Idő 
Értékelés 
Értékelés Renga-láncversben az évszakokról
<br>
<br>Nyárias tavasz
<br>Befedi, mind’ a tájat.
<br>Hajnal, még hűvös!
<br>Borús az idő,
<br>Ónos eső csepereg.
<br>Az éjjel fagyott!
<br>Korai meleg
<br>Napok, nyarat ígérnek.
<br>Egy kicsit félő...
<br>Jégeső pereg,
<br>Felhőktől szürke az ég.
<br>Télies idő.
<br>Esőcsepp hullik,
<br>Levelek epekednek.
<br>Új lét locsolás.
<br>Napnak fénye nincs,
<br>Ónos felhők takarják.
<br>Látás homályos.
<br>Őzek, pataknál
<br>Isznak és nézelődnek.
<br>Nap süti őket.
<br>Ködös éjszaka...
<br>Bokrot zúzmara lepte.
<br>Higanyszál süllyed!
<br>Égi csatornák,
<br>Naptestvérrel éltetnek.
<br>Élet feltámadt.
<br>Hajnal már deres,
<br>Hideg északi szél fúj.
<br>Fagyos nappalok.
<br>Forgószél megjött,
<br>Tarolja virágokat.
<br>Palánta kicsi.
<br>Zúzmara fákon,
<br>Örökzöldeken csillan.
<br>Piciny jégcsapok.
<br>Kergetőzik két
<br>Bogár! Napocska lesüt.
<br>Hajnal, korán jő.
<br>Hódara hullik,
<br>Kert, mező hófehér lesz.
<br>Metsző hideg.
<br>Zuhog az eső,
<br>Már hömpölyög a patak.
<br>Minden megtisztul.
<br>Csillagos éjjelt,
<br>Hóvihar nem zavarja.
<br>Havon, fény csillog.
<br>Este szemerkél,
<br>Ágon, madárka csipog
<br>Cica közelít!
<br>A lehullott hó,
<br>Talpak alatt már csúszik.
<br>Fagyos hókristály.
<br>Meggyfa-lombok közt
<br>Előbukkan az este.
<br>Hangos, madárzaj.
<br>Csupasz ágakon
<br>Hótakaró, levél nincs.
<br>Kéreg képződmény.
<br>Madárka csipog,
<br>Ibolyák mosolyognak.
<br>Idő melegszik.
<br>Havas ágakon,
<br>Cinegék dideregnek.
<br>Elnémult dalok.
<br>Ligeti fák közt,
<br>Majdnem végtelen a tér.
<br>Vadkan kóricál.
<br>Fagyos udvaron,
<br>Kicsi csikó esik-kel.
<br>Állni képtelen.
<br>Madárraj csivit,
<br>Fészekről vitatkozás.
<br>Gyorsan felépül.
<br>Járdák csúszósak,
<br>Menni csak lassan lehet.
<br>Veszély fenyeget.
<br>Szél még nem meleg.
<br>Éjszaka, még oly’ hűvös!
<br>Fiatalodás...
<br>Szemerkélő hó,
<br>Metszőn hideg! Szép fehér.
<br>Ködös lélegzet.
<br>Hűs szellő sétál,
<br>A sarjadó-fűs réten.
<br>Zöld változása.
<br>Hóember készül,
<br>Szán siklik hegyoldalon.
<br>Nevetés hallik.
<br>Reccsenő ágnak,
<br>Nehéz volt régi élet.
<br>Ez már nem zöldül.
<br>Hóember dermed
<br>Egyedül az udvarban.
<br>Dermesztő hideg.
<br>A nádas ember
<br>Magasságú sűrűség.
<br>Zöld fűszigetek.
<br>Kékbe derült ég,
<br>Felhőtlen, tiszta égalj.
<br>Havas forgószél.
<br>Bimbó és szirom,
<br>Zöld levél száron, jó sok.
<br>Váza még üres...
<br>Éjnek békéjét,
<br>Hideg szél megzavarja.
<br>Hóbuckák, reggel...
<br>Cseresznyevirág
<br>Szirmok nagy fellegekben.
<br>Arany napsugár.
<br>Fákon, zúzmara
<br>Az úr, minden hófehér.
<br>Ág, mint szélhárfa.
<br>Nap süt a rétre
<br>Cinegékre, birkákra.
<br>Terjedő élet.
