavaszvárást, TANQ –ban írta meg a szerzőpáros
<br>
<br>Hajnali fénysugár,
<br>Ablakomon bekandikál.
<br>Derűs nap ránk virrad.
<br>Volt… micsoda ravasz tavasz!
<br>Hír volt: hegyekben még havaz!
<br>*
<br>Meztelen ágakon
<br>Napsugár rügyet csalogat.
<br>Csodaszép kikelet!
<br>Pedig most volt, kemény telünk,
<br>Hogy vége, örömélményünk!
<br>*
<br>Zöldbe borult határ,
<br>Zsenge búzát szellő ringat.
<br>Éneklő madarak.
<br>Lassan túl vagyunk tavaszon,
<br>Már nem csúszkálunk havakon.
<br>*
<br>Nem kék, mégis tenger,
<br>Búzatábla határtalan.
<br>Ölelkezzünk benne!
<br>Lassan tavasz is elmúlik,
<br>Idő is előbbre csúszik!
<br>*
<br>Tarka-barka mező
<br>Szivárványszínbe pompázik.
<br>Csupa gyönyörűség.
<br>Mezőn, virágok kinyíltak,
<br>Fű is vastag, ülni hívnak!
<br>*
<br>Sokszínű lepkeraj,
<br>Hűs harmatcseppen felfrissül.
<br>Tovatűnő szépség.
<br>Hajnali harmatcseppek már
<br>Nincsenek, mentes a határ.
<br>*
<br>Szorgalmas méhecskék,
<br>Zümmögve nektárt gyűjtenek.
<br>Méz csordul ajkakon!
<br>Légben a lepkék játszanak,
<br>Méhek, már nagyon dolgoznak.
<br>*
<br>Fácántyúk s kakasok
<br>Szaporáznak zöld legelőn.
<br>Készül a viadal.
<br>Állatvilág szaporodik,
<br>A jövőben gondolkozik!
<br>*
<br>Szárnyaló fecskepár
<br>Fényes tolla csillog-villog,
<br>Nap fénye tündököl.
<br>Megjöttek a vándoraink,
<br>Utazó hazafijaink!
<br>*
<br>Villás farkú fecskék
<br>Eresz alatt csicseregnek.
<br>Készítik a fészket.
<br>Nyárelőre új lakosztály
<br>Kell… nem alkalmatlan hodály.
<br>*
<br>Virágzó gyümölcsfák,
<br>Virágfürtök, hófehérek.
<br>Menyasszonykoszorú.
<br>Magyar fa nyílik már, akác!
<br>Gyalogakác és gömbakác.
<br>*
<br>Sárga korong hinti
<br>Gyógyító, éltető fényét.
<br>Ébredj univerzum!
<br>Napmeleg, lassan már nyári.
<br>Nap, sárga sugarát hinti!
<br>
<br>Szabadka, 2017. március 13. – Jurisin (Szőke) Margit – Vecsés, 2017. március 21. - Kustra Ferenc József - A HIAQ –kat szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit írta, alá a verset, én. A versrész címe: „Nyárelő idején”!
<br>
Hétköznapi pszichológia…
<br>
<br>Tetteid alapján olyan vagy, mint kinek állott vízzel van tele
<br>A haja alatti rész, így értelem kiszorult, mert más élete…
<br>De nincs ez jó, van az ember és emberek közötti különbsége.
<br>
<br>Az nem elég ám a normál élethez, hogy bőszen nyelegeted kedvenc páleszodat,
<br>Életed jobbra fordulása attól nem lesz, ha már elérdesítetted hangodat,
<br>Amilyent az emberfia- és lánya csak a varjúktól hemzsegő nagy mezőn hallhat.
<br>
<br>Föl kellene ébreszteni téged, a saját levetemült világodból.
<br>Én a püspöknek még nem szólok, bár már úgyis tudja, hogy soha nem gyónol…
<br>
<br>Élted már olyan, mint az este, mikor a már keskeny vörös, kihuny… le a homályba
<br>Ki a napnak nyugovását csak nézi, azt látja, hogy van út a mélységek árkába…
<br>Olyan ez, mint amikor ha, tüzesített óntányér élével esne a földbe,
<br>Majd a nagy-lassú zuhanás után nem látszana már, csak az égővörös széle…
<br>
<br>A homályosan sötétedő színe, rettegtetőn erősödik: rohamába,
<br>Olyan ez mintha egy tanya égne messzi, de vajon mér’ látható már hamvába?
