Idő 
Értékelés 
Értékelés Tavasz és szerelem, a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros.
<br>
<br>Rózsaszirmokkal
<br>Teleszórt ágy hívogat.
<br>Szerelmi mámor.
<br>Férfiak, van rózsátok?
<br>Gondozzátok, óvjátok!
<br> *
<br>Lebeg langymeleg
<br>Légóceán. Átölel.
<br>Hűség reménye.
<br>Gyönyörű, akár a Nő,
<br>Lesz kertedben, királynő.
<br> *
<br>Szenvedély nyílik…
<br>Lélekben, dalol a kéj.
<br>Elvarázsoltság.
<br>Amíg zsenge fiatal,
<br>Vonz, csábít illatával.
<br> *
<br> A fák és bokrok
<br>Zöldeknek, szellő derűs.
<br>Patak csörgedez.
<br>Embert, Napot elbájol,
<br>Téged levesz lábadról.
<br> *
<br>Tarka réten már,
<br>Lepkék szállnak, játszanak.
<br>Boldogságlátvány.
<br>Minden reggel és este
<br>Szeretettel bánj vele.
<br> *
<br>Érzelemvetés
<br>Ideje dívik, már most.
<br>Szerelem is új!
<br>Öntözgesd, őrizd féltve,
<br>Lenyűgöz szépségével.
<br> *
<br>Kertbe a jó idő,
<br>A hajnallal lopódzott.
<br>Rózsa, virágzik.
<br>Csodás rózsává válik,
<br>Büszkeséged lesz váltig.
<br> *
<br>Gyümölcsfa éled,
<br>Dús cseresznyefa virág.
<br>Nap is rávirít.
<br>Ha el nem hanyagolod,
<br>Új rügy lesz ajándékod.
<br> *
<br>Remeteségnek
<br>Vége, lét nem hallódik.
<br>Felhő megáll… néz…
<br>Ne hagyd, hogy gaz belepje,
<br>Erejét tönkre tegye.
<br> *
<br>Csodaszép élet.
<br>Egész világ szerelem.
<br>Természet virul.
<br>Szétszórtságod torolja,
<br>Tövissel kezed szúrja.
<br> *
<br>Mocsár kiszárad,
<br>Éltető fél, újra él.
<br>Boldogságfolyam.
<br>Varázsa vonzza lelked,
<br>Leld meg benne örömed.
<br> *
<br>Lágy fuvallatok
<br>Hozzák a megújulást.
<br>Szerelem szellő.
<br>Időd jusson rá mindig,
<br>Veled marad mindvégig.
<br>
<br>Vecsés, 2017. március 10. - Szabadka, 2017. március 9-én - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a tanka verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: Vigyázz a „rózsádra”!
<br>
Fent sötét van és csend, együtt ölik meg az elemnő fény lelkét,
<br>Csak szórja, csak hinti le égi porát, saját lelke sötétjét.
<br>*
<br>
<br>(HIAQ)
<br>A kéklő hegyeket...
<br>Lenyugvó napkorong még fest.
<br>Bíbor, a csúcs színe!
<br>*
<br>A bíboros palást,
<br>Alkony elől elmenekül.
<br>Messzi a láthatár.
<br>*
<br>Fény, föld mögé borul,
<br>Naplemente vége után.
<br>Bíbor, befeketül.
<br>*
<br>
<br>Uram! Reggel, majd hagyd, hogy új nap viruljon nekünk az égen,
<br>Még legyen meg a hitem, valósuljon meg minden reményem,
<br>*
<br>
<br>Napsugarak még a
<br>Patakfelszínt beszínezik.
<br>Arany-szín hullámok.
<br>*
<br>Nesztelen bíbor szín
<br>Fedi-borítja a tájat.
<br>Csend már uralkodik.
<br>*
<br>Domboldalakra is
<br>Tűz, a hőgutás napsütés.
<br>Bíbor-meleg az est.
<br>*
<br>
<br>Estiségbe ér véget a nap,
<br>Esti imát elmondja a pap,
<br>Elülnek a japán tyúkok,
<br>Hazamennek az ittasok.
<br>Én itt vagyok, merthogy itt kell lennem
<br>Reggel is itt leszek, itt kell tennem.