<br>Hideg, jeges szél
<br>Porhót fúj, szembe, szájba.
<br>Jeges fuvallat.
<br>Párás éjszaka,
<br>Illattalan esőszag.
<br>Matt színű sötét.
<br>Fagyos fuvallat
<br>Megrezzenti a nádast.
<br>Madárraj, riadt.
<br>Fűtakaróval
<br>Alszik, sok apró bogár.
<br>Zöldes napkelet.
<br>Havas bokrok
<br>Alatt, vaddisznó turkál.
<br>Föld kemény, fagyos.
<br>Zöldre váltanak
<br>Az eddig kopasz ágak.
<br>Madárdal harsog.
<br>Rögök, fehérbe
<br>Burkolóztak, megfagytak.
<br>Hófehér szántás.
<br>Seregély, eszi
<br>Gyümölcs kezdeményeket.
<br>Fiókák lesznek.
<br>Havas ugaron
<br>Fácánok kapirgálnak,
<br>Eledel hiány.
<br>Szellő polkázik,
<br>Kócolja erdő haját.
<br>Pókháló készül.
<br>Nyulacska fagyos
<br>Fakérget rágcsál, fű nincs.
<br>Végtelen fehér...
<br>Hajnal sugara
<br>Holdnak fényét elűzi.
<br>Szél is feltámad...
<br>Nyári-út havas,
<br>Kétfogatos szán csúszik.
<br>Csengő csilingel.
<br>Már kizöldelltek
<br>A fák, rétek, új fészkek.
<br>Virító virág.
<br>Nyuszi riad, fut,
<br>Megzavarta csengőszó.
<br>Úr a félelem!
<br>Idő derűs már,
<br>Faágak égbe nyúlnak.
<br>Égkékje virít!
<br>Kert ékes dísze
<br>Sok fenyő, mind fehérben.
<br>Esküvő-ruhák.
<br>Kakukk szava zeng.
<br>Erdő mélyén gyöngyvirág.
<br>Zöld a fűszőnyeg.
<br>Hónak súlya nagy,
<br>Tuják ága földet ér.
<br>Alázkodó fák...
<br>Erdő illata
<br>Édeskés vidékillat.
<br>Virágpor özön.
<br>Mohos a tölgyfa,
<br>Bent a sűrű erdőben.
<br>Hóborította.
<br>Örök éj vége!
<br>Patakokban, olvadt lé.
<br>Lélekfa nyílik.
<br>Havas fán mókus,
<br>Mogyorót tör serényen.
<br>Tartalék még van.
<br>Kertekbe oson
<br>És bimbókat kinyitja.
<br>Remény évszaka!
<br>Nap már alant jár,
<br>Jégcsapok az ereszen.
<br>Fagyos hajnal lesz.
<br>Pattanó rüggyel
<br>Kel a hajnali remény.
<br>Remény, állandó!
<br>Hideg szél szárnya
<br>Karcol jégvirágokat.
<br>Rózsás ablakok.
<br>Egy hulló levél
<br>Kacagva hull lefelé.
<br>Van sarjadó új...
<br>Kis madár a fán
<br>Didereg, eledelt vár.
<br>Fagyhalál közel.
<br>Szellő belengi
<br>Rügyező cseresznyefát.
<br>Sok virágszirom.
<br>Föld és ég fehér
<br>Csillag egy sem, hó szakad.
<br>Éjszaka... hideg.
<br>Rügyek duzzadnak
<br>Barackfán, lesz sok lekvár.
<br>Derűs virágzás.
<br>Meredélyeken
<br>Araszolni, holdfényben.
<br>Gyötrő túra hely.
<br>Illatos virág
<br>Csöndben hoz megújhodást.
<br>Levél zöldülés.
<br>Havas utakon,
<br>Hegyekben talpra lépni!
<br>Hold meg világít.
<br>Csermely csöndesen
<br>Csobog, fagyveszély megszűnt.
<br>Zöldülő erdők.
<br>Pirkad, kel a Nap,
<br>Sugara havon csillan.
<br>Verőfényes nap.
<br>Már az új vetés
<br>Is sarjadásnak indult.
<br>Lesz majd, új kenyér.
<br>Kergetőzve fúj
<br>Erős szél, havat hordja.
<br>Lesz hó mindenhol.
<br>Pataknak partján
<br>Csend honol. Rügypattanás.
<br>Langy szellő sétál.