<br>A piros szín süllyedt, lejárt, sárgába még azért átcsúszik,
<br>Majd zöld-sötétlila lesz, ami meg elláthatatlanodik!
<br>
<br>Ez vagy már Te, aki már nem érti meg a lódobogást,
<br>És már nem is tudod átélni, jó ló-pata… koccanást.
<br>Ezen helyzetbe, nálad már nem érdemes szövétneket gyújtani,
<br>Az ösztönöd még él, nyugtalanságod még véredben fog lüktetni.
<br>Ismeretlen hatalom szállt meg, uralkodik rajtad, eluralkodni…
<br>Ezért aztán az eszed is behódolt, Te gondolod: még páleszt neki!
<br>
<br>Te most a mocsaradon vergődsz által,
<br>Lelkedben, nyomokban tán’ vágyad által.
<br>De láp folyvást csak lehúzna… mi által…
<br>
<br>A terjengő esti melegben, valahol még fáklyát látsz fölvillanni,
<br>De sajnos az uralkodó sötétben, nem akarsz magadtól okádni…
<br>Varázshatalmat akartál, tán' másmilyent, ami másként, de mégis bekövetkezett!
<br>Ez nem vágyad, de rajtad van és önállóan irányítja ronggyá lett életedet!
<br>
<br>Lassan-gyorsan… csúszott a napkorongod láthatatlanul a mély sötétség mélyére,
<br>Úgy mintha a tüzesített óntányér, ha vörös szélével belevágna a földbe…
<br>A lápon való áttörésre, nem elég, még sok páleszt inni,
<br>Mert csak lehúz… előzetesen intézkedést kell bevezetni.
<br>A sötétség-helyzet jelenleg az, hogy nem ismered meg a jó tanácsot,
<br>Hiába jön veled szemben, és dob neked mocsaras létbe kötélhágcsót!
<br>
<br>Homálytalan, de sűrű-sötét az estéd,
<br>Fény talán már nem is éri el az elméd.
<br>Messze, a semmiben szikrát szórnak megsegítőn a csillagok,
<br>A Hold sarlója még esélyt kínál, de elhagytak a silbakok.
<br>Ez már biz’ azt jelenti, hogy a lápban már nyakig ülsz,
<br>És ha már a Holdban sem bízol, akkor nem menekülsz…
<br>Csillagfényben, nem kéne bíznod nagy távolból, mert becsapnak,
<br>Azok a kicsi fények, sűrű lomberdőn, át nem hatolnak.
<br>
<br>Talány reményre ad okot, ha elfogadod azt a jó tanácsot… a segítséget,
<br>Még menekülhetsz talán a lassú léptű sártengerből, ha éled eszmeiséget…
<br>Figyeld, hogy van-e még a fölfelé kunkorodó parázs képében a fáklya,
<br>Az éjben derengő fény, még lápból kimászást jelenthet vissza a világba.
<br>Nem kemény, torzítatlan kő lócádat, mi most egy lehúzó sárkupac,
<br>Gondold meg, ha tudod, vissza kén’ cserélni, mi emberi életkupac.
<br>
<br>Ezen persze a mámort hozó, uralkodó… sírva-örülve csak felnevet.
<br>Ő már biztos a győzelmébe, hogy a lelked, majd pokolban sátánnál lehet…
<br>Nézd, ez megint a fáklyaláng kunkorodása,
<br>Lehet, hogy még a reményt közvetíti máma…
<br>Valami kéz benyújtja neked a csípős szagú italt,
<br>Viszont jó, ha nem fogadod… jobb ha, a lápban ez kihalt!
<br>
<br>Az függés lidércének is inkább a vaksötétségben oly’ nagy a hatalma,
<br>Te most próbáld meg, tarts ki, még megjöhet neked, bizton a fény-reggel uralma.
<br>Majd ha újra hallani fogod, erdei levelek, halkan suttogó lepeségét.
<br>Meglásd, e susogásra az ijedség és bú öléből kiejt, veszted páleszt, fényét…
<br>
<br>Ha készen állsz, gondold meg, a függők, -mind- valamiért haragszanak egész világra,
<br>Te hagyd ezt el, hibádat tudod és javítsad, ne titkold, egy életed van... családja...
<br>*
<br>(Anaforás senrjon csokor, fél haiku-s láncban.)
<br>Azért függeszted magad,
<br>Mert szerinted jól érezd magad.
<br>Akkor most, mi van?
<br>*
<br>Azért vagy te egy függő,
<br>Mert, mint írtam, te sem érted magad.
<br>Akkor most, mi van?