<br>Érzem és vagyok, érzem is ezt néha,
<br>Megfogom, ütemesen ver a véna.
<br>A mai fény, olyan, mint kismadár, este van ágra leszáll,
<br>De holnap reggel jő a másik fény, az egekbe is felszáll.
<br>*
<br>
<br>Ég, már aranyszínű...
<br>Nap, oldalazva messzi megy.
<br>Alvásnak ideje.
<br>*
<br>Szemben, az alkonyon
<br>Csüngve, világos-sötét est.
<br>Esti álmodozás.
<br>*
<br>A fény, vörösesen,
<br>Jól lefröccsenti a tájat.
<br>Éjben, meleg a szél.
<br>*
<br>Víztükör föllángol,
<br>A lemenő bíbor napban.
<br>Vaksötét lesz éjjel.
<br>*
<br>Est, bérc mögé, a Nap,
<br>Még bíborfényébe bújik.
<br>Orom csak sziluett!
<br>*
<br>Aranylók a fények,
<br>Szétterülnek a lombokon.
<br>Eltávozó napfény...
<br>*
<br>Csupasz az ég széle,
<br>Lassan már koromfekete.
<br>Bíbor eltűnőben…
<br>*
<br>Nap, már alig csillan...
<br>Bíborfény-este rezgése.
<br>Minden vaksötét lesz.
<br>
<br>Vecsés, 2016. március 3. – Kustra Ferenc József – íródott: versben, HIAQ –ban.
<br>
(Septolet)
<br>Ballagunk…
<br>Elballagunk…
<br>Életbe beballagunk!
<br>
<br>Gyerekkor,
<br>Fiatalkor…
<br>Minden múlik, minden változik,
<br>Életében ember, sokszor álmodik!
<br>*
<br>(Senrjon)
<br>Életszakasz ideje,
<br>Lejárt, már újabb szelek fújnak.
<br>Még esernyő sincs…
<br>*
<br>(Apeva)
<br>Ma
<br>Már csak
<br>Ilyesmi:
<br>Hogy ballagás.
<br>Minden múlt polcán!
<br>*
<br>(HIAQ)
<br>Elballagás, múlás.
<br>Ezen időszaknak vége.
<br>Létrész már elmúlás.
<br>*
<br>(Senrjú)
<br>A homokóra
<br>Sem áll meg! Ballag tovább…
<br>Elballagunk mind.
<br>*
<br>(Sedoka)
<br>Isinek vége,
<br>Ballagás van, búcsúzunk.
<br>Életünk megváltozik.
<br>
<br>Isinek vége
<br>És tanulásnak. Megyünk
<br>A felnőtt jövő felé…
<br>*
<br>(10 szavas duó)
<br>Ide, vissza, csak látogatóba jövünk.
<br>Sok év múlva, majd rákészülünk.
<br>
<br>Lesznek talán majd, osztálytalálkozók,
<br>Ott meg leszünk mi, múltban gondolkozók…
<br>
<br>Vecsés, 2021. május 3. – Kustra Ferenc József – íródott: ballagás-ábrázolásnak, alloiostrofikus versformában.
<br>
Most
<br>Ballag
<br>Sok gyerek…
<br>Tanároktól,
<br>Isitől, búcsú!
<br>*
<br>Ott
<br>Vannak
<br>A szülők,
<br>Barátok és
<br>A rokonság.
<br>*
<br>Lét
<br>Ketyeg.
<br>Lét múlik.
<br>Öregedés.
<br>Ballagás… emlék!
<br>
<br>Vecsés, 2021. május 2. – Kustra Ferenc József - íródott apeva csokorban, a ballagásról.
<br>
<br>
A gyarló ember önképét, hit éri, vagy ölelés, megrezzen,
<br>Alig pislákoló zsarátnokom felett, korom fátyla lebben.
<br>A zsarátnokom kormot árasztva, kicsit is világol helyén?
<br>Élet legyen szelíd, vagy vad, érzelem lángol a tűz rejtekén…
<br>
<br>Mennék én előre,
<br>De nagy kérdés, merre?
<br>Ha zsarátnokom nagy lánggá fújom,
<br>Lesz értelme, hogy vívom a harcom?
<br>
<br>Vecsés, 2014. február 10. - Kustra Ferenc József
<br>