<br>Derűs égbolton
<br>Szikráznak a csillagok,
<br>Dermesztő fagyok.
<br>Ligeti fák közt,
<br>Majdnem végtelen a tér.
<br>Vadkan kóricál.
<br>Éj sötétjében
<br>Forgószél kerekedik.
<br>Hófúvásveszély.
<br>Liget közepén,
<br>Terebélyes, nagy tölgyfa.
<br>Egyre kérgesebb.
<br>Őrjöng a vihar,
<br>Kéménybe beledudál.
<br>Kemence krahál.
<br>Telihold fénye,
<br>Megvilágítja erdőt.
<br>Ligetben, árnyak.
<br>Tör, zúz a vihar,
<br>Tetőcserép hóval száll.
<br>Kémény nem mozdul.
<br>Erdő rügyezik,
<br>Zöld réten, virágillat.
<br>Lombok suhognak.
<br>Vad szél havat hord,
<br>Hótorlaszokat képez.
<br>Járhatatlan út.
<br>Erdőt és mezőt
<br>Bejárja, friss szelecske.
<br>Még nincs fülledtség.
<br>Szánkó sem segít,
<br>Nincs mivel közlekedni.
<br>Hórabság honol...
<br>Napsütötte szél
<br>Dúdol, erdő fái közt.
<br>Melegedést vár.
<br>Világosodik,
<br>Csendet tör egy hókotró.
<br>Hórabság vége.
<br>Árva virágmag,
<br>Szél kénye-kedvére száll.
<br>Élet rejteke.
<br>Napnak sugara,
<br>Hóbuckán fürgén táncol.
<br>Csendes téli nap.
<br>Pázsiton csillan,
<br>A sok-sok eső-gyöngyszem.
<br>Élet ébredés.
<br>Hólabda süvít,
<br>Légben gyerekkacaj száll.
<br>Boldogság árad.
<br>A levegőben
<br>Érezni, már langy is van.
<br>Nedves léghullám.
<br>Dombról szán csúszik,
<br>Korcsolya meg lesiklik.
<br>Testmozgás fontos.
<br>A kezdeti hit
<br>Lelkesíti világot.
<br>Élet, megfogant.
<br>Lanyhuló télben
<br>Rügyeznek rózsabokrok.
<br>Hold rávilágít...
<br>
<br>Vecsés – Szabadka, 2018. május 26. – 2018. május 30. -ig. – Kustra Ferenc József– 100 darabos Renga-láncvers eredeti stílusban. A tavaszi –páratlan- haikukat én írtam, a –páros- télieket szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit!
<br>
Az érzelmek síkján…
<br>
<br>Kedves Barátném, mutasd a kottád,
<br>Mit mutat nekem az ábrád?
<br>
<br>Kedvesem!
<br>Ne keresd kottám.
<br>Egy húron pendülünk már.
<br>Húrom pengesd, búj hozzám,
<br>Szeretlek! -mondám.
<br>*
<br>
<br>Odaadó szeretőm… az egyetlen vagy,
<br>Aki bajban el nem hagy.
<br>
<br>Tudom jól,
<br>Egyetlen vagyok.
<br>Tűzön, vízen át együtt,
<br>Menni veled akarok,
<br>S végig... maradok!
<br>*
<br>
<br>Édes szerelmem mit mondasz, mindig édes,
<br>Finom, halk, fülbe csempészes…
<br>
<br>Édesem!
<br>Füledbe súgom:
<br>Imádlak, érted élek,
<br>A szerelmedben úszom.
<br>Karodba bújom!
<br>*
<br>
<br>Álmaink lépcsőjén hallgatom dalod…
<br>Nem fakó boldogság, remélem, hogy, akarod…
<br>
<br>Csak veled!
<br>Hallgasd a dalom,
<br>Simogató fuvallat,
<br>Szívből neked dalolom.
<br>Szeress, akarom!
<br>*
<br>
<br>Életem hangszere a Te szerelmed,
<br>Pengetem a húrjait, míg megengeded.
<br>
<br>Jöjj Édes!
<br>Tiéd szerelmem,
<br>Hangszered mért ne lenne?
<br>Pengesd, pengesd...élvezem.
<br>Játsszál még velem!
<br>*
<br>
<br>A mi napkelténk ébredezik horizont párnáján,
<br>Kávéját várja, napnak sugarán…
<br>
<br>Ébredni
<br>Édes kettesben,
<br>Meglesni nap felkeltét.