<br>*
<br>Azért vagy vesző’… függő,
<br>Mert rosszkor, rossz helyre születtél…
<br>Akkor most, mi van?
<br>*
<br>Azért vagy Te eltérő,
<br>Mert ettől várod sorsjavulást…
<br>Akkor most, mi van?
<br>*
<br>Azért vagy így megélő
<br>Sorsoddal szemben… hiszel másban.
<br>Akkor most, mi van?
<br>*
<br>Azért vagy nyakig lápban,
<br>Mert a vágyott sors, mocsár szava!
<br>Akkor most, mi van?
<br>*
<br>Azért készülsz elveszni,
<br>Mert láp tudatlan gyermeke vagy...
<br>Akkor most… mi van?
<br>
<br>Vecsés, 2021. május 24. – Kustra Ferenc József
<br>
Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod,
<br>Megtartani sem lehet, de jól is fölhasználhatod,
<br>Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod,
<br>*
<br>Megy, mit elvesztegettél.
<br>Azt vissza soha nem kaphatod.
<br>Vissza, soha nem!
<br>*
<br>És megfizethetetlen,
<br>Tartalmasan és jól használni!
<br>Időd ingyen van!
<br>*
<br>Arc is, jó test is plötty lesz.
<br>Haladó idő könyörtelen.
<br>Öregszik a szép…
<br>*
<br>Hosszan tud mesélgetni.
<br>Már kevés és rövid ideje.
<br>Öregember csak…
<br>*
<br>Hogy önokolás a jó?
<br>Mindenben lehetsz önzőn hibás?
<br>Nem igaz tétel…
<br>*
<br>Felismerheted mi, tény…
<br>Öregember már talán bölcsebb.
<br>Időmúlással…
<br>*
<br>Ha idő van, jő a vihar és letöri a faágakat... azok jajt susognak,
<br>Lenn a földön a reccsenésük messzire elhallatszik a most meghalt ágaknak,
<br>Ha idő van, jő a vihar és letöri a faágakat... azok jajt susognak.
<br>
<br>Vecsés, 2017. november 15. - Kustra Ferenc József
<br>
Elértük az úti célunkat a kisebb dombok közötti völgytölcsért,
<br>Elértük az esti pihenőhelyünket, a völgy körüli dombtöltést.
<br>A völgytölcsér torkolatától nem is messze, levertük a sátor cölöpöket,
<br>Hogy utána nekiállhassunk a vacsora-alkatrészek, összefőzésének.
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>A lég, nemcsak állva mozdulatlan, de hallatlanul csendes,
<br>Szerintünk érzi a közeledő estet, mi bőn rejtelmes…
<br>A lég, nemcsak állva mozdulatlan, de hallatlanul csendes.
<br>
<br>A domboldalakról hevenyűlve görög le a sötétség,
<br>Mintha tudná, hogy eme kis völgy egy befogadó féleség.
<br>Az égen, felhőcskék látszanak,
<br>És látni, hogy biz' nem mozdulnak.
<br>
<br>Olyanok, mint rónán kint-rekedt gulya, mi helyben állva szunyókál,
<br>A terelőkutyák is csendesek, immár egyikük sem mórikál…
<br>Olyanok, mint rónán kint-rekedt gulya, mi helyben állva szunyókál.
<br>
<br>A dombok túloldalán egy házi kutya vakkant csendesen,
<br>Valahonnan messziről, harangszó is hallik, nem vérmesen…
<br>A dombok túloldalán egy házi kutya vakkant csendesen.
<br>
<br>Egymás lélegzetét figyeltük és méláztunk a csillagokon,
<br>Közben jött föl a Hold és arra gondoltunk, hogy ő is egy rokon?
<br>
<br>Három hullócsillag is átsüvített a végtelen semmiségen,
<br>Mi meg csak álmélkodtunk, méláztunk, eme természeti szépségen…
<br>Három hullócsillag is átsüvített a végtelen semmiségen.
<br>
<br>Egyszer csak horkolás zaja csapott bele a nagy vaksötétbe,
<br>Benéztünk a sátorba, a kutyánk húzta magát a lóbőrbe…
<br>Így aztán lefeküdtünk a fűbe, a csillagos ég alatt,
<br>Jó idő volt, aztán hallottam, már társam is lóbőr alatt…
<br>
<br>(Senrjon)
<br>Én is nekiláttam, hogy
<br>A szempillámat leengedjem.
<br>Ez a redőnyöm…
<br>
<br>Vecsés, 2021. június 15. – Kustra Ferenc József
<br>
