Nyári alkonyat… <br> <br>Vörös alkonyat <br>Fénye, hidat fest vízre. <br>Hullámtörések! <br>* <br>Vörös alkonyat <br>Színesíti életet. <br>Jó belenézni. <br>* <br>Vörös alkonyat <br>Bíbor felhőt varázsol. <br>Bíbor bárányok. <br>* <br>Vörös alkonyat <br>Napszemüveget nem kér. <br>Jóleső szemnek. <br>* <br>Vörös alkonyat <br>Dúló szelet átfesti. <br>Szél mérge lanyhul. <br>* <br>Vörös alkonyat <br>Fáradt, indul aludni. <br>Takaró sötét. <br> <br>Vecsés, 2020. szeptember 13. – Kustra Ferenc József - íródott: haiku csokorban: anaforás, fél haiku láncban, ami tagjainak az első sora azonos. <br>

Ne adj kenyeret kezembe,<br>Ha már nem lesz erőm vénségemre!<br>Ne tégy koszorút se szent födelemre,<br>De ne átkozz, kérlek,<br>Ne tégy rám rossz szót.<br>Nem kell sírnod se,<br>Hiszen az életünk nem erről szól.<br><br>Ha harmatos hajnalon<br>Felkelő napba nézel nyárnak elején,<br><br>Gondolsz-e vajon rám?<br>Ha talán addigra már elmennék.<br>Eső koppan járdára, út porára,<br>Nyitott ablakodon friss szellő suhan át.<br><br>Az emlékek halványulnak,<br>Elveszett létem porba hullnak.<br>Álmatlan éjszakádon eszedbe jutok-e?<br>Hisz nagyon szerettelek, jól tudod te.<br><br>Áldott vagy te, szívverésem Katája<br>Vihar verte sorsomban hű társ voltál.<br>S ma is féltőn vigyázol rám,<br>Meghálálni nem is tudnám.<br>Szerelmünk lángja<br>Haláltusám.<br>Ha előbb elmennék,<br>Drága Katám

A poéta víkendje… <br> <br>Az erdei lakban elvoltam pár napot. <br>Esténként egy mécs-világ nekem imbolygott… <br>Szerettem a kis lángot, többször is mélázva néztem, <br>Közben a falra vetült mozgó-árnyképet figyeltem. <br>Oly’ <br>Akkurátus volt ez a pici mécses láng, <br>Mert a tollam-elővettem, lett írott láng. <br> <br>Vecsés, 2018. október 2. – Kustra Ferenc József <br>

Számíthatok még kedves Trudi, <br>Hogy még az enyém akar lenni? <br>Hűhóval elvenném, <br>Folyton kényeztetném… <br>Tenyeremben jó lenne lenni… <br> <br>Számíthatok még kedves Trudi, <br>Hogy a gyászéve le fog telni? <br>Akkor képbe jönnék, <br>És magáért mennék! <br>Görbe? Egyenesbe fordulni… <br> <br>Ha megjönne, érdem… ó Trudi! <br>Onnan, életet csak élvezni… <br>Szeretet érzése, <br>A végtelensége… <br>Imádnám Önt, végzetem Trudi… <br> <br>Vecsés, 2021. február 23. – Kustra Ferenc – íródott romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Nincsen olyan zár, minek nyitja ne lenne, <br>Nem kell tán' hozzá, csak fényesített eszme. <br>Lehet, hogy a régit, múltat, nem ildomos túlontúl feszegetni, <br>Mert fellármázódnak a rossz emlékek, és elkezdenek kijönni… <br> <br>Ahogy a múltba… túrunk, elkezd kibogozódni az összevisszaság, <br>Amik aztán rendezetlen sorokban lesznek a támadó visszásság. <br>A múltban már nincs ellenség, csata se, <br>Meg nincs ott, egyetlen menekülő se. <br> <br>Vannak, értetlen, ijedt szavak, múlt elől lóhalálában menekvést kell keresni, <br>De vajon minek, Istenünk már rég elrendelte, mindenkinek majd múltba kell menni. <br>A múltból kihallatszanak a kiáltások, meg a ló patadobogás, <br>Itt már van idő, hörgő morgásra, így már minek is az a lódobogás? <br> <br>Sejtelmes csendességem zuhog, ömlik elő a régmúltból, <br>Sejtelmes csendességem nem ad elő semmit a régmúltból… <br> <br>Vecsés, 2021. június 4. – Kustra Ferenc József <br>