<br>Karjaink ölelésben,
<br>Meghitt békében.
<br>*
<br>
<br>Szerelmünk a mai napon is a régi,
<br>Közösségünket, napkelte fényli…
<br>
<br>Még ma is
<br>Minden a régi,
<br>Együtt várjuk a reggelt.
<br>Szerelmünk él, mennybéli,
<br>Nem fakult, égi...
<br>*
<br>
<br>Addig jó, míg remegő ujjaim cirógatnak,
<br>Mitől vágyaid, erőre kapnak…
<br>
<br>Vecsés, 2015. január 5. – Szabadka, 2018. június 7. - Kustra Ferenc- az erotikus 10 szavasokat én írtam, alá a kínai versformát= „Vágyódás délre”: "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vers címe:”Örök szerelem”
<br>
Az erotika szárnyán…
<br>
<br>Az ezüstös Hold nyitott ablakomon mosolyog be rám,
<br>A mosolyod várom, verset írnák, de eltompult pennám.
<br>Gondolatim nálad járnak, nem szül verset memóriám,
<br>Gyötrő vágyak feszítik testem, fogytán az energiám.
<br>
<br>(10 szavas)
<br>Csukott szemeid békét sugallnak…
<br>Közben meg benned a vágyak tombolnak
<br>*
<br>
<br>Üres és rideg az ágyam, belebújni borzong testem,
<br>Szívem magányos, hiányol, vágysóhajtól remeg keblem.
<br>Testem eped, hiányolja bársonykezed, jöjj Kedvesem!
<br>Ölelj, szeress, csitítsd a vágyam, hozz lázba, röpülj velem!
<br>
<br>(3 soros-zárttükrős)
<br>Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
<br>Dúl bennem a bizsergés, egyre nő... beteljesül két szív vágya...
<br>Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
<br>*
<br>
<br>Nincsen kínzó vágy, itt vagy velem, szorosan ölel kezed,
<br>Láz uralja énem, ingem gombolod, rólam leveszed.
<br>Rózsaszirmos ágyba viszel, hozzám simul izzó tested,
<br>Vágylázasan, erőteljesen csókolsz, számban a nyelved.
<br>
<br>(Limerick)
<br>Ez az, élvezem, hogy megjöttem,
<br>Oldalt fekszek, Te meg előttem.
<br>Kéj neszek... sóhajok,
<br>Bizsergést átadok.
<br>Vágy összeforraszt... téged, engem.
<br>*
<br>
<br>Kezed siklik nedves testemen, már gödreim keresed,
<br>Kérlek, amit vágysz, tegyed, élvezni akarom szerelmed.
<br>Testem fetreng kéjtől, vágytól, észveszejtő lenni veled,
<br>Sikoly tör ki ajkamon, egybeforr velem tested s lelked.
<br>
<br>Simogatlak, vicsorítok fogsorommal, torkomból hörgés tőr fel,
<br>Birkózók a tőled kapott, emelkedett érzéssel. Egy vagyok a kéjeddel.
<br>Az én testemben is tobzódik a vágy forrósága, sütkérezek kéjfényeddel.
<br>*
<br>
<br>Mintha már ezer év telt volna el, pedig most mentél el,
<br>Mutatókat nézem, szeretném, ha futnának ezerrel.
<br>Csoda jó veled, együttlétünkre vágyok, minden éjjel,
<br>Jöjj, siess hozzám! Röpülj velem újra az egekbe fel!
<br>*
<br>
<br>(Kínai: (erős) vágyakozás- „Ku- xiangsi” -7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
<br>Jövők újra, nem kések,
<br>Értelem?
<br>Kéj-éjek
<br>Elherdálva…?
<br>Éjjel, kéj-fények,
<br>Fognak világítani!
<br>Kéj, repdes…
<br>Kéj! Égek…
<br>
<br>Szabadka, 2018. június 29. – Vecsés, 2018. július 1. –Jurisin Szőke Margit– a verset én írtam, alá a 10 szavast, a 3 soros-zárttükrös –t, a limerik -t, a bokorrímest és a kínai formát, poéta-, és szerzőtársam Kustra Ferenc József. A vegyes címe: „Jövők újra, sietek…”
<br>
Gyöngyfény-színű ajkaid remélem a csókomra vágynak
<br>Ugyan, szeressük már izzadtra egymást… test és a vágyak…
<br>Még hiány van, nincs itt az ölelésed, pedig -csak miattad- felajzott vagyok,
<br>Fura mi? Pedig csak a szerelmi életünk teljesüléséért harcolok.
