Játszódik a távoli? jövőben.<br><br>Felébredtem a mély, hibernált álomból.<br>Sok évet vártam a sötét homályban.<br>Utazó vagyok az időben. Eljöttem a távolból.<br>Felébredtem új világ, más emberek korában.<br><br>Kavargó sorban állnak lélektelen testek.<br>Önálló gondolatokat félnek szőni.<br>Mindenhol áruló kamerák lesnek.<br>Büntetéstől mást nem lehet, csak félni.<br><br>Tiltottak a tettek, és igaz szavak.<br>Csak az engedett, mit a hatalom akar<br>Igaz szavat kántáló bár néha akad,<br>de lesújt rá törvénynek kiáltott jogar.<br><br>Úgy tűnik nem vagyok ide való,<br>mert szavaim nem tetszenek nekik.<br>Ezért ítélet beszippant, mert mohó.<br>Itt ki igazat mond börtönbe vetik.<br><br>Most itt ülök börtönöm udvarán.<br>Teszek bármit, semmit nem tagadok.<br>Boldogan nézek át börtönöm falán.<br>Itt mondhatok, amit csak akarok

Pucéran születtél.<br>Pucéran temetnek.<br>Sok képpen szeretnek.<br>Sok képpen szerettél.<br><br>Pénz nélkül születtél.<br>Pénz nélkül temetnek.<br>Sok képpen adtál.<br>Sok képpen fogadtál.<br><br>Vágyakkal születtél.<br>Vágy nélkül temetnek.<br>Sok mindent tettél.<br>Sok mindent szeretnél.<br><br>Várva születtél.<br>Búcsúzva temetnek.<br>Mi az mit elértél?<br>Mi az mit tettél?

Távoli horizont pára lepte képét,<br>arcod napsugár színezte látványa fedi.<br>A nap neked kölcsönözte fényét,<br>szép ívű homlokod búzakoszorú fedi.<br><br>Nem kell nékem ennél szebb,<br>szinte túlvilági látvány.<br>Szemed az égnél is kékebb,<br>bőröd fehér, mint a márvány.<br><br>Mit nekem a horizont zárta,<br>távoli ,felsejlő világ képe.<br>Hisz szemem a legszebbet látja,<br>mit keretbe vont a nap fénye.

Még kezemben a keze.<br>Ma hozzám érkezett.<br>De mondja, nincs itt helye.<br>Vonzalmunk nem létezett.<br><br>Egy elveszett szerelem.<br>Feladom a meddő harcot.<br>Bár emléke még eleven.<br>Feledem e bájos arcot.

Tettetett közönnyel nézek rád,<br>a lelkem fájdalmasan sajog.<br>Szeretném, ha a szíved megnyitnád.<br>Érezném, ahogy karod átölel.<br><br>Nézem szép szemed ívét,<br>a lelkem fájdalmasan sajog.<br>A sors reménytelenségre ítélt.<br>Pedig szívem csak érted dobog.<br><br>Lehetsz-e vajon valaha enyém?<br>Lehetsz-e szívem virága?<br>Úgy érzem elhagy a remény.<br>Szeretlek, de tudom hiába.