<br>
<br>Holdvilágos, magányos éjben szerelmedre vágyom,
<br>Testembe szorult vágyak a gyászom.
<br>
<br>Vágy
<br>Gyötri
<br>Testemet.
<br>Hiányod fáj!
<br>Katarzisra vár.
<br>*
<br>
<br>Szinte csak azon jár az eszem, hogy izzadt hasadon csúszkálok,
<br>Szádba meg csókot lehelek… de mikor? Erre is nagyon vágyok…
<br>Alkonyat mikorra elparázslik, itt már a karjaimban tarthatlak?
<br>Jó a szerelmes csend, de én kicsiholom belőled a kéj-hangokat!
<br>
<br>Vágymámoros, tüzelő tested kívánom,
<br>Forró csókjaid imádom, beteljesülésünkre úgy vágyom.
<br>
<br>Vágy
<br>Sóhaj
<br>Elhagyja
<br>Számat: Jöjj már!
<br>Téged akarlak!
<br>***
<br>
<br>Csendes vágyainkban összeölelkezünk,
<br>Aztán nem bírjuk és bele heveskedünk,
<br>Fellobban a szerelem tüze, az izzó levegőben,
<br>Én, birtokollak, de a vágyak, még csak ide jövőben…
<br>
<br>Ölelésed gyöngéd... bársonyként csúszik kezed testemen,
<br>Érzem tested-tüzét, siklok testeden.
<br>
<br>Vágy
<br>Permed,
<br>Heves csók
<br>Tüzet csihol.
<br>Szerelmünk lángol.
<br>*
<br>
<br>Dobbangat a szív és hasra is fektetlek,
<br>Dobbangat a szív és beléd szeretgetek…
<br>Dobbangat a szív és már ő is leizzadt,
<br>Dobbangat a szív és akarat még akadt…
<br>
<br>Kéjben úszik testünk, mámor fedi eszünk
<br>Egymásba beleveszünk... égig repülünk.
<br>
<br>Méz
<br>Édes
<br>Élvezet,
<br>Égbe repit
<br>Immár bennünket.
<br>***
<br>
<br>Kedveském, isteni voltál, nagyon mélyen éltelek,
<br>Kedveském, nagyon hatottak rám, finom rezdülések…
<br>Kedveském, már jár az eszem, újra, mikor élhetlek?
<br>
<br>Kedvesem, veled lenni káprázat,
<br>Minden vágyam újraélni, ezt a szerelemlázat.
<br>
<br>Vágy
<br>Gyötör
<br>Pedig csak
<br>Most mentél el.
<br>Jó veled! Jöjj már!
<br>
<br>Vecsés, 2018. január 14. – Szabadka, 2018. június 22. – Kustra Ferenc József– a verset én írtam, alá a 10 szavasokat és az apevákat poéta és szerzőtársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:”Szárnyaló vágyak”. „Permed”, régi szó = fokozódik, emelkedik.
<br>
Cél nélkül vándorlónak talán békésen nyájas az arca,
<br>De, ha ránézel orcájára, gonosz vigyor ülhet rajta.
<br>Éjszaka a párnámon, éber lelkem oly’ bús, bánatos,
<br>Mindenek cikáznak az agyamba… bolond gondolatos.
<br>
<br>Jaj, de nem érzi az eszem, hogy fekete a kedvem
<br>Várom, hogy majd kitisztul gondolatim. Ezt, remélem.
<br>Szerte szétszórt életem, talán így lehetne nyugodt.
<br>Ne járjak úgy, mint ki százért nyúl, de egyet sem fogott.
<br>
<br>Nyári nap már nem képes, tavaszi magasságán ragyogni,
<br>Nekem is, csak míg élek van időm dolgaim elvégezni.
<br>
<br>Hisszük vagy sem, haláli téboly az életünk,
<br>Rossz döntéssel, koppanva földet is érhetünk.
<br>Döcög, avagy vadul-örülten hajt veled a szekér,
<br>Előbb-utóbb élted, halálos sóhajjal földet ér!
<br>
<br>Vecsés, 2014. április 4. - Kustra Ferenc József
<br